PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Netpolgárok! Tisztelt – a felszólalást a web2 technikával a www.parlament.hu-n és a www.pettkoandras.hu-n követő – több tízezer, több százezer Választópolgár, Polgár! Ennek az országgyűlési ciklusnak az utolsó napirend utáni bejelentkezése nem szólhat másról, mint az információs társadalom megerősítéséről. A következő négy év egyik legfontosabb témája ez lesz. Ezt már ma is érzékeljük és tudjuk is.

Ha valaki megnézi a választásokon induló pártok programjait, mégis azt látja, hogy az egyik induló sem mond eleget erről a területről. Többnyire hiányzik a brosúrákból az informatikai jövőkép. Többnyire hiányoznak a brosúrákból az informatikai gondolatok. Pedig de sokszor elhangzott itt is, hogy aki kimarad, az lemarad. Vagy így is fogalmazhatunk sokan: aki ma nem netre kész, az nem menetre kész. Ezek nem üres szólamok, hanem napi tények, a hús-vér valóság egyszerű tapasztalásai.

Alapkérdésekről sokat vitatkoztunk itt az ülésteremben is. Csak néhányat említenék: miképpen tehetjük olcsóbbá, hatékonyabbá az államot? Az állam miképp tud olcsóbban, hatékonyabban működni az informatika segítségével? Vagy hogyan tudjuk bekapcsolni az elmaradott térségeket az ország gazdasági vérkeringésébe a hálózati technikák kiépítésével, a netszolgáltatások bővítésével? A XXI. század informatikai lehetőségei rendelkezésre állnak, de épít-e eléggé a politika erre a hatalmas technikai és társadalmi potenciálra?

Azt kell mondanom, nem sokat léptünk előre, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben rengeteg dolgot próbáltunk megtenni. Infopolitikusként bízom benne, hogy a kampány során a pártok érvényes választ adnak minél több informatikai felvetésre.

Magam csak azt kérdezem – és egyidejűleg közvetítem most a web útján is -, hogy képes lesz-e a politika humanizálni a hálózatot, azaz a képviselők megértik-e majd, hogy nemcsak a technikai fejlesztések a fontosak, hanem a tartalomra és az oktatásra is koncentrálni kell. Néha azt érzem, hogy csak a csőfektetés a fontos, az informatikai közmű, de hogy azokon a csöveken mi fog menni, vagy mi történik, már nem volt annyira érdekes, pedig a tartalom a lényeges. Nekünk a tartalomfejlesztésben és az oktatásban, legfőképpen a felnőttoktatásban lenne a legtöbb tennivalónk. A tudás logisztikája csak az elméleti folyóiratok lapjaira, jobb esetben szakmai tanácskozások fórumaira szorult.

Én rendszeres látogatója voltam a konferenciáknak, és mondhatom: lenne gondolat, ötlet, kreativitás a tanuló és értékelvű társadalmi megújulás informatikai támogatására. De sajnos – ezt tapasztalom – a döntéshozók csak a notebookjaiknak a fedelét nyitják fel, a füleik zárva maradnak, ha a tartalomról van szó.

Csak egy példa erre: a digitális átállásról oly sokat beszéltünk, vitáztunk, sok stratégia is született, de igazából semmi sem történt. Pedig az EU-előírások szerint jövőre már le is kellene kapcsolni a földfelszíni műsorszórást, átadva a helyet a nagy tartalmi választékot lehetővé tevő digitális televíziózásnak. Már a következő kormányra és a parlamentre és az eddig is kiválóan dolgozó civil szervezetekre vár a további tennivalók meghatározása. Nehéz meghatározni, hol tartunk, de az biztos, hogy nagy lemaradásban vagyunk.

A sokat ígérő technikára hiába vártunk tehát, de nem ezt siratom, a baj az, hogy elestünk egy médiademokratizálási lehetőségtől, pedig erre nagy szükség lenne, hiszen éppen a kampányban látjuk, hogy sokan szeretnének szólni, értelmeset, használhatót, ha lenne rá mód. De nem tudtunk élni a lehetőséggel, egyelőre a digitális adástovábbítás az elveszett informatikai esélyek kategóriájába tartozik. De sok más példát is hozhatnék az információs társadalom további tennivalóira, idő hiányában ettől most eltekintek.

Akármilyen gyorsan futnak a másodpercek a kijelzőn, azt gondolom, a felszólalásom végén mégis eleget kell tegyek egy kötelességemnek. A köszönetnyilvánításról van szó. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt négy évben segítette a munkámat a netrekészség megteremtésében, a netpolgárok megszólításában. Nem sorolok fel mindenkit, hosszú lenne a lista. Egy nevet azért mégis megemlítenék, Sipos Nikolettáét, aki a legközvetlenebb munkatársamként sokat tett a digitális szakadék csökkentéséért, a web2 elterjedéséért.

Felszólalásom végén nem kapcsolom ki a számítógépemet, nem kapcsolom ki jelképesen sem, a sok nevet, a projektet nem törlöm le, hiszen bízom abban, hogy nem dolgoztunk hiába, a megkezdett munka folytatódik, a következő évek pedig meghozzák majd az informatikai kultúra tartalmi bővülését is.

Erre hívtam fel most is a figyelmet, és ezt tettem az elmúlt nyolc év alatt is, és ezt fogom tenni néhány perc múlva, amikor a parlament külső helyiségéből egy élő, internetes bejelentkezést fogok megtenni.

Most befejezem azzal, ahogy kezdeni szoktam: Tisztelt Netpolgárok! És hozzáteszem most: Tisztelt Netrekészek! Hajrá, internet, hajrá, Magyarország! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Baja Ferenc államtitkár úr kért szót. Öné a szó, államtitkár úr, parancsoljon!

DR. BAJA FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is szeretném megköszönni képviselőtársamnak azt, hogy az országgyűlési ciklus utolsó napján, az utolsó napirend utáni felszólalása az információs társadalom megerősítéséről szólt. Talán nem véletlen, lehet, talán mondhatnám, utolsókból lesznek az elsők. Példaértékűnek és gesztusértékűnek tartom a felszólalást, azt is, ahogyan az információs társadalom jövőjéért aggódik képviselő úr. Ugyanakkor ez alkalmat ad nekem arra, hogy néhány szót arról is beszéljünk, hogy ez az elmúlt négy év nem telt el hiába, mind a kormány, mind a parlamenti képviselők, mind a szakma területén jelentősek az eredmények, amelyeket magunk mögött tudunk.

Az elmúlt kormányzati ciklusban jutott el az infokommunikáció abba a helyzetbe, hogy egységes szemléletben, egységes intézményi háttérrel és egységes stratégiával rendelkezzen. Elfogadásra került az informatikai átfogó stratégia, amely azon túl, hogy keretet ad az e-közigazgatási fejlesztések továbbviteléhez, kiemelten kezeli az állampolgárok bevonását és a gazdaság IKT-felzárkóztatását is.

Az infokommunikáció társadalmi súlyának növekedésével ötpárti kezdeményezéssel először nyílt lehetőség arra, hogy kifejezetten az információs társadalom fejlődésének kérdéseit eseti parlamenti bizottság gondozza. Itt is szeretném megköszönni a bizottság minden tagjának az aktív közreműködést; jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy szakmai mederben lehetett tartani az infokommunikáció kérdéseit az elmúlt időszakban, és ilyen értelemben az eredmények legalábbis konszenzuális jellegűek lehettek.

Rendkívül fontos, hogy az átfogó politikai célrendszer világos stratégiai programokra épült, aminek eredményeként integrált szolgáltatások, ügyfélorientált szolgáltatások, az elektronikus ügyintézés új törvényi feltételrendszere alakult ki, és az állampolgárok bevonása és a vállalkozások IKT-fejlesztése is a kormány célkeresztjébe került.

Fontos törvényeket hozott a parlament ebben az időszakban, olyan törvényeket, amelyek immár a netpolgárok életét törvényi erővel befolyásolják. Ilyen volt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, az elektronikus információszabadságról szóló törvény, az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény, valamint a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény. Ez a szakasz azért nagyon fontos, mert olyan szabályokat alkotott a tisztelt Ház, amely szabályok immár Magyarország minden netezőjére érvényesek. Megkezdtük a szabályozott közigazgatási elektronikus tér kialakítását.

Ehhez kötődően állami programok is indultak, a központi gazdálkodási rendszer, az adóalany-centrikus adatszolgáltatás, személyi szolgáltató rendszer, területi alkalmazási szolgáltató központok, e-levéltár, tudásportál, amelyek vagy elkészültek, vagy a következő időszakban fognak elkészülni, és szolgálják majd a magyar állampolgárokat. Nagyon fontos volt az egyablakos vámügyintézés megvalósítása, a cégbírósági rendszerek korszerűsítése, a civil szervezetek nyilvántartásának modernizációja, a családtámogatási ellátások folyósításának korszerűsítése, a földhivatali adatok elektronikus nonstop szolgáltató rendszere, az anyakönyvi nyilvántartás reformja, a szolgáltatási irányelveket megvalósító szolgáltatások.

Mindez azt jelenti, hogy sokat dolgozott a szakma ebben az elmúlt időszakban, aminek eredményeként az állampolgárok mára felkészült intézményrendszereket használnak. A központi elektronikus szolgáltató rendszernek jelenleg már több mint 850 ezer regisztrált fölhasználója van. Majd’ egymillió ember használja ma Magyarországon az elektronikus közigazgatást. A biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatás létrejötte óta több mint 65 millió dokumentumot továbbítottak – csak arra egy példa, hogy mennyibe került volna ez postán. Hihetetlen ez a fejlődés, ami a hétköznapokban megvalósult az elmúlt időszakban. Az elektronikus kormányzati gerinchálózat Európa és a világ egyik legkiterjedtebb közigazgatási hálózata, több mint 70 ezer számítógépet és 50 ezer VOIP telefont fog össze.

Ennek eredményeként tehát azt mondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt négy esztendő munkálkodása, és az is nyilvánvaló, hogy nagyon komoly feladatok várnak az elkövetkezendő négy esztendőre is. Azon túl, hogy megkezdtük a nemzeti digitális közmű előkészítését, egyet kell értsek Pettkó képviselő úrral abban, hogy ebben a négy esztendőben megvalósultak azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyekhez kötődően a tömeges használat kialakítása és a tartalomszolgáltatás feladatainak megvalósítása a következő öt esztendő feladata lesz.

Elnök Úr! Ha megenged nekem öt másodpercet, egy személyest szeretnék hozzátenni; bocsánat, hogy kiszaladok az időből. Ez a személyes Pettkó András képviselőtársam felé egy köszönet. Én a kormány nevében mondom, de azt gondolom, a parlamentben talán minden pártban egyetérthetünk abban, hogy egy olyan elkötelezett képviselőről van szó, aki nemcsak a többihez, de az infokommunikáció területéhez mindig tárgyszerűen, szakszerűen, tisztességesen viszonyult. A kormány nevében szeretném megköszönni négyéves fáradozását itt a tisztelt Ház nyilvánossága előtt. És köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Pettkó András felszólalását és a rá adott kormányzati választ élőben is megtekinthetik az érdeklődők a www.pettkoandras.hu honlapon. A vita nézhető lesz minden internetes oldalon, ahová a net-polgárok az alábbi linket elhelyezik: http://www.pettkoandras.hu/01-legfrissebb-kibont.php?id=12585

A képviselő várja a hozzászólásokat, s még az est folyamán minden – a blogjában vagy más közösségi oldalon – feltett kérdésre válaszol. A felszólalás pontos idejéről a honlapján keresztül értesíti az érdeklődőket, várhatóan mintegy 30 perccel a felszólalás előtt.

További információ: Pettkó András 06-30/2509539

Bár a képviselő az utolsóként szólal fel e parlamenti ciklusban, nagy szerencsének tekintenénk, ha a ősszel az elsők között kapna ismét szót. Addig is: köszönjük, Képviselő Úr! Szép volt!

D. G.

Kapcsolódó anyagaink

Nyitrai Zsolt, a Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoportjának vezetője nyílt levelet írt Bajnai Gordon miniszterelnöknek és Baja Ferenc informatikai kormánybiztosnak, mert szerinte arcpirító, hogy a kormány most akar 30 millió forintot elkölteni egy infokommunikációs stratégiai tanulmányra.

“Egy kormányzati ciklus végén stratégiát alkotni felesleges, sőt szemérmetlen dolog, hiszen ebből arra gondolhat az ember, hogy a stratégia vagy önigazolásra szolgál vagy a következő kormányzat mozgásterét kívánja leszűkíteni.” – vetette fel Nyitrai Zsolt.

A fideszes politikus szerint az infokommunikációs eszközök nélkülözhetetlenek, de önmagukban nem tudják megoldani az egyes ágazati kihívásokat. Nyitrai leveléből az derül ki, hogy előbb valódi nemzeti stratégiát kell alkotni, és utána lehet az infokommunikációs stratégiával foglalkozni.

Baja Ferenc az Indexnek elmondta, hogy az Európai Unió is elkezdte kialakítani a 2010 utáni stratégiáját, és hazánknak is érdeke, hogy legyen nemzeti infokommunikációs stratégiája. Az idén elkészülő i2015 Nemzeti Stratégia Tanulmány egyébként a 2010-ben lejáró E-közigazgatás Stratégiát váltja fel.

Valamennyire még a választásokhoz is igazodik a stratégia készítése. Baja Ferenc szerint 2010 május végéig, a tanulmány megvalósításának első fázisában alternatív stratégiai irányokról készülnek elemzések, és az új kormánynak kell döntenie arról, hogy a második fázisban mely irányok megvalósításáról szülessen részletes stratégia.

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége nem kívánta kommentálni a stratégiai tervet, nekik csak az a fontos, hogy a tavaly ősszel elfogadott, általuk kezdeményezett IKV Akciótervet (pdf [1]) elkezdjék végrehajtani, és folytonosság legyen, ne dobják az egészet kukába.

Baja Ferenc elmondta, hogy az IKT akcióterv csak egy része a teljes stratégiának. A politikus szerint sok mindenre kell választ találni, a frekvenciagazdálkodás például teljesen átalakul, valamint új hálózati rendszerek és személyazonosítási módszerek jönnek létre. Azt is el kell dönteni, hogy az önkormányzatokat és a közszolgáltatókat milyen egységes felületen érjék el az állampolgárok.

Forrás: Index

Egyéb aktuális Index írások:  Takaréklángon a kormány

“Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánybiztos Úr!

A MeH Infokommunikációért Felelős Államtitkársága, mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2010/2 számában “i2015 Nemzeti Stratégia Tanulmány elkészítése” címmel, 2010/01/06 számon tárgyalás nélküli ajánlattételi felhívást tett közzé, melynek értéke több mint 30 millió forint!

Stratégiaalkotásra természetesen szükség van, hiszen hasznos, ha az embernek – kiváltképp, ha a kormány tagja – világosan megfogalmazott céljai vannak, és lefekteti a célokhoz vezető út alapjait is, hiszen ebben az esetben a kormányzás során folyamatosan értékelheti saját teljesítményét, és meghatározhatja az elvégzendő feladatokat.

Azonban ahhoz, hogy ezt megtegye, a kormányzati ciklus elején kell rendelkezni a stratégiai elképzelésekkel!

Egy kormányzati ciklus végén stratégiát alkotni felesleges, sőt szemérmetlen dolog, hiszen ebből arra gondolhat az ember, hogy a stratégia vagy önigazolásra szolgál vagy a következő kormányzat mozgásterét kívánja leszűkíteni.

Azt a feltevést, hogy csak utolsó baráti megbízásokat kíván adni holdudvarának, vessük el. (Vessük el?) A stratégiaalkotás a kormányzás ezen szakaszában azonban nem csak a fenti alapvetés miatt aggályos.

Nézzük meg a kiírás első fázisát! Az Infokommunikációs Államtitkárság az Önök 8 éves hatalomgyakorlását követően helyzetfelmérésre kíván több millió forint közpénz elkölteni. Ezek szerint a területért felelős intézmény nincs tisztában a helyzettel, nem rendelkezik átfogó képpel a kormányzat, a közszféra és az ágazat állapotáról.

Ez elszomorító és felháborító, de nem meglepő, hiszen az eddigi infokommunikációs projektek is ezt, illetve a stratégia hiányát mutatták.

Másrészről azért tartom aggályosnak a stratégia megfogalmazását egy önmagát is átmenetinek mondott kormányzat részéről, mert mindannyian tudjuk, hogy az infokommunikáció egy szolgáltató ágazat.

Eredményei, eszközrendszere nélkülözhetetlen az élet valamennyi területén, de önmagában nem képes az egyes ágazati kihívások megválaszolására. Egy infokommunikációs stratégiát a valódi nemzeti stratégia kell, hogy megelőzze!”

“Miniszterelnök Úr!

Ön még pár hónapig miniszterelnöke az országnak. Ön megszorításokkal kívánja a válságot “kezelni”.

A józan gondolkodásba nem fér bele egy ilyen felesleges költekezés: közpénzből stratégiát alkotni a kormányzati ciklus végén. A Fidesz a kormányázásra készülve a szakpolitikai elképzelésekkel egyeztetve készíti infokommunikációs stratégiáját.

Ebbe a stratégiaalkotásba folyamatos párbeszédekkel és egyéb kommunikációs eszközökkel bevontuk a piac szereplőit és civil szervezeteket egyetlen forint közpénz felhasználása nélkül.

Kérem tehát, hogy a levél első bekezdésében megjelölt közbeszerzési eljárást azonnali hatállyal szüntessék meg, a kiírást vonják vissza és hagyja a stratégiaalkotást a következő kormányra!

Tisztelettel:

Nyitrai Zsolt, a Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoportjának vezetője”

Bizottsági jelentéstervezet I fejezet
Bizottsági jelentéstervezet II fejezet
Bizottsági jelentéstervezet III fejezet
Bizottsági jelentéstervezet IV fejezet

Mellékletek

05332 számú OGY határozat
05333 OGY határozat

Integrált közösségi és szolgáltató terek
Limassol report
MeH e-Befogadás programok összefoglaló_091118_final
e-befogadás prezentáció 2009.03.11
Tájékoztató az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága számára
KSH IT 2008
Az elektronikus információszabadság jogi garanciáinak felülvizsgálata

Napirendi javaslat

1. „Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban”
Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében
Előadó: Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke

2. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), a bizottság elnöke
Molnár Béla (KDNP) , a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Pettkó András (független)

Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Molnár Bélának (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)

A bizottság titkársága részéről
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság titkára

Meghívottak részéről

Hozzászóló
Ramháb Mária alelnök (Informatikai és Könyvtári Szövetség)

A 10. Internethajón résztvevők közül jelenlévők
Szittner Károly főosztályvezető-helyettes (Miniszterelnöki Hivatal)
Baranyi Bertold (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Számadó Tamás (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Oláh István (Kopint-Datorg Zrt.)
Debreceni Győző (Miniszterelnöki Hivatal)
Dalos Ottó (Cisco)
Dr. Báthory Zoltán jogi munkatárs (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Menyhárt Éva (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Csizmadia Attila (Pénzügyminisztérium)
Suhajda Attila kormányzati programok igazgató (IBM Hungary)
Miszlai Róbert (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Tápai Csaba (A Nagy e-Könyv Kft.)
Gáspár Mátyás
Varga Miklós (Infóvilág portál)
Bölcskei András (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Móricz Pál (Szenzor Gazdaságmérnöki Kft.)
Kesselyák Péter (Hétpecsét Információbiztonsági Egyesület)
Füredi Péter (Budapest XIX. Kerületi Polgármesteri Hivatal)
Bojta János (AAH Tanácsadó Zrt.)
Hecks Ferenc (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács)
Kertészné Gérecz Eszter (Országgyűlés Hivatala)
Dr. Tárkány Szűcs Attila (Informatikai Érdekegyeztető Fórum)
Slyuch András (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Tarnay Kálmán (Vistanet Kft.)
Wittinghoff Tamás (Budaörs Polgármesteri Hivatal)
Vinnai János (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara)
Jacsó Tamás (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)
Szemző György (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Marosvári Gábor (IDC)
Rozenberszki Zsolt (R&R Software)
Kelen András (TRIAD)

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 2 perc)

Elnöki megnyitó

MÁRFAI PÉTER (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Albizottság! Kedves Megjelentek! Tisztelettel köszöntöm a 10. Internethajó kedves részvevőit, akik most vendégek nálunk a Gazdasági és informatikai bizottság Informatikai és távközlési albizottsága, valamint az e-Befogadásügyi eseti bizottság ülésén.

Ez egy parlamenti bizottság, és örülök, hogy ekkora az érdeklődés, de meg kell mondjam, mi parlamenti bizottság lévén most ülést fogunk tartani, és ez elég száraz dolog ám! (Derültség.) Van olyan rész, amelyik előadás, de van olyan, amikor olyan törvényről fogunk értekezni, amelyet önök nem ismerhetnek – ez egy röpke 400 oldalas előterjesztés, indoklással együtt 500 oldal –, és annak egy módosítását fogjuk pertraktálni, azzal a megszorítással, hogy arról ellenben fogunk beszélni, vagyis a mi módosításunk itt némi elővezetést fog szenvedni.

Tisztelt Albizottság és Eseti Bizottság! Az ülést megnyitom. Megállapítom, hogy helyettesítésekkel együtt határozatképesek vagyunk.

A napirend ismertetése és elfogadása

A megküldött napirend előttünk van, ez két pontból áll: az első a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra vonatkozó módosítások. Mentségünkre szolgáljon, hogy mi a legvadabb pillanatokban is elrendezzük a törvényhozással kapcsolatos feladatainkat, akkor is, ha mondjuk, angol vendégeink vannak, vagy éppen, emlékszem, tavaly május 9-én Ballmer úr volt a vendégünk, de akkor is rendeztük azokat az ügyeket, ami a törvényhozással kapcsolatos feladatunk. Kérem, hogy az 1. napirendi pontunk kapcsán Szittner úr és az IRM képviselői foglaljanak helyet az asztalnál; köszöntöm Számadó Tamás és Baranyi Bertold urakat. A 2. napirendi pontunk pedig az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepéről szóló előadás; köszöntöm Ramháb Máriát, a szövetség alelnökét.

Megkérdezem a bizottság jelen lévő tagjait, hogy a jelzett napirendeket elfogadják-e. (Szavazás.) Ha hiszik, ha nem, ez nyolc parlamenti képviselői szavazat volt egyszerre – megállapítom, hogy egyhangúlag egyetértettünk a napirenddel.

Tájékoztatom a jelenlévőket, hogy az 1. napirendi pontot az e-Befogadásügyi eseti bizottság nem tárgyalja. (A napirend megtárgyalását az informatikai albizottság üléséről készült jegyzőkönyv tartalmazza.)

„Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban”. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében

Következő napirendi pontunk: „Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban”. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében. Előadó Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke. Köszöntöm Ramháb Máriát, és megkérem, hogy tartsa meg előadását.

Ramháb Mária alelnök (Informatikai és Könyvtári Szövetség) előadása

RAMHÁB MÁRIA, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és az ülésen megjelent kedves vendégeket. Köszönöm a lehetőséget, hogy röviden szólhatok arról, ami az Informatikai és Könyvtári Szövetség idei jelmondatához kapcsolódik – amit az előadásom címéül választottam –, illetve arról, hogy mi köze van az Informatikai és Könyvtári Szövetség egyik programjának az Internethajó tizedik évfordulójához.

Először egy-két mondatban szeretném bemutatni az Informatikai és Könyvtári Szövetséget. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség a könyvtárak szakmai érdekképviseleti szervezete. Minden magyarországi könyvtárnak lehetősége van ehhez az érdekképviseleti szervezethez csatlakozni, de a könyvtárosok, mint személyek egy másik szervezethez csatlakozhatnak. A szervezet felépítése úgy néz ki, hogy a különböző könyvtártípusok egy-egy tagozatot alkotnak. A szervezetet a 19 megyei könyvtár 1990-ben alapította, és területi szinten is tagozódik.

A gép nem működik; ugyanaz a helyzet, mint volt délelőtt a nagyteremben. Amikor kipróbáltuk, még működött, most meg nem akar működni. Ezt azért is sajnálom, mert a délelőtti program után úgy gondoltam, látni fogunk néhány képet a gyakorlatból is, amelyek azt mutatják, az Informatikai és Könyvtári Szövetség hogy vesz részt a digitális kultúra terjesztésében. (A gép működni kezd.) Jó lenne, ha nagyobb lenne a kép, de azért remélem, hogy a hátul ülők is látják.

Két olyan programot fogok említeni, amelyek országos szervezése hozzám kötődik. Röviden szeretnék szólni a könyvtári hálózatnak a digitális kultúrában betöltött szerepéről, s ezen belül csak érintőlegesen az internet-hozzáférhetőségről, amivel kapcsolatban délelőtt sok minden elhangzott. A kifejezetten könyvtári jellegű digitális szolgáltatásokról azért nem beszélek, mert ezt a kört nem szeretném szakmai kérdésekkel terhelni, viszont beszélni fogok a digitális tanulási folyamatokról, az internet népszerűsítéséről, valamint a hálózatiság előnyeiről.

A könyvtárak a 2007-2013-as könyvtári stratégia mentén dolgoznak, amely két kiemelt pontja közül az egyik a digitális fejlesztés, a könyvtárak teljes paradigmaváltása ezen a területen. Ennek két jelentős forrása van, a TIOP- és a TÁMOP-pályázatok. Az első döntések már megszülettek, s így tudjuk, hogy ezek a fejlesztések milyen területeken tudnak elindulni.

Az internet-hozzáférésnél a könyvtári területen ki kell emelni a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézetet. A könyvtárak első hozzáférési lehetősége annak volt köszönhető, hogy ez a szervezet elkezdte a munkáját, és felismerte, a kutatás segítésének egyik legfontosabb területe az a közszolgáltató intézmény, melynek keretében lényegesen többen férnek hozzá a kutatási lehetőségekhez, mintha ez csak egy-egy személyre korlátozódna. Ez a mai napig is így van, jóllehet azóta nagyon sokat fejlődött az internetszolgáltatás, és vannak különböző lehetőségek, amelyeket igénybe lehet venni. Ezen a téren jelentős változás következne be, ha az ehhez a szervezethez kötődő mintegy háromszáz könyvtártól elvonnánk az internetszolgáltatást. Bízom benne, hogy ez az egyik beépülő része lesz a digitális közműnek, s ezek a közintézmények, közgyűjtemények zökkenőmentesen tudnak továbbhaladni. A legtöbb kistelepülésen a Sulinet és a közhálóprogram működik, és a közhálóprogramot kell az első helyre tennünk.
Engedjék meg, hogy itt megálljak egy pillanatra. A tapasztalatok alapján meg tudom erősíteni – ami délelőtt is elhangzott –, hogy ezzel bizony sok gond van. Persze nem azzal, ami a papíron van, mert ha azok a sávszélességek működnének, amiket a kistelepülések a szerződésekben kapnak, akkor kicsit kevesebb lenne a probléma. A valóságban azonban nem ez a helyzet. Nagyon sokszor omlik össze egy tanfolyam vagy olyan program, amit arra építünk, hogy a széles sáv elbírja az adott szolgáltatást, de nem bírja el. Mindez nagyon változó és kiszámíthatatlan. A kistelepüléseken elengedhetetlen fontosságú lenne az, amit a digitális közmű kitűzött, mert ott nem lehet máshova fordulni, és ha ez a szolgáltatás nem megfelelő, akkor nem tudunk továbblépni.

Nagy lendülettel kezdtük meg a NAVA-pontok telepítését, ami a lakosság tájékoztatására és szórakoztatására egyaránt kiváló lenne, de a jelenlegi sávszélességek ezt sokszor nem teszik lehetővé. Én ennek inkább a megbízhatatlanságát szeretném kiemelni, ami rosszabb, mint ha egyáltalán nem lenne, mert ha tudom, hogy nincs, akkor nem építek rá.

A könyvtári hálózatban 11,5 ezer számítógép található most, ez 2007. évi adat; a 2008. évi országos összesítés ezekben a napokban fog fölkerülni az internetre. Ebből mintegy 10 ezer munkaállomás az internet elérhetőségét is biztosítja. Lehet gondolkozni ezen, hogy ez sok vagy kevés. Én azt gondolom, minden körülmények között meghatározó része infrastrukturálisan is annak a lakossági támogatásnak, amely a digitális kultúra támogatását biztosítja.

Azt külön nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ennek 90 százaléka nyilvános könyvtárakban elérhető, és nagyon sok helyen az ehhez való hozzáférés térítés nélküli szolgáltatásként jelenik meg, éppen az előbb említett támogatásnak köszönhetően.

2007-ben mintegy 50 917 275 távhasználatot regisztráltak a könyvtárak. Engedjék meg, hogy itt arra is ráirányítsam a figyelmüket, hogy ez a hálózat minden olyan tevékenységet, szolgáltatást, amelyet végez, azt méri, elemzi és tulajdonképpen dokumentálja. Ebből adódóan nagyon fontosnak tartom azt, hogy bekerüljön a szemléletbe, hogy ezek a nagy eredmények – mert annak lehet tekinteni – semmiképpen nem maradhatnak el. Bízom benne, hogy tudok ma még mutatni ilyet.

A digitális közműnél a kistelepüléseken, mint említettem, ennek a sávszélességnek a változása komoly előrelépéseket hozhat. Annyit jegyeznék csak meg a könyvtári szolgáltatások területéről, ami tényleg evidens, hogy nyilván a könyvtári szolgáltatásoknak is egy jelentős része széles sávot igényel, az összes zenei szolgáltatásunk, filmdokumentumaink, gyűjteményeink, szöveges digitális anyagaink. Volt arról szó, hogy az internet ma mennyivel több, mint információszolgáltatás. Messzemenőkig egyetértek. Az információszolgáltatás egy része, egy nagyon fontos része, de sokkal-sokkal több minden van már tartalomszolgáltatásban jelen, amihez nyilván hozzá kell tartozzon egy lényegesen jobb és megbízhatóbb infrastruktúra.

A digitális képzés terén én azt szeretném kiemelni, hogy ez régóta folyik már nyilván a könyvtári területen. Amit szervezetten és nagyon rendszeresen én most idesorolnék, az körülbelül egy tízéves ciklus. A könyvtári hálózat első ilyen bekapcsolódása még az IKB idejében kezdődött. Nagyon jól emlékszem ennek a pályázatnak a lényegére: hat gép és azonnal mellérendelt képzés. Ez megindított egy kétirányú képzést ezen a területen. Az egyik a könyvtári szakemberek képzése, akik akkor már folyamatosan megkapták azt a speciális képzést, hiszen nyilvánvalóan a könyvtárosoknak ez az alapképesítése, az információ és a digitális kultúra területén, úgy gondolom, az átlagnál is jobban fölkészültek. De itt specializált tudásokról is van szó, különös tekintettel, ha a képzésről beszélünk.
A folytatásban az IHM-pályázatok következtek. S ami a képzés terén a legkövetkezetesebb és a legkitartóbb támogatónk, nem nagy költségekkel, de azt megteremtve, hogy folyamatosan tanfolyamok legyenek a lakosság számára, az a Nemzeti Kulturális Alap könyvtári kollégiuma.

A Nemzeti Kulturális Alapnál, amikor először döntöttünk ezeknek a folyamatoknak a támogatásáról, két nagyon lényeges dolgot próbáltunk elfogadtatni. Az egyik az, hogy az emberek egy jelentős része, aki nem ismeri ezt a technikát, nem fog tudni elindulni nagyon sok esetben, ha ez nem azonnal egy szervezett, ráadásul OKJ-s képesítéshez kötött tanfolyam lesz. Hiányzik az a bevezető rész, amely azt a bizonyos küszöböt átviszi, az embereknek a legalapvetőbb ismereteit megadja, és aki tovább akar lépni, az innentől kezdve meg tudja tenni. Ezek a tanfolyamok egy egységesített formában készültek el, komoly, kidolgozott anyagokkal. Még egyszer hangsúlyozom: döntő mértékben bevezető jellegű, a lakosságnak azon köre számára, aki teljesen tájékozatlan és tapasztalatlan ezen a téren, és a felnőtt lakosságra fókuszál. A képzést a nagy megyei és városi könyvtárak kezdték meg, illetve még ma is a fővárosban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az egyik legnagyobb hálózata. Éppen a múlt héten döntöttünk újabb, körülbelül ötven könyvtár ilyen jellegű pályázatáról. A követelmény ilyenkor az egy támogatásnál, hogy legalább száz fő kiképzése az előírás, 10-12 fős csoportokban, természetesen minden hallgatónak gép biztosításával, 20 és 30 órás képzésekről van szó. Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy ezek a tanfolyamok regisztrációs díjjal működnek, éppen ezért ezeknek az embereknek a bevezetését erre a területre anyagi korlátok semmiképpen nem gátolják, és nagyon sokszor természetesen a könyvtárak tagjairól van itt szó. Csak e-tanácsadói ismeretekkel rendelkező könyvtárosok vezethetik ezt a tanfolyamot, egyébiránt közülünk már jó pár száz működik az országban.

A célközönség szinte teljes egészében megegyezik azzal a célközönséggel, amelyet olvashatunk a kék noteszban is. A digitális írástudást elsősorban a kistelepülésen élőknek, az ötven év felettieknek, a munkanélkülieknek, a speciális ismereteket igénylőknek – majd rögtön mondok erre egy példát – és a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak tűzik ki. A tanfolyamoknak éppen ezért differenciált az anyaga is, másként történik meg bizonyos szempontból a nagyiknak a képzése, tanulása ötven év felett, és teljesen máshogy egy olyan rétegnek, akikből még mindig számosan vannak nagyvárosokban elsősorban, olyan diplomás emberek, akik koruknál fogva ezt az ismeretet nélkülözik; a számítógéppel már többé-kevésbé megbarátkoztak, az interneten azonban elég nehezen keresnek. Értelmiségi foglalkozású emberekről van szó. Kecskeméten, ahol én dolgozom és vezetem a könyvtárat, ott az egyik legnagyobb utánpótlás éppen ebből a rétegből tevődik ki.

Hogy mit értünk a speciális ismeretet igénylőkön? Vannak olyan cégek, amelyek természetesnek tartják, hogy a kollégáik gépen dolgoznak, és a hazai jogszabályokat jól ismerik, de specializált képzést kérnek például az EU-ismeretek elsajátításában, az európai uniós jogszabályrendszerekben. Itt szeretném megjegyezni, hogy a könyvtárunk európai információs pont brüsszeli támogatású projektje része a EuroDirect hálózatnak az Európai Unióban.

A hátrányos helyzetű nagycsaládosokra pedig azért kell a figyelmet ráirányítani, mert általában úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bőven hozzáférnek a számítógéphez. Azonban minden egyes alkalommal tapasztaljuk azt – majd beszélek a népszerűsítő programunkról –, hogy amikor sor kerül egy ilyenre, állandóan találkozunk olyan gyerekekkel, akiknek nincs módjában, nem kerültek még számítógép közelébe. Itt nyilván azokról a kisiskolásokról van szó, akiknek nincs otthon számítógépe, és akik még az iskolában sem kezdték el ezeket a tanulmányokat.

A kistelepülésekről néhány szót ejtsünk most, hogy lehessen azt is látni, egyáltalán amikor kistelepülések kapcsán beszélek ilyen típusú dolgokról, akkor mi is történik most a kistelepüléseken, hogyan változott ez az elmúlt időszakban. Bizonyára sokan vannak, akik tudják, hogy a többcélú kistérségi társulásoknál bekerült egy ilyen fogalom, hogy mozgókönyvtári ellátás. Ez kicsit megtévesztő, hiszen majdnem mindenki arra gondol, hogy itt indul a busz, és viszi a könyvet a kistelepülésre. Nem erről van szó, bár erről is lehet szó egy-két településen. A mozgókönyvtári ellátás azt jelenti, hogy a kistelepülés könyvtára egy nagyobb könyvtár szolgáltató helyévé válik, ettől a nagyobb könyvtártól természetesen döntő mértékben lényegesen magasabb szintű szakmai tudást, szolgáltatást kap, és ami a leglényegesebb, hogy beemelődik egy rendszerbe.

Az elmúlt évtizedeknek nagyon komoly vesztesége volt a kistelepülések szempontjából az, hogy önkormányzati fenntartású minden intézmény, és ebben a nagy önkormányzati önállóságban teljes egészében magukra maradtak könyvtárszakmailag is. Most először nyílt arra forrás, hogy a kistelepüléseket fölzárkóztassuk, ne maradjanak magukra, és ennek kapcsán nagyon sokféle változás indult meg. A teljes vagy részleges infrastrukturális megújítás különböző pályázati forrásokból történik.

Azt gondolom, ilyen könyvtárképünk nagyon sokunknak van, különösen aki megfordul még ma is – szeretném hangsúlyozni, hiszen néhány éve, hogy ezek a pozitív változások megindultak –, nos, azt hiszem, egy ilyen kinézetű könyvtárban nem nagyon van mit csinálni. A könyvtárosnak sincs kedve bemenni, sok esetben még könyvtáros is nehezen lelhető föl a településen. Azt hiszem, önmagáért beszél ez a kép.

Hogyan és miként lehet ebben a rendszerben változásokat elérni? Először is teljes mértékben meg kell újítani ezt a körülményt. Egy ezerfős kistelepülés 8 ezer kötetes könyvtárában azonnal egy 3 ezer kötetes gyűjteményt kell szakértelemmel összeválogatni és meg kell indítani az újdonságot. Ezeknek ugyanis így semmi értelme nincs, mert – ahogy az előbb mondtam – évtizede nem történik semmi. Ha ez megtörténik, egy kistelepülés könyvtárának a megújítása néhány millió forinttal, komoly szakértelemmel, különböző helyiségek hozzácsatolásával és egyéb praktikákkal megoldható.

Kulcsfontosságú, hogy milyen megoldást találunk arra, hogy az új közösségi szolgáltató helynek szerves része legyen az elektronikus információs szolgáltatás, és ott legyen az az infrastruktúra, amit a legkülönbözőbb módokon lehet használni. Most egy olyan példát látnak, ami egy 1500 fős kistelepülésen történt. Ez a kétfunkciós könyvtár az utcáról megközelíthető, a lakosság számára igénybe vehető, de megőrzött egyfajta iskolai funkciót is. Két osztálytermet nyitottunk egybe, így keletkezett egy 120 négyméteres tér. Az iskolában hetente nyolc informatikaóra van. Az iskolaigazgatóval és a polgármester úrral megegyeztünk a közös infrastruktúrában. A könyvtár nyitása előtt megtartják a nyolc informatikaórát, s így nagyságrendekkel nagyobb az infrastruktúra kihasználtsága. Ráadásul a mozgókönyvtár jól sáfárkodik a forrásaival, évente folyamatosan tudunk két-három gépet cserélni, így a tanuláshoz mindig a legkorszerűbb és legjobb infrastruktúra és szoftver áll rendelkezésre. Ez a modell nagyon jól bevált, azonban nem lehet mindenütt megcsinálni. Nagyon fontos, hogy az infrastruktúrát ne külön-külön akarja mindenki létrehozni, mert arra nincs elegendő forrás. Az első helyre teszem azt a humán erőforrást, akit képzünk, és akinek sok mindent el kell látnia a kistelepülésen, többek között az e-tanácsadó szolgáltatást is.

Itt egy másik kistelepülés könyvtárát látják. Ebbe már mindenkinek van kedve belépni, így vannak ezzel a helyben lakók is. Megindult a felnőttek érdeklődése és számos gyerek is jár a könyvtárba. Itt egy folyosót is hozzá lehetett nyitni, ebből adódóan a gépparknak egy külön sávja van. Ez a könyvtár Tázláron van, a kiskőrösi kistérség egyik településén, ahol közel 2 ezer ember él.
Ez pedig itt egy másik típusú betársulás, ami még a Lakáskultúrában is elmenne. Hatalmas munka van ebben. Talán ezzel tudom a legjobban érzékeltetni, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: egy nagyobb könyvtár szaktudása, támogatása, szolgáltatása milyen módon járul hozzá ahhoz, hogy a kistelepülés valóban meg tudjon újulni. A hely elég kicsi, már most kinőtték a gyerekek, de bent van egy nyertes pályázatban, és tovább fogjuk bővíteni a helyet.

Hogy tudjuk megoldani a kistelepülésen élők lehető legrentábilisabb képzését? Ahogy már mondtam, a tíz fő alatti képzés sokba kerül. Egy kistelepülésen általában két-három gép van. Ha ügyesek, összefognak a teleházzal és az e-Magyarország ponttal, tehát közösen dolgoznak azért, hogy ez a szolgáltatás működni tudjon. Mi a tanfolyamok szervezését a szolgáltatás részeként vállaljuk és a továbbképzés idejére telepítünk egy mobil gépparkot. Ha helyben van négy gép, mi még odatelepítünk hatot, amelyek egy hálózatba összekötve működnek a tanfolyam ideje alatt. A kiegészítő géppark mellett a szakembert is mi adjuk. A kistelepülések folyamatosan igénylik a tanfolyamokat, amelyek térítése az előbb említett regisztrációs költséget nem haladja meg. Azt hiszem, nem kell különösebben indokolnom, hogy itt miért indul meg közvetlenül az élet. Az összes gyakorlati példa arra irányul, hogy megtaláljuk azt a konkrét segítséget, amely valóban beleeshet a kistelepülésen élők érdeklődési körébe és hozzájárulhat ahhoz, hogy mindezt használni is tudják.

Szövetségünk tíz éve indította el az úgynevezett Internet Fiestát; tehát mi is ünnepeltünk ebben az évben néhány héttel ezelőtt. Egy nemzetközi mozgalom keretében indult el az internet népszerűsítése, az Internet Fiesta, amihez Magyarországon a könyvtárak csatlakoztak, s ennek a szervezése máig megmaradt a könyvtárak körében. Országos szinten az Informatikai és Könyvtári Szövetség ennek a bonyolítója. Minden évben volt egy kiemelt témánk, az elektronikus ügyintézéstől kezdve már nagyon sok minden sorra került. Mivel az idén van a tízéves évfordulónk, három kiemelt témát javasolunk.

Én egy virtuális munkacsoportot irányítok, mely munkacsoportnak a tizenkilenc megyei könyvtár, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a tagja. E mögött működik egy saját szakmai fejlesztésű nagyon profi adatbázis, amiben mindenki saját maga regisztrálja a programjait. Most nincs időm a részletekbe belemenni, de azért mutatom ezeket a képeket, hogy érzékeltessem, állandóan két irányban folyik a tevékenységünk. Az egyikben folyamatos tudásátadás, tudástranszfer történik. Amikor egy kistelepülésen a kolléga belép a rendszerbe, önállóan megtanulja, mit jelent az, hogy a javasolt témában ő is kitalál egy programot, azt beírja egy rendszerbe, ahol mindenre vigyáznia kell, aztán megjelenik az adatlap, ami mellé van rendelve egy csomó egyéb más is, például az, hogy tanuljon meg a rendezvényről képet föltölteni, vagy hogy minden egyes rendezvénynél kötelező módon azonnal regisztrálni kell a résztvevők adatait, hiszen említettem már, hogy mindent dokumentálunk. A „Könyvtárak az ügyfélkapun át” témakörben ezekre a témákra szerveztek a kollégák programot, az okmányiroda szolgáltatásai állandóan napirenden vannak, az APEH-hal együttműködési megállapodásunk van országosan és regionálisan is, valós működéssel. Például az adóbevallás idején Kecskemétre már több éve kitelepül az APEH, és a helyszínen segíti az embereket az adóbevallás elkészítésében. Ezek azok a legfontosabb témák, amelyek iránt az emberek érdeklődnek.

Itt az egri könyvtárat látják, ahol az e-adózás, az e-ügyintézés zajlik, amely az Internet Fiesta idején mindig előadással is összekapcsolásra kerül, mert egy sor olyan dolgot meg kell tanulni, ami után az emberek a könyvtárban továbbra is kapják a támogató segítséget. Infrastrukturális segítséget és humánerőforrás-segítséget. Természetesen nem készítjük el az adóbevallásukat, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy megismerjék és használni tudják ezeket a folyamatokat. Ezekhez a programokhoz mindig hívunk szakembereket is.

A másik nagy témakör a virtuális könyvtár, virtuális szolgáltatás. Ezen a területen nemzetközileg is nagyon úttörő a magyar elektronikus könyvtár, de legalább ennyire fontos az elektronikus periodika-adatbázis vagy a már említett NAVA; gyakorlatilag azok az adatbázisok, amelyekből a lakosságot tanítjuk ilyenkor a tájékozódásra; nyilvánvalóan nem a könyvtárost, hiszen neki ezt már tudnia kell.

Mindenhol kiemelt jelentőségű a helytörténeti adatok és helyi vonatkozású témák összegyűjtése. Ezekben a helyi lakosok is részt tudnak venni; most aztán végképp jön a virágzása a web2-es lehetőségekkel. Úgy gondolom, itt nagyon komoly fejlesztések vannak máris napirenden.

Ugyanilyen kiemelt fontosságúak számunkra a hátrányos helyzetűek, a legkülönbözőbb foglalkozásokat, programokat szerveztük, és rendszeresen tartjuk a vakoknak, gyengénlátóknak; itt most a képen éppen a szellemi fogyatékkal élőket látják önök.
A harmadik nagy témacsokor a „könyvtárak az e-tanulásért” témakör volt. Itt kiemelt fontosságú volt a nyelvvizsgára való felkészítés, az online továbbtanulás.

Linkajánlók készítésével segítjük ezeket a programokat, minden egyes témában a legfontosabb linkeknek az elkészítésével.
Kiemelt jelentőségűek ilyenkor a közösségi játékaink. Amit most mutatok, az egy „Mesélj, Európa!” című, kifejezetten idegennyelv-tanulási játék, a kecskeméti könyvtár projektje, amellyel elnyerte az európai nyelvi díjat 2008-ban, és most már kiterjesztette regionális és országos méretekben. Az internethez mi köze van? Rengeteg. Azért nyertük el az innovációs díjat, mert a játék teljes mértékben az internetre épül, így tudjuk bevonni a legszélesebb kört a legkisebb településről is, és az internetet használjuk föl arra, hogy egy sor feladatot, játékos, nagyon játékos, kreatív feladatot oldanak meg a gyerekek, különböző korosztályban, középiskolás szintig. Majd a legvége egy helyszíni bemutatkozás, egy helyszíni nagy játék, verseny; természetesen minden angol nyelven zajlik, szakemberek bevonásával. Ezek megint olyan tudástranszferek, amihez bárhonnan bárki tud csatlakozni, és azt a tudást, amelyet mi összehoztunk, kitaláltunk, a gyakorlatban sokfelé tudják használni.

Az idén a kismamákat is és a családokat is játékra hívtuk, jó néhányan csatlakoztak is ezekhez a játékokhoz.
Ez egy március utolsó hetében zajló program, most 23-ától 31-éig zajlott ez a nagy játék. Nézzük, ez körülbelül mit is jelentett; 2004-től hoztam adatokat. Itt látszik, hogy 2009-ben már 256 könyvtár és 58 iskola csatlakozott ehhez a játékhoz. Ebből adódóan, talán nem is kell mondanom, Bács megye mindig kiemelkedő helyen, élen van ebben; a másik nagy csoport, 53-mal pedig nyilván Budapest. 1158 programot szerveztek meg a könyvtárak ez alatt a rövid idő alatt abban a témakörben, amelyeket az előbb megmutattam. Megint azt tudom mondani, el lehet gondolkodni rajta, hogy alig egy hét alatt 1158 program sok vagy kevés. Én azt gondolom, ha mindenki letenne ennyit, akkor kicsit már közelebb lennénk a célhoz.

A programok természetesen eltérő nagyságrendűek és intenzitásúak megyénként, de teljes országos lefedettséggel működtek. Az idén nagyon érdekes volt, hogy a könyvtárak 50 százaléka kistelepülési volt. Miért is? Azért, amit az előbb megmutattam a kistelepülésekről: mert már nincsenek egyedül. Mert minden megyei vagy városi szolgáltató könyvtár rögtön húzta magával, bevonta és segítette azokat a kicsiket, akik a környezetében vannak, többek közülük elismerést is nyertek.

Kiállítások, internetes játékok, előadások, beszélgetések, internetes szolgáltatásbemutatás kerültek sorra. 38 százalékban természetesen az internetes szolgáltatásbemutatás vitte el a legtöbb programot, korosztályban pedig a felnőtt korosztály és a kölykök korosztálya, abból is azok, akikre az előbb utaltam, szervezett iskolai csoportokkal.

Ebben az 1158 programban a résztvevők száma sem kevés. 28 407 résztvevő került eddig beregisztrálásra, ez most 89 százalékos regisztráltság; van még néhány olyan program, amelynek a résztvevőszáma nem került beregisztrálásra. Tanulja mindenki ezt a folyamatot, nagyon sok energiánk megy rá arra, hogy értsék és tudják, hogy ezek hihetetlenül fontosak. Még egyszer csak a figyelmüket arra irányítanám rá, hogy itt nem elegendő pusztán a lakossággal foglalkozni, legalább ilyen rendszerességgel kell azokkal is foglalkozni, akik a lakossággal foglalkoznak, és ez ennek a rendszernek egy nagyon komoly lényege.

Az együttműködő partnerek körében nyilvánvalóan egyértelműen ott vannak az iskolák, a civil szervezetek, a szakmai szervezetek, jó néhány szakcég, szolgáltató, akik támogattak bennünket, és nem utolsósorban a média, országos és helyi szinten is.
Ilyenkor hagyományosan minden egységesen készül el, a legkisebb településen is ugyanazzal a dizájnnal jelenik meg a plakát, a szórólap, a legkülönbözőbb ajándékok, és mindenhol konkrétan, láthatóan, egyidejűleg – nem utólag találják ki –, abban a pillanatban kerül föl az internetre. Nyilvános a teljes adatbázis, ma is ellenőrizhető, amikor ezek a programok lezajlanak.

Kecskeméten és jó néhány helyen már teljesen öntevékenyen működnek például a nagyik. Ők azokból kerülnek ki, akik a tanfolyamokat elvégezték, saját maguknak klubot alakítottak. Tőlünk azt várják, hogy segítsük őket, és mi támogatjuk őket. Minden alkalommal elmondják, hogy milyen témában szeretnének továbblépni, és ezt a könyvtár támogatásként adja meg; ugyanígy a gyerekek terén is.

Azt hiszem, az a program, amelyet az Internet Fiesta keretében megmutattam, arra talán jó – ha egy mondatban mondhatom –, hogy ezek a szolgáltatások teljesen folyamatosan működnek a könyvtárakban, a Fiesta ilyenkor csak egy plusz figyelemfelkeltés, ami mindig hoz új felhasználókat. Minden egyes alkalommal bővül azoknak a köre, akik ebbe szeretnének bekapcsolódni, élenjáróan a kistelepülésekkel.

A nagyik szempontjából ez kifejezetten életminőség-javító; a kapcsolatteremtés legalább olyan fontos számukra, mint az a tudás, amit megszereznek, és a könyvtár ilyen szempontból egy inkubátor. Azért nevezem annak, mert ezeknek az embereknek nagyon nehéz, piaci alapon szerveződő, tőlük idegen környezetben nagyon nehezen vesznek részt ilyen programokon, itt viszont rendszerint azokhoz az emberekhez, akik foglalkoznak velük, éveken át visszajárnak. Ez óriási türelmet igényel, természetesen nem pusztán számítástechnikai tudást, hanem még a felnőttképzésben is egy specializált tudást. Nekem igazán kiváló kollégáim vannak, de nálunk is csak két-három ember foglalkozhat ezzel a programmal.

„Csakis partnerségben.” A könyvtárak közszolgáltató szerepét törvény írja elő. Egyre jelentősebb infrastruktúrával rendelkeznek, az átlagosnál sokkal több a korszerű IT-használatra felkészült szakember, és a lakosság is egyre jobban felismeri ennek a jelentőségét. Azt gondolom, ezek azért rendkívül fontosak, mert most, amikor megint azon gondolkodunk, hogy hogyan és miként lehetne továbblépni ezen a területen, a kék noteszben éppen olvastam egy ilyen elemzést, hogy ha lebontjuk, egy IT-mentorra naponta egy ember jut. Hadd mondjam azt, hogy az IT-mentorság az egy tudás, azt annak kell megszereznie, aki egyébiránt ezeken a közösségi helyeken számtalan mást szervez a közösség számára, szolgáltat. Mert főleg a kistelepüléseken nem úgy működik az élet, hogy folyamatosan mindig csak ilyenért jönnek az emberek. Pont fordítva: ha meg tudjuk nyerni őket, ha elhiszik, hogy érdemes bejönni, van olyan 670 fős kistelepülésünk, amelyik negyven órát tart nyitva, és folyamatosan átjáróház van, azért, mert az emberek megértették, hogy ott folyamatosan segítik őket, sok mindenben. Van, ahol ennek a tizedrészét sem lehet még elérni, a humán erőforrásrésze ennek kiemelkedően fontos.

A könyvtárak hálózati szerepének lehetőségeiről az utolsó mondandóm, hogy a kistelepülések ilyenkor egy könyvtári hálózatban, mint említettem, nem maradnak magukra. Magas szintű szolgáltatásközvetítés zajlik, Bács-Kiskun megyében teljes egészében a számítástechnikai nagy rendszerünk részévé válnak. Nem kezdenek el önállóan új szoftvereket vásárolni, szerverkapacitásunk megosztásában, szaktudásunk megosztásában a legkisebb településen is, ahol előrehaladtunk, gépesített kölcsönzés folyik. Nem azért, mert azt a néhány könyvet, amelyet kölcsönöznek egy napon – ami persze nagyon sok helyen nem néhány, pár százra is rúg –, azt ne lehetne manuálisan megtenni. Meg lehetne tenni, de itt egy teljesen digitális, új kultúra bevezetéséről van szó, tudás megszerzéséről van szó és egy zárt rendszerről; egy olyan zárt rendszerről, amelyben a teljes folyamat gépesített. Folyamatos képzés és továbbképzés nélkül ez megoldhatatlan, ezért a kiemelt szolgáltatás mellett folyamatosan végezzük ezeknek az embereknek a képzését. Ez egyébként a nagy európai uniós projektben is kiemelt szerepet kap.

Az együttműködésnek nagyon komoly ereje van. Harmincezer embert ilyen rövid idő alatt megszólítani és azt elérni, hogy közösen tovább tudjunk lépni, reménykeltő lehet. Az élethosszig tartó tanulás egyik lehetősége az, ha találkozunk a könyvtárban.
Az Internethajónak boldog születésnapot kívánok a tizedik évfordulón. Ezt a tortát a csongrádi lakosok támogatásával készítették a cukrászok, ahol évek óta fantasztikus nagy sikerrel zajlik az Internet Fiesta. A tortát csak képben tudtam elhozni, de mindenkinek a legnagyobb szeretettel ajánlom. Ezzel a digitális tortával kívánok nagyon jó további tanácskozást. (Taps.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük Ramháb Mária előadását. Ez a mai magyar valóság. Nemcsak központi szervezetek, nemcsak civil szervezetek és cégek működnek, hanem az intézményhálózat is. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség által prezentált tevékenység nagy múltra tekint vissza, eredményes és elismerésre méltó. Bár a mai magyar valóságnak az is része, hogy a munkaképes korú lakosságnak alig több mint a fele dolgozik, és az is, hogy ennek több mint 50 százaléka ötven év feletti.
Képviselőtársaim közül ki kér szót? Józsa István képviselő úr!

Hozzászólások, észrevételek, reflexiók
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Én is megköszönöm a prezentációt és gratulálok az Informatikai és Könyvtári Szövetség tevékenységéhez. Elnök úrnak pedig megköszönöm a meghívást. Nagyon hiszek az Internethajó sikerében. Mi a gazdasági bizottságban leginkább száraz törvényhozással foglalkozunk. A délelőtti előadók mondtak társadalmi kitekintést egy-egy mondatban, de most láthattuk, hogy ez ténylegesen mit jelentett az elmúlt tíz évben. Számomra ez kifejezetten feltöltődést jelentett, hitet abban, hogy önök csinálják, mi meg próbáljuk a feltételeit megteremteni. Még egyszer szívből gratulálok.

ELNÖK: Köszönöm. Pettkó András képviselő úr!

PETTKÓ ANDRÁS (független): Én is szeretném megköszönni a nagyon jó prezentációt, azt pedig külön megköszönném, ha e-mailen megkaphatnánk, mert én ezeket el szoktam rakni magamnak, persze nemcsak emlékbe, hanem azért is, hogy a parlamenti felszólalásaimhoz adatokat tudjak összeszedni belőlük.

Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni az elhangzottakhoz. Tudomásul kell venni, hogy a huszonegyedik században a könyvtáros már nem az, mint volt a tizennyolcadik, tizenkilencedik vagy a huszadik században. Úgy látom, a könyvtárosok már tudomásul vették, hogy a könyvtáros szakma átalakulóban van. Én minden költségvetési törvény tárgyalásakor benyújtok egy módosítást arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlés könyvtárában minél több könyvet digitalizáljanak, mert a huszonegyedik században már nagyon sokan be se mennek a könyvtárba, hanem otthon próbálnak letölteni különböző dolgokat.

Az előadásban is felmerült a NAVA kérdése. Azt hiszem, hogy sokat köszönhetünk a jelen lévő Csepeli György államtitkár úrnak, hiszen az előző ciklusban ő vitte át a parlamenten a NAVA-törvényt. Egyetértek önnel abban, hogy ez egy nagyon fontos törvény, és hogy a NAVA folytatását, felhasználásának a szélesítését, magyarul a digitalizációt minden erőnkkel folytatni kell.

A közhálóról nem beszélt alelnök asszony. A közháló sokszor nem úgy működik, ahogy működnie kellene. A költségvetési törvényben sajnos csak szeptember 1-jéig van biztosítva a közháló működése. Kíváncsian várom, hogy fogják megoldani azt, hogy a maradék három-négy hónapra is meglegyen az a támogatási összeg, amiből ez a nagyon fontos intézmény működni tud.

Teljes mértékben egyetértek a sávszélesség kérdésével, s nemcsak a könyvtárak, hanem a Sulinet tekintetében is. Zalaegerszegen van egy informatikai gimnázium és technikum, ahol a gyerekek nem tudnak egyszerre vizsgázni, ezért van, akit délelőtt, másokat délben, megint másokat délután hívnak vizsgára. Ők természetesen a Sulineten keresztül kapják az internetszolgáltatást. Vannak már olyan helyek, olyan pontok, ahol az államnak – hiszen az állam adja a Sulinet-szolgáltatást – át kell tekintenie, hogyan lehetne ezt növelni. Bízom benne, hogy ezek az emelések mind a könyvtárak, mind a Sulinet tekintetében meg fognak történni.

Végül biztos vagyok benne, hogy a mai könyvtárosok nem olyanok, mint amilyenek a tíz-húsz-harminc évvel ezelőttiek voltak. Egy teljesen más szakma kezd kialakulni. Azt meg nagyon fájlalom, hogy a postákat nem tudtuk informatikai központokká alakítani, mert a kistelepüléseken élők a könyvtárak mellett ott tudnának segítséget kapni az olyan emberektől, akikkel nap mint nap találkoznak, és akikben megbíznak.

ELNÖK: Köszönöm. Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Kíván-e válaszolni az elhangzottakra?

RAMHÁB MÁRIA, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke: A megújítás folyamatában az integrált közösségi szolgáltató tereknél a posta is bekerült a látószögbe úgy, mint egy vállalkozó posta. Én is jó néhány ilyen pályázatot támogatok és bízom benne, hogy sok településen lesz majd egy korszerű integrált közösségi hely, amelyik azokat a szolgáltatásokat veszi alapul, amikre az embereknek ott szükségük van. Képviselő úrnak volt egy kulcsszava, amit én nagyon figyelemreméltónak tartok a magam számára is, ez pedig az volt, hogy akiben bíznak az emberek. Nekünk azokat kell segítenünk, azokat kell képeznünk, akikben bíznak az emberek, őket kell alkalmassá tenni erre a feladatra. Hihetetlenül nagy szerepük van a személyeknek!

Az elején azt ígértem, hogy két programról beszélek, de nem így tettem. A másik program a kistelepülések mozgókönyvtári ellátásának a kidolgozása és az országos projekt vezetése. Nagyon remélem, hogy ebben öt éven belül érdemi, tíz éven belül pedig nagyon is látható változások lesznek ott, ahol ezt jól csinálják.

ELNÖK: Köszönjük szépen az előadást. Szándékunk szerint erre évente vissza fogunk térni, merthogy ez láthatóan fejlődik, változik, igényeket fogalmaz meg, amire nekünk illő módon reflektálnunk kell.

Az előadás anyaga a bizottság honlapján elérhető lesz, de azért megkérem Ramháb Máriát, hogy az Internethajó szervezői részére is bocsássa rendelkezésre ezt a diasorozatot, és akkor ott is elérhető lesz.

A közönség részéről van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.)

Nekem az a benyomásom, hogy egy igen széles körben érthető, nagyon pontosan megfogalmazott és tájékoztatásában széles tartalommal bíró előadást hallhattunk, amit én ismételten megköszönök. Gondolom, ennek köszönhető, hogy olyan sok kérdés nincs. Állunk elébe, hogy később újra találkozhassunk bizottságunk előtt ezzel a témával.

Ezt a napirendi pontot lezárom.

Egyebek

Az „egyebek” napirendi pontunk következik. Ennek körében azt szeretném jelezni, hogy lesz még módosító indítvány ahhoz a bizonyos nagy törvénymódosító csomaghoz, amely a Ket. bevezetéséhez kapcsolódik, emiatt még albizottsági ülést is kell majd tartanunk, valószínűleg a jövő héten. Ha mindenkinek megfelel, ezt szerdán, a gazdasági bizottsági ülés után fogjuk megtartani.

Van-e „egyebekben” bármi más még? Parancsoljon, Pettkó úr!

PETTKÓ ANDRÁS (független): Főleg azért, mert ilyen szép számban összejöttünk ezen a hajón, azt javasoltam lent a plenáris ülésen és azt a költői kérdést tettem fel, hogy más iparágak elég sok mindent tettek annak érdekében, hogy a kafetéria-rendszerben az étkezési jegyek ne kerüljenek megadóztatásra, az informatika és távközlés területén viszont azt érzem, hogy van itt egy hiányosság, hiszen nem nagyon olvastam újságcikket sem arról, hogy ez is ugyanúgy megadóztatásra fog kerülni a következő évi adótörvények kapcsán.

Most történt egy szerencsés fordulat, mármint abban a tekintetben, hogy a jövő évi adótörvényeket nem most fogadtuk el, tehát van jó néhány hetünk vagy jó néhány hónapunk, hogy ezt a kérdést a mi szakterületünkön körbejárjuk. Ezért azt javaslom, hogy ezt valamilyen albizottsági szinten mi vizsgáljuk meg, főleg azért, mert én például bármerre néztem, nem tudtam adatokat kapni, sem kormányzati, sem APEH-os emberektől, szakemberektől, hogy egyáltalán Magyarországon a kafetéria-rendszer tekintetében hány olyan munkaadó van, aki a munkavállalója számára akár internetjegyet biztosít, akár kifizeti az internetet; hány olyan munkaadó van, aki a munkavállalója számára számítógépet vásárolt, akár távmunka céljából. Azt viszont tudjuk, hogy ezeknek a megadóztatására is sor kerülne, és én azt gondolom, mivel szakbizottság vagyunk, ezt a témát jó lenne valamilyen szinten körbejárni. Javaslom az elnök úrnak vagy az elnökségnek, hogy ezt akár az eseti bizottság keretében, vagy valamilyen szinten járjuk körbe, hátha bizottsági szinten sikerül számokat és információkat kapni, hogy ez milyen irányba viszi a netpolgár-társadalmat.

A másik ugyanilyen téma – amelynek kapcsán bizottsági ülések jegyzőkönyveit olvastam, azt most nem tudom, hogy az eseti bizottság vagy az albizottság üléseinek jegyzőkönyveit – a CD-knek, DVD-knek ez a bizonyos magyarországi helyzete, nem beszélve arról, hogy az Artisjus most a pendrive-okat is megadóztatja. Ennek következtében elég brutálisan fölmegy ezeknek az informatikai eszközöknek az ára. Ez is egy olyan szaktéma, amelyet én mindenképpen javasolnék, hogy valamilyen körben valamelyik bizottsági ülésen foglalkozzunk vele, és járjuk ezt körbe.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Végül is, hát igen, írás a falon – ez olyan téma, mind a kettő, az első különösen. Az elsővel kapcsolatban azt gondolom, hogy írás a falon; ez még nincs, nem jön velünk szembe, de ha szembejön, akkor nyilván kell vele foglalkoznunk. Amire lehet számítani, az bizony az, hogy a terhek növekedése nem fog elkerülni bennünket sem.

A másik témát pedig valóban körbe kell járnunk, annál is inkább, mert az rendeleti kérdés, tehát magától nem kerül elénk; nem lesz olyan törvénymódosítás, amelyet majd tárgyalhatunk, hanem az rendeleti szinten fogalmazódott és fogalmazódik meg. Érdemes vele foglalkoznunk. Ez olyasmi, mint a reprográfiai díj; valahol majd be kell határolnunk az ezzel kapcsolatos dolgokat. Azt viszont törvényi szinten tudjuk megtenni.

Jó, vettük a feladatot, és ezt így tudomásul vesszük. Ezzel lezárom az „egyebek” napirendi pontot.

Nagyon köszönöm az érdeklődést, nagyon megtisztelő volt. Köszönöm a képviselő urak megjelenését.

Ezzel mindkét bizottság ülését lezárom. Köszönöm szépen.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 7 perc)

Márfai Péter
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc

09.09.16. Nyitrai Zsolt Baja Ferencnek tett fel azonnali kérdést.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): “Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr!

2002 ősze óta hallani a közhálóprogramról. Az akkor megjelölt fő cél az volt, hogy a közcélú és közösségi intézmények, például iskolák, könyvtárak és kórházak szélessávú internetelérést és erre épülő szolgáltatásokat kapjanak. A konstrukció nem egy állami beruházásként megvalósuló hálózatépítés, hanem a piaci szereplők szolgáltatásainak a megvásárlása volt.
Megítélésünk szerint az önök által bevezetett közháló-konstrukció a kifizetések szempontjából a teljes állami felelőtlenséget és pazarlást tükrözi, ugyanis már évek óta az történik, hogy a magyar állam az adófizetők pénzén a 2002-ben megszokott szintű szolgáltatásokért a nagyon magas 2002-es árakat fizeti. A problémát az okozza, hogy időközben eltelt hét év, azóta a piacon a szolgáltatások színvonala nőtt, az áruk pedig csökkent, csupán a magyar államnál állt meg az idő 2002-ben, már ami az internetes szolgáltatások színvonalát, sávszélességét és árát illeti. Az állam a piacinál jóval alacsonyabb szintű szolgáltatásért fizet jóval többet, mint bárki, aki besétál egy boltba, és szerződést köt, jóval kevesebb pénzért sokkal jobb, magasabb szintű szolgáltatást kap.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdéseim a következők: a 2008-ban lejárt közhálószerződéseket mikor és milyen formában hosszabbították meg? Tárgyaltak-e a közreműködő piaci szereplőkkel a végpontokért fizetett összeg újragondolásáról? Reálisnak tartja-e, figyelembe véve a piac alakulását, a mai árakat? Jelezték-e a szerződő cégek korábban, hogy hajlandóak lennének csökkenteni a szolgáltatásért elkért árat? Mi indokolta azt, hogy a 2008 első félévében lejárt ötéves közhálószerződést változatlan tartalommal, közbeszerzés nélkül határozatlan idejűvé változtatták?
Államtitkár úr, várom a válaszát.”

DR. BAJA FERENC a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: “Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr!

A közhálóprogram 2006. évi beszerzése során az akkori felelősök nyílt közbeszerzés keretei között választották ki a pályázatot, ebben az értelemben az akkori árakat tehát a piac határozta meg. Nyílt közbeszerzés volt, vita a dolog körül nem volt, az akkori piaci árak határozták meg az induló kifizetési állapotot.

A szerződések nem tartalmaztak a végpontokért fizetett összeg újragondolásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó rendelkezést sem, ugyanakkor tartalmaznak olyan előírásokat, amelyek az árak csökkenését, valamint a szolgáltatás minőségi és mennyiségi növekedését eredményezték. Például a drága vezeték nélküli összeköttetéseket az elérési szolgáltatók, amint azt a hálózati fejlesztések lehetővé teszik, technológiai váltás keretében lecserélték, arra az adott alacsonyabb áron továbbszolgáltatásra kötelesek voltak. Emellett kötelesek voltak érvényesíteni az ügyfeleknek adott különböző kedvezményeket, például a sávszélesség-növelést, díjnövelést. Ezen keresztül 2006-ban a megkötött szerződés 43 százalékos költségcsökkentést tartalmazott, és a folyamatos hálózatfejlesztéseknek köszönhetően a közháló-II. szerződés teljesítése során 261 százalékos sebességnövekedés valósult meg.

Ebben az esztendőben sikeres tárgyalásokat folytattunk a szolgáltatókkal, immáron a kormánybiztossághoz tartozik a közháló, amelynek eredményeként ebben az évben 15 százalékos díjcsökkentést hajtottunk végre, illetve a költségek további csökkentése érdekében 2010. január 1-jétől új szerződés keretében kívánjuk a közháló működését biztosítani, amelynek a beszerzési eljárása ma is folyik.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A közhálóhoz kötődően természetesen folyamatosan átalakult a kormányzati szerepvállalás és a kormányzati felelősség. Maga a közháló intézményrendszere az EKK-tól a KEKKH-hoz került, és a KEKKH-hoz való odakerülés után történik most az újraszerződés. Természetesen semmi akadálya nincs, hogy ennek a részleteit a képviselő úr a bizottsági ülésen ellenőrizze.”

Dr.NYITRAI ZSOLT (Fidesz): “Köszönöm szépen a lehetőséget. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr!

Azt gondolom, a közháló ügye kiváló példázata annak, hogy a mostani állam mennyire felelőtlenül bánik a közpénzekkel. Azt lehet mondani, a közháló az évszázad üzlete. Az a baj, hogy ennek az üzletnek a károsultja a magyar állam és az adófizető polgárok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, mégiscsak van valamilyen titkolnivalójuk a közhálóüggyel, a közháló-konstrukcióval kapcsolatban. Mondom ezt azért, mert a nyári szünet előtt a gazdasági bizottság egyik ülésén 143-as eljárás keretében, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a közbeszerzési törvény hatálya alól kivette ezt a programot, összesűrítve három más programmal, az elektronikus kormányzati gerinchálózattal, a közhálóval és a páneurópai szolgáltatások nyújtásával. Még talán az EKG egy-egy részében indokolt lehet szakmailag a 143-as eljárás, a közháló esetében biztosan nem. Azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy mi indokolta a közhálónál a 143-as eljárást. Köszönöm szépen.

DR. BAJA FERENC a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: “Képviselő Úr! Tisztelt Ház!

A nemzetbiztonsági eljárást egyetlenegy dolog indokolta, pontosan az, amit a képviselő úr kérdez. A szolgáltatók felé az állam akkor jár el helyesen, ha a megrendeléseit egy csokorba rakja össze. Minden internetes megrendelést – az EKG-tól a közhálón keresztül – ebben a szerződésben egyszerre rendel meg az állam azért, mert ha egyszerre rendelek meg, akkor olcsóbb árat kapok. Ez az indoka annak egyébként, hogy természetesen ezen keresztül, és erről egyébként a Ház előtt is el lehet számolni, mind az EKG, mind a közháló, mind az egyéb szolgáltatásokban nagyságrenddel olcsóbb áron fogjuk a kormány számára az internetes szolgáltatásokat megjeleníteni. Ezért volt szükség erre az eljárásra, pontosan amiatt, mert ezen keresztül alacsonyabb árért több szolgáltatást fogunk kapni a végpontokon.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak.”

A videófelvételt megtekintheti ITT.

Forrás: Fidesz Országgyűlési Képviselői Kabinet

Tisztelt Elnök Asszony!
„Közháló mindenáron?” címmel a Házszabály 91. §-a alapján kérdést kívánok benyújtani Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter úr részére. A kérdésre a választ írásban kérem.

Tisztelt Miniszter Úr!

2002 ősze óta hallani a Közháló-programról. Az akkor megjelölt fő cél az volt, hogy a közcélú és közösségi intézmények – például iskolák, könyvtárak és kórházak – szélessávú internet-elérést és erre épülő szolgáltatásokat kapjanak. A konstrukció nem egy állami beruházásként megvalósuló hálózatépítés, hanem a piaci szereplők szolgáltatásainak megvásárlása volt.

Az akkor hivatalban lévő szakminiszter szerint: „2006-ig 2530 településen 7300 internetvégpont létesülhet.”

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége által, állami megrendelésre készített tanulmány szerint a Közhálónál az egy végpontra eső teljes szolgáltatási díj a korábbi 54-55 ezer forint/hó szintről, 31-32 ezer forint/hóra csökkent 2007 második felében. Baja Ferenc, infokommunikációért felelős kormánybiztos szerint a Közháló által elért 2507 település közül is csak 1905-ben van ADSL kapcsolat.

Tisztelt Miniszter Úr!

Csepeli György egykori államtitkár elmondása alapján az Elektronikus Kormányzati Gerinc végpontjain az átlagos sávszélesség nagyon alacsony (512Kbps). A végpontoknak mindössze 20%-a rendelkezik 2Mbps-nél nagyobb sávszélességgel.

Tisztelt Miniszter Úr!

Kérdéseim a következők:

1. A 2008- ban lejárt Közháló szerződéseket mikor és milyen formában hosszabbították meg?
2. Tárgyaltak-e a közreműködő piaci szereplőkkel a végpontokért fizetett összeg újragondolásáról?
3. Jelen pillanatban mennyit fizet az, aki igénybe veszi, és mennyit fizet végpontonként az állam?
4. Ön reálisnak tartja-e – figyelembe véve a piac alakulását – a mai árakat?
5. Jelezték-e a szerződő cégek korábban, hogy hajlandóak lennének csökkenteni a szolgáltatásért elkért árat?
6. Mekkora sávszélességen kapják ma a szolgáltatást a végpontok a Közháló programban?

Tisztelettel várom válaszát!

Budapest, 2009. július 31.
Dr. Nyitrai Zsolt
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

A válasz

Dr. Nyitrai Zsolt képviselő úr részére
Magyar Országgyűlés

Budapest

Tisztelt Képviselő Úr!

A nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter úrhoz intézett és a Házszabály 91 .§ (2) bekezdésében foglaltak alapján írásbeli választ igénylő „Közháló mindenáron?” című, K/10321 . számú kérdésére – mint a téma szerint feladatkörrel rendelkező miniszter – az alábbi tájékoztatást adom.
A Közháló célja, ahogy Ön is említi kérdésében, a közcéIú és közösségi intézmények, pl. iskolák, könyvtárak szélessávú internetelérésének biztosítása. A hálózat jelenleg több mint 6500 végponttal üzemel két alháloban (Sulinet és Köznet).

A Közháló működtetése a továbbiakban is fontos feladat, ugyanakkor ki kell használni az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat és a Közháló közötti szinergiákat, ami lehetővé teszi, hogy összességében több szolgáltatást vehessünk kevesebb pénzért. Ezt célozza a jelenleg folyó beszerzési eljárás, amelyről az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottsága – az Ön részvételével – az elmúlt
parlamenti ülésszak végén döntött.

A Közhálóval kapcsolatos konkrét kérdéseire a következő válaszokat adom:
I . A 2008-ban lejárt Közháló szerződéseket mikor és milyen formában hosszabbították meg ?
A Közháló témakörében 2008-ban nem járt le szolgáltatói szerződés, így meghosszabbításra sem volt szükség. A szerződéseket 2006-bari az Informatikai és Hírközlési Minisztérium kötötte, és ez év végén járnak le, ezért indítottuk a már említett beszerzést.

A válasz teljes terjedelmében itt olvasható.

Forrás: www.pettkoandras.hu

Forrás: IT-Business

^*

az Országgyűlés e- Befogadásügyi eseti bizottsága, valamint a

Gazdasági és informatikai bizottság

Informatikai és távközlési albizottsága
2009. március 11-én, szerdán, 14.00 órakor
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott együttes üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat……………………………………………………………………………..4

Az ülés résztvevői………………………………………………………………………………4

Az e-Befogadásügyi eseti bizottság részéről…………………………………………………..4

Megjelent ………………………………………………………………………………4

Helyettesítési megbízást adott………………………………………………………….4

A Gazdasági és informatikai bizottság Informatikai és távközlési albizottsága részéről

Megjelent……………………………………………………………………………….4

Helyettesítési megbízást adott………………………………………………………….4

Meghívottak részéről

Hozzászólók……………………………………………………………………………5

Megjelentek…………………………………………………………………………….5

Elnöki megnyitó……………………………………………………………………………….6

Napirendi javaslat……………………………………………………………………………..6

Szoftvertechnológia-oktatás új modellben

Barna Balázs ügyvezető (Gate 575 Kft.) előadása……………………………………………6

Jelentés az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére a 110/2008. OGY

határozat szerinti, e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról ……………..11

Bódi Gábor szakállamtitkár szóbeli kiegészítése………………………………………11

Hozzászólások…………………………………………………………………………………………………..17

Bódi Gábor szakállamtitkár válaszadása………………………………………………21

Szavazás…………………………………………………………………………………24

Egyebek……………………………………………………………………………………….24

Napirendi javaslat

1. Szoftvertechnológia-oktatás új modellben

Előadó: Barna Balázs, a modellt kidolgozó Gate 575 Kft. ügyvezetője

2. Jelentés az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére a 110/2008. OGY határozat szerinti, e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról

Előadó: dr. Baja Ferenc államtitkár, infokommunikációért felelős kormánybiztos

3. Egyebek

Az együttes ülés résztvevői

Az e-Befogadásügyi eseti bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Márfai Péter (MSZP), az eseti bizottság elnöke

Molnár Béla (KDNP) alelnök

Kovács Kálmán (SZDSZ) alelnök

Dr. Józsa István (MSZP)

Koszorús László (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)

Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)

Kovács Kálmán (SZDSZ) 15 órától dr. Józsa Istvánnak (MSZP)

A Gazdasági és informatikai bizottság informatikai és távközlési albizottsága részéről

Megjelent

Márfai Péter (MSZP) elnök

Dr. Józsa István (MSZP)

Molnár Béla (KDNP)

Dr. Szanyi Tibor (MSZP)

Koszorús László (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)

Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Bódi Gábor szakállamtitkár, Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központ

Barna Balázs ügyvezető, Gate 575 Kft.
Dombi Gábor, e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsa

Sík Zoltán Nándor szakértő, Fidesz-frakció

Megjelentek

Dr. Csepeli György, e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsa
Nagy Ágnes vezető főtanácsos, Miniszterelnöki Hivatal

Dr. Tárkány Szűcs Attila elnök, Inforum

Magyar László, Macomp Kft.

Nyerges Zsuzsa, Grepton

Dr. Detrekői Ákos elnök, NHIT

Keresztesi János elnök, IVSZ

Miszlai Róbert igazgatóhelyettes, NHH

Dr. Mester Máté jogi munkatárs, NHH

Harvay Gusztáv IT-szakértő, TSR Model Kiadó

Harvay Péter rendszergazda, TSR Model Kiadó

Molnárné Fejes Edit szakértő, MSZP-frakció

Dr. Magyar Gábor tanácstag, NHIT

Simon Edina, MEH

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 08 perc.)

Elnöki megnyitó

MÁRFAI PÉTER (MSZP), az eseti bizottság és az albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt E-Befogadásügyi Eseti Bizottság! Tisztelt Informatikai és Távközlési Albizottság! Tisztelt Megjelentek! Megkezdjük ülésünket. Megállapítom, hogy a képviselő urak jelenléte szerint és a helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk.

Elmondom a közös napirendi javaslatot. 1. napirendi pont a szoftvertechnológia-oktatás új modellben, előadó Barna Balázs úr. A 2. napirendi pont Jelentés az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére a 110/2008. OGY határozat szerinti, e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról. Itt Baja Ferenc államtitkár úr helyett Bódi Gábor szakállamtitkár úr tartja meg a prezentációt, illetve a napirendi pontot, végül 3. napirendi pont az Egyebek.

Kérdezem jelenlévő barátaimat, hogy egyetértenek-e az előre megküldött napirenddel. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.- Mindenki jelez.) Egyhangú, mindenki egyetértett. Köszönöm.

Az ülés menetére vonatkozóan jelzem, hogy két különböző jellegű esemény történik. Az első egy tájékozató, illetve előadás. Ez nem olyan napirendi pont, ami felett döntenünk kellene, hanem megismerünk egy olyan szoftveroktatási elgondolást és működést, amit modellnek nevez az előadó, illetve modellnek tekintünk. Ez Magyarországon talán újdonságnak nevezhető, de az biztos, hogy a modell sikere esetén jelentősen bővülhetne az az erőforrás, ami a magyarországi informatika számára személyi háttérben rendelkezésre áll.

Szoftvertechnológia-oktatás új modellben

Megkérem Barna Balázs urat, kezdje el előadását, és ezzel megnyitom az 1. napirendi pontot.

Barna Balázs ügyvezető (Gate 575 Kft.) előadása

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Arra kaptam lehetőséget, hogy néhány percben ismertessek önökkel egy új oktatási modellt, amellyel talán hatékonyabban lehetne informatikát, illetőleg szoftverfejlesztést oktatni.

(Előadását vetítéssel illusztrálja.) Az előadás címe tehát Szofvertechnológia-oktatás új modellben, az alcímben megjelölt három feltétel lehetséges optimalizálásával: mit szeretnénk, mire van szükség és mire vagyunk képesek. Biztosak lehetünk abban, hogy manapság minden igényesebb gazdasági vagy társadalmi elemzés tartalmaz utalást a világban folyó kíméletlen verseny kihívásaira, és valóban, akárhová is nézünk, azt látjuk, hogy manapság minden versenyez mindennel, a művészeti irányzatok, a tudományos eredmények, a gazdasági törekvések, az ideológiák, a vallások, a társadalmi rendszerek, sőt egyre többen vannak azok – vagy legalábbis a válságig voltak -, akik ennek a versenynek a mindenhatóságát is hirdették. Józan ésszel belátható, hogy nem mindenhová való a verseny, de ezt a tendenciát figyelmen kívül hagyni óriási felületesség, talán felelőtlenség lenne.

A most készülő új társadalmi rendben, amit információs társadalomnak szokás nevezni, nagyjából a mi generációnk készíti elő, de a gyermekeink fognak benne élni, és nem kis mértékben az önök döntései formálnak, éppen arra alapozza életképességét, hogy tagjai olyan magasan képzett specialisták lesznek, akik élethosszig tartó tanulással tartják magukat versenyképesnek, sőt alkalmasnak arra, hogy az életben akár többször ezen a magas szinten szakterületet váltsanak. Ma nincs olyan, aki vitatja ennek a társadalomnak a létjogosultságát. A szkeptikusok mindössze azt kérdezik meg csendesen, hogy mi lesz azzal a néhány milliárd emberrel a Földön, akiknek a képzettsége nagyon alacsonynak mondható, mert egyrészt a fokozódó verseny, másrészt a versenyből való tömeges kizárattatás, kizáródás elképesztő társadalmi feszültségek forrása, és látszik, hogy ez ma már nemcsak globális értelemben igaz, hanem szinte minden nemzet társadalmi tagozódásában is jelen van.

Azt mondhatjuk, hogy ma nincs olyan fejlett társadalom, amelynek ne kellene időnként szembenéznie ennek az ellentmondásnak néha félelmetes következményeivel – nálunk, Magyarországon is van erre példa. Ráadásul a versenyből való kizáródás nemcsak egyszerűen a jelenlegi életminőségre van hatással, hanem a szó szoros értelemben vett jövőjére is, sőt ma már nyilvánosak azok a kutatások is, amelyek a megjósolható élethossz vonatkozásában is determinisztikusnak tartják ezeket. Magyarországon például nagyjából 30 évvel él kevesebbet egy alacsonyabb végzettségű ember és ez a nyilvánvaló emberi tragédia mellett közgazdasági értelemben véve is jelentős pazarlás, mely már a nemzet hatékonyságát érinti.

Ha tehát elfogadjuk, hogy a versenyből való kimaradásunk a következő generáció számára behozhatatlan hátrányokkal jár, akkor elemi kötelességünk megvizsgálni, hogy konkrétan mit tehetnénk akár annak érdekében is, hogy ebből a versenyből ne maradjunk ki. Célszerű lenne talán a versenyt vizsgálni, nem tudományos igényességgel, hanem inkább gyakorlatilag. Tudjuk azt, hogy az első ipari forradalom óta ezt a versenyt nagyjából két alapvető törekvés jellemzi: az egyik nagyon nehéz, a másik meg szinte tarthatatlan.

A nagyon nehéz úgy szól, hogy előnyt kell szerezni a többiekkel szemben. Ez azért nehéz, mert a többiek is erre törekszenek, és tudjuk jól, hogy a versenyben sokan vannak, akik sokkal gazdagabb erőforrásokkal, nagyobb tartalékokkal vágtak a versenynek, de ezt a versenyt sosem jellemezte az egyenlőség, még a sportszerűség sem. A másik feltétel vagy a másik törekvés pedig az, hogy a meglévő előnyt meg kellene újítani: az pedig azért tarthatatlan, különösen az élmezőnyben és a középmezőnyben, mert itt a versenyelőny már nem jelentős. Egy nyilvánosságra került eredményt a többiek, akik nem járnak ettől messze, villámgyorsan integrálnak a saját fejlesztéseikbe, esetleg ráfejlesztenek, és az előny gyorsan semmivé lesz.

Különösen igaz ez az informatikával összefüggő területeken, különösen a gazdasági területeken. Aki ismeri ennek a tudományágnak és a hozzátartozó gazdasági szektornak a legújabbkori történelmét – 1971 óta tartjuk ezt nyilván -, az tudja jól, hogy ez a történelem tele van diadalmas győzelmekkel és iszonyatos bukásokkal, de egészen végig, hosszú tíz éveken át a fejlődését szinte semmi nem szabályozta, csak a verseny, ennek következtében, bár nagyon intenzíven fejlődött, elképesztően ellentmondásosan is.

A szoftverfejlesztés tudománya például hosszú évtizedeken keresztül egy nagyon rossz hatásfokkal működő mechanizmusa volt ennek a tudománynak. Talán emlékeznek rá, néhány éve még azt vitatták, vagy azt kérdezgették, vajon ez tudomány-e vagy művészet, mára azonban a helyzet alaposan megváltozott, azt mondhatnám, radikálisan megváltozott. Az történt ugyanis, hogy a szoftver technológiává érett. Technológiává a szónak eredeti, egzakt értelmében, vagyis olyan tudományosan megalapozott módszerek és eszközök gyűjteménye, amellyel reprodukálható, mérhető, költségelhető, szóval olyan technológia, mint az építőipari vagy mondjuk a gépészeti technológiák.

Természetes volt, hogy az ezt megelőző időszakban, amikor ez nem volt ilyen világos és tiszta, mondhatni euklideszi tisztaságú elveken nyugvó tudomány, akkor azokat a szakembereket, akik szoftvereket tudtak készíteni, nagyjából felsőfokú, mindig felsőfokú körben, többéves képzéssel készítették elő, és ennek az volt a magyarázata, hogy a tudományágakhoz csatoltan vagy önállóan is, de mindenképpen egy magasabb szintű képzésnek tekintették a programozóképzést.

Azok a mai korszerű elvek, amelyek a menedzselt elvű programozást és általában az informatikát jellemzik – mára eldőlt egy csomó kérdés, mi tartozik az operációs rendszerre, mi tartozik a kutató komponensekre, és a többi és a többi – lehetővé teszik, hogy meggondoljuk, vajon ez a tudomány megéri-e, hogy alacsonyabb szinten is megjelenjen. Talán első hallásra hihetetlen lesz, de itt van egy tudomány, amelyre doktori iskolák működnek, amelyet felsőfokon oktatnak szerte a világon, mindenütt nagyjából felsőfokú képzésben képezik ezeket a programozókat, egy tudomány, aminek nincs középfoka. Ez tulajdonképpen példátlan az emberi tudománytörténetben, és ahhoz hasonlít, mintha mondjuk gépésznek küldenénk valakit úgy, hogy nem ismeri a newtoni mechanikát, vagy matematikusnak szeretnénk képezni, úgy, hogy nem ismeri az euklideszi geometriát.

Mivel ez az elismerés a világban még nem teljesen nyilvánvaló a versenytársaink részéről, érdemes lenne meggondolni, hogy járna-e valami előnnyel – a bevezetőben említettek szellemében -, ha mi középfokon tömegesen szoftvertechnológiát kezdenénk oktatni. Ez azt jelentené, hogy mondjuk a középiskolában a másodiktól negyedikig a természettudományos fakultációkban résztvevők számára 2-4 órában folyamatosan, egységes anyag alapján, részletesen kidolgozott korrekt anyag alapján korszerű szoftvertechnológiát oktatnánk középfokon.

Az első nyilvánvaló előny, hogy pozitívan venné ki magát, ha a következő generáció a legfogékonyabb korában találkozna a problémamegoldásnak ezzel a legkorszerűbb eszközével, és azt később egész életében olyan természetességgel használná, mint mondjuk a századforduló magyar oktatási rendszerében a Fasori Gimnáziumban végzett diákok – önök tudják, kikről van szó -, akik a negyvenes és az ötvenes években meg tudták lepni a világot az akkori matematika- és fizikatudásukkal középfokon, amit középfokon alapoztak meg Magyarországon.

Ennél még konkrétabb előnnyel járna, hogy szakíthatnánk azzal a felsőoktatási gyakorlattal, hogy a felsőoktatásba érkező hallgatóktól nagyjából semmiféle előképzettséget nem tételeznek fel. Ennek az a következménye, hogy általános gyakorlat – és ez így van külföldön is -, nagyjából másfél, két évet a hallgatók felzárkóztatásával foglalkoznak, ami elképesztő pazarlás, és megelőzhető lenne, ha a középfokú képzésből a hallgatók masszív, használható gyakorlati középfokú tudással érkeznének. Az így rendelkezésre álló időn kívüli egy év azonban, ami nagyjából a specialistaképzésre fordítódik a felsőoktatási intézményekben, nagyon kevés. Ha középfokú tudással érkeznének a hallgatók a felsőoktatási intézményekbe, akkor a specialistaképzés elmélyíthető lenne, a szakmai hozzáértés jóval magasabb szintre emelhető lenne.

Még ennél is konkrétabb előny, hogy ezt az évenként megújuló középfokú kapacitást, akár mint munkaerőt, az egyetemek innovációs céljaikra használhatnák, és az egyetemek a felszabaduló időben olyan innovációkat koordinálhatnának, amelyeknek közvetlen piacteremtő hatásuk van. Erre nagyon jó példát tudnék mondani, ha most egy kicsit több időm lenne, de ezt itt nem tudom megvalósítani. Vagyis, ha úgy látjuk, hogy a lehetőségek, illetve a felvett lehetőségek vizsgálata elegendő előnyt rejt magában, akkor azt mondhatnánk, itt van egy lehetőség, hogy előnyt szerezzünk a többiekkel szemben. Ezt két stratégiai cél megfogalmazásával lehetne röviden, tömören jellemezni: többet és előbb. Többet kellene tanítanunk, mint versenytársainknak, mert csak így tarthatnánk meg azt az előnyt, amelyet azáltal szerzünk, hogy előbb kezdjük az oktatást. Célszerű lenne, ha ez az oktatási anyag, amit egységesen előkészítünk, három szinten differenciált lenne: a biztos alapok megszerzése, a középfokú hozzáértést realizáló és az átlagon felüli képességű tehetségek támogatásának szintjével.

Mondanék valamit, ami első hallásra nyilvánvalóan nem tűnik előnynek, de véleményem szerint összehasonlíthatatlanul komolyabb haszonnal jár, mint az összes eddigi. Talán mi zárhatnánk először rövidre azt a már megvalósítható, de máig bezáratlan didaktikai kört, amit a természettudományok leírása és a korszerű problémamegoldó eszközök tudománya jelent. Ez azt jelentené, hogy a középfokon oktatott, a természet leírására, a probléma felvetésére alkalmas tudományok középfokát – fizika, biológia, kémia, esetleg matematika – összekapcsolhatnánk a korszerű problémamegoldó tudományok középfokával. Ez azért fontos – első hallásra talán nem tűnik fontosnak -, mert önök is biztosan tudják, a következő 30-50 évben van, aki három, van, aki négy ipari forradalom párhuzamos bekövetkezését jósolja. Én ebben a szakmában harminc éve írok programokat, nagyjából ez azt jelenti, hogy problémákat oldok meg a legszélsőségesebb, egymástól teljesen eltérő területeken.

Szerintem az a lényeg, hogyha ez az ipari forradalom kiteljesedik, ráadásul több ipari forradalom egymás után párhuzamosan, mi el sem tudjuk képzelni, ez milyen iszonyatos mennyiségű probléma felvetésével jár. Maga a problémafelvetés a problémamegoldás módszertanától önálló tudománnyá fog válni, más, ma még nem is ismert tudományokkal együtt. Nem tudom, hogyan fogják hívni ezt az új tudományt, de biztos, hogy szoros kapcsolatban lesz az informatikával és a programozással. Ha most mi e modell bevezetésével mondjuk egy évtizeddel azelőtt, amikor ennek a valóságos, nyilvánvaló igénynek a felmerülése várható, elkezdünk kapacitást teremteni, és ez átgyűrűződik a felsőoktatási intézményekbe is, akkor a nyilvánvaló igény, e tudomány igényének a megjelenésekor a legalkalmasabbak leszünk, hogy ezt az új tudományt integráljuk. Az már naiv lelkendezés lesz, amit mondok, de azt mondhatnám, hogy lehetnénk ennek az új tudománynak a szülőhazája. Az azonban biztos, hogy egy olyan, a jövőbe történő befektetésről van szó, amelyre üzleti hasonlattal élve nem lehet ráfizetni, vagy még egyszerűbben mondva az unokáink nagyon bölcsnek tartanának bennünket, és nagyon hálásak lennének nekünk.

Kellene mondanom egy példát az előnyre. Minden évben meghirdetnek robottechnikai versenyeket a világban, általában két szakágban. Az egyik szakág a humanoid robotok. Itt igen jelentős fejlődés volt tapasztalható: néhány éve ezek a robotok még nem tudtak állni a lábukon, most meg azt látjuk, táncolva jönnek le a lépcsőn. Egy kicsit értek ehhez: kinematikailag ez elképesztően bonyolult modell és egy nagyon nehéz szabályozási feladat. A másik kategória azonban sokkal érdekesebb, mert itt a póklábúak kategóriájában úgy lehet versenyezni, hogy mindenki kap egy dokumentációt, és a dokumentáció pontosan leírja, mi a megoldandó feladat. Ezután a jelöltek megépítik, megprogramozzák a robotot az adott feladatnak megfelelően, és a fizikailag megépített robot a fizikailag megépített élettérben végrehajtja a feladatot, és ezt minősítik, tehát ez egy igazi próba.

A múlt évben például az volt a feladat, hogy egy adott magasságú kerítéssel elhatárolt, felül nyitott labirintusba, egy meghatározott cellába meghatározott számú, tömegű, súlyú, színű golyót helyeztek el, amit a robotoknak lehetőleg veszteség nélkül fel kellett szedniük, majd egy bejárási úton el kellett érniük a célcellába, amelynek nem volt ajtaja, és a kerítés fölött bele kellett helyezni a golyókat a célcellába. Néhány évig foglalkoztam ipari folyamatvezérléssel, ez nem egy egyszerű feladat.

Mit gondolnak, hány éves a tavalyi győztes? Tizenegy! Gondoljuk meg, hol fog tartani ez a tizenegyéves gyerek mondjuk tizennyolc-, tizenkilencéves korában, amikor egy magyar mérnök elkezdi az iszapbirkózást valamelyik egyetemen a FOR ciklussal, és nem is az a baj, hogy a két mérnök között lesz ez az óriási különbség, az igazi baj az, hogy a két nemzetgazdaság között is. És a legfontosabbat most tudom mondani: egyáltalán nem biztos, hogy ez a kisfiú – Ken Marunak hívják egyébként – valamivel is értelmesebb vagy jobb képességű, mint mondjuk hasonló korú társa Debrecenben, Szegeden vagy Miskolcon, mindössze annyi történt, hogy a bevezetőben említett gondolat szellemében megtalálta a módját annak, hogy előnyt szerezzen a többiekkel szemben, és ezt az előnyt egész életében fenn fogja tudni tartani.

Az elmúlt években kidolgoztam egy olyan oktatási csomagot, amellyel a fenti célok talán megvalósíthatóak. Az eredeti cél az volt, hogy a fiam számítástechnikai hozzáértését megalapozzam a középiskolás évek alatt; négy év alatt készítettem ezt a csomagot, és az volt a fő szempont, hogy próbáljuk ezt a tudományt középfokon oktatni. Meglepődtem azon, hogy ez a korosztály milyen elképesztő magától értetődöttséggel veszi tudomásul ezeket az új szoftverelveket, a szoftvertechnológiának ezeket a letisztult, világos elveit. Azután még a programtervezőnk három gyerekének is leadtam, akik közül az egyik humán érdeklődésű volt, és mély undorral viseltetett a dolog iránt, mégis simán meg tudta tanulni. Akkor rádöbbentem arra, hogy semmi nem indokolja, hogy ennek a felsőfokú tudománynak a középfokát felsőfokon oktassuk. Eljött az idő, hogy megalkossuk ennek a tudománynak a középfokát a hozzátartozó oktatási anyaggal, példatárakkal, és széles körben oktassuk az előbbi előnyök érdekében középfokon.

A megvalósítás azonban nyilvánvalóan akkor lenne a leghatékonyabb, ha rendelkezésre állna egy olyan jól képzett, egységes tananyag alapján kiképzett oktatói kör, amelyik ezt országos szinten és a határon túlnyúlóan is képes lenne egységesen oktatni. Ez a feladat néhány éve szinte megoldhatatlannak minősült volna, figyelembe véve a tartózkodáshelyi korlátokat, mára azonban éppen szerencsénk van: rendelkezésre áll egy új technológia és egy vadonatúj típusú alkalmazási réteg, amit virtuális tanteremnek hívnak. A virtuális tanterem azt jelenti, hogy nagyjából egy olyan gépen, mint amit itt látnak, tehát amin semmi “was ist das” nincs, csak van benne az ONPC és az internetelérés, ezzel a géppel átléphet a virtuális tanterembe, kap egy e-mailt, és az e-mail által egy linkre kattintva megjelenik a virtuális tanterem, amely nagyjából egy weboldal. A kliensoldalon, tehát ahol a hallgatók ülnek, semmiféle extra igény nem merül fel; a másik oldalon, a hostoldalon pedig egy erős vasat kell elképzelni, egy nagy számítógépet és egy hatékony, szélessávú gerincvezetéket.

Belépve ebbe a virtuális tanterembe, a hallgató mindennel találkozik, amit egy tanteremtől elvár. Látja a tanárt, látja a metakommunikációját, hallja a hangját. A hallgatók egymással tudnak információt cserélni chatelés formájában, van több előre és hátra mozgatható tábla, amelyre egyszerre írhat a diák, egyszerre írhat a tanár, van mód a számítógép klaviatúráját megosztani mind a két oldalról, tehát a tanár megoszthatja a számítógépét, és akkor a hallgatók úgy látják, mintha mellette ülnének. Van mód ezt visszafelé is megcsinálni, tehát a diák számítógépét elvinni és a problémát a tanár által megoldani, közvetlenül úgy, minthogyha ő ülne a diák mellett. Mindenki kaphat hangosítást, és mindenkinek van módja a dologhoz hozzászólni olyan interaktívan, mintha valóban jelen lenne. És a leglényegesebb előnye ennek a dolognak, hogy semmiféle tartózkodás, helyi és létszámkorlát nincs, egy ilyen virtuális tanteremben 120, 300, 400, 500 ember is lehetséges. Ha belegondolunk, egy másik szakmám szerint gépészmérnök vagyok, az Audmaxban, a Műegyetemen beültünk néha 150-en, és meghallgattunk a hátsó padból egy előadást, amit alig láttunk – ez annál sokkal jobb.

Érdemes meggondolni, hogy hány emberről van szó, ha már a tanárok oktatását próbálnánk megvalósítani virtuális formában. Nagyjából Magyarországon százvalahány középiskola van, a határon túli középiskolák száma harmincvalamennyi – nagyvonalúan számolva ez mondjuk, 150 iskola, minden iskolából két hallgatót vagy két tanárt figyelembe véve 300 fő oktatása. Ha tehát létrehoznánk egy olyan oktatási csomagot is, amely a diákok oktatási csomagjához nagyon hasonlít, és amelyet egy kis részletezéssel a mellékelt anyagban megtalálnak, akkor lehetőség lenne arra, hogy a tanárokat virtuális környezetben, függetlenül azok tartózkodási helyétől, kiképezzük viszonylag rövid időn belül. Ezáltal ennek az új modellnek az alkalmazásával az informatikai tanárokon keresztül, akiket érdemes lenne megnyerni ennek a dolognak, nagyon fontos tényezők lennének, meg lehetne kezdeni a tömeges középfokú szoftvertechnológiai oktatást az országban és a határon túl.

Összefoglalva. Ennek a modellnek a bevezetése azt javasolja, hogy oktassunk korszerű szoftvertechnológiát tömegesen középfokon; ehhez hozzunk létre két oktatási anyagot, egyet a diákok számára, egyet a hallgatók számára; készítsük el ennek a tudománynak a középfokát, talán a világon először; gyártsuk le hozzá a példatárakat, mert ennek példatárai sincsenek, és utána a virtuális tanteremben kiképzett tanárokon keresztül kezdjük el széles körben oktatni a korszerű szoftvertechnológiát középfokon.

Zárszóként azt mondanám, hogy talán lehet mondani, ebben az új modellben – az oktatás jelenkori gyakorlatát figyelembe véve – van újdonságtartalom, talán még világméretű összefüggések vonatkozásában is, márpedig az informatikában alapszabály, ökölszabály, hogy a latens szükségszerűségek mindig az első megvalósítóinak hozzák a legnagyobb hasznot. Azt kívánom, hogy mi legyünk azok. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Az előadást, vagy annak tartalmát megkaptuk egy dossziéban, mindenkinek a rendelkezésére áll. Miután ez egy konkrétan létező változata az elmondottaknak, az alkotó adatai, elérhetősége, minden hozzáférhető. Nekem van egy olyan logikám, hogyha ilyesmivel találkozunk, és létezik egy, akkor azt érdemes felmutatni, és akkor meg lehet nézni, hogyan van másutt is, lehet-e találni másikat.

Nekem alkalmam volt egy kisebb közösségben találkozni ennek a megvalósításával. A technikai megvalósítás részét tekintve mondjuk érdekes, hogy ez az erősebb most momentán éppen Chicagóban található, de van ilyen, és Magyarországon is van még egy változata ennek az ügynek, ami hozzáférhető – láttunk most egy ilyent.

Nem tervezek az ügy felett vitát nyitni, tisztelettel. Úgy gondolom, hogy mindenki számára a folytatás ízlés szerint hozzáférhető, illetve a bizottságunk honlapján megtekinthető lesz a jegyzőkönyv, és az itteni anyagokat is mindenki számára rendelkezésre bocsátjuk.

Kérdezem a bizottságtól, hogy ez így megfelel? Köszönöm szépen.

Jelentés az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére a 110/2008. OGY határozat szerinti, e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról Előadó: Dr. Baja Ferenc államtitkár, infokommunikációért felelős kormánybiztos

Áttérünk a következő napirendi pontra. A ránk vonatkozó országgyűlési határozat egyik eleme az, hogy a kormány elkészíti az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére az e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról szóló anyagot.

Megkérem Bódi Gábor államtitkár urat, hogy erről referáljon számunkra.

Bódi Gábor szakállamtitkár (MeH) szóbeli kiegészítője

BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központ): Jó napot kívánok. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt elnézést kell kérnem Baja úr nevében, láthatni, a prezentáción még úgy készültünk, hogy ő jön, de egyéb hivatalos elfoglaltságai miatt szerény személyemnek kell helyettesíteni őt a beszámoló kapcsán.

Néhány szót mondanék az előzményekről. Nagyjából összefoglalnám, hogy miről is szól a jelentés, melyet reményeim szerint megkaptak, és mondanék néhány olyan aktuális dolgot, amely még a jelentésben nem foglaltatik benne, de azt gondolom, hogy értékes információ lehet az önök számára.

(Tájékoztatóját vetítéssel illusztrálja.) Mindenekelőtt abból indulnánk ki, hogy az Unió e-befogadás kezdeményezése, a 2006-os rigai nyilatkozat a társadalmi befogadás és a kohézió megteremtése érdekében a szociálisan hátrányos helyzetűek digitális esélyegyenlőségét tűzte ki célul a hátrányos szociális, gazdasági és földrajzi helyzetből származó akadályok lebontásával. A program hat célterületet fogalmazott meg: akadálymentesítést, öregedést, e-kompetenciákat, társadalmi-kulturális befogadást, földrajzi különbségeket, befogadó e-kormányzatot, melyhez kapcsolható célcsoportok az idősek, kifejezetten a 65 év felettiek, a fogyatékkal élők, a nők, az alacsony képzettséggel rendelkezők, a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű gazdaságilag elmaradott régiók, területek lakói.

Ez természetesen önök által ismert, de azt gondolom, meg kell említenem, hogy mindenki számára tiszta legyen, milyen előzmények mentén indult el az a félig-meddig társadalmi civil kezdeményezés, amely mentén az említett országgyűlési határozat elfogadásra került, amelyben a 2008. évet az e-befogadás évévé nyilvánították, és ehhez kapcsolódóan több célkitűzés teljesítését, illetve ennek előkészítését írta elő az Országgyűlés a határozatában.

A kormánynak tájékoztatnia kell az Országgyűlést az e-befogadás céljaira biztosítható állami és európai uniós forrásokról, az e-befogadásnak az Új Magyarország fejlesztési tervben való kiemelt kezelésének lehetőségeiről, valamint arról, hogy az egyes minisztériumok tevékenységében hogyan jelenik meg az e-befogadás és a digitális esélyegyenlőség kérdése. A kormányzati feladatok állásáról ezt az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottsága részére készítettük elő.

Magyarországon van az e-befogadásnak valamiféle stratégiai kerete, van egy informatikai átfogó stratégia, amely idén ősszel készült el egy hosszabb konzultációs folyamat eredményeként. Ebben az átfogó stratégiában öt fő pillér van: az integrált szolgáltatások, az ügyfélorientált szolgáltatások, az elektronikus ügyintézés, az állampolgári bevonás és a vállalkozások IKT fejlesztése. Az állampolgári bevonás átfogó program célja – amely kifejezetten kapcsolódik tartalmában az e-befogadáshoz – egyrészről az, hogy mindenki számára elérhetővé tegye az e-közigazgatási szolgáltatásokat százszázalékos szélessávú lefedettség biztosításával, valamint a lakosság számítógépes internethasználati motivációját és a szociálisan rászorult társadalmi csoportok hozzáférését támogassa.

Beszélhetnék most a százszázalékos szélessávú lefedettség és ehhez kapcsolódó feladatrendszer kapcsán a digitális közműről, de azt gondolom, hogy pár hete éppen ebben a teremben, hasonló körben ezt már megvitattuk. Természetesen, ha ismét lenne erre vonatkozóan kérdésük, akkor igyekszem rá megfelelni, de azt gondolom, hogy néhány hete ezt a témát elég jól körbejártuk, és most inkább a másik aspektusra helyezném a hangsúlyt.

Néhány szót mondanék arról, hogy mi mit végeztünk, hogy az önök számára is tiszta legyen. A feladatrendszer alapján a Miniszterelnöki Hivatal, illetve az infokommunikációs kormánybiztos felelős ezért a feladatért, amely mentén valamennyi tárcától és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől külön tájékoztatást kértünk a releváns hazai és uniós programokról, illetve az azokban elért eddigi eredményekről. A Honvédelmi Minisztérium kivételével, amelyik releváns programot nem jelzett a számunkra, a megkeresett tárcák mindegyike küldött szakmai részanyagot a Jelentés elkészítéséhez, ennek mentén állt össze az önök számára megküldött és jelenleg bemutatásra kerülő Jelentés.

A beérkezett részanyagok alapján a Jelentést három részre tagoltuk. Egyrészről a hazai forrásból megvalósuló e-befogadás területet közvetlenül szolgáló kormányzati programok, másrészről az Új Magyarország fejlesztési terv keretében elindított konstrukciók, amelyekben közvetlen vagy közvetett módon – és itt a közvetett mód, azt gondolom, egy elég fontos jelző - jelen van az e-befogadás célrendszere, illetve igyekeztünk bizonyos civil szervezetek, civil érintettek bevonásával a civil szféra releváns programjait is, ha nem is összegyűjteni, de azokról egy kicsit komplexebb képet adni. Hiszen jól látható – de erről, azt gondolom, majd a mondandóm későbbi részében tudok bővebbet is mondani -, hogy egyre inkább eltolódik ennek a feladatnak az ellátása, átvállalása a civil társadalom oldalára, és a kormányzat is egyre inkább igyekszik ezt az oldalt erősíteni az általa indítandó, indított programokban.

A e-befogadás szempontrendszere alapján a Jelentésben megjelenő fő programirányok: a számítógépes internet-hozzáférés biztosítása, a digitális kompetenciafejlesztés, az infokommunikációs akadálymentesítés, a szélessávú infrastruktúrafejlesztés, az elektronikus közigazgatási szolgáltatások, illetve a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása és használatuk támogatása, valamint a közoktatásban történő infrastruktúra és digitális tartalomfejlesztés.

Jól látható, hogy a hazai költségvetési források lényegében a korábban valamilyen struktúrában elindult e-Magyarország program továbbfejlesztése, bővítése mentén kerültek lekötésre az elmúlt időszakban, amelyben az e-Magyarország program 1.0 – ez önök által jól ismert – leginkább az eszközökre és a hozzáférésre helyezte a hangsúlyt, és az újonnan megindított második fázis már sokkal inkább a hozzáértés, az e-tanácsadó rendszer bővítésére és az ahhoz kapcsolódó kompetencia- és tudásfejlesztésre igyekszik a hangsúlyt helyezni, természetesen továbbra is kiegészítve azokkal az infrastrukturális igényekkel, amelyek megjelennek az érintett szervezetek, hozzáférési pontok oldaláról.

Az e-Magyarország program közösségi internet-hozzáférési pontok pályázata 2008. évi kiírásában a pályázati konstrukció célja a már működő hozzáférési pontok zavartalan működésének biztosítása, a szolgáltatás színvonalának növelése volt, illetve jelenleg is az, hiszen futó, éppen értékelés alatt álló programról, pályázatról beszélünk. Kiemelt cél, hogy az e-szolgáltatások, az e-közszolgáltatások igénybevételénél képzett szakemberek segítsék a lakosságot abban, hogy sokkal inkább magukénak érezzék az információs társadalom adta előnyöket, illetve lehetőleg minél szélesebb körben be tudjanak kapcsolódni az információs társadalmi rendszerbe.

A 2008. évi pályázati kiírásnál az igényelhető támogatás összege pályázónként maximum 1 millió forint, és az ötezer fő lélekszám alatti települések számára volt nyitott a pályázat. A pályázat keretösszegét 950 millió forintban határoztuk meg, és a pályázat leadási határideje 2009. február 16-a volt, ami jól mutatja, hogy jelenleg a pályázati elbírálás alatti szakaszban vannak a pályázatok, éppen ezért ennek a további részleteiről ma még nem tudok beszélni, csak azt a néhány adatot szeretném elmondani, amelyek agregációs szinten publikusak lehetnek. Ez pedig az, hogy a benyújtott pályázatok száma 509 darab, az igényelt támogatási összeg közel 500 millió forint, ami beérkezett a pályázatot lebonyolító NT Kht. irányába, és terveink szerint remélem, ezt tartani is tudjuk. 2009. május 15-ig meg fognak születni erre a pályázatra vonatkozóan a bírálatok, illetve az eredmények, amelyek mentén meghirdethető az e-Magyarország program folytatása.

Azt látni kell, hogy már az első e-Magyarország programnál is, illetve a tavalyi, a tavalyelőtti évben meghirdetett programokban látszódott, hogy maga az e-Magyarország program, illetve az e-Magyarország pont státusz egy státusszá vált, de sokan nem feltétlenül pályáztak rájuk, mint forrásra, de igyekeztek ezt a címet elnyerni. A jelenlegi pályázati konstrukció is ennek a tendenciának a bővülését mutatja, hiszen jól látható, hogy a pályázók száma csökkent, mindamellett nagyon sok olyan jelzés érkezik felénk, amelyek alapján az együttműködési megállapodás mentén több, a pályázati kiírásban részt nem vevő, de jelenleg is e-Magyarország pontot működtető szervezet igyekszik továbbra is fenntartani ezt a státuszát. Azt gondolom, egy bizonyos eltolódás az elmúlt években elindult, ezen az infrastruktúrabázison alapuló pályázati rendszer és a mindjárt bemutatásra kerülő, sokkal inkább a társadalmi szervezetek egyéni kezdeményezéseit az információs társadalomba való bevonás kezdeményezéseit támogató programok irányába.

Az e-Magyarország programhoz kapcsolódó feladatokhoz egyébként a 2009-2010-es évekre felállítottunk egy centrumot ennek az egész pályázati rendszernek a támogatására, egyrészt a hatékonyan működő e-Magyarország pontok hálózatának fenntartására, a költséghatékony fejlesztésére a kifejezetten hátrányos helyzetű településeken, az e-tanácsadók folyamatos képzésére és az e-tanácsadó, segítő hálózat bővítésére, az e-tanácsadói tudásközpont létrehozására. Itt jelezném, gondolom, biztosan lesz ilyen kérdés, ez mindig meg szokott érkezni, hogy azt gondoljuk, az e-tanácsadóság semmiféleképpen nem megy szemben az IT-mentorálással és az ehhez kapcsolódó folyamatokkal, feladatokkal. Nagyon szépen és jól megfér egymás mellett a két dolog, sőt azt is mondhatom, hogy nagyon jól láthatók az átfedések is ennek a két programnak, ennek a két képzési vagy tudatformáló eszköznek a kapcsolatában.

Az ügyfélpont keresőszolgáltatás kifejlesztése és üzemeltetése a különböző közösségi elérhetőségi pontok kihasználtságának növelése érdekében nagyon jól látszik, igény van arra, hogy az állampolgárok lehetőleg tisztában legyenek vele, milyen lehetőségeik vannak. Ahogyan van szélessávkereső, annak az analógiájára azt gondoljuk, az ügyfélpont vagy a közigazgatási ügyintézési, illetve az ehhez kapcsolódó keresőrendszer kiépítésére szükség lehet, ahol az állampolgárok megtudják, milyen helyeken, milyen ügyintézési pontokon tudnak valós szolgáltatásokat vagy hozzáadott értéket kapni az elektronikus ügyintézésük vagy akár az elektronikus térbe való bekapcsolódásuk segítésére. Igyekszünk a jelenleg működő e-Magyarország pont továbbfejlesztését támogatni, az e-tanácsadók munkájának népszerűsítését, az e-Magyarország pontok ismertségének növelését is kitűztük célként.

Rátérek az úgynevezett civil programokra. A Netrekész program most már nem új program, hiszen ez már a második éve, amikor meghirdetésre kerül. Az önök számára is tudott, hogy elvileg ez két pilléren alapuló programként indult, ahol fele-fele alapon a kormányzat és a piaci szereplők igyekeztek bizonyos forrásokat indítani az internethasználat népszerűsítésére, amelyben a piaci szereplők kvázi – nagyon egyszerűen fogalmazva – médiakampány keretében igyekeztek ezt a hozzájárulásukat megtenni, amely kampány 2008 őszén le is folyt. Ez kvázi a második fele volt a 2007. évi Netrekész programnak, tehát volt egy kis időbeli csúszás, de azt gondolom, lényegében ez megvalósult. Beszéljünk a 2007. évi kormányzati oldalról: 50 nyertes pályázat került kiválasztásra, viszont 40 projekt maradt végül fenn a szűrőn bizonyos adminisztratív folyamatok nyomán. A program rendelkezésre álló keretösszege 250-250 millió forint volt.

A probléma ezzel a Netrekész kezdeményezéssel az, hogy habár a kormányzat a 2008. évben is, 2008. december 15-én meghirdette a Netrekész programját, úgy tűnik, az a Netrekész nonprofit Kft., amely a piaci oldal összefogását igyekezett támogatni, az idén közben – érdekesen fogalmazva – megszűnte magát, tehát jelenleg a Netrekész program egylábúvá vált, és azt gondolom, ezzel el is dőlt, mármint az oldalára. Sajnos, azt kell mondanom, miután a piac kiszállt ebből az együttműködésből, felül kell vizsgálnunk annak a lehetőségét, hogy milyen formában működjön tovább a Netrekész. A lényeg az, hogy 2008-ban a kormányzat a vállalását teljesítve még kiírta a pályázatot 282 milliós keretösszeggel. A pályázat beadásának határideje 2009. március 4-e volt, a bírálat eredményét szintén 2009. május 15-ére várjuk. Tehát jól látható, hogy próbálunk egy egységes pályázati struktúrában, egységes pályázati szempontrendszerben és időzítésben dolgozni a különböző e-Magyarországhoz kapcsolódó programokban.

195 darab pályázat jött be, ami valamiféle sikert azért előremutat, és elég jól mutatja, hogy az a törekvés, az az irány, amely számunkra egyértelművé vált, miszerint a civil társadalmi kezdeményezések egyre nagyobb hangsúlyt igyekeznek kapni ezen a területen, és a kormányzatnak egyre inkább erre a területre kell forrásokat vagy lehetőséget biztosítania. Ezt jól mutatja, hogy a forrásigény, a forráslekötés több mint ötszöröse annak, ami rendelkezésre áll, még amellett is, hogy a pályázói önrész 10 százalékos volt, és itt 1-20 millió forint között lehetett pályázni. Ez tehát bizonyos civil szervezetek számára elég komoly anyagi megterhelést jelenthetett, hogy akár pályázzon egy ilyen típusú forrásrendszerben, de az is jól látszik, hogy tényleg nagy az igény a civil társadalom részéről. Ebből mindig kiszűrhetjük azokat a civil szervezeteket, amelyek mindenre pályáznak, de jól látható egyébként a pályázati listából, hogy akik beadták a pályázatukat, tényleg a területen dolgozó és a területért tenni akaró civil szervezetek.

Már azon az irányon elindulva, amit említettem, miszerint igyekszünk sokkal inkább a nonprofit szervezetek számára forrásokat biztosítani, hogy ezzel is megerősítsük a digitális társadalomba való belépést, megnyitottunk egy úgynevezett MENE pályázatot is a 2008. év végén. Ennek kifejezetten az a célja, hogy az internethasználat iránti érdeklődést felkeltse, a nyitottságot növelje, az e-ügyintézés és az e-közszolgáltatások előnyeit tudatosítsa, a felhasználói ismeretek megszerzését támogassa, a társadalmi, gazdasági fogadókészséget növelje, végső soron az e-közszolgáltatások használóinak számát természetesen növelje mindazon projektek, programok aggregátumaként, amelyek esetleg nyerni fognak ezen a pályázati kiíráson. Itt egy masszívabb összeget jelenítettünk meg: a támogatás minimumösszege 3 millió forint, maximum összege pedig 30 millió forint projektenként, tehát körülbelül 33 milliós projektek is el tudnak indulni, ami, azt gondolom, egyrészt egy civil szervezet számára, másrészt pedig társadalmi kezdeményezésként ezen a területen már jelentős és nagy hatással bíró projekteket eredményezhet.

A 2008. évi pályázati kiírásban 280 millió forint kerül kiosztásra. A pályázat beadási határideje úgy, ahogy a KIOP-os pályázatnál, 2009. február 16-a volt, ahogy említettem, a bírálat eredménye – összhangban a többi pályázattal – 2009. május 15., itt is elég masszívan túligényelték a pályázók a rendelkezésre álló keretösszeget. 101 darab benyújtott pályázat érkezett, tehát jól látható, hogy közel 300 civil pályázat érkezett be lényegében a megnyitás alatt lévő két, két és fél hónap alatt, ami, azt gondolom, egy elég nagy eredmény. Itt is a forrásigény közel ötszöröse annak, ami rendelkezésre áll.

Még egy dolgot el kell, hogy mondjak, mert talán erre büszkék lehetünk. Azt gondolom, az egész programra, de arra is, hogy egy olyan elektronikus kitöltő és pályázói rendszert alakítottunk ki, amelyre tucatjával érkeztek a dicsérő szavak. Azt gondolom, hogy ha már az információs társadalomról és az ehhez kapcsolódó feladatrendszerről beszélünk, akkor az egy jó eredmény, hogy egy ilyen területen olyan pályázati eszközt tudtunk kialakítani, ami nagyon masszív és nagyon pozitív fogadtatást nyert a pályázók és kapcsolódó civil szervezetek részéről.

Néhány szót, de ez a Jelentésben elolvasható, csak nem szeretném kihagyni a hangsúlyosabb programokat, amely projekteket a tárcáktól gyűjtöttünk ezen a területen. Egyrészt a digitális középiskola program vagy az IT-mentorhoz kapcsolódó feladatrendszerek, az informatikai termékek létrehozása a büntetés-végrehajtási intézetekben. Volt egy önkormányzati pályázat, ahol informatikai eszközbeszerzésre és fejlesztésre is lehetett pályázni, a kormányzati honlapok akadálymentesítése folyamatos feladat, még a korábbi EKK-ban ez egy masszív feladatként jelent meg. Erre van egy kormányzati ajánlás is, amelyet folyamatosan számon kérünk a kormányzati intézményeken. Volt korábban a “HUsz(20) online” projekt, ez az Európai Unióban is leginkább keresett elektronikus közszolgáltatásokra vonatkozó projekt, amelyben igyekeztünk az uniós átlagnak megfelelő elektronikus közszolgáltatásokat nyújtani, és van ez az “EZÜSTPROG 08″ pályázat, amely megjelenésre került a tavalyi év folyamán.

Néhány szó még az ÚMFT-ről, mert ez is kérdés volt. Itt jeleztem az elején, hogy vannak közvetlen és közvetett, erre a területre ható pályázati források. Mi az NFÜ-től bekértük, hogy melyek azok, amelyek az ő értelmezésükben és az e-befogadás témakörében érintettek lehetnek. Itt látható a felsorolás, és a jelentésben is megjelenik, hogy elég sok olyan konstrukció van, amely – és ezt jelezném – leginkább közvetett módon, de erre a területre ható programokat, programlehetőségeket biztosít. Ennek a teljes összege – ezt azért mondom, hogy bizonyos fenntartással kell kezelni ezt az összeget – 20,9 milliárd forint ezeknek a támogatási konstrukcióknak a lehetősége. Tehát azt természetesen látni kell, hogy ezek sokkal szélesebb körre kinyitott pályázati konstrukciók, amelyekben azonban az is jól látható, hogy érdemes keresni, hiszen 15, 20, 30, 50, 70 százalék értékben vannak olyan típusú informatikához, e-befogadáshoz köthető elszámolható projektköltségek, amelyekkel, azt gondolom, megmozgathatják az érintetteket.

Emellett azt gondolom, meg kell említeni, hogy leginkább egyébként jól láthatóan a társadalmi megújulás operatív program és a társadalmi infrastruktúra operatív program azok, amelyek leginkább ilyen típusú projekteket indítanak, nem beszélve természetesen az e-közigazgatás operatív programról, amely, azt gondolom, a témakörét is tekintve teljes mértékben kapcsolódik az e-befogadáshoz, hiszen olyan típusú elektronikus közszolgáltatások, illetve olyan típusú elektronikus fejlesztések valósulnak meg, amelyekről mindenféle – mind hazai, mind nemzetközi – viszonylatban is kijelenthető, hogy nagyban hozzásegíthetik a magyar társadalmat ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az informatika adta előnyökhöz.

Összegezve a törekvéseket, azt mondhatjuk, hogy egyre közelebb kerül egymáshoz a kormányzat és a civil terület együttműködése és érdeklődése. Saját magam, a kollégák és az egész szervezetrendszer, aki ezen dolgozik, egyre jobban érzékeli azt, hogy egyre nyitottabb és egyre együttműködőbb a konzultáció a területen. Mi is igyekszünk egyre nyitottabbak lenni a civil szervezetek felé, és úgy látom, ők is egyre megértőbbek azokkal a problémákkal szemben, amelyek nálunk felmerülnek. De az is jól látható a jelenleg elbírálás alatt levő pályázatok kapcsán, hogy az irány, amit egyébként közösen megjelöltünk, jónak tűnik, érdekeltek a civil szervezetek ilyen projektek, programok indításában és végrehajtásában. Az már egy másik kérdés, és azt gondolom, ez a jövő nagy kérdése, hogy a jelenleg beérkezett projektek, pályázatok, nyertes pályázatok miképpen tudnak valóban hozzájárulni ahhoz a célkitűzéshez, amit egyrészről az eseti bizottság, másrészről az Európai Unió, harmadrészről a civil szervezetek, negyedrészről pedig a kormányzat informatikai átfogó stratégiája megfogalmazott, mert az biztos, hogy a valós értékmérője majd ezen pályázatoknak a valós, kézzelfogható eredménye lesz, hiszen olyan indikátorok mentén kell majd lejelentenünk ezeknek a forrásoknak a felhasználását, ami reményeink szerint lényegében számszerűen be fogja azt mutatni, hogy hány új információs társadalomba bekapcsolódott állampolgárral rendelkezünk, illetve miképpen tudtuk elmélyíteni azokat az információs társadalomhoz, informatikához kapcsolódó tudásokat, amelyek jelenleg lehet, hogy rendelkezésre állnak, de nem olyan mélységben, hogy az tényleg egy magas szintű szolgáltatáshoz való hozzáférést, egy magasabb szintű elektronikus közszolgáltatáshoz való hozzáférést biztosítson.

Jelenleg itt állunk a programjainkkal. Azt gondolom, hogy mi most egy pár hónapig nagyon azon fogunk dolgozni, hogy a leginkább megfelelő pályázatok nyerjenek, a leginkább megfelelő pályázatok elinduljanak, lehetőleg olyan pályázati konstrukciót működtessünk, ami működőképes, megbízható, kiszámítható, átlátható, hiszen ha a társadalmat be akarjuk vonni ebbe a folyamatba, akkor a másik oldalról nekünk biztosítanunk kell azt a megbízhatóságot, ami a civil szervezeteket támogatja ebben a folyamatban. Azt gondolom, hogyha ezen az úton tényleg tovább tudunk menni, és továbbra is úgy, ahogy az elmúlt szerintem jó fél évben, amikor kialakultak ennek a programnak a keretei, továbbfolytatódnak, akkor valóban már az év végére, de a jövő év elejére valós, konkrét, kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni.

Mindezek alapján kérném a Jelentés elfogadását, illetve várok mindenféle olyan észrevételt, amely egyrészről vagy segíti a munkánkat, vagy további észrevételeket fűz ahhoz, hogyan tudnánk ezt a feladatot minél jobban ellátni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt e-Befogadásügyi Eseti Bizottság! Előttünk van a Jelentés. Megemlítem, hogy ez a jelentés a parlamenti szünet előtt már elkészült, tehát ennek egy változatát, mondjuk úgy, hogy ennek egy kísértetiesen hasonló változatát már láttuk közvetlenül az ünnepek előtt, de a mi ügymenetünkből adódik, hogy most kerül elénk. Azt is megemlítem, hogy a magunk részéről az e-befogadás ügyét valamivel szélesebben értelmezzük, hiszen mi a versenyképességi kérdésekre is gondolunk, amikor erről szó van, illetve az e-befogadási tevékenység keretébe tartozónak tartjuk a civil társadalom tevékenységét – annak legfőbb képviselői itt ülnek köztünk -, valamint a gazdasági élet szereplőinek a tevékenységét is.

Természetesen a kormány elképzelését, összeállítását, ami előttünk van, máris azzal vezetem a bizottság elé, az az elképzelésem, elgondolásom van ezzel kapcsolatban, hogy számos olyan esemény, dolog, jelenség van leírva, ami egy folyamat, tehát most is van belőle, később is, hiszen pályázatok vannak, amelyek tartanak valahová, és valamilyen eredményük lesz, ezért a magam részéről eleve úgy állok hozzá, úgy gondolom, hogy időszakonként, megállapodási időtartamonként, mondjuk fél évenként – bólintásokat látok – újra és újra visszatérnénk ezekre a tartalmakra, részben a benne lévő pályázati szituációk változása, részben pedig a leírt folyamatok változása kapcsán.

Átadom a szót a bizottság tagjainak. (Jelzésre:) Molnár úr, parancsoljon!

Képviselői hozzászólások

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, nekem csak egy rövid kérésem lenne.

Államtitkár Úr! A szó elszáll, különösen az én fejemből, mert lukacsos az agyam, ezért tisztelettel kérem ezt a Power Pointot, mint szamárvezetőt, e-mailben. Ennyi az egész, köszönöm szépen.

ELNÖK: Államtitkár úr!

BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központ): Ez nem kérdés, természetesen biztosítjuk. Felrakjuk az EKK honlapjára, ott mindenki számára elérhetőek a nyilvános információk.

ELNÖK: Tökéletes. Maga a Jelentés is mindenki számára hozzáférhető.

(Jelzésre:) Koszorús úr!

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Röviden összefoglalnám az álláspontunkat a Jelentéssel kapcsolatban, illetve, ha van lehetőség, akkor már kérdéseket is fel lehetne tenni.

Lényegében mi az e-befogadás alapjaival teljes mértékben egyetértünk, sőt mi több, örülünk annak, hogy az elmúlt időszakban jobban testet öltött a kormányzat részéről ez a szándék, hiszen legalább is megalakult a bizottság, illetve egyetértéssel jött létre. Viszont az elmúlt két évben a kezdeményezések túlnyomó többsége vagy nem volt hatékony, vagy nem volt összehangolva, mindenesetre kézzelfogható eredményét, annak ellenére, hogy két év eltelt, nem nagyon tapasztaljuk. Bár voltak nagyon jó kezdeményezések, de összességében talán az összehangolás területén voltak nagyobb problémái a kormánynak, így nehezen mondhatjuk azt, hogy 2008 az e-befogadás éve lehetett volna, hiszen ha megnézzük a különböző projekteket, akkor kézzelfogható eredményét az állampolgárok nem nagyon tapasztalhatták, annak ellenére, hogy irdatlan mennyiségű pénzt költöttünk el. Röviden ennyivel le is zárnám a véleményünket, viszont mindenféleképpen fel szeretnék tenni egy-két kérdést.

Az első kérdés az lenne, hogy a GOP 3.1.1 projekt miért került leállításra, illetve a GOP 3.1.2 program, amelyre egyébként 18 milliárd forint áll rendelkezésre, ez legfőképpen a hátrányos térségeket érintené, miért nem került egyelőre beindításra? Ez a program miért csúszik, pedig segítené a hátrányos helyzetben lévő kistérségekben az internet, illetve a számítástechnika előrehaladását? Továbbá ez nyilvánvaló, nem kekeckedésből, hanem csak arányaiban itt azért röpködnek a milliárdok. Hogyha az ÚMFT-ből 20,9 milliárd van beállítva az e-befogadás szempontrendszerének a kialakítására, akkor a digitális közmű kiépítése 150 milliárd forint, ha a kettőt összehasonlítjuk, az egyikre 150 milliárdot költünk, a másikra pedig 20,9 milliárdot, ami ímmel-ámmal sikerült, de mivel a projektek nem fejeződtek be, azért még ez a pénz sem került felhasználásra, akkor hogyan mondhatjuk komolynak az e-befogadással kapcsolatos kormányzati projekteket? Mivel az e-befogadás évének a sikeréről beszélünk, akkor felmerül az a kérdés, szakállamtitkár úr, hogy milyen módszerekkel mérték ezeket? A sikert milyen módszerrel mérték? Hogyan lehet ezt kézzelfoghatóvá tenni, annak ellenére, hogy itt a Power Pointos előadásában elmondta, hány pályázó volt, hány száz millió forint áll rendelkezésre, de hogyan tudjuk lemérni ennek az egésznek a sikerét? Nyilvánvaló módon a kérdést pozitív kritikaként vagy pozitív indíttatásból teszem fel, hiszen önöknek kell majd a ciklus végén ezekkel a kérdésekkel szembesülni. Tehát hogyan lehet egyáltalán ezt lemérni? Hogyan mérik, hogy önök a munkájukat – mint ahogyan mondta – a munkatársaival együtt sikeresen végzik-e vagy sem? Indításként ezt a három kérdést tenném fel. Nyilvánvaló, itt a válaszok tömegében még majd egy-két kérdéssel fordulnék az államtitkár úrhoz.

Egyébként felhívom a figyelmet, hogy a Netrekész projektnél azt állította, hogy a civil szervezetek némiképpen kiszálltak ebből az egész projektből, a felszólalása végén pedig pont arra volt büszke, hogy a civil szervezetek, illetve a civil szektor mennyire hatékonyan működik együtt önökkel. Nyilvánvaló, hogy a kérdésekre a válaszok a fontosak.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: (Jelzésre:) Sík úr, parancsoljon!

SÍK ZOLTÁN NÁNDOR szakértő: Köszönöm szépen. Én is csak egy pár kérdést szeretnék feltenni ezzel az anyaggal kapcsolatosan.

Gyakorlatilag én végig elemezgettem itt a 2007-2010-re rendelkezésre álló forrásokat, és miután 2008 volt az e-befogadás éve, azt gondoltam, megnézem, 2008-ra milyen források álltak rendelkezésre, és ezt a 20,9 milliárdot ha visszaosztom, akkor 5,7 milliárd jön ki. Nyilvánvalóan leszedtem belőle azokat a projekteket, amelyek 2007-ben voltak, ezeket elosztja az ember hárommal, néggyel 2008-2010-ig, és azt gondolom, hogy egyenletes a finanszírozás. Tehát gyakorlatilag ez még kevesebb forrást takar, mint az említett 20,9 milliárd, illetve ha a hazai forrásokat nézzük, amire közel 3 milliárd volt, nekem 2008-ra mintegy 884 millió forint jött ki.

Ezzel kapcsolatosan az lenne a kérdésem, hogy azt a bizonyos stratégiai célt, ami azt mondja, hogy 2010-ig 4 millió főt szeretnének bevonni az információs társadalomba, illetve a jelenleg 50 százalék feletti digitális írástudatlanság jelentős mértékű csökkentését szeretnék elérni 2010-ig. Az ilyen mennyiségű forrással hogyan is lehet megvalósítani? Azt gondolom, a források nagyon hatékony kihasználásnak kellene lennie.

Csak egy vélemény ezzel kapcsolatosan: azt látom, maguknak a programoknak az összeszedése e-befogadásügyi szempontból 2008-ban nem jelentette – bár ez az e-befogadás éve volt – egyetlenegy újabb program elindítását sem, csak a matrix másik szempontból való nézetét jelentette, a már létező programokat, vagy az amúgy is elindítandó programoknak az ilyen szempontrendszer szerint való összeszedését. Úgy gondoltam – de lehet, hogy rosszul mondom -, ha 2008 az e-befogadás éve, akkor az erre való pluszforrások allokációjára is sor kerülhetett volna, vagy legalább is ennek az ígéretére mondjuk 2009-2010-re, amikor az új akciótervek elkészülnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Dombi úr!

DOMBI GÁBOR (e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsa): Nagyon szépen köszönöm a szót. Most egy civil szervezet képviseletében szeretnék pár szót szólni itt, a pályázat során.

Én is egy dicsérettel kezdeném. Amiről az államtitkár úr beszélt, a szoftverről, az sajnos olyan sikítóan jó, hogy az összes többi állami pályázati szoftver elbújhat mellette, és megszégyenítő, hogy egyébként a magyar közigazgatásban milyen online területek vannak, gondolok itt a EPER rendszerre a szakmánkban, negyedóránként kétszer lefagy, ellenben a Netrekész pályázatnál olyan szolgáltatások vannak, hogy visszajelzést kap az ember, éppen hol tart a pályázat. Tehát lehet jól is csinálni valamit, hogyha ezt a szabályzók és az emberek engedik.

Viszont a civil pályázatokkal általában az a probléma, annak ellenére, hogy próbálkozunk egyáltalán túlélni, és hasznos dolgokat csinálni Magyarországon, itt, a Netrekész esetében, illetve a MENE pályázatok esetében egy MeHVM rendelet csak 25 százalékos előre kifizetést tesz lehetővé a pályázók számára. Itt nagyon-nagyon sok civil szervezet pályázik, horrorisztikus az az összeg, amiről az államtitkár úr számot adott. Nem hiszem, hogy a magyar civil szervezetek összvagyonát ez a bepályázott összeg legalább harmincszor ne haladná meg. Tehát azt gondolom, hogy az a civil szervezet, mint például a miénk is, vért izzadva fog ebben a pályázatban dolgozni, ha egyáltalán nyer, mert a 25 százalékos előre kifizetés lehetetlenné teszi még egy jól, hatékonyan működő vállalkozás számára is a pályázat lebonyolítását, nem még a nagyon szűk forrásokkal rendelkező civil szervezetek számára. Ezért az volna a kérésünk, hogy amennyiben lehetett az európai uniós pályázatok esetében a vállalkozások számára 40 százalékra felvinni, úgy a civilek számára kiírt pályázatoknál ennek a 25 százalékos előlegnek a felemelése legalább 50 százalékra nagyon-nagyon boldogító lenne.

Azt gondolom, hogy azokat a szervezeteket, amelyek a magyar társadalom boldogulásáért akarnak tenni, őket arra kényszeríteni vagy azt javasolni nekik, hogy vegyenek fel bankhitelt – ha van egyáltalán vagyonuk, amire kapnak jelzálogot -, hogy olyan 17 százalékkal be tudjanak pályázni egy állami pályázatra, ez nem egy európai uniós eljárásrendben lehetséges. Ez a rendelet inkább némiképpen egy cinikus eljárásrendet – ami tudom, hogy nagyon kemény szó itt az Országgyűlésben – követel meg. Tehát még egyszer: az a kérésünk, hogy ezt az előlegkifizetést, a pályáztatás mikéntjét, illetve a civil szervezetek segítését a pályázatok lebonyolításában fontolja meg a bizottság.

Emlékeztetnék arra, hogy Pettkó képviselő úr javasolta, ha jól emlékszem, egy civil bank felállítását, most nem tudom, hogy ez egy vicc volt-e, vagy egy nagyon komoly mondás, mindenesetre itt, a pályázat esetében nagyon gondolkoztam azon, hogy szaván fogom Pettkó urat, hogy akkor mondja meg, hol van az a bank, ahova én most elmehetnék kölcsönért.

A másik, amit itt szeretnék felvetni az e-Inclusion és az államigazgatás között. Itt valóban a civil törekvéseknek addig van támogatása, amíg az államigazgatásnak van erre módja és lehetősége. Mi úgy látjuk az Inforumban, hogy borzasztóan fontos lenne, ha a magyarországi civil szervezetek nagyobb kitekintéssel bírnának a nemzetközi partnerség kialakítására. Nagyon izoláltan működnek a magyar civil szervezetek, nemcsak egymástól izoláltan, de a nemzetközi viszonylatokban is, ezért az Inforumban már megfogalmazódott egy olyan szándék, amihez viszont nincsen még sem lehetőség, sem forrás, hogy szükség volna az e-Inclusion projektiroda felállítására, amely az e-Inclusion területén működő civil szervezetekhez nemzetközi partnerségeket rendel hozzá, vagy segít kialakítani olyan partnerségeket, hogy a magyarországi civil szervezetek európai uniós forrásokhoz jussanak hozzá. Az nagyon pontosan látható, hogy nagyon kevés olyan hazai civil szervezet van, amelyik naprakész információkkal rendelkezik az európai uniós pályázatok kérdésében; egyáltalán a magyar informatika alulinformált, láthatóan még a vállalkozások is, talán a tekintetben, hogy milyen európai uniós lehetőségek vannak számukra.

Végezetül egy nagy kérdés. Abban vagyok bizonytalan, hogy most a gazdasági válság következtében egyáltalán lesz-e folytatás. Tehát az egy óriási siker, egy nemzetközi siker, hogy van ez a bizottság, de azt gondolom, a magyar külpolitika nem használja ki a Magyar Országgyűlésnek ezt a fantasztikus teljesítményét, hogy ennek a bizottságnak a hírével, a bizottság munkájának a marketingelésével – csúnyán kifejezve PR-olásával – az Európai Unióban nem kelti pozitív hírét Magyarországnak. Úgy vélem, e tekintetben a bizottság nemzetközi kapcsolatának a megerősítése lehetőséget teremtene arra, hogy esetleg még pótlólagos forrásokat kapjunk az Európai Uniótól, illetve megerősítést kapna a magyar kormányzat arra nézve, hogy az e-Inclusion bizottság, illetve az EKK tevékenység, amivel ezeket a pályázatokat még fenntartja, egy hasznos, társadalmilag előremutató tevékenység lenne. Tehát fennmaradnának azok a források is, amelyek ezeket a pályázatokat, illetve ezeket a tevékenységeket például az e-Magyarország pontok kérdésében finanszírozóvá tehetik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kísérletet teszek egy kedvesen rám oktrojált feladatra, annak végrehajtására. Kovács Kálmán barátom megbízott engem néhány kérdés – konkrétan három – feltételével. Azt nem vette figyelembe, hogy a kézírását tekintve nem biztos, hogy ezt pontosan fel fogom tudni olvasni, de azért megkísérlem a megbízást végrehajtani.

Kérdezi, hogy az 1000 e-tanácsadóból hányan dolgoznak az e-Magyarország pontokon és átlag körülbelül hány órában. Felveti: a 30 IT-mentor szám szerint hogyan egyeztethető össze a több mint 1000 e-tanácsadóval – ez a 2008. évi képzettek száma! Felkiáltójel!

A másik kérdés. A Netrekész program gazdasági összedőlése esetén vagy után nem indokolt-e az átvitel az e-Magyarország programba, hiszen lassan ez is átment, és innentől már nem biztos, hogy a civil irányítású gazdasági szereplők irányából. Itt volt ez a gondom, hogy nem biztos, hogy fel tudom tenni ezt a kérdést, mi is itt a tulajdonképpen felvetendő probléma.

A harmadik egészen konkrét kérdés, hogy a regionális operatív programok keretében - ez a jelentés 14-15 oldalán található – közel 16 milliárd forint kerül pályáztatásra az alábbi megjegyzéssel: “támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés”. Itt egy konkrét kérdést tesz fel, hogy mekkora összeg került végül a 16 milliárd forintból erre a célra. Megjegyzendő, hogy a pályázat már leszámolt. Tehát, hogy ezek létezhetően konkrét számok lehetnek-e. Ezeket Kovács Kálmán úr nevében vetettem fel, teljesítve a feladatot.

A magam részéről, ahogyan ezt az anyagot nézem, van olyan szemüvegem is, hogy azt vizsgálom, vagy azt gondolom áttekinteni, hogy az anyag teljesen tükrözi-e azt a tevékenységet, amit ebben a tárgykörben a kormányzat elvégez, illetve alkalmas-e arra, amit már korábban is felvetettem, hogy a későbbiekben újra és újra visszatérve a folyamatokat tudjuk követni. A magam részéről úgy vélem, ez most teljesnek tekinthető a tavalyi év végi állapotot tekintve, és alkalmas arra, hogy a következő időszakokban erre visszatérjünk, így aztán ezt a gondolatot majd egy kicsit erőltetem is a következő időszakban.

Megadom a lehetőséget a válaszadásra.

Bódi Gábor szakállamtitkár (MeH) válaszadása

BÓDI GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központ): Köszönöm szépen. Igyekszem azokra a kérdésekre válaszolni, amelyek, azt gondolom, tényleg konkrétak voltak ahhoz, hogy tudjak is rájuk válaszolni. Ha rosszul értelmeztem, akkor majd szóvá teszik őket, mondanám visszafelé, hogy kicsit színesítsek az ülésen.

Kovács Kálmán úr kérdésére vonatkozóan, hogy a ROP-ok keretében a közel 15 milliárdnál mekkora összeg ment ilyen típusú célokra. Az én információm viszont az, hogy ezek a pályázatok még nem teljesen zártak, viszont az NFÜ-től erre vonatkozóan akkor a következő jelentésben kifejezetten kitérünk, hogy mekkorák azok a forráslekötések erre a területre, amelyek meg tudtak jelenni, hiszen – ahogy én is mondtam – ezek kvázi közvetett források, nem közvetlen erre a területre hatnak, de tényleg jogosnak tartom a kérdést, hogy erre igyekezzünk információkat gyűjteni.

A netrekészes kérdést nem tudom, hogyan kellett volna értelmezni, úgy értelmeztem, hogy akkor a Netrekészből megmaradó forrás átmegy az e-Magyarország forrásrendszerébe. Azt gondolom, hogy igen, ez automatikusan kvázi megtörténik. Lehet, hogy ezt nem jól domborítottam ki az előadás során, mert ugyan mi az egészet most már kvázi e-Magyarország programként tekintjük – mind az e-Magyarország pontokat, mind az abban lévő menetet, mind az abban lévő Netrekészt -, tehát ha bizonyos átcsoportosítási lehetőségek vannak, akkor azokat meg is fogjuk tenni, hogy a meglévő forráskereteink kapcsán ezek a források ugyanerre a célra tudjanak elköltődni.

Azt gondolom, Kovács úr reagált a felvetésemre, hogy az IT-mentor dolog biztosan nem maradt ki ezen az ülésen sem. Vannak összevetések, körülbelül fele-fele arányt tudok mondani, hogy milyen átfedés van IT-mentor és e-tanácsadó kapcsán, illetve hogy az 1000 e-tanácsadóból hány dolgozik jelenleg a pontokon; az is közel a fele a jelenlegi állapotában, tekintve még a 2007-es forrásokat, ami jelenleg annak tekinthető, hiszen a többi pályázati formában van. Közben azonban még több e-tanácsadó került kiképzésre, és jól látszik, hogy többek között például a könyvtárosok, amelyek mindkét kvázi képesítést magukénak tudják, jó nagy számban szerepelnek ezekben a rendszerekben.

Dombi úr felvetésére: köszönjük, hogy a szoftvert tényleg megfelelőnek tartják. Nem véletlenül az NT Kht.-ra bíztuk ezt az egész feladatot, hiszen azt gondoltuk, hogy tényleg közelebb van – már magából a formájából adódóan – a civil szervezetekhez, és úgy tűnik, egyébként a civil szervezetekkel ezt is egyeztetve úgy alakította ki a szoftverét, hogy az tényleg használható legyen.

A 25 százalékos előleg kapcsán azt jelezném, hogy amikor a MeH-be került ez a feladatrendszer, akkor éppen a MeH-ben olyan szabályozás volt, hogy nulla előleget lehetett kifizetni. Vannak bizonyos Áht.-s szabályok, és ez már előrelépés volt ahhoz képest, hogy 25 százalék, de megvizsgáljuk, vannak-e olyan lehetőségek, hogy ez még magasabbra emelkedjen. A példa kellően masszív, tehát akkor ebben az irányban, gondolom, mi is el tudunk indulni, hiszen hogyha az uniós forrásokban volt ilyen lehetőség, akkor meg kell nézni az államháztartáshoz köthető szabályrendszert, hogy milyen mozgásterünk van. Itt ígéretet nem tudok tenni, hiszen kötöttségek vannak, de megvizsgáljuk ennek is a lehetőségét.

Az e-Inclusion projekt felállítása már többször szóba került mind személyes, mind tágabb körű beszélgetéseink kapcsán. Annak a struktúrája mindig kérdéses, hiszen lehet azt, hogy valamelyik civil szervezetet kijelölünk erre, illetve lehet azt, hogy mi magunk felvállaljuk, hogy egy ilyen projektirodát kialakítsunk. Úgy gondolom, mind a kettőnek megvan a maga veszélye, egyrészt a civil szervezet kiemelése, ami, ismerve a civil szervezeteket, mindenki számára veszélyes lehet, másrészt pedig ugyanazt a feladatrendszert bent tartani az állami körben, kérdés, hogy meghozza-e azt a várt hatást, amit ezek a civil szervezetek elvárnak tőlünk. Azt gondolom, még egy kicsit egyeztetnünk kell, hogy milyen megoldás van. Az igény egyébként teljesen jogos, hogy megpróbáljuk helyzetbe hozni a civil szervezeteket abban, hogy az uniós forrásokba vagy az uniós rendszerekbe is be tudjanak kapcsolódni, megfelelő információáramlás és megfelelő struktúra álljon fel erre. Az kérdés, hogy melyik erre a legalkalmasabb eszköz. Az biztos, hogy ezzel foglalkoznunk kell, és ígérem is, hogy erre a témára még vissza fogunk térni.

Az, hogy a gazdasági válság következtében lesz-e folytatás, tipikusan olyan kérdés, amit nem tudok megmondani. A mi feladatrendszerünkben természetes, hogy ezt a folyamatot folytatni kell, ezeket az eszközöket biztosítani kell, azért, hogy ne a felében legyen elvágva ez az egész folyamat. Ami jelenleg elindult, annak az eredményeit az idei év végére, a jövő év elejére várom, és azt gondolom, akkor kell megfogalmazni egyébként azokat a továbblépési irányokat, amelyek biztosíthatják, hogy ez nem egy elhaló kezdeményezés volt, és tényleg jó irányba hatunk.

Sík Zoltán úrtól megkérdezném: ön most Kalmár úr nevében beszélt vagy más minőségében, hogy a saját jelentésem kapcsán ezt tudjam? (Sík Zoltán Nándor válasza nem hallható.) Jó.

A 2008. évi pluszforrások bevonása kapcsán azt gondolom, elég érthető a kritika annak kapcsán, hogy ezek a források valójában tényleg 2009-ben kerültek meghirdetésre. Ezek egyébként még 2008. évi források. Azt gondolom, egyrészt a struktúraváltás, az ahhoz kapcsolódó folyamatok, illetve az, hogy mi minőségileg próbáltunk a már elindult programokon változtatni, azok alakították így a kormányzat döntése mentén, hogy jelenleg ebbe a helyzetbe kerültünk. Valójában erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy azért is nem indult új program, mert mi azt láttuk, hogy a korábban elindított folyamatok jó irányba hatnak, és próbáltunk finoman hangolni a programokon, annak érdekében, hogy tényleg azokat a célokat tudjuk elérni, amelyeket az előadásomban felvázoltam.

Azt, hogy ekkora forrásból mit lehet elérni – itt már a képviselő úr kérdésére is igyekszem válaszolni -, jelenleg is kialakítás alatt van egy olyan indikátorrendszer, amellyel reményeink szerint mérni fogjuk, hogy az egyes elvégzett akciók, projektek tényleg milyen hatással vannak az egész társadalomra, illetve azokra a célokra, amelyeket megfogalmaztam. Azt gondolom, ebből az indikátorrendszerből majd levonhatók azok a számok, illetve bemutathatók azok az eredmények, amelyek azt mutatják, mi mennyire eredményesen dolgoztunk.

Lehet, hogy félreérthető voltam, amikor a Netrekész projektről beszéltem, ezért elnézést kérek. Én a piaci szektorra gondoltam, mint második pillérre, nem a civil szektorra. Ha ezt rosszul mondtam, akkor elnézést kérek. Tehát a piaci szektor szállt ki ebből, a civil szektor pedig teljesen más kontextusú. Elnézést kérek, ha ezt itt rosszul fogalmaztam meg.

Az ÚMFT 20,9 milliárdos, a digitális közmű 150 milliárdos feladatrendszeréről már többször beszélgettünk. Jelenleg is azt tudom mondani a két programról, hogy egyébként tegnap volt egy ötpárti egyeztetés, amely mentén ez több oldalról jelzés, és azt gondolom, bizonyos szinten befogadásra került ennek a gondolatrendszere, hogy együtt kell mozogniuk, hiszen pont Sík úr mondta el, egyrészt az infrastruktúra, a tartalom és az ahhoz kapcsolódó kultúraépítés nélkül nehezen valósítható meg, tehát ezek összhangját igyekszünk megteremteni. A 20,9 milliárd, ha az infrastruktúraépítést nézzük, nem egy óriási összeg, hiszen vannak olyan számítások, amelyek mentén egy infrastruktúraberuházáshoz körülbelül 30 százaléknyi olyan típusú szoftverfejlesztés is szükséges, ami garantálja, hogy ezután tényleg működőképesen megy tovább. Az ÚMFT-ben azért vannak még olyan típusú forrásrendszerek, amelyekből ezek a források növelhetők. Azt is gondolom, hogy a digitális közmű tényleg a megvalósítás szakaszába lép, és azt is meg fogjuk látni, pontosan mekkora összeggel. Ezek összehangolása kiemelt feladat lesz mindannyiunk számára.

A GOP 3.1.1 és GOP 3.1.2 azért került leállításra, mert a GOP 3.1.1-nek volt egy első fordulója, ott sor került az eredményhirdetésre is, és a második forduló kiírása előtt került leállításra, illetve a GOP 3.1.2 is azért nem került meghirdetésre, mert a digitális közműbe ezek a feladatrendszerek bekapcsolódnak, és azt gondoljuk, hogy a digitális közmű megjelölt forrásrendszerébe igyekszünk ezeket a forrásokat átcsoportosítani, ez az oka, hogy ezek a megfogalmazott kiírások jelenleg állnak. Azt is gondoljuk, hogyha a digitális közmű elindul a megvalósítás irányába, akkor azok a célok, amelyek a GOP 3.1.1-ben és a GOP 3.1.2-ben megjelenésre kerültek, meg fognak valósulni. Erre ezt a választ tudom adni.

Ez az, amit leszűrtem magamnak, hogy válaszolnom kell. Ha még vannak kérdések, akkor igyekszem megválaszolni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Általában két körben szoktuk a témát tárgyalni a kérdések és a vélemények megközelítésében. Megnyitom a második kört a véleményoldalról. (Nincs jelzés.) A magam részéről egyfajta munkamódszerre teszek javaslatot, hogy mit is tegyünk.

Valóban, azért természetes módon a nulladik változatnak van egy olyan természete, hogy ez ténylegesen az elmúlt időszak tárgybani matrix elemeinek egy másik nézete, például ahogyan Sík úr fogalmazott, és a múlt tevékenységünk részben arra irányul, hogy ezt a matrixot új és új elemekkel egészítsük ki. Ezek az új elemek ebben az esetben: a civil szervezetek érdemi bekapcsolása ebbe a körbe, a gazdálkodók érdemi bekapcsolása ebbe a körbe és a civilek bekapcsolása ebbe a körbe. Igyekszünk a közigazgatás más részrendszerei felé, az önkormányzatok felé is, de ez egy más kérdés, ugyanis a mi járulékos célunk, ami miatt egyébként vagyunk, túlmutat az e-befogadása éve gondolatán, annál is inkább, mert az valóban a tavalyi évre vonatkozott. Úgy gondoljuk, hogy az alapgondolat mégis az, hogy 2010-ig javítsunk azon a helyzeten, amit digitális szakadéknak szoktunk nevezni. A megfogalmazott cél ennek a digitális szakadéknak a megfelezése. Nos, ebben az esetben, ha ilyen céljaink vannak, ebben a gondolatkörben egy nemzeti digitális közmű létrehozása és annak adekvát megvalósítása már valóban komoly előrelépés, komoly lehetőség.

Természetesen a Jelentésben megfogalmazott és immár ebben a gondolatkörben jegyzett részrendszerek működése, a pályázatok működése, a kormánytevékenységek létezése olyan szempontból megítélendő a bizottságunk részéről, hogy ez most kiindulópontként számunkra megfelelő-e. Úgy vélem, ez alkalmas lehet arra, hogy ezt megítéljük, azzal, hogy azt kérjük a kormányzattól, ne az országgyűlési határozatban jelzett évente egyszeri visszatéréssel, hanem egyfajta, ettől nagyobb gyakorisággal, ha kérhetem az államtitkár urat, akkor féléves gyakorisággal térjünk ezekre a dolgokra vissza, sőt, alkalmanként is szeretnénk feltenni a pályázatok aktuális, ide illő kérdéseket, ha ez így megfelelne.

Ha a bizottságnak is esetleg megfelel ez a megközelítés, alkalmas lehet arra, hogy mondjunk valamit erről az anyagról, különös tekintettel arra, hogy van lehetőségünk arra a lépésre, amit igyekszem megfogalmazni, és a Házszabály 96/A. paragrafusa szerint tájékoztatót adhatunk ki erről az anyagról, küldhetünk el a házelnöknek és juttathatunk el a többi bizottsághoz, a képviselőkhöz – szerintem ezt mi tegyük meg.

Nyilván általában a jelentéseknek az a sorsuk, hogy a parlament elé kerülnek elfogadásra, de ez nem ilyen típusú jelentés, ezt nem a parlament számára készítette a kormányzat, hanem a bizottságunk számára; szerintem mi döntsünk úgy, hogy erről mi egy tájékoztatót adunk a többi képviselőnek és a többi bizottságnak, különös tekintettel arra, hogy ehhez képest fognak majd a következő anyagok elkészülni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy alapvetően a mi feladatunk az, hogy itt mi magunk adjunk jelentést az Országgyűlés számára évente. Az elsőt, remélem, őszre fogjuk elkészíteni, abból a megfontolásból, hogy a bizottságunk létrejött, tehát az mondjuk, hogy nem pontosan volt adekvát az elmúlt esztendőben, magyarán: későn jöttünk létre ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy a saját tevékenységünkről beszámolunk az elmúlt év végén, hiszen ősszel állt fel a bizottság.

Kérdezem a bizottság jelenlévő tagjait, hogy ez a megközelítés megfelel-e. Tehát elfogadjuk-e kiindulásként, és továbbküldjük tájékoztatásra, hogy mindenki ebből tudjon a következő anyagokra visszareflektálni.

Valamiről valamifajta döntést kellene hoznunk.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Akkor tegyük fel szavazásra.

ELNÖK: Csak keresem azt a pontot, ami megfelelő.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Szavazhatunk magáról a jelentésről is és a továbbküldésről is, az elnök úr tegye fel szavazásra.

ELNÖK: Felteszem szavazásra magát a jelentést abban az összefüggésében – ezt kiegészítésként mondom -, hogy tájékoztatást adunk róla a többi képviselőnek, illetve kérjük ennek a folytatását félévente. Ez három az egyben, mert csak egyben van értelme.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Ha elfogadjuk, van értelme.

Szavazás

ELNÖK: A szavazás következik. (Szavazás.) 2 tartózkodás és 4 támogató szavazat. Ez elég ahhoz, hogy ez a három állítás, amit elmondtam, tehát a jelentést, így ahogyan van, elfogadjuk; tájékoztatást, illetve egy összefoglalót adunk a többi képviselőnek; a harmadik pedig, hogyha az államtitkár úrnak is megfelel, akkor nem éves, hanem féléves gyakorisággal kérünk erről visszatérően információt.

Ily módon a bizottságunk alapító okiratában vagy kiinduló anyagában foglalt első lépést megtettük, hogy a kormányzati típusú ügyekkel érdemben, ilyen beszámoló jelentés formájában is foglalkoztunk. Ez alkalmat teremt számunkra arra, hogy a későbbiekben ezeket az eseményeket és folyamatokat érdemben tudjuk követni, és tudjuk szervezni, vagyis elősegíteni az ebbe való civil bekapcsolódást, a gazdasági élet bekapcsolódását és az e-befogadás ügyének kiteljesedését. Ez megfelel lezárásként? (Egyetértő jelzések.)

Kíván-e még valaki a napirendi pont keretében bármit mondani? (Nincs jelzés.) Nem. Köszönöm szépen. Lezárom ezt a napirendi pontot.

Megnyitom a következőt, az Egyebeket.

Egyebek

Az Egyebek: kettő hét múlva tartjuk a következő bizottsági ülést, ahol beszámolok mindkét bizottságnak arról, hogy a nemzeti digitális közmű ügyéről elindítottuk az ötpárti egyeztetést, ahogyan erről korábban megállapodtunk itt, a bizottsági ülésen. Ez az első esemény megtörtént, és mondjuk, az első összejövetel zanzásított tartalma arra terjed ki, hogy egyrészt megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy országgyűlési határozat formájában csatlakozunk az Unió hasonló típusú ügyeihez, mondjuk a február 19-20-ai bizottsági döntéshez, és a digitális közműről egy országgyűlési határozatot állítunk össze. Másrészt magáról a folyamatról, hogy a digitális közmű feláll és létrejön, erről az ötpárti egyeztetés keretében tájékozódunk, és eredményre jutunk. Harmadszor: részleteiben összeszedjük és kifejtjük, mit értünk azalatt, hogy tartalmi típusú elemei is vannak a nemzeti digitális közmű létrehozásának és működésének.

Kérdezem, az egyebek keretében van-e valakinek más bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Nincs. Lezárom az Egyebek napirendi pontot mindkét bizottság esetében. Külön lezárom az e-Befogadásügyi eseti bizottság ülését, és külön lezárom az Informatikai és távközlési albizottság ülését.

Köszönöm a megjelenést, köszönöm tisztelt vendégeinknek a részvételt. Az ülést bezárom.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 35 perc.)

Jegyzőkönyvvezetők: Gálné Videk Györgyi és Turkovics Istvánné

e-Bef-2/2009.

(e-Bef-6/2006-2010.)

INF-2/2009.
(INF-19/2006-2010.)

 
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9024. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/9024/1-2-3. számokon megkapták, és a honlapon is megismerhetik.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Általános társadalmi elvárás a bírósági, közigazgatási, illetve más hatósági eljárások felgyorsítása, az információs társadalom adta lehetőségek kihasználása. Jelen törvényjavaslat elsődleges célja az elektronikus kommunikáció, azon belül a megfelelően dokumentált, biztonságos elektronikus kézbesítés feltételeinek megteremtése. A kormányzat több évre visszamenő törekvése az, hogy az igazságszolgáltatás valóban gyors és hatékony segítséget nyújtson a jogkereső állampolgároknak, a vállalkozásoknak.

A vállalkozások esetében sikeres működésükhöz elengedhetetlen, hogy az anyagi jog által a gazdasági élet szereplői számára biztosított anyagi jogosultságok érvényre jutását az állam hatékonyan biztosítsa. Ez hozzájárul a gazdasági életben meglévő visszásságok felszámolásához, a jogviták könnyebb és gyorsabb rendezése nagymértékben elősegítheti például a körbetartozások számának csökkenését. A különböző, már elfogadott vagy tervezett szabályozási elemek, például a polgári perrendtartásról szóló törvény 2008. évi módosítása és annak ez évi továbbfejlesztése között kiemelt szerepe van a jelen törvényjavaslatnak. A hivatalos iratok elektronikus kézbesítésének lehetősége és ezáltal általában az elektronikus kommunikáció bevezetése mind az igazságszolgáltatásban, mind a hatósági eljárásokban még inkább meggyorsítja a pereskedést és az egyéb hivatalos eljárásokban való részvételt is.

A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek feladata a kézbesítés lebonyolítása. A kézbesítési feladatok ellátására a már jelenleg is létező központi elektronikus szolgáltató rendszer kijelölése tűnik ésszerűnek, amely állami elektronikus kézbesítési szolgáltató elnevezéssel jelenik meg a törvényjavaslat szövegében. Az elektronikus kézbesítési folyamat lényege, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz a különböző jogszabályokban foglalt joghatás fűződhet. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fűződjön, elengedhetetlenül szükséges az, hogy a feladó egyrészt hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről az elektronikus tértivevény alapján, másrészt az át nem vett elektronikus iratokkal megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát.

Jóllehet a hivatalos iratok elektronikus kézbesítése elsősorban a bíróság, közigazgatási szerv, illetve más hatóság és a felek között zajlik majd, de a rendszer a jövőben alkalmas lehet arra, a jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a feladói és a címzetti oldalon is természetes személyek vagy hivatalos szervek is küldhessenek közvetlenül egymásnak iratokat. Az elektronikus kézbesítés egyszerűségét és széles körben történő elterjeszthetőségét hivatott biztosítani az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól. Így megengedhető az, ha hivatalos szerv kívánja hivatalos iratát elektronikusan kézbesíteni, akkor az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül kézbesített okirat közokiratnak minősül. Ha pedig természetes személy által benyújtandó okirat vonatkozásában jogszabály teljes bizonyító erejű okirati formát ír elő, akkor az e rendszeren keresztül kézbesített okirat tekintetében ezt a formai előírást teljesítettnek kell tekinteni anélkül, hogy a feladó saját minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel rendelkezne. Mindez biztosítja a rendszer egyszerű, költséghatékony és biztonságos működését.

Aki az elektronikus kézbesítési rendszerbe be kíván kapcsolódni, az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatóra vonatkozó külön jogszabály szerinti regisztrációs folyamattal juthat hozzá az elektronikus kézbesítési tárhelyéhez. A javaslat lényegét összefoglalva kiemelem, hogy annak elfogadásával a hivatalos ügyek elektronikus intézésére széles körben nyílik lehetőség. A javaslat első része keretjellegű szabályozásként biztosítja, hogy egy működő elektronikus kézbesítési rendre lehessen építeni a jövőben elektronizálni kívánt eljárásokat. A javaslat második, a polgári perrendtartásba épülő része pedig a polgári peres eljárásra vonatkozó elektronikus eljárási rendet határozza meg.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Márfai Péternek, a gazdasági és informatikai bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

MÁRFAI PÉTER, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény korszakos jelentőségű, ugyanis ez a lépés biztosítja az elektronikus kommunikáció teljes egyenrangúsítását az ügyfél, az állam és az államigazgatás szervei egymás közötti kapcsolatában. A szabályozás ugyanakkor önmagában nem tesz szükségessé gyökeres változást a már bevezetett eljárásrendben, hiszen a szabályozás első lépcsőjét már a 2004-es közigazgatási eljárásról szóló törvény megtette, amikor lehetővé tette az elektronikus üzeneteken alapuló kommunikációt a közigazgatási hatósági eljárásban.

Az ennek nyomán kialakult központi elektronikus szolgáltató rendszer és annak biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatása képezi a most tárgyalásra benyújtott javaslat infrastrukturális alapját. Ez a fejlődés folytatódott a 2008 végén elfogadott módosításával, az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslattal, a cégeljárásról és más bírósági eljárásokról szóló törvények korszerűsítésével, és most lehetővé válik lényegében minden hivatalos irat elektronikus megküldése úgy, hogy ne legyen szükség a hagyományos postai kézbesítésre. Természetesen a szabályozás kialakításával a forgalom nem fog azonnal átalakulni, nem fog mindenki azonnal elektronikus kapcsolattartásra áttérni, bár a közigazgatási hatósági eljárásokban a hatóságok közötti kommunikációra már előírásra került egy 2011. januári határidő, és a vállalkozások polgári peres eljárásaiban e törvény is ütemezett határidőket állapít meg az áttérésre.

Bizakodásra ad ugyanakkor alapot, hogy hazánk nem áll rosszul az elektronikus ügyintézés elterjesztésében, európai uniós összehasonlításban sem. Bár az internetpenetráció az elmúlt évek jelentős fejlődése ellenére is elmarad az európai átlagtól, az elektronikus ügyintézés elterjedtségében nem kell szégyenkeznünk. Az Eurostat adatai szerint az érintettek 25 százaléka már legalább egy elektronikus űrlapot elküldött a kormányzatnak, ami az Unió átlaga felett van. Az elektronikus kapcsolattartás mind az ügyfelek, mind az ügyintézők számára jelentős eljárási tehercsökkenést jelent, és nem elhanyagolható az anyagi megtakarítás lehetősége sem.

A dokumentumok túlnyomó többsége már ma is elektronikusan jön létre, ezek után nem kell sem a feladónak, sem a fogadónak kinyomtatnia, ami környezetvédelmi szempontból is előnyt jelenthet. A feldolgozás, a tárolás hatékonysága is jelentősen nőhet ezzel a megoldással, hiszen így legalább az ügyek egy részében valósággá válhat a papír nélküli ügyintézés. Itt rögtön jelezni kell ugyanakkor azt is, hogy vegyes eljárásokban, ahol elektronikus és papír alapú közlések, dokumentumok egyaránt előfordulnak, a középen lévő hatóság terhe meg is nőhet, ha neki kell biztosítani a folyamatos konverziót, ameddig vegyes eljárások is működhetnek.

(E nehézségek ellenére sem látnánk ugyanakkor…)

(15.40)

E nehézségek ellenére sem látnánk ugyanakkor célszerűnek, hogy olyan területeken, ahol ennek feltételei nem teremthetők meg, pusztán adminisztratív ráhatással teremtsünk még magasabb elektronizálási arányt. A támogatás, segítés, felvilágosítás természetesen nélkülözhetetlen, hiszen a változásokat megszokni mind az ügyfelek, mind a közigazgatás egésze számára jelentős kihívás.

A postáról szóló törvény alapján a tértivevény-szolgáltatás olyan, könyvelt küldeményeket igénybe vehető postai különszolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató a postai küldemény kézbesítését a címzettel, illetve az egyéb jogosult átvevővel az erre szolgáló okiraton elismerteti, és az okiratot a feladónak visszaküldi, illetve a felek megállapodása esetén annak digitalizált képét vagy alaptartalmát elektronikus úton, illetőleg adathordozón átadja.

A tervezet alapján az elektronikus tértivevény az elektronikus okirat, amely alapján a hivatalos iratot feladó hivatalos szerv hitelt érdemlő módon megbizonyosodhat arról, hogy az átvételre jogosult személy az elektronikusan kézbesített küldeményt átvette, és ez melyik időpontban történik meg.

Az elektronikus tértivevény közokiratnak minősül. Az elektronikus tértivevény tehát közokirat, a papír alapú tértivevény pedig sima okirat. Az elektronikus tértivevény annyiban tud többet a hagyományos papírnál – párjánál -, hogy igazolhatóvá teszi azt is, hogy mit is tartalmazott az adott küldemény, anélkül, hogy annak tartalma megismerhető vagy akár csak visszafejthető lenne a tértivevényből.

Igen fontos szabály, hogy ilyen feltételek mellett az állami elektronikus kézbesítési szolgálatok útján – ami a központi elektronikus szolgáltató rendszer ilyen funkcionalitásának megnevezése, talán felesleges külön intézmény képzetét keltve – kézbesített dokumentumok külön elektronikus aláírás nélkül is hitelesnek, illetve erre jogosult kibocsátók esetében közokiratnak, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mindezek figyelembevételével a tervezetet fontos előrelépési lehetőségnek értékeljük, és javasoljuk annak támogatását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tóth Gyula képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a jogalkotói szándékkal egyetértett. Ha ma Magyarországon olyan törvényjavaslat kerül – egyéves előkészítés után – az Országgyűlés elé, ami a hivatali ügyintézést gyorsabbá, kényelmesebbé, ezáltal ügyfélbarátabbá, a nap 24 órájában rendelkezésre állóvá teszi, akkor azt támogatni kell. Még inkább akkor, ha egy viszonylag új technológia használatának eredményeként nőhet a közigazgatás színvonala és hatékonysága, az állampolgár ügyintézéssel töltött ideje nagyságrendileg rövidebbé válik, és még az átláthatósága is növekszik.

A mai kor technikai színvonalának köszönhetően növekvő igény van arra, hogy a hagyományos kézbesítés szabályozásának megfelelő általános szabály jelenjen meg az elektronikus dokumentumok továbbításában is, még akkor is, ha az elektronikus ügyintézésre való átállás csak hosszabb távon lehet költségcsökkentő hatású. Amíg ugyanis az elektronikus eszközökkel párhuzamosan a hagyományos papír alapú ügymenetet is fenn kell tartani, a költségek még növekedhetnek is.

Bizottságunk fontosnak tartja, hogy mindaddig, amíg a papír alapú és az elektronikus ügyintézés egymás mellett, párhuzamosan létezik, az állampolgár választásán múlik az elektronikus út igénybevétele, egyértelműen szükséges szabályozni, hogy mi számít a két ügyintézési mód közötti választásnak; azt is – mivel az emberi jogok védelme bizottságunk számára alapvető feladat -, hogy az emberi jogok, az adatvédelmi jogok ne sérülhessenek. Ne lehessen személyes adatokat, dokumentumokat manipulálni, ne lehessen különböző hivatalos beadványokkal vagy akár az adóbevallással visszaélni. Ismert a tisztelt képviselőtársaim előtt is, hogy az elektronikus formában beadott, elektronikus aláírás nélküli – ilyet jelenleg is elfogad az APEH – adóbevallásokkal kapcsolatban már előfordultak visszaélések, jogosulatlan adó-visszatérítések.

Már a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény vitájában az elektronikus közigazgatási eljárás szabályozása is kompromisszumok árán született, de kötelezővé tette az elektronikus aláírás alkalmazását minden fogadott és küldött dokumentumra. Indokoltnak tartja bizottságunk a három év gyakorlati tapasztalatai utáni kiigazítást, de nem tartja indokoltnak az elektronikus aláírás használatának teljes kiiktatását.

A törvényjavaslat alapján nemcsak a hatóság vagy a bíróság nem látná el minősített elektronikus aláírásával az iratot, de a központi elektronikus szolgáltató rendszer sem, amelyen keresztül megvalósulna az elektronikus ügyintézés, és az ilyen aláírások nélküli hivatalos iratot mégis hitelesnek kell majd tekinteni. Ez kiszolgáltatottá teheti az állampolgárt, mert nincs biztosíték arra nézve, hogy egyfelől hosszú távon, másfelől harmadik fél előtt fel tudja használni az adott dokumentumot.

Bizottsági ülésünk előtt – elektronikus formában pár nappal előbb – kaptuk meg az adatvédelmi biztos úr kritikus véleményét a törvénytervezetről. Természetes, hogy bizottságunk tagjai kíváncsiak voltak az előterjesztő álláspontjára is, adatvédelmi szempontból persze. Tudtuk, hogy a közigazgatási egyeztetés idején még nem volt adatvédelmi biztos, de az általános ombudsman adatvédelmi jogkörben is felhatalmazott volt, a hivatal is működött, és még a törvényjavaslat beterjesztése előtt is lehetett volna egyeztetni az adatvédelmi biztos úrral. Ez utóbbival az előterjesztő képviselője is egyetértett.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről, az elektronikus tértivevényről szóló T/9024. számú törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 7 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a Házszabály szerint 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Nyitrai Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Előrebocsátom, hogy a Fidesz nevében teljes mértékben egyetértek azzal a felvezetővel, amit az államtitkár úr mondott itt az expozéjában. A problémát pusztán az jelzi, hogy az a törvényjavaslat, ami ide elénk került az asztalra, nincs összhangban az államtitkár úr mondandójával. Egyébként az irány, amit ön mondott, valóban helyes, csak a törvényjavaslat ezt nem tükrözi.

Maga a javaslat, a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvénytervezet nevezhető egy előremutató vázlatnak, azonban az egyértelműen látszik – a mi informatikai és telekommunikációs munkacsoportunk áttekintette és megvizsgálta a javaslatot -, hogy nem egy kiérlelt koncepció, ezért mi azt támogatni nem tudjuk. Annak az átdolgozását, újragondolását javasoljuk, és támogatjuk azt egyébként, hogy ez mondjuk, egy átdolgozott, kiérlelt, biztonságosabb formában újra bekerüljön ide az Országgyűlés elé, a törvényhozás falai közé.

Az előttem szóló képviselőtársam is felvetette többek között az adatvédelmi biztos véleményét, illetve aggályait a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezért erre külön nem térnék ki. Azt gondolom, erre mindenképpen várunk majd valamifajta reakciót az előterjesztő részéről.

Többször hangsúlyoztuk már – szakbizottságok ülésén és itt a Parlament üléstermének falai között is -, hogy számunkra mindenképpen fontos ezen központi rendszerek tekintetében a közbizalom. Azt gondolom, ez közös felelősség kell legyen pártoktól függetlenül, mert az országnak működnie kell, az országot működtetni kell, és a központi informatikai rendszerekkel kapcsolatos közbizalom ezért is nagyon-nagyon fajsúlyos kérdés.

Mégiscsak felhívnám a figyelmet arra, hogy azért a közelmúltban, az elmúlt időszakban több olyan országos jelentőségű eset, nagyon komoly és folyamatos hiba is történt a központi rendszerekben, amelyek arra világítanak rá, hogy sajnos nem működnek folyamatosan és biztonságosan ezek a rendszerek.

(Csak, hogy két példát emeljek ki…)

(15.50)

Csak hogy két példát emeljek ki, az egyik az ügyfélkapu összeomlása, ami szintén az előbb emlegetett adatvédelmi szempontok miatt és informatikai szempontból is eléggé aggályos volt, másrészt az OEP informatikai rendszere is volt, hogy eléggé komolyan meghibásodott az elmúlt időszakban. Az első mondásunk az, hogy először a meglévő központi rendszereket kell tudni folyamatosan és biztonságosan működtetni, azt követően kell továbbgondolni és bővíteni ezeknek a körét, amiben egyébként mi partnerek vagyunk, csak annak tényleg jól kell történnie.

Nagyon komoly szakmai aggályaink vannak a dolognak a biztonságos és folyamatos működésével kapcsolatban. Azt sem értjük például, hogy miért kell ezt egy külön jogszabályban rendezni vagy szabályozni, miért nem lehet, mondjuk, a postatörvény keretei között megtenni ezt az egyébként alapjaiban részünkről is indokoltnak tartott és indokoltnak nevezett szabályozást.

Aki ezt a tervezetet készítette, lehet, hogy más szempontok voltak nála fontosak, mi elsősorban informatikai, műszaki-technológiai szempontból vizsgáltuk ezt a kérdést, tehát aki ezt a tervezetet készítette, az biztos, hogy nem ebből a szempontból nézte, hanem más szempontból. Természetesen más szempontok is fontosak, de a mi munkacsoportunk elsősorban ezeket a szempontokat vette figyelembe, és ezen szempontoknak ez a törvénytervezet egyáltalán nem felel meg, ezért azt nem tudjuk támogatni.

Több vélelmet is tartalmaz maga a törvénytervezet, azonban az, hogy mikor dönthető meg ez a vélelem, azt nem tudom, hogy milyen szinten szabályozza vagy tervezi szabályozni. Én ezt nem találtam meg ebben az előterjesztésben, pedig ez is egy eléggé fontos és azt gondolom, hogy bizalmi kérdés. Nem tudom, hogy maga a rendszer az adatok tekintetében miért tartalmazza a tervezetben azt a szabályozást, hogy 30 nap elteltével, mondjuk, mindent töröl, illetve az nem lesz a továbbiakban megvizsgálható és előhívható. Ezt sem tartjuk egy olyan intézkedésnek vagy tervezetnek, ami a mostani kor kihívásaival lépést tartana.

A lényeg a lényeg, jelen pillanatban, ebben a formában ezt a törvénytervezetet nem tudjuk támogatni, de a szakmai konzultációra nyitottak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy ezt mindenképpen újra kell gondolni, és át kell dolgozni, elsősorban technológiai, technikai, műszaki szempontból, mert ebben a formában, a mindennapi életben, a gyakorlatban ez biztos, hogy nem tud működni. Azt gondolom, mivel a felszólalásomat azzal kezdtem, hogy közös felelősségünk van abban, hogy ezek zökkenőmentesen és folyamatosan működjenek, ezért akkor kerüljük el közösen azt a gyakorlati problémát, amit ez a törvényjavaslat nyújt. Hogyha ezt elfogadná a parlament, akkor a működésben Magyarországon utána ilyen anomáliákkal találkozhatnánk.

Emiatt a törvénytervezetet ebben a formában mi nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pettkó András független képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tóth Gyula képviselőtársam bizottsági hozzászólásához szeretnék hozzászólni röviden. Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy a XXI. században élünk, és a XXI. században, én azt gondolom, hogy megengedhetetlen folyamat az, hogy például a tavalyi évben az APEH honlapján 1 millió 950 ezer ember töltötte ki az adóbevallását, ebből 650 ezer ember volt az, aki az ügyfélkapun keresztül beküldte, és 1 millió 300 ezer ember fogta, kinyomtatta az adóbevallását, elbattyogott a postára és feladta. Mi értelme van ennek? Ha ezeknek az embereknek lett volna ügyfélkapuja, akkor ezek az emberek az ügyfélkapun keresztül, ugyanazon a felületen, mint a másik felületen keresztül kitöltötték volna az adóbevallásukat, nyomtak volna egy igen vagy enter billentyűt, és abban a pillanatban az APEH-ba beérkezett volna az adóbevallásuk.

Azt gondolom, hogy ha azt mondjuk, hogy olcsóbb, hatékonyabb államra van szükség, ha azt mondom, hogy az embereknek igenis a XXI. század technikáját használni kell, akkor rá kell döbbenni végre most már mindenkinek arra, hogy például az ügyfélkaput igenis használni kell. Akkor is használni kell – és ezt már Nyitrai Zsolt képviselőtársamnak a felszólalásához teszem hozzá -, hogyha el kell ismerni, hogy az ügyfélkapu kapcsán egy emberi hiba, egy emberi mulasztás következtében voltak problémák az elmúlt egy hónapban. Magam az Országgyűlés falai között jó néhányszor tettem fel kérdést arról, hogy az ügyfélkapu mennyire biztonságos, de ez már a mindenkori kormányzat feladata.

Ha egyszer nem MSZP-s kormány lesz Magyarországon, hanem mondjuk, fideszes kormány vagy MDF-es kormány, vagy bármilyen más kormány, akkor ezeknek a kormányoknak kell megteremteni azt a biztonsági feladatot, a biztonsági feladathoz pedig azt a pénzt, hogy ne történhessenek meg azok a hibák, amelyek a nagy informatikai rendszerek tekintetében az elmúlt hónapokban sajnálatos módon megtörténtek. De még egyszer hangsúlyozom, ezeknek a túlnyomó többsége emberi mulasztás és emberi hiba volt.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Márfai Péter képviselő urat illeti a szó.

MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A felmerült kérdések alapvetően bizalmi típusú kérdések, egy létező rendszer működtetésével, üzemeltetésével kapcsolatos, konkrét eseményekből levonható tanulságok értékelését tartalmazzák. Adott esetben a fölmerült üzemeltetési kérdésekről, üzemeltetési témákról pontosan, közösen és mindannyian tudjuk, és erről meg tudtunk bizonyosodni, hogy nem a rendszer üzemeltetésében, nem a rendszer működtetésében, nem a rendszert alkotó és megalapozó szabályokban találtunk hibát, hanem annak egy bizonyos fejlesztési, nem szabályos fejlesztési fázisában elkövetett hibák halmozódásáról volt szó.

Ezeknek a kiszűrése nagyon határozottan megtörtént, és természetesen ezen túlmenően, hogy ez a problémakiszűrés határozottan megtörtént, emellé kötelezően beépültek azok a bizalmi elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy az ezt felügyelő és itt a körünkben is jelen lévő országgyűlési képviselők adott esetben betekintést kapjanak ebbe minden korlátozástól és mindenfajta problémától mentesen. Azzal együtt, hogy egy program, egy hatalmas programrendszer működésének, vagy a program bizonyításának menete, tehát annak általános állapotának a megítélése nyilván nagyon komoly szakkérdés, ezzel együtt az ehhez kapcsolódó biztonsági ügyek valóban bizalmi elemeket hordoznak, és ezen bizalmi elemeknek a megalapozása ötpárti módon és az abszolút nyíltság biztosításával, illetve a nyilvánosságot meghaladó mértékű betekintés biztosításával lehetséges. Ezt a betekintési lehetőséget a magam részéről támogatom, illetve bízom benne, hogy közmegelégedésre ez rendelkezésre is áll. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces, Pettkó András képviselő úr.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Tóth Gyula képviselőtársam még egy fontos kérdést felvetett felszólalásában, az pedig annak a kérdése, hogy elektronikus aláírás vagy ügyfélkapu. Tisztelt Képviselő Úr! Erre én azt tudom mondani, hogy ez a vita sajnos már eldőlt abban a tekintetben, hogy Magyarországon, mondjuk, 30 ezer embernek van elektronikus aláírása, és most már lassan 700 ezer embernek van ügyfélkapuja. Természetesen azt mindannyian tudjuk, hogy az elektronikus aláírás egy magasabb biztonságot jelent nemcsak a felhasználók, hanem mindenki számára.

Természetesen nagyon jó volna, ha minél több embernek volna elektronikus aláírása. Például ennek a törvénynek az elfogadása után végre itt, az Országgyűlés falai között is elindulhat az a folyamat, amelynek az lehet a végeredménye, hogy mi, országgyűlési képviselők is például elektronikus aláírással tudjuk beadni majd a törvénymódosítási javaslatainkat. Mi, országgyűlési képviselők is, ahelyett, hogy a számítógépünkön kinyomtatjuk a különfajta módosításokat, majd felmegyünk a VII. emeletre, a tájékoztatási központba vagy le a földszintre, és leadjuk papíralapon, a számítógépünkön egy egyszerű gomb megnyomásával az egyik hivatali egységből át fog menni a másik hivatali egységbe a mi képviselői elektronikus aláírásunkkal.

Én azt gondolom, ez ezért is fontos törvény, egész egyszerűen rengeteg időt lehet vele megspórolni, rengeteg energiát lehet vele megspórolni, és természetesen rengeteg pénzt lehet vele megspórolni. És amin itt a tisztelt Ház falai között mindig vitatkozunk, hogy hogyan lehetne egy kicsikét spórolni az állam, vagyis minden állampolgár számára, ennek a törvénynek az elfogadásával, én azt gondolom, igenis fogunk tudni spórolni. Természetesen ehhez a törvényhez kell majd oktatás, kellenek technikai és egyéb más dolgok is, de azért én bízom abban, hogy bármilyen kormány is lesz Magyarországon, ezt végre elkezdi megcsinálni.

(ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr hozzászólása következik, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat elénk került, mert úgy gondolom, hogy abban a folyamatban, amelyről részben államtitkár úr is szólt már az expozéjában, mások is említést tettek róla, abban ez egy nagyon fontos állomás és fontos előrelépés.

Évekkel ezelőtt, amikor Magyarországon végre elindult az informatikának, az elektronikus aláírással, az ügyfélkapuval kapcsolatos ügyintézés lehetőségének jogszabályi alapjait megteremtő cégeljárás, de azt követően más eljárások tekintetében is, akkor is üdvözöltük ezt a folyamatot, annak a kezdetét is. Talán még jobb lett volna, ha egy kicsit nagyobb ütemben hajtható ez végre Magyarországon. De így is nagyon fontos előrelépésnek tartjuk, és támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.

Elképzelhetőnek tartjuk, hogy szükséges módosító javaslatok benyújtása a törvényhez. Ezt minden további nélkül el tudom fogadni; ha megfelelően jó módosító javaslatok születnek, akkor természetesen azokat szívesen tudjuk támogatni. Ha jól értem, ez a törvényjavaslat nagyjából azt a főszabályt vezeti be, hogy ahol a jogi képviselet kötelező, ott kötelező lesz alkalmazni a törvényt majd, természetes személyek esetében ez pedig mindig lehetőségként fog majd alapvetően fölmerülni. Azaz az állampolgár az egyszerű ügyintézés keretében választhatja azt a módot, hogy elektronikusan intézi az ügyeit; amennyiben nem kívánja, vagy azért, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközei és a szükséges tudása, papír alapon is folytathatja ezt az ügyintézést. Ez mindenképpen jó és szükséges.

Nem szeretnék belemenni semmilyen olyan területnek a vitájába, amelyhez nem értek, mert már elhangzott az elektronikus aláírás és az ügyfélkapu közötti különbség, és hogy az milyen következményekkel jár. Annyit persze tudok, hogy miután én magam is rendelkezem ilyen eszközzel és használom, az elektronikus aláírás egy jóval magasabb szintű védettséget jelent az okirat tartalmát tekintve, és ez garanciális szempontból nagy valószínűséggel megfontolandó, hogy milyen irányban menjen akár ez a törvény is, akár más, ehhez hasonló feladatokat ellátó törvény is.

Az ügyfélkapu jó abban az esetben, ha információkérésről van szó, olyan iratok cseréjéről, kölcsönös elküldéséről, fogadásáról, amely iratokhoz komolyabb joghatások nem feltétlenül fűződnek. Ott, ahol nagyon komoly joghatások fűződnek egy-egy okirat megérkezéséhez, annak idejéhez, különösen annak tartalmához, a tartalom érinthetetlenségéhez, ott azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól, hogy a jövő útja az elektronikus aláírás. Ez nagyon sok esetben jelenthet gyakorlati problémát.

Én azonban nem tenném függővé a törvényjavaslat támogatását attól, hogy néhány rendszerben súlyos hibák, ügyintézéssel összefüggő hibák keletkeztek az elmúlt időszakban. Ez sajnálatos, ha megtörténik. Nyilvánvalóan a felelősségét meg kell állapítani annak, aki mulasztott ebben a tekintetben, de nem lehet kérdés abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat fontos előrelépést jelent, és szükséges az a változtatás, amelyet szeretne végrehajtani. 2010. január 1-je lesz az általános hatálybalépési időpontja, azaz bő fél év áll rendelkezésre majd valószínűleg arra, hogy a törvény rendelkezéseihez képest megfelelően felkészülhessen mindenki.

Nem ismerem az adatvédelmi biztos által megfogalmazott aggályokat, azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy csak olyan változatát fogadhassuk el a törvényjavaslatnak, amelyre vonatkozóan az adatvédelmi biztos a támogatását egyértelműen tudja adni. Ezt azért is tartom indokoltnak, mert bizony az elmúlt évek során – hosszú-hosszú évekre visszamenőleg bármikorra igaz, tehát nem feltétlenül erre a kormányzati ciklusra, hanem mindenkorra – az a tendencia kétségtelenül létezik és ismert, hogy az állam az állampolgárokra vonatkozóan egyre több adat birtokába juthat, egyre könnyebben tudja ezeket az adatokat összeszedni, egyre könnyebben tudja begyűjteni. Ebből egy dolog következik, amelyet az állam, a hatalom mindig tagadni szokott, de mindig igaz, hogy egyre könnyebben tud vele visszaélni.

A garanciák éppen ezért elengedhetetlenül, nagyon szükségesek. Ha ezeket a garanciákat a törvény fogja tartalmazni – és az adatvédelmi biztos ezzel egyet fog tudni érteni -, akkor még könnyebben tudjuk azt mondani, hogy igen, támogatható a javaslat.

Jó, ha ki tudja váltani a postai szolgáltatások igen jelentős részét, később egyre nagyobb hányadát, ez talán több okkal is indokolható. Egyrészt a postai út drága. Másrészt egyre kevésbé megbízható. Azt tapasztaljuk, hogy a postai szolgáltatások Magyarországon folyamatosan romlanak az elmúlt években. Az okát nem tudom, de a végeredményét pontosan tudom: a postai küldemények hosszabban jutnak el ma a címzetthez országon belül, mint korábban, másrészt kevésbé megbízhatóan. Sokkal több postai küldemény vész el szerintem, mint korábban történt az.

Az sem mellékes szempont, hogy kíméljük a papírfelhasználást. Elképesztő környezeti károkat okoz az, hogy túlzott mértékben használunk papírt a mindennapi életben. Ha ezt ki lehet váltani elektronikus úton történő iratforgalommal, nem kell papírt használnunk, akkor nagyon sok-sok millió, talán milliárd forintot lehet folyamatosan megtakarítani, és ez környezetvédelmi, költségtakarékossági szempontból sem elhanyagolható.

Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban azok a jogszabályok, amelyek megteremtették és később egyre mélyebben, elmélyültebben és egyre nagyobb mértékben teszik vagy tették lehetővé az elektronikus iratforgalmat, mindegyike azt igazolja, hogy helyes lépés volt. Akár az elektronikus cégeljárásra vonatkozóan igaz ez, akár igaz a Ket. legutóbbi módosítására. És bár kétségtelen tény, hogy a korábbi, 2004-es Ket. alkalmazása szempontjából az elektronikus ügyintézés nem terjedt el olyan mértékben, mint amilyen mértékben annak idején azt reméltük, az azonban nem lehet kérdéses, hogy ez a helyes út, és ezt kell megpróbálni a hatóságok számára is részben kötelezővé tenni, részben pedig mindenkit ösztönözni ara, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.

Az biztos, hogy az elhangzott vitában jó néhány olyan érv fölmerült, amely nagyon komoly megfontolást igényel. Elektronikus aláírás-e vagy ügyfélkapu, adatvédelmi biztos reagálása és véleménye a törvénnyel kapcsolatban, és talán még másokat is lehetne említeni. Azt hiszem, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy minden bizonnyal indokolt módosító javaslatok benyújtása.

Arra szeretném kérni a kormányt, hogy legyen ebben a tekintetben nyitott a változtatási javaslatokra, mert mindannyiunknak az a célunk, hogy egy olyan, jól alkalmazható törvény kerüljön elfogadásra és hatálybalépésre, amely céljait tekintve egyértelműen igazolja azt a kormányzati törekvést, amelyet maximálisan támogatunk, hogy egyre jobban el kell terjednie az elektronikus ügyintézésnek, mert nincs olyan szempont, amely ha jól működő törvényt, jól működő rendszert feltételez, a papír alapú ügyintézés mellett szólna. Minden szempont az elektronikus ügyintézés mellett szól. Ha ezt ki tudjuk elégíteni a törvényjavaslat megfelelő tartalmú elfogadásával, akkor nagy előrelépést könyvelhetünk el, és ebben mi szívesen vagyunk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Pettkó András képviselő úr jelentkezett.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Hankó Faragó Miklós képviselőtársam újra előhozta, újra érvelt – többi képviselőtársamhoz hasonlóan is – az elektronikus aláírás kérdése mellett.

Azt gondolom, hogy nem lehet azt a kérdést föltenni, hogy ügyfélkapu vagy elektronikus aláírás. Azt gondolom, hogy mindkettő párhuzamos használatát szükséges engedélyezni. De amikor a képviselő úr államtitkár volt, és voltak különböző egyeztetések, nagyon jól emlékszem, hogy már akkoriban is az elektronikus aláírás egyre jobban visszaszorult. Ahhoz, hogy valami tért tudjon nyerni, azt minden törvényünkben és minden egyes részben évek hosszú sora alatt át kellett volna vezetni.

Sajnos, Magyarországon ez másképp történt, ezért ma már az elektronikus aláírás erőltetése, azt gondolom, a folyamat lelassulását tudná okozni. Legfőképpen azért, mert egy elektronikus aláírás elkészíttetése 30-100 ezer forint között van, míg az ügyfélkaput ingyenesen megkapják azok az állampolgárok, akik elmennek és ezt igénylik.

Egyébként mindenféleképpen azt gondolom, hogy rendszerben kell gondolkodni. Természetesen azoknál a nagy rendszereknél, amiket kiépítünk, nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amikor meg akartuk szüntetni – én magam nyújtottam be a törvénymódosítást – a nyenyis adatlapot. Aztán kiderült, hogy a nyenyis adatlapot azért nem lehet megszüntetni, bár az APEH-nél rendelkezésre áll 1-12. hónapig minden adat, hogy tulajdonképpen hány napot dolgoztunk, pedig egyszerű szorzással ez előállítható volna, de az APEH és az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet nyilvántartása között, amikor a két rendszert összekapcsolták, 1 milliárd – azaz egymilliárd! – munkanapnyi különbség volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát ezek a problémák is vannak, azért ezt be kell látnunk.

(ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak két percre.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak két percre.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Miután kialakult egy vita azzal kapcsolatban, hogy elektronikus aláírás vagy ügyfélkapu, nagyon röviden szeretnék néhány alapvető dolgot tisztázni. Az egyik az, hogy a rendszer nem zárja ki az elektronikus aláírás használatát – bárkinek megvan a lehetősége arra, hogy ezt használja -, csak nem teszi kötelezővé. Ahogy Pettkó képviselő úr is elmondta, az ügyfél számára egyrészt jelentős anyagi előnyt jelent, hogy nem kell kötelezően használni, másrészt pedig az ügyfélkapu ugyanazt a biztonságot megadja, mint az elektronikus aláírás, hiszen a személyes regisztráció következtében biztosított a személy azonosítása, az időbélyegző pedig a dokumentum sérthetetlenségét biztosítja. Egyébként az elektronikus aláírásnál is használni kell az időbélyegzőt, tehát komplex módon ugyanazt a biztonságot megadja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, független.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! S természetesen kedves Netpolgárok! Felszólalásomnak azt a címet adtam, hogy „Klikkre kézbesít: posta helyett elektronikus levélhivatal”.

Néhány hónappal ezelőtt zajlott a vita itt e Házban az elektronikus közszolgáltatások mibenlétéről és módjairól. Úgy tapasztaltam, minden frakció – mondhatom így: akkori frakció – teljesen egyetértett abban, hogy az előterjesztés fontos és megvalósítandó digitális átalakulásokat kíván bevezetni, szabályozni. A kormány azt ígérte, hogy az észrevételek, ötpárti egyeztetések után hamar szavazni fog erről a fontos és már régóta időszerű törvényjavaslatról az Országgyűlés. De sajnos azóta sem került vissza a parlament elé az átalakított munkaanyag. Ezt számonkérőleg kell nyugtáznom, és bízom abban, hogy rövidesen foglalkozunk ismét az elektronikus közszolgáltatások előterjesztéssel. Ezt most itt el kellett mondanom, függetlenül attól, hogy az előterjesztést – bár a téma sokban azonos az előbb említettel – most nem a Miniszterelnöki Hivatal nyújtotta be, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Mindenesetre úgy tűnik, az elektronikus előterjesztések nem elektronikus gyorsasággal készülnek, és ez nem érthető, nem megmagyarázható.

A most tárgyalandó net-törvényjavaslat is már régóta időszerű. Gondoljunk csak bele, hogy amit szabályozni kíván az előterjesztő, a levélváltás folyamata milyen hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, évtizedekben. Az elektronizáció gyökeresen megváltoztatta az írásos üzenetváltás módszerét és folyamatát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta megjelent az e-mail, szinte felszámolta az évszázadok alatt kialakult formákat. Gyakorlatilag megszűnt a távirat, a levélküldemények száma összezsugorodott. Szinte csak hivatalos információkat kapunk postai úton, a magánlevelezés kis híján eltűnt a kapcsolattartási választékból. Emögött ott húzódik a tény, hogy az internetezők elsősorban a levelezésre használják a hálót, és csak ezt követik az olyan kézenfekvő tevékenységek, mint az informálódás és a tanulás.

A levelezés szokásrendszerére és tartalmára óriási hatást gyakorolt a közösségi oldalak megjelenése és természetesen a szöveg-, kép- és hangüzenetek azonnali megvalósíthatósága a nagy közlésszervező weboldalakon. A fejtegetés helyére az azonnali benyomásdokumentáció lépett, az átlagos internetező – persze korcsoportonként és foglalkozás szerint eltérő mértékben – óránként három-négy elektronikus üzenetet kap. Ez a nagy és folyamatos hírtömeg, közlési dömping átalakította az emberek, különösen a netpolgárok információs kultúráját. Érthető tehát, hogy ezt a fejlődést a mindenkori kormányok megpróbálják jogszabályokkal is lekövetni a neten kialakult és elterjedt formák törvényi környezetbe helyezésével.

A most benyújtott T/9024. számú előterjesztés elsődleges célja a hivatali ügyintézésre szabott elektronikus kommunikáció – azon belül a megfelelően dokumentált, biztonságos elektronikus kézbesítés – feltételeinek megteremtése. Ha elfogadjuk a javasolt digitalizációs változásokat, felgyorsulhat és takarékosabbá válhat a munka mind a hatósági eljárásokban, mind az igazságszolgáltatás polgári és büntetőperes folyamataiban.

A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek feladata a kézbesítés lebonyolítása, azaz a postázás. A levélküldő feladatok ellátására az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató – rövidítve Áleksz – elnevezésű szervezet lesz hivatott.

Az elektronikus kézbesítési folyamat lényege, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz a különböző jogszabályokban foglalt joghatás fűződhet. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fűződjön, elengedhetetlenül szükséges, hogy a feladó egyrészt hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről, mégpedig az elektronikus tértivevény alapján, másrészt az üzenetküldő az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát. A tervezett jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a feladói és a címzetti oldalon is természetes személyek vagy hivatalos szervek is küldhessenek közvetlenül egymásnak iratokat.

Az elektronikus kézbesítés hivatalosságát és széles körben történő elterjeszthetőségét biztosítja az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól, így az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatón keresztül kézbesített okirat közokiratnak fog minősülni. Természetes személyek az ügyfélkapun keresztül csatlakozhatnak a rendszerhez, biztonságos és ellenőrzött elektronikus identitásuk birtokában. Az érintettek e-mailben, kérésre akár SMS-ben is kapnak tájékoztatást arról, hogy személyes tárhelyükre okirat érkezett.

Ha az ott elért dokumentumra rákattintanak, a levél letölthető. Egyben a klikkelés azt is jelzi a rendszernek, s így az érintetteknek, hogy az átvétel megtörtént. Amennyiben az eljárásban részt vevő az e-mailt nem nyitja meg, akkor három nap múlva újabb értesítő levelet fog kapni. Az értesítésnek azonban nincs joghatása, a határidőket az irat kinyitásától kell számítani. Ha az ügyfél a tárhelyen nem veszi át az iratot, akkor az elhelyezést követő hatodik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon helyes szabály. Minden eljárásban egyszer lehet kérni az elektronikusról a papír alapú kézbesítésre, ügyintézésre áttérést. Amennyiben az érintett hivatal ezt engedélyezi, akkor tovább már papír alapon intézik az ügyet, nem lehet visszatérni az elektronikus technikára.

A közbeszerzéseknél az ajánlatkérők hivatali kapuval, az ajánlattevők pedig ügyfélkapuval rendelkeznek majd. Minden eljárásnak lesz egy titkos kulcsa, amely csak az eljárás lezárásáig használható. A beérkezett ajánlatokat is csak ezzel lehet majd felbontani. Ezért a szolgáltatásért az állami elektronikus kézbesítési szolgáltató díjat kérhet. Az új szabályok többsége a jövő év első napján fog hatályba lépni. A törvényjavaslat módosítja a polgári perrendtartást, és kitér arra is, hogy a szakértők hogyan kommunikálnak elektronikusan a bíróságokkal és a hatóságokkal.

Vitathatatlan, hogy a törvényjavaslat megalapozottan elősegíthetné a kormányzati intézmények, az önkormányzatok digitális megújulását is. Az állampolgárok közvetlenül érzékelnék a változásokat, ha nem kellene esténként sorba állniuk a levegőtlen postafiókokban, igazolványaik tömegét előkaparva, hogy felvehessék éves szokásos papírjaikat az ingatlan- és gépjárműadóról, egyéb önkormányzati kötelességeikről. Természetesen hatalmas lehetőséget rejt a szabályozás életbe léptetése a hivatalok egymás közötti kapcsolattartásában és természetesen a bírósági eljárások folyamatában is.

Felmerülnek azonban kétségek is. Lássunk néhányat ezekből! Igaz, hogy a javasolt változások ésszerűsíthetik a munkát, és takarékosabb költséggazdálkodást eredményezhetnek, de amikor arról hallani, hogy amíg a hatóságok, hivatali szervek informatikai eszközellátottsága, valamint a munkatársak informatikai tudása és készsége is komoly fejlesztésre, illetőleg pótlásra szorul, addig lehetséges-e olyan nagy volumenű változásokat tervezni, mint amilyenekkel a törvényjavaslat is számol? Én úgy gondolom, hogy az informatikai kezdeményezőkészség megvan a hivatalokban, a képzettség és az eszközállomány is, a problémát inkább a szemléleti kérdésekben látom. Motivált lesz-e az ügyintéző a digitális váltásra, egyszerűsödik-e, hatékonyabbá válik-e így a munkája? Vagy lehet, hogy a munkáját vezetői továbbra is aktaszámban mérik, s az nem illeszkedik az elektronikus gyorsasághoz és hatékonysághoz? Vagy maga az ügyintéző számol darabra, és kiderül, az új módon háromszor-négyszer annyi ügyiratot tud kezelni adott időegység alatt? Ez számára nem kedvező, hiszen ez alapján emeltebb normatívákat határoznak majd meg számára.

(Meg kell említenem a problémák sorában…)

(16.20)

Meg kell említenem a problémák sorában az internetpenetráció elégtelenségét is. Bár a nethez hozzáférő állampolgárok száma egyre nő, még mindig azt mondhatjuk, hazánk lakosságának fele egyáltalán nem használja a világhálót. Az elektronikus ügyintézés sikere így természetesen korlátozott.

De meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi a helyettesítést, tehát megfelelő meghatalmazással az elektronikus levelet is át lehet venni elektronikusan is. Ez tehát részben orvosolja a problémát, bár természetesen az is igaz, rövidesen nekünk is el kellene érni az EU-tagországok átlagát. Ez jelenleg 60 százalékos penetrációt jelent, de vannak országok már a 80 százalékos tartományban is. Még egy szám, ami jellemző: EU-átlagban az internetkapcsolattal rendelkező lakosságnak már 30 százaléka kezdeményezett elektronikus ügyintézést. Ez hazánkban nem sokkal rosszabb arány: az internetezőknek már csaknem negyede lépett kapcsolatba elektronikusan valamilyen hivatallal.

További gondként merülhet fel, hogy az utóbbi években csaknem leálltak a nagy informatikai kormányzati fejlesztések, illetve mindenképpen lelassult a beruházások üteme. Pedig nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban előirányzott feladatok ellátására csakis egy biztonságos, nagy kapacitású, a kor legfejlettebb színvonalán álló rendszer lehet képes. Ennek a kiépítési költsége szinte elhanyagolható, hogy milyen megtakarítások jelentkeznek a másik oldalon.

Gondoljunk csak a papírtakarékosságra, a személyi költségek csökkenésére, a méregdrága helyiségfenntartás minimalizálására. És akkor még nem említettem a környezeti nyereséget, amiről már Hankó Faragó Miklós képviselőtársam néhány perccel ezelőtt beszélt. Elég, ha utalok a szállítási teljesítmény lefaragására, a nyomtatás visszafogására, egyéb kérdésekre. Talán megoldás lehet a stabil fejlesztésre a több bizottságban már tárgyalt kormányzati informatikai projekt megvalósítása, a nemzeti digitális közmű megtervezése és minél hamarabbi üzembe helyezése is.

Az informatikai infrastruktúra stabilitása már csak azért is felmerül a törvényjavaslat kapcsán, mert a közvéleményben az utóbbi időkben negatívan csapódott le néhány látványos meghibásodás a kormányzati portálon. Ideszámíthatjuk az adóbevallási időszak túlterheltségéből következő rendszerleállásokat, a honlapra kikerült érzékeny, személyes jellegű adatokat is. Ezek az események nem erősítik az elektronikus ügyintézés iránti bizalmat, a digitális ügyintézésre váltás állampolgári szemléletének a megerősödését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! A fentiekben vázolt problémák akaratlanul is elbizonytalaníthatják az embereket egy szakmailag jó és támogatható célt képviselő javaslathoz való viszonyulás tekintetében. Szeretném rögzíteni azonban, hogy a kritikai felvetéseim ellenére szakmailag támogathatónak tartom a törvényjavaslatot, és annak elfogadását javaslom valamennyi országgyűlési képviselőnek. A volt MDF-frakció is támogatja a javaslat elfogadását a szükséges apróbb módosításokkal.

Hozzászólásom zárásaként még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a helyes és jövőre koncentráló, az állampolgárok, különösen a netpolgárok életét megkönnyítő szabályozás életbe léptetése mellett meg kell teremteni a szükséges informatikai hátteret. Természetesen ezzel párhuzamosan az oktatásról sem szabad elfeledkezni. Az is komoly feladat, hogy elő kell segíteni azt a szemléletváltást, amely az elektronikus hivatalok munkatársait a digitalizáció elfogadására orientálja, az ügyfeleket pedig az elektronikus hivatalok igénybevételére készteti.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Molnár Béla képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének hozzászólásra, 15 perces időkeretben. Tessék!

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napi politika látványos show-műsorában a magyar társadalom nem veszi észre, hogy a háttérben csendesen az e-szabályozás milyen nagy mértékben fejlődik, és a kormány mögött álló szakemberek milyen sokat tesznek azért, hogy ez egyre jobb legyen Magyarországon. Ez mindenképpen elismerést érdemel, mindenképpen együttműködést igényel tőlünk is, és mi is örülünk ennek.

Ugyanakkor lehet látni, hogy az e-szabályozás nagy léptékben való fejlesztése mellett az e-kultúra Magyarországon még nincs abban az állapotban, hogy összhangba kerüljön a kormány a parlament igényeivel, és tudja fogadni azokat a lépéseket, amelyeket szándékozunk megtenni. Az e-szabályozás és az e-kultúra között az e-szolgáltatás problémákkal küzd, és egyelőre elmondható, hogy egy kialakulófélben lévő és egy szabályozatlan eljárás az, amiről beszélünk, amire most törvényt próbálunk alkotni.

Azt lehet mondani, hogy itt kialakult egy vita az ügyfélkapuról és az e-aláírásról; nem kellene, hogy kialakuljon. Teljesen egyértelmű, hogy az e-aláírás a jövő, és mindent meg kell tennünk, hogy ez széles körben elterjedjen. Igaz, Pettkó András képviselőtársunk azt mondja, hogy 30 ezren használják. Ha nem ezt a számot nézem, hanem azt, hogy milyen sok hivatal vagy gazdasági egység ad már ki e-aláírással anyagot, akkor azt lehet mondani, hogy lassan, de biztosan ez beszivárog a társadalomba. Ugyanakkor a magánszemélyeknek 30 ezer forint egy e-aláírás, kétségtelen, de van ingyenes is. Viszont épp ez jelenti a problémát, hogy ingyenes, fizetős, különböző minőségű e-aláírási lehetőségek vannak. Ez még nincs úgy kifejlődve Magyarországon, nincs még lehetőség arra, hogy széles körben elterjedjen a társadalomban, és ezért okoz problémákat a jelen törvénytervezetben is. Az e-kézbesítéshez először is az átvevői infrastruktúrát kellene úgy kiépíteni, hogy lehetőség legyen erre széleskörűen, de ez még nem történt meg.

Az átvevői azonosítás sem kellően széles körű, és ezért is problémákat okoz. A kézbesítési szolgáltatás egy olyan köztes megoldás, amely ideiglenesen biztosan segít az elterjedésben, de ezt nem lehet véglegesnek tekinteni. Ezen előbb-utóbb majd túl kell lépni. Nagy problémát jelent azonban a törvénynek néhány, valóban kidolgozatlan része, hogy például az ügyfél a megnyitáskor csak a dokumentumhoz fér hozzá, de semmilyen hitelesítési információt nem fog letölteni, például az időbélyegzőt sem.

Ugyanakkor a kézbesítési vélelem, amely benne van, hogy ötnapos, erősen összecseng azzal, hogy ha jelenleg is valaki nem vesz át egy APEH-levelet kétszer vagy háromszor, akkor az APEH azt kézbesítettnek tekinti. Ez az irány, amikor a hivatal próbálkozik, de nem éri el az ügyfelet, és mégis kézbesítettnek tekinti, egy nagyon rossz irány, és ezt átvinni az e-szabályozáson keresztül az e-szolgáltatásokba nagyon veszélyes lenne, különösen azért, mert egy internet-hozzáférés ma Magyarországon mindenki számára, akinek esetleg erre lehetősége van, messze nem olyan egyértelmű, hogy miért nem vette át. Ha azt nézzük, hogy Ausztriában is a sikertelen kézbesítést követően a papír alapú megküldés kötelező minden hivatalnak, természetesen ehhez az kell, hogy aki regisztrálja magát, annak egy postai címet is meg kell adnia, ahol ő eléri. Ha tehát ezt vesszük, akkor ez a szigor, amit megpróbál beépíteni a törvény, ugyanúgy rossz irány, mint az APEH jelenben említett eljárási rendje.

A másik probléma az, hogy az elektronikus ügyintézés teljes körű állami monopolizálását látjuk ebben a törvényben, amely nagyon sok civil szervezetben és szakmai szervezetben aggályos gondolatokat kelt. Nincs objektív kényszer arra, hogy teljes állami monopóliumot építsünk ki ebben.

Ezért és ehhez hasonló, hosszan sorolható problémák miatt úgy gondoljuk, hogy ezt a törvénytervezetet, noha valóban üdvözölni kell, hogy megszületett, ma még nem lehet elfogadni, ez még átgondolásra, szakmai vitára szorul, és egy későbbi időpontban kiérleltebben, mondjuk úgy, felhasználóbarátabb változatban kellene visszahozni.

Azt hiszem, röviden ennyi elég is lesz. Igazából tovább nem merészelem igénybe venni az időt, hisz látom, Puch László államtitkár úr már a saját törvényét szeretné tárgyalni, és azt hiszem, ebben neki igaza van. (Puch László: Köszönöm a megértését.) Úgyhogy tisztelettel azt tudom mondani, hogy egy későbbi időpontban, kiérleltebb változatban valószínűleg támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretnék még hozzátenni egy-két gondolatot a vitához. Azt gondolom, nekünk, országgyűlési képviselőknek kell elöl járni a példamutatásban az állampolgárok számára. Ha belegondolok abba, hogy az előző országgyűlési ciklusban, mondjuk, egy hétfői plenáris munkanapon 20-30 laptop volt bent az ülésteremben, ma, ha a képviselő körbenéz egy hétfői ülésnapon, akkor legalább 120-150 országgyűlési képviselőnek van bent a számítógépe a plenáris ülésen.

(Azt gondolom, a következő ciklusban ez a szám már 250-300 lesz…)

(16.30)

Én azt gondolom, a következő ciklusban ez a szám már 250-300 lesz, nyolc év múlva pedig már mindegyik padból föl fog jönni a laptop, amit tud használni az összes képviselő. Nos, ezt a folyamatot kell a társadalomban is elindítani, és erre kell valamennyiünknek ráerősíteni.

Egyébként pedig igaza van képviselő úrnak, hiszen ha mondjuk, egy hajléktalanhoz odamegyünk itt a Kossuth téren, ennek a hajléktalannak is van mobiltelefonja, mert a mobiltelefonnál van olyan kártyás szolgáltatás, amit ez a társadalmi csoport is el tud érni. Az internetnél is el kell érnünk nekünk, azon országgyűlési képviselőknek, akik a digitális átállásért, a digitális kultúra elterjedéséért és ezért a területért dolgozunk, hogy legyen például úgynevezett fapados internet, legyenek olyan szolgáltatások, amelyek minden állampolgár számára elérhetőek. De azért, ha megnézzük, én azt gondolom, ez egyre jobban elterjedhet, hiszen ha csak a három nagy mobilszolgáltatónak nézzük meg a szolgáltatásait, havi szinten 1500 forintért már van olyan szolgáltatás, ami arra elég, hogy havonta 500-600 e-mailt, amiben nincsenek fényképek, le tudjak tölteni, meg tudjak nézni. Én azt gondolom, ha a törvénykezéssel elindítjuk a folyamatot, a társadalom erre jól fog reagálni. (Dr. Dragon Pál tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem leszek hosszú, mert tudós kollégáim itt már nagyon sok mindent elmondtak. Azt hiszem, hogy rendkívül fontos szerepet tölthet be ez a törvényjavaslat. Tudjuk, jól, hogy a bűnözés melegágya volt a postai kézbesítés problémája, hiszen jogvesztő határidőket jelentett, és különböző csalók is fölhasználták ezt, egyszerűen nem lehetett tudni, hogy ki vette át, ki írta alá, hogyan. Tehát minőségben több lépcsőt fog javulni a biztonság kérdése.

Több képviselőtársam is feszegette, hogy az iratok hitelessége, illetve az iratok közhitelessége rendkívül fontos probléma, és egy általános megoldásra volna szükség. Jó pár évvel ezelőtt fogadtuk el az elektronikus aláírásról szóló törvényt, és amíg volt informatikai bizottság, egyhangúlag szorgalmaztuk annak az elterjesztését. Különböző javaslatok is voltak erre, nem akarom ezt mind fölsorolni, de úgy gondolom, hogy éppen most jönne el az ideje annak, hogy ezt megtegyük.

A törvényjavaslat részletes indokolásának 1. §-ához című részében van egy nagyon fontos szakasz, amire felhívnám a figyelmet, és jó lenne ezt egyértelműen és világosan kiteljesíteni és garantálni. Azt mondja: a törvényjavaslat megengedi a minősített elektronikus aláírás nélküli iratküldést, mivel informatikailag biztosítani tudja ugyanazokat a körülményeket a küldő és fogadó számára, mintha ők rendelkeznének saját, minősített elektronikus aláírással. Ezért kimondja, hogy az állami elektronikus kézbesítési szolgáltatón keresztül közokirat kiállítására jogosult feladó által kézbesíttetett hivatalos irat a hivatalos szerv saját minősített elektronikus aláírása nélkül is elektronikus közokirat, továbbá a jogszabály azt írja elő, hogy ha a benyújtandó beadványnak teljes bizonyító erejű magánokiratnak kell lennie, akkor ezt az előírást teljesítettnek kell tekinteni.

Többen felvetették ezzel kapcsolatban a kérdéseiket. Én azt kérem államtitkár úrtól, a kormánytól, hogy garantálja ennek a teljesülését, amit itt az indokolásban leír. Mert ebben az esetben valóban tömegessé válhatna a közokirat területén a közhitelesség, és tegyem hozzá, hogy itt nemcsak a hivatalos bírósági, állami meg egyéb iratokról van szó, hanem például az Országos Találmányi Hivatalnak – illetve most Szabadalmi Hivatalnak hívják – az iratairól, ahol jelentős érdekekről és jelentős értékekről lehet szó például, ha valami kézbesítetlen, vagy valami hibás. Nagymértékben emelheti a közhitelességet, ha ezt sikerül konzekvensen végigvinni, és reméljük, hogy át fog terjedni ez majd a civil szférára is, hiszen a civil életben, a gazdasági életben is rendkívül fontos a hitelesség.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Avarkeszi Dezső bólint.) Igen. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék néhány felmerült kérdésre reagálni, de engedjék meg, hogy előtte kapcsolódjak ahhoz, amit Mécs Imre képviselő úr mondott.

Amikor először megalakult a Magyar Országgyűlésben az informatikai bizottság, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehettem ennek a bizottságnak, és én annak idején ezt azért kértem igazán – nem lévén informatikai szakember -, hogy az elektronikus aláírásról szóló törvény jogi előkészítésében részt vehessek. Egyébként akkoriban volt, hogy egy parlamenti delegációval, azt hiszem, talán ’99-ben Franciaországban jártunk, és amikor a francia nemzetgyűlésbe látogattunk, akkor éppen az informatikai társadalom alapjai című előterjesztést tárgyalták. Akkor volt, hogy szabad demokrata képviselők benyújtottak egy hasonló tartalmú országgyűlési határozati javaslatot, ami nem került tárgysorozatba, és itt a parlamenti vitában Szanyi Tibor képviselőtársunk, aki az MSZP vezérszónoka volt, azt mondta, hogy uraim, ha ezt az előterjesztést nem támogatják, akkor szíveskedjenek visszafáradni a fára, mert ez körülbelül annyit jelent.

Én őszintén örülök, hogy ma már az Országgyűlés valamennyi pártja tisztában van ennek a kérdésnek a fontosságával, és azokkal, akik még esetleg ezt a törvényjavaslatot most ebben a formában nem is támogatják, de szükségesnek tartják, ahogy elhangzott, esetleg egy konzultáció után meg tudunk egyezni azokban a megoldásokban, amik támogathatók.

Én nagyon köszönöm a támogató hozzászólásokat és a problémafelvető hozzászólásokat is. Összesen talán három dologra szeretnék kitérni, hiszen az elektronikus aláírás és az ügyfélkapu kérdésére már válaszoltam. Többen megemlítették az adatvédelmi biztos úr észrevételeit, és ezek közül volt olyan észrevétel, ami itt megismétlődött ebben a vitában, ez az állami monopólium kérdése. Valóban: miért akarunk erre a feladatra nem állami monopóliumot létrehozni, hiszen az a szervezet és mögötte az az infrastruktúra ma is megvan, amelyik ezt a tevékenységet végezni tudja? Az az oka ennek, hogy hivatalos iratok kézbesítésénél, ha az nem elektronikus módon történik, akkor is természetesen létrejön az állami monopólium a Magyar Posta személyében – kis képzavarral fogalmazva -, és a postai tevékenység liberalizálása után is megmarad ez a monopólium, hiszen olyan pluszkövetelményeket ró az állam szükségszerűen erre a kézbesítésre, ami ezt szükségessé teszi, és ami például az elektronikus kézbesítésnél jelenti az események naplózását. Nem utolsósorban ez a monopólium teszi lehetővé azt, hogy a rendszert az állampolgárok ingyen használhassák majd.

Azok közül, amit adatvédelmi biztos úr felvetett, és most itt a vitában nem hangzott el, két kérdésre szeretnék nagyon röviden reagálni. Az egyik, hogy a javaslat nem tartalmaz alapvető naplózási, iratmegőrzési szabályokat. Ennek az oka az, hogy már jelenleg hatályos jogszabályok ezt tartalmazzák. A másik, adatvédelmi biztos úr által felvetett kérdés, amit érintőlegesen említett Hankó Faragó képviselő úr, a kézbesítéshez szükséges adatkezelés során kezelendő adatfajták kérdése.

(Szeretném elmondani, hogy az ügyfélkapun keresztüli küldés esetén kizárólag olyan adatok…)

(16.40)

Szeretném elmondani, hogy az ügyfélkapun keresztüli küldés esetén kizárólag olyan adatok kerülnek automatikusan tárolásra, ami a felhasználó tájékoztatáshoz való jogának érvényesülése, a továbbítások utólagos rekonstruálása miatt szükséges. Ez a feladó viselt neve, a feladó e-mail címe, a címzett hatóság, a továbbított dokumentum típusa és a küldés időpontja. Ha bármilyen adatkezelésre szükség lehet, azt az ágazati jogszabályok határozzák meg, és ezért majd a kötelezővé tevő ágazati jogszabályoknak, törvényeknek lesz ez a kötelezettsége, hogy ezeket az adatfajtákat tartalmazza. Tehát úgy gondolom, hogy ezekre az aggályokra részben ez a törvényjavaslat, részben pedig az ágazati törvényjavaslatok a megbízható választ megadják.

Részben tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés támogassa majd a törvényjavaslatot. Természetesen azokat a módosító indítványokat, amelyekről beszéltek képviselőtársaim, meg fogjuk vizsgálni, és ha valóban ezek továbbjavítják a törvényjavaslatot, akkor partnerek leszünk benne, és amit Nyitrai képviselő úr mondott, nagyon szívesen konzultálunk, hogy mi az, amit ők problémának látnak, és aminek a megoldásával esetleg az önök számára is elfogadható lesz a törvényjavaslat. Erre én ígéretet teszek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps)

Jelentés az Országgyűlés e Befogadásügyi Eseti Bizottsága részére a 110/2008. OGY határozat szerinti, e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról

Budapest, 2008. december 19.

I. Vezetői összefoglaló

I. Az előterjesztés előzményei

Az e-befogadás (e-Inclusion) az Európai Uniónak a digitális kompetencia (digitális írástudás) növelésére, és az internet-hozzáférés hiányából fakadó kirekesztettség mérséklésére irányuló szakpolitikája. Az e-befogadás fogalmi lehatárolása még közösségi szinten sem egyértelmű. Az Országgyűlés Eseti Bizottsága számára készült beszámoló az EU e-befogadással kapcsolatos szakpolitikai értelmezését veszi alapul. Az itt helyet kapott programok lefedik azt a hat területet, amelyet az Európai Unió a 2006-os Rigai Nyilatkozatában az e-befogadás területeiként rögzített. Ezek sorrendben: akadálymentesítés, öregedés, e-kompetenciák, társadalmi-kulturális befogadás, földrajzi különbségek, befogadó e-kormányzat. Azaz az e-befogadás területe az IKT-eszközökhöz való hozzáférésen át az idősebbek életminőségének IKT-eszközökkel történő segítésén, a digitális íráskészségek elsajátításán vagy a kisebbségek, a társadalom perifériáján élők támogatásán át az elektronikus közszolgáltatások hátrányos helyzetűek számára is hozzáférhetővé tételéig széles spektrumot ölel fel. Az itt felsorolt programok mindegyike a fenti területeken megfogalmazott célok valamelyikét követi.
Az Országgyűlés 110/2008. (X. 10.) OGY határozata a 2008. évet Magyarországon az e-befogadás évévé nyilvánította, és számos ehhez kapcsolódó célkitűzés teljesítését, illetve ennek előkészítését írta elő.

II. A kormányprogramhoz való viszony

Tekintettel az e-befogadás ágazatokon átívelő, összetett szempontrendszerére, az előterjesztés a kormányprogram számos pontjához kapcsolódik. Elsődlegesen az “Informatika – az intelligens infrastruktúra fejlesztése” fejezetben megfogalmazott, a 2010-re minden településen elérhető szélessávú hozzáférés megteremtésére és a digitális írástudásnak a társadalom minden rétegében – így a hátrányos helyzetű népcsoportok körében is – történő elterjesztésére vonatkozó célkitűzések teljesítéséről számol be az előterjesztés. Az előterjesztés a kormányprogram “Kisebb, szolgáltató közigazgatás” fejezete “Javuló közszolgáltatások” részének számos célkitűzéséhez kapcsolódik.

Emellett az előterjesztés szorosan kapcsolódik a kormányprogram “Esélyegyenlőséget teremtő, korszerű közigazgatás” fejezetének “Színvonalas oktatás” része azon célkitűzéséhez is, amely szerint az informatika alkalmazását növelni kell a közoktatásban, ezzel is erősítve a digitális írástudás kultúráját.

III. Tartalmi összefoglaló

A 110/2008. OGY határozat a Kormány számára három területen írt elő beszámolási kötelezettséget (4., 6. és 7. pont), jelen tájékoztatóval a Kormány e kötelezettségeknek tesz eleget, a következők szerint.

A 110/2008. OGY határozat 4. pontja

“A Kormány 2008. november 30-ig tájékoztatja az Országgyűlést az e-befogadás céljaira biztosítható állami, és európai uniós forrásokról.”

A kormányzat hazai forrásból 2010-ig csaknem 3 milliárd Ft forrást biztosít közvetlenül az e-befogadás megvalósítására. Ez magában foglalja többek között az eMagyarország és a Netrekész program megvalósítását, valamint a társadalmi szervezetek által kezdeményezett e-befogadás programok finanszírozását.

Emellett az előterjesztés részletezi az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében indított azon konstrukciók tartalmát és forrását, amelyeknek részét képezi az e-befogadás szempontrendszere. Tekintettel a konstrukciók összetett szempontrendszerére, amelyeknek csak egy – bár fontos – eleme az e-befogadás, a konstrukciók tartalmi elemzése, valamint a hasonló NFT-pályázatokból nyert tapasztalatok alapján ad szakértői becslést a tájékoztató az e-befogadási célokra hasznosuló forrásokról. Az elemzés egyéb szempontok mellett figyelembe veszi a konstrukciók célcsoportját, valamint a konstrukciók infokommunikációs területhez kapcsolódó elemeinek súlyát. Az elemzés eredményeképpen megállapítható, hogy keretösszegként hozzávetőlegesen 20,9 milliárd Ft ÚMFT forrás áll rendelkezésre az e-befogadás célrendszerének megvalósítására.

A 110/2008. OGY határozat 6. pontja

“A Kormány 2008. november 30-ig tájékoztatja az Országgyűlést az e-befogadásnak az Új Magyarország Fejlesztési Tervben (ÚMFT) való kiemelt kezelésének lehetőségeiről.”

Az e-befogadás ágazatokon átívelő, horizontális szempontrendszere az ÚMFT számos konstrukciójába beépült. Az előterjesztés részletesen tartalmazza e konstrukciók leírását. Önálló e-befogadás konstrukció kialakítását szakmailag nem látjuk indokoltnak, mivel az indokolatlan párhuzamosságokat eredményezne az uniós források felhasználásánál.

A 110/2008. OGY határozat 7. pontja

“A Kormány 2008. november 30-ig tájékoztatja az Országgyűlést arról, hogy az egyes minisztériumok tevékenységében hogyan jelenik meg az e-befogadás és a digitális esélyegyenlőség kérdése.”

Az e-befogadás ágazatokon átívelő horizontális jellegű szempontokat jelenít meg. Az e-befogadás szempontrendszerében megjelenített célkitűzések teljesítését célzó feladatokat ezért nem minden esetben lehetséges a kormányzati munkamegosztás klasszikus, ágazatokon alapuló felosztása szerint telepíteni. Egyes ágazatok pedig – mint például a honvédelem – az ágazati jellegzetességekből adódóan kevésbé hangsúlyosan kapcsolódnak az e-befogadás célkitűzéseihez. Az előterjesztés elsősorban a kormányzati munkamegosztásban az informatikáért – és így az e-befogadás megvalósításáért is – felelős Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladatait részletezi, emellett az programok ismertetésénél külön jelöli, ha az valamelyik tárca által kezdeményezett program.

IV. Várható szakmai hatások

Az e-befogadás megvalósítására irányuló intézkedések hosszabb távon a társadalom széles köreiben növelik az IKT eszközök tudatos alkalmazását. Az e-befogadás megvalósulásának így szakmai hozadékaként említhető, hogy a Magyarországon egyébként is folyamatosan növekvő, és egyre szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtó IKT ágazat újabb ösztönzést kap a növekedésre, illetve a szolgáltatás színvonalának növelésére, és diverzifikálására, hiszen az IKT eszközök használata olyan területeken, és társadalmi csoportokban is elterjed, ahol eddig ez nem, vagy csak csekély mértékben volt jellemző.

Emellett az elektronikus közszolgáltatások bővülésével, a szolgáltatások minőségének javításával az államigazgatás működése gyorsabb, rugalmasabb és modernebb lesz, összhangban a szolgáltató állam kialakítására vonatkozó elképzelésekkel.

V. Várható gazdasági hatások

Az e-befogadás kezdeményezés egyik kulcseleme a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációjának elősegítése, valamint az elszigetelt, elmaradott területek IKT eszközökkel való ellátásával e területeknek az ország “vérkeringésébe” való bekapcsolása. Mindezek mögött az a célkitűzés áll, hogy a hátrányos helyzetükből, vagy elszigeteltségükből eredően inaktív társadalmi csoportok az IKT eszközök segítségével – távoktatás, távmunka, munkakeresés – a társadalom aktív, kereső tagjaivá váljanak. Ezen célkitűzés teljesülése esetén tehát nő a hazai aktív, kereső állampolgárok száma, nő az aktív népesség által megtermelt nemzeti érték, ezzel párhuzamosan csökkenthető a szociális kiadások mértéke. A leszakadó társadalmi csoportok integrálásával hazánk uniós és nemzetközi viszonylatban mért versenyképessége is növekszik, az e-befogadás programra egyébként az EU is mint a versenyképesség növelésének egyik hatékony eszközére tekint.

VI. Várható társadalmi hatások

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és területek felzárkóztatása, az inaktív csoportok aktívvá válásának elősegítése komplex társadalmi hatásokat idéz elő. Egyrészt az IKT eszközöket korábban nem használók életminősége már önmagában az IKT eszközök alkalmazásával is jelentősen javul. Másrészt az IKT eszközök alkalmazásában rejlő lehetőségek kihasználásával ezek a csoportok képezhetik magukat, munkát vállalhatnak, a társadalom aktív, elismert kereső tagjaivá válhatnak. Az előterjesztésben foglaltak így részben a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját is szolgálják.

VII. Kapcsolódások

” 110/2008. (X. 10.) OGY határozat az e-befogadásról, a Magyarországon kialakult informatikai szakadék csökkentése érdekében
” 111/2008. (X. 10.) OGY határozat az “e-befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentéséért” létrehozásáról

Tájékoztató az Országgyűlés e-befogadásügyi eseti bizottsága számára a 110/2008. OGY határozat szerinti e-befogadással összefüggő kormányzati feladatok állásáról

Az Országgyűlés 110/2008. (X. 10.) OGY határozata a 2008. évet az e-befogadás évévé nyilvánította, és számos ehhez kapcsolódó célkitűzés teljesítését, illetve ennek előkészítését írta elő. A 110/2008. OGY határozat a Kormány számára három területen írt elő beszámolási kötelezettséget (4., 6. és 7. pont), jelen tájékoztatóval a Kormány e kötelezettségeknek tesz eleget.

A tájékoztató az e-befogadás területén kifejtett kormányzati tevékenységet, eredményeket, valamint a rendelkezésre álló hazai és uniós forrásokat mutatja be, kiegészítve az ismertetést a civil szféra megkerülhetetlen közreműködésének bemutatásával. A tájékoztató első részében a kormányzat által az e-befogadás célrendszerének elérését közvetlenül szolgáló intézkedéseket tartalmazza, második részében a jelenleg rendelkezésre álló, azon ÚMFT-konstrukciókat, valamint keretösszegeit részletezi, amelyek valamilyen módon érvényesítik az e-befogadás szempontrendszerét. Tekintettel a konstrukciók összetett szempontrendszerére, amelyeknek csak egy – bár fontos – eleme az e-befogadás, a konstrukciók tartalmi elemzése, valamint a hasonló NFT-pályázatokból nyert tapasztalatok alapján ad szakértői becslést a tájékoztató az e-befogadási célokra hasznosuló forrásokról. Az elemzés egyéb szempontok mellett figyelembe veszi a konstrukciók célcsoportját, valamint a konstrukciók infokommunikációs területhez kapcsolódó elemeinek súlyát. Végezetül a kormányzat által támogatott civil kezdeményezéseket ismerteti a tájékoztató. A rendelkezésre álló hazai forrásokat, valamint az ÚMFT keretében megjelenő forrásokat 2007 és 2010 között áttekintő táblázat mutatja be.

Az egyes fejezetek címében feltüntetjük, hogy a szövegrész mely OGY határozati pontra ad választ.

A kormányzat eredményei az e-befogadás területén (a 110/2008. OGY határozat 4. és 7. pontjához)

A digitális írástudás elterjesztése és a lakossági számítógép és internet használat ösztönzése mind az egyéni, mind a társadalmi-gazdasági versenyképesség meghatározó tényezője, ebből a felismerésből kiindulva a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2008. első félévében 3 évre (2008-2010) szóló digitális írástudás stratégiát dolgozott ki. A stratégia alapvető célja a jelenleg digitálisan írástudatlan felnőtt népesség – mintegy 4 millió fő – alapfokú számítógépes ismeretei megszerzésének elősegítésével – összhangban az Európai Unió célkitűzésével – a jelenleg 50% feletti digitális írástudatlanság jelentős mértékű csökkentése 2010-ig.

A stratégia fő célkitűzéseit és eszközeit integrálta az Informatikai Átfogó Stratégia elnevezésű stratégiai dokumentum, amely az Informatikáért Felelős Kormánybiztosság, valamint az irányítása alatt működő Infokommunikációért és E-közigazgatásért Felelős Szakállamtitkárság céljait tartalmazza, fókuszban az e-közszolgáltatások fejlesztésével.

eMagyarország 2.0 – közösségi internet-hozzáférési pontok hálózata

Az eMagyarország Program a magyar információs társadalom fejlesztésének stratégiai fontosságú programjaként indult 2003 végén. A program célja az internet-elérés kiterjesztése volt az ország teljes területén, főként a kevésbé, vagy egyáltalán nem ellátott területekre (falvak, hátrányos helyzetű települések) fókuszálva. A kormányzati szándékkal összhangban a program hosszú távú céljaként fogalmazódott meg, hogy amíg az állampolgárok jelentős részének otthonában technikai vagy anyagi okokból nincs lehetősége a nagy sávszélességű Internet-hozzáférés kialakítására, addig az ország egész területén elérhető, közösségi Internet-hozzáférési pontok biztosítsák a világháló használatát. 2006 végére közel 3000 közösségi hozzáférési pont (eMagyarország Pont) kezdte el működését túlnyomóan közintézményekben (nyilvános könyvtárak, közművelődési intézmények, önkormányzatok, alapítványok, közalapítványok, illetve kisebb részben gazdálkodó szervezetek stb.).

A 2007-ben megújult, eMagyarország 2.0 Program koncepciója alapvetően eltér az eMagyarország Program korábbi koncepciójától, bár a távlatilag kitűzött cél – az információs társadalomtól elzárt rétegek esélyegyenlőségének megteremtése – nem változott. Az új program már nem a technikai eszközök kihelyezését tekinti a legfontosabb támogatási területnek, hanem a szolgáltatásokat megvalósító környezet és a feltételi rendszer egységes és központilag támogatott felépítése a cél. Ebben kiemelt szerepe van az eMagyarország Pontok hálózatán működő humáninfrastruktúra-rendszer kialakításának. A megújított program legfontosabb eleme az internet-használatot segítő eTanácsadó-rendszer kialakítása.

Eredmények

2007. év második negyedévében felállt az eMagyarország Centrum, amelynek kizárólagos feladata lett a program újraindítása, szakmai támogatása, központi koordinációja és felügyelete. A jól és aktívan működő eMagyarország Pontok számítógép-parkjának korszerűsítésére 2007 szeptemberében pályázat jelent meg, amelynek keretében 1453 beérkezett pályázat közül 1004 részesült pontonként 280.000 Ft összegű támogatásban. Ezen felül 204 eMagyarország Ponttal együttműködési szerződés megkötésére kerül sor: ők pénzbeli támogatásban nem részesülnek, de a “brand” használatára jogosultak – a feltételek teljesítése mellett.

Az eTanácsadó-rendszer 2007 elejétől az eMagyarország Program integrált részeként indult el, amelynek az eTanácsadók képzése mellett egyik kulcsfeladata az eTanácsadó szolgáltatás felépítése és működtetése. Az eTanácsadó képzés első két pilot szakaszában a tananyag kialakításán kívül 300 tanácsadó kiképzésére került sor. 2008 márciusáig 1000 eTanácsadó képzése fejeződött be.

Valamennyi eMagyarország Ponton monitoring szoftver került telepítésre, amely az eMagyarország Centrum számára működési adatokat szolgáltat. A monitoring során gyűjtött adatok és információk egyfelől lehetővé teszik az elért eredmények nyomon követését, másfelől ezáltal ellenőrizhető, hogy a támogatási szerződések végrehajtása megfelelő irányba és szakmai tartalommal halad-e. Az eMagyarország Pontok hálózati működésének és egymással való kapcsolattartásának érdekében került kifejlesztésre az eMagyarország portál (www.emagyarorszag.hu). A portál lehetőséget biztosít úgynevezett “microsite”-ok létrehozására az eMagyarország Programban résztvevő intézmények számára. A portálon az érdeklődök megtalálhatják a folyamatosan frissülő eMagyarország Pontok adat- és tudásbázisát is (eMagyarország Pont-kereső). A horizontális feladatok közül kiemelkedő fontossága van a lakossági elérést biztosító IT szolgáltatási hálózatok összehangolt működtetésének, a tárcák közötti strukturális párhuzamosságok csökkentésének, kiküszöbölésének. A tárcaközi harmonizációra 2007 végén interminiszteriális munkacsoport alakult.

A program célcsoportjainak tájékoztatása – eMagyarország pontok, eTanácsadók, lakosság – elengedhetetlen egy széles közösség bevonására irányuló program esetében. Ezért a Program 2007-2008. évi szakaszának fontos része volt a figyelemfelhívó, kommunikációs akciók megvalósítása. A 2007-ben három olyan pilot projekt indult, amelyek gyakorlati próbáját jelentették az új képzési és koordinációs elképzeléseknek:

• Helyi közösség és társadalomfejlesztő szolgáltatási pilot-projekt;
• eKözszolgáltatási pilot-projekt;
• Hátrányos helyzetűek pilot-projektje.

Jövőkép

Az eMagyarország Program kiemelt középtávú célja, hogy minden állampolgár hozzáférjen és szükség esetén személyre szabott segítséget kapjon az elektronikus ügyintézéshez, valamint a Program a szolgáltató állam gyakorlati megvalósítását támogatva az állampolgárok számára az e-közszolgáltatásokat helyi szinten, a hét minden napján, felhasználóbarát módon tegye elérhetővé.

Feladatok 2009-10. évekre:

• A hatékonyan működő eMagyarország Pontok hálózatának fenntartása és költség-hatékony fejlesztése főként a hátrányos helyzetű településeken.
• eTanácsadók folyamatos képzése és az eTanácsadó segítő hálózat bővítése az internet használat és az e-közszolgáltatások igénybevételének növelésére.
• eTanácsadói Tudásközpont létrehozása az Ügyfélkapu, az e-adózás és egyéb kormányzati szolgáltatások változásaival kapcsolatos naprakész információk biztosítására.
• Ügyfélpont kereső” szolgáltatás fejlesztése és üzemeltetése a különböző közösségi elérhetőségi pontok kihasználtságának növelése érdekében.
• A www.emagyarorszag.hu portál továbbfejlesztése.
• Az eTanácsadók munkájának népszerűsítése és az eMagyarország Pontok ismertségének növelése.
• A társadalom digitálisan felkészületlen csoportjainak felzárkóztatását célzó civil projektek támogatása pályázati formában.

Netrekész Program

2007 októberében Netrekész Program néven több évre szóló összehangolt állami és piaci motivációs program indult az információs társadalom fejlesztéséért, az internet-használat bővüléséért. A piaci szereplőkkel közösen létrehozott program két részből áll: a piaci szereplők által kidolgozott, az internet-használattal kapcsolatos motivációhiány leküzdését célzó kampányból, valamint a hazai forrásból lebonyolított pályázati programból. A 2007 októberében megjelentetett pályázaton 50 nyertes került kiválasztásra. A program rendelkezésre álló keretösszege 250 millió Ft volt. A szemléletformáló kommunikációs kampány 2008 őszén számos országos médium bevonásával elindult. Jelenleg a 2008. év végén kiírásra kerülő pályázat szakmai előkészítése zajlik. Az új pályázatra 282 millió Ft keretösszeg áll rendelkezésre.

Az eTanácsadó hálózat kiépítése és működtetése

Az eTanácsadó az eMagyarország Pontokon dolgozó, megfelelő képzettséggel rendelkező munkatárs, aki az információs társadalmi tudatosítást, az e-szolgáltatások igénybevételéhez személyes segítségnyújtást és a lakosság digitális kompetencia fejlesztését végzi. Jelenleg eTanácsadók lehetnek azok a felsőfokú végzettségűek, akik legalább 1 éve közösségi szolgáltatási területen dolgoznak (könyvtárosok, közművelődési szakemberek, tanárok, szociális szakemberek, stb.). A felsőfokú végzettségi előfeltétel nem vonatkozik azokra, akik középfokú végzettségű IT-mentor OKJ-s diplomával rendelkeznek. A megfelelő felkészültséggel és előképzettséggel rendelkező jelentkezőknek speciális akkreditált képzést (az Információs Társadalmi Tanácsadó – ITT – képzést) kell elvégezniük a feladatkör betöltéséhez. Eddig 1000 eTanácsadó képzésére került sor, a képzések folyamatosak.

Digitális középiskola program

A Digitális Középiskola program 2003-ban kormányzati kezdeményezésre indult különösen hátrányos helyzetű diákok számára. Az iskolában alkalmazott innovatív képzés az internet segítségével megvalósuló, sajátos iskolarendszerű távoktatási modellben biztosítja hallgatóinak az oktatást. A Digitális Középiskola célja a hagyományos középiskolai képzésből kimaradók érettségihez juttatása. A program azok számára jött létre, akikben megvan a képesség, a fogadókészség és a szándék arra, hogy leérettségizzenek, de hátrányos helyzetük, anyagi vagy például közlekedési nehézségeik miatt a hagyományos struktúrában erre nem volt vagy nem lenne módjuk. A képzés négyéves, érettségivel zárul, az oktatás nagy része távoktatásos, számítógéppel támogatott, online digitális középiskolai képzés. A 2007/08. tanév befejeztével immár a második végzős évfolyam érettségizett le a Digitális Középiskola program keretében. A 2008/2009-as tanév 1. félévében, 4 évfolyamon, 12 osztályban 449 hátrányos helyzetű felnőtt tanuló végezheti középfokú tanulmányait a Digitális Középiskola esélyegyenlőségi program keretében.

IT mentor

A kormányzat által támogatott IT mentor program keretében olyan szociális és közösségfejlesztő munkát végző szakemberek részesülnek OKJ szakképzésben, akik már középfokú végzettséggel rendelkeznek. Feladatuk, hogy felismerjék, elérjék a segítség nélküli leszakadó társadalmi csoportokat, egyéneket, hogy elindítsák a távolmaradók és elutasítók körét az információs társadalmi fejlődés útján. Munkájuk nem intézményhez kötött, végezhetik azt bármely szociális vagy helyi önkormányzati intézmény részére, vagy vállalkozási alapon. Az IT mentorok sok esetben valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek közül kerülnek ki, ezért könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni és azonosulni e csoportok problémáival. Az első IT mentor OKJ-s képzés a 2008. év első felében indult el. 2008 júliusában 30 személy tett vizsgát, az első IT mentorok ez év végén kezdhetik meg munkájukat. A tananyag többmodulos rendszerű, 400 órás.

Informatikai termek létrehozása a büntetés-végrehajtási intézetekben (IRM)

Jelenleg tizennyolc büntetés-végrehajtási intézet rendelkezik informatikai szaktanteremmel. A szaktantermek kialakításának és a számítógéppark beszerzésének költségeit többségében pályázatok útján, PHARE-finanszírozás keretében fedezték, kisebb részben külső vállalkozások felajánlásaiból, illetve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának költségvetéséből. A büntetés-végrehajtási intézetekben 2007-ben összesen 123 fogvatartott szerzett OKJ-s szakképesítést az informatika valamely területén. A képzéseket kizárólag azok foglalkoztatáspolitikai célú állami támogatásából, illetve külső vállalkozások felajánlásaiból fedezték.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat ügyfélköre számára számítógép, illetve internet elérési lehetőség biztosítása a közösségi foglalkoztatók keretében (IRM)

Az Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának ügyfélköre jelentős részben a társadalom digitális esélyegyenlőség szempontjából hátrányos helyzetű csoportjaihoz tartozik. A digitális esélyegyenlőség támogatására a Pártfogó Felügyelői Szolgálatnak a közösségi foglalkoztatók keretében van lehetősége. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat jelenleg két foglalkoztatót működtet: a Jóvá-Tett-Hely Közösségi foglalkoztatót Budapesten, és a Zöld Ház Közösségi Foglalkoztatót Miskolcon. A közösségi foglalkoztatókban az ügyfelek ellenőrzött körülmények között használhatják a számítógépeket szövegszerkesztésre, valamint internetezésre. Az internet hozzáférés mindkét foglalkoztatóban ingyenes. A foglalkoztató munkatársai szükség esetén segítséget nyújtanak a számítógép és az internet használatához.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal internet elérési lehetőséget biztosít a befogadó állomásokon (IRM)

Azok a hazánkba érkező külföldi állampolgárok, akik elhelyezése más módon nem biztosított, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal befogadó állomásaira kerülnek. A BÁH a befogadó állomásokon tartózkodók számára biztosítja az internethez való hozzáférést.

18/2008. (II. 28) ÖM rendelet (ÖM)

A kistelepülési iskolák és körjegyzőségek tárgyi feltételeinek javításával, valamint egy beszerzésekkel kapcsolatos egyszeri támogatás igénybevételéről szóló miniszteri rendelet alapján az ÖM 158 körjegyzőség számára összesen 726 185 000 forintot utalt ki. A támogatásból legtöbb helyen informatikai hálózat kiépítése, valamint számítástechnikai eszközök beszerzése valósult meg.

Kormányzati honlapok akadálymentesítése – a KIETB 19. számú ajánlása

A Miniszterelnöki Hivatal Elektronikuskormányzat-központ által működtetett Kormányzati Informatikai Egyeztető Tárcaközi Bizottság (KIETB) 2006-ban kiadta 19. számú ajánlását a központi államigazgatás szervezeteinek internet-tevékenységéről, valamint az általuk működtetett honlapok tartalmi és formai követelményeiről. Az ajánlás ellenére a kormányzati weboldalak alig negyede tekinthető teljesen akadálymentesnek, így a hátrányos helyzetű csoportok egyelőre nehezen szerezhetnek információt, illetve léphetnek kapcsolatba az interneten a hivatalos szervekkel. Az alkalmazás tapasztalatainak felhasználásával elkészült az ajánlás immár 3. verziója, amely a Közigazgatási Informatikai Bizottság általi elfogadás előtt áll.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány közös finanszírozásának köszönhetően jövő év végére elkészül a nemzetközileg is elismert és használt, a World Wide Web Consortium (W3C) által kifejlesztett, WCAG 2.0 elnevezésű, e-akadálymentesítési szabványcsomag teljes magyar nyelvű verziója. A tervek szerint az elkészült szabványcsomagból a Magyar Tudományos Akadémián belül működő W3C Magyar Iroda infromatikusok és webfejlesztők számára egy e-akadálymentsítési kézikönyvet készít, amelyet az SZMM ingyenesen hozzáférhetővé tesz.

“HUsz (20) online” projekt

Az Európai Bizottság 2001-ben – az eEurope 2002 Akciótervhez kapcsolódóan – közleményt adott ki “a 20 leginkább keresett közigazgatási szolgáltatás” elektronikus (online) elérhetőségére vonatkozóan. Már az 1126/2003. (XII.12) Korm. határozattal elfogadott E-kormányzat Stratégia, majd az azt követő E-közigazgatás 2010 Stratégia is kiemelten kezeli a legfontosabb közigazgatási szolgáltatások fejlesztését, azon keresztül is az e-befogadást ösztönző szolgáltatások felhasználói körének kiterjesztését. A Bizottság által azonosított 20 szolgáltatás helyett Magyarországon 27 elektronikus szolgáltatás kiemelt fejlesztésére került sor, amelyek ösztönzőleg hatnak az állampolgárok és vállalkozások információs társadalomba való bevonódására.

“EZÜSTPROG 08″ pályázat

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a 2008. évben “Idősek az idősekért és a fiatalokért” címmel 28,8 millió Ft összegben pályázatot írt ki, amelynek keretében lehetőség nyílt az idősek informatikai oktatására pályázni. A beérkezett pályázatok közül 24 a nyugdíjasok internet oktatását is megjelenítette programjában. A 2009. évben is szerepel a tárca tervei között az “EZÜSTPROG 09″ program meghirdetése hasonló összegben.

Források az Új Magyarország Fejlesztési Tervben (ÚMFT) (a 110/2008. OGY határozat 4. és 6. pontjához)

Az e-befogadás ágazatokon átívelő, horizontális szempontrendszere az ÚMFT számos konstrukciójába beépült. A tájékoztató részletesen tartalmazza ezen konstrukciók leírását. Önálló e-befogadás konstrukció kialakítását szakmailag nem látjuk indokoltnak, mivel az indokolatlan párhuzamosságokat eredményezne az uniós források felhasználásánál.

GOP 3.1.1 Hálózati infrastruktúra létrehozása konstrukció

A 2007 októberében meghirdetett GOP 3.1.1 Hálózati infrastruktúra létrehozása pályázat célja a szélessávú távközlési infrastruktúra kiépítésének és szolgáltatás beindításának támogatása Magyarország hátrányos helyzetű kistérségeiben, ahol eddig üzleti alapon a beruházás megtérülésének kockázatai miatt nem indult meg, illetve nem valósult meg a hálózat fejlesztése. A 2007-ben megjelent pályázat keretében 279 vidéki kistelepülés szélessávú infrastruktúrával való ellátása valósulhat meg a nyertes és a hálózatot kiépítő internetszolgáltatóknak megítélt 3 018 millió forint támogatás révén, amely közel 129 ezer lakost érint.

TÁMOP 2.1.2: Munkaerő-piaci kulcskompetenciák fejlesztése konstrukció

A konstrukció (TÁMOP 2.1.2) a felnőtt lakosság képességeinek azokon a területeken történő fejlesztését célozza, amelyeket a munkaerőpiac a szakmai tudás mellett kiemelkedően fontosnak értékel. A projekt a tanuláshoz szükséges kompetenciáknak a fejlesztésével járul hozzá a gazdaság versenyképességének növeléséhez szükséges, képzett munkaerő biztosításához. A “tudás esély” és a “Nem mondunk le senkiről” zászlóshajó projekt részét képezi a konstrukció. A konstrukció tartalmazza az e-készségek fejlesztését. A konstrukció tervezett keretösszege 2008 és 2010 között 12 880 millió Ft.

TÁMOP 3.1.1: “21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” kiemelt projekt (OKM)

A központi koordinációt végző program egyik pillére a Komplex eTanulás, digitális pedagógiai, tartalomszolgáltató, IKT kompetenciafejlesztést támogató szolgáltató rendszer fejlesztésére, szükség esetén továbbfejlesztésére irányul. A digitális kompetencia fejlesztését korszerű informatikai rendszer létrehozásával, illetve továbbfejlesztésével alapozza meg. Az eTanuláshoz szükséges digitális taneszközök kifejlesztéséhez és működtetéséhez biztosítja a technológiát, a módszertant és a minőségbiztosítási rendszert. Pilot projekteket indít a digitális tartalmak és szolgáltatások piaci alapon való közvetítésének, piaci mechanizmusok kialakulásának támogatására. Kidolgozza, akkreditáltatja és bevezeti azokat az IKT-alapú képzési és továbbképzési programokat, melyek regionális és intézményi szinten is támogatják a digitális kompetencia fejlesztését: Help-desk szolgáltatást nyújt, illetve mentori segítséget biztosít a pedagógusok számára. A projektgazda pályázata benyújtásra került. Kiemelt projekt az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság vezetésével és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, mint konzorciumi tag részvételével valósul meg. A kiemelt projekt támogatási keretösszege 2009-ben 10,411 milliárd Ft.

TAMOP 3.1.2: “Új tartalomfejlesztések a közoktatásban” pályázatos projekt (OKM)

A konstrukció (TAMOP 3.1.2) célja az Új Magyarország Fejlesztési Terv közoktatás-fejlesztési programjainak, tartalmainak oktatási programcsomagjainak, tananyagainak fejlesztése, elsősorban a kompetenciafejlesztő oktatás módszertani igényei, a Nemzeti Alaptanterv (NAT), illetőleg az érettségi követelményeinek figyelembe vételével a közoktatási intézmények minden típusára. A konstrukció mindhárom komponensében olyan fejlesztéseknek kell születni, amelyek tartalmilag és technikailag is alkalmasak a korszerű, digitális és multimédiás technológiákkal és eszközökkel segített pedagógiai módszerek sokoldalú alkalmazására. Támogatott tevékenységek közé tartozik többek között a digitális írástudás kompetencia fejlesztése, a digitális kultúra és e-tanulás fejlesztése, a digitális írásbeliség kompetenciaterületek oktatási programjának (és a bevezetést támogató szolgáltatások) továbbfejlesztése, valamint az 1-12. évfolyam részére közoktatásban felhasználható, elsősorban nemzetközi digitális oktatási tartalmak honosítása és díjmentes hozzáférhetővé tétele digitális formában. A rendelkezésre álló forrás 2010-ig 17 200 millió Ft.

TÁMOP 3.1.4: “Kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés-innovatív intézményekben” pályázatos projekt (OKM)

A 2008 szeptemberében kiírásra került pályázatra 2009. február 16-ig van lehetőség pályázatot benyújtani. A pályázat alapvető célja a sikeres munkaerő-piaci alkalmazkodáshoz szükséges, az egész életen át tartó tanulás megalapozását szolgáló képességek fejlesztése és kompetencia alapú oktatás elterjesztése a magyar közoktatási rendszerben. A kompetencia alapú oktatás elterjesztésének integráns részeként a digitális írástudás elterjesztését, mindennapi gyakorlattá válását támogatja. A kedvezményezettek számára kötelező jelleggel előírja a digitális tartalmak, taneszközök oktatási gyakorlatban való használatát és a digitális készségek fejlesztését, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ebben a programelemben érintett tanórák 25%-ának IKT-eszközzel támogatott tanóraként kell megvalósulnia. A projektben közreműködő, a kompetencia alapú oktatás implementációjába bevont pedagógusok számára kötelező részt venni az infokommunikációs technológiák oktatásban történő alkalmazását segítő képzésben. A konstrukció tervezett forráskerete a 2007-2010-es időszakra 55,43 milliárd Ft.

TÁMOP 3.2.1: “Új tanulási formák és rendszerek” kiemelt projekt

A program a középiskolai végzettséggel nem rendelkező, az iskolarendszerből lemorzsolódott, tanköteles koron túli embereket segíti a középfokú végzettség megszerzésében az ún. Távoktatási Szolgáltató Módszertani Központ létrehozásával. A központ fő feladatai: szakmailag-módszertanilag támogatja a digitális középiskolákat, feladatokkal, vizsga-modulokkal kiegészített, a közoktatás megközelítőleg 50 tantárgyának oktatásához használható lektorált, ellenőrzött e-learning tananyagot dolgoz ki, integrált tanulásmenedzsment rendszert alakít ki, adatbázist működtet, szakembereket képez ki, valamint akkreditált továbbképzést hoz létre. A pályázati felhívást 2008. október közepén jelent meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján, a kiírás kedvezményezettje az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI). A pályázat benyújtására 2008. október 27. – 2009. január 9-ig van lehetőség. A konstrukció támogatási keretösszege a 2009-2010-ben 1 470 millió Ft.

TÁMOP 4.1.1 Hallgatói és intézményi szolgáltatás-fejlesztés a felsőoktatásban konstrukció

A program célja a felsőoktatási intézményekben a 21. század követelményeinek megfelelő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások kifejlesztése és működtetése. A konstrukció a felsőoktatás szervezeti fejlesztéséhez, valamint a képzések munkaerő-piaci relevanciájának fejlesztéséhez kíván hozzájárulni a legfontosabb intézmény-irányítási és hallgatói szolgáltatások fejlesztésének támogatásával. A projekt – amely 2010-ben valósul meg – támogatható tevékenységei között szerepel a hátrányos helyzetű, illetve fogyatékossággal élő egyetemi-főiskolai hallgatóknak nyújtott mentorszolgáltatások fejlesztése is. A konstrukció tervezett kerete 7 milliárd Ft, melyből hozzávetőlegesen 0,5 milliárd Ft-ot fog kitenni az e-befogadási célra szánt összeg.

TÁMOP 5.4.5: Fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása konstrukció

A 2007 novemberében kiírt támogatási konstrukció célja az egyenlő esélyű hozzáférés eredményes és hatékony biztosításához szükséges tudás létrehozása és elterjesztésének megalapozása, módszertani és képzési tananyagok fejlesztése, képzési programok kidolgozása és akkreditálása volt, a kísérleti képzések tapasztalatait beépítve. A kiemelt projekt tervezési felhívás meghirdetésekor a támogatásra rendelkezésre álló keretösszeg 840 millió forint, a projektterv benyújtásának határideje 2007. december 7-e volt. A projekt megvalósítója a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. A konstrukció 2010-es folytatásának (B komponensének) kerete 75 millió Ft.

Ezen túlmenően a TÁMOP alábbi konstrukciói is tartalmaznak e-befogadást érintő elemeket.

• TÁMOP 1.1.1 – Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése (kiemelt) (OKM),
• TÁMOP 1.1.2 – Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért (OKM),
• TÁMOP 1.3.1 – A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése az integrált munkaügyi és szociális rendszer részeként,
• TÁMOP 3.2.3. – Építő közösségek” – közművelődési intézmények az egész életen át tartó tanulásért,
• TÁMOP 5.4.8 – A komplex rehabilitáció szakmai hátterének megerősítése
• TIOP 1.1.1: “A pedagógiai, módszertani reformot támogató informatikai infrastruktúra fejlesztése” pályázatos projekt

A pályázat kiemelt célja az iskolarendszerű oktatás informatikai fejlesztése, az ún. “Intelligens iskola” létrehozása. Az “Intelligens iskola” program azonban nemcsak az informatikai készségek, hanem a többi kulcskompetencia fejlesztéséhez szükséges infrastruktúrát is jelentős részben biztosítja. A fejlesztés minden közoktatási intézmény (kivéve óvodák) számára egységes alapinformatikai infrastruktúrát biztosít, mely nélkülözhetetlen feltétele a kompetenciaalapú oktatás elterjesztésének és hozzájárul a területi különbségek mérsékléséhez és kiegyenlítéséhez. A konstrukció keretében megvalósuló fejlesztések főbb elemei között hangsúlyosan jelenik meg “a sajátos nevelési igényű tanulók – különösen a gyengénlátók, hallássérültek, mozgássérültek, tanulási nehézséggel küzdők- integrált oktatását segítő speciális IKT eszközök biztosítása”. A pályázati felhívás 2008. február végén jelent meg. A nyertesekkel a támogatási szerződés megkötésére várhatóan ez év december végéig sor kerül. A projektek megvalósítása a 2009. év elején kezdődhet meg. A támogatási keretösszeg 2008-2010-es programozási időszakra 29,5 milliárd Ft.

TIOP 1.1.2: “Hatékony informatikai infrastruktúra a közoktatásban” kiemelt projekt

A konstrukció célja a döntően a TIOP 1.1.1 “A pedagógiai, módszertani reformot támogató informatikai infrastruktúra fejlesztése” című pályázat keretében megvalósuló, nagyarányú informatikai eszközfejlesztés lebonyolításának és hasznosításának támogatása annak érdekében, hogy az intézmények a támogatásban megkapott eszközök minél jobb kihasználtságát érhessék el a TÁMOP keretében kifejlesztett eredmények alkalmazásában. További cél a már meglévő és majd kialakítandó különböző oktatási rendszerek hatékony teljesítményének hosszabb távú biztosítása költséghatékony megoldásokkal. A projektgazda 2008 októberében nyújtotta be pályázatát. Támogatási keretösszeg 2008-2010-es programozási időszakra: 4,75 milliárd Ft.

TIOP 3.3.1: A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése

A beavatkozás célja a komplex, azaz fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés, az egyenlő esélyű hozzáférés által a fogyatékos emberek életminőségének javítása, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. Az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával a fogyatékossággal élő személyek nagyobb mértékben képessé válnak önállóan intézni ügyeiket, képesek lesznek dolgozni és adót fizetni, továbbá ez a törekvés az állam által biztosított szolgáltatásokhoz való hozzáférést is elősegíti. A jelenleg futó, kifejezetten ezt a célt szolgáló pályázatok közül a legjelentősebb a (TIOP) 3.3.1-es kódjelű konstrukció, amelybe az infokommunikációs akadálymentesítés is beletartozik. A pályázatban azon állami szervek és a felügyeletük alá tartozó intézmények vehetnek részt, amelyek közszolgáltatást nyújtanak és ügyfélszolgálatot működtetnek. A konstrukció megvalósítására rendelkezésre álló forrás a 2007-2010-es tervezési időszakban 15 milliárd Ft, továbbá a KMOP 4.4.2. tükörkonstrukcióban további 1,06 milliárd Ft. A 15 milliárd Ft forrás elosztása várhatóan négy ütemben történik, egyenként 3776,5 millió Ft-os kerettel oly módon, hogy a konstrukcióba bevont 6 régióból 3-3 számára kerül kiírásra pályázat. Az első két ütem 2007-ben, a KMOP tükörpályázat 2008-ban megjelent. Az első két pályázati kör tartalma megegyezik, a Közép-Magyarországi Régió intézményei lényegében azonos feltételekkel a KMOP 4.4.2-be pályázhattak 2008. augusztus 31-ig. A fenti ütemezést és a források mértékét befolyásolhatja, hogy az első kiírások után – a rendkívül alacsony pályázói aktivitás miatt – jelentős maradvány képződött.

A pályázatok legfontosabb jellemzője, hogy a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés egyszerre kötelező, a pályázónak mind a kettőt vállalnia kell. Az infokommunikációs akadálymentesítés terén már eddig is történtek lépések a kormányzaton belül, ezek azonban kevés kivételtől eltekintve sajnos csak a honlapokra korlátozódtak, és ott is csak az ún. vakbarát változat elkészítését takarták. Emellett szükség lenne könnyen érthető, esetleg jelnyelvi tartalmak megjelenítésére is.

Dél Alföldi ROP 4.3.1: Egyenlő esélyű hozzáférés a közszolgáltatásokhoz (Akadálymentesítés)

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 1 618 millió Ft.

Dél-Dunántúli ROP 3.1.1: Akadálymentesítés

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 1 380 millió Ft.

Észak-Alföldi ROP 4.1.5: Akadálymentesítés

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésének javítása. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 3 174 millió Ft

Észak-Magyarországi ROP 4.2.2: Akadálymentesítés

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 3 900 millió Ft.

Közép-Dunántúli ROP 5.3.2: Utólagos akadálymentesítés

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 835 millió Ft.

Közép Magyarországi ROP 4.4.2: Állami fenntartású közintézmények akadálymentesítése

A 2007-ben indult konstrukció célja a központi költségvetési igazgatási szervek (pl. közigazgatási hivatalok bíróságok ügyészségek) és állami fenntartású intézmények épületeinek akadálymentesítése. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 1 060 millió Ft.

Közép Magyarországi ROP 4.5.3: Önkormányzatok illetőleg önkormányzati feladatellátást biztosító egyes közszolgáltatások akadálymentesítése

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz (kivéve egészségügyi alapellátás) való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 3 654 millió Ft.

Nyugat-Dunántúli ROP – 5.1.1 ‘E’ komponens: Önkormányzati felelősségi körbe tartozó intézmények utólagos akadálymentesítése

A 2007-ben indult konstrukció célja a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával. Támogatható tevékenység egyebek mellett az infokommunikációs akadálymentesítés. A konstrukció 2007 és 2010 közötti kerete 1 270 millió Ft.

Civil kezdeményezések

Ugyan a 110/2008. OGY határozat a kormányzati szervezetek e-befogadással kapcsolatos munkájáról kért tájékoztatást, ezen a területen a társadalmi szervezetek részéről is történtek olyan lényeges kezdeményezések, amelyekről az e-befogadás megvalósulásával kapcsolatos hazai helyzetkép teljes körű ismertetése érdekében célszerű a Bizottságot tájékoztatni.

Kiemelkedik a kormányzati partnerek közül az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum), amely sikeres programjai, akciói (Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenyek, eInclusion.hu tudásbázis) mellett kiemelten fontos szemléletformáló tevékenységet lát el az e-befogadás területén. Az Inforum kezdeményezésére jött létre az e-befogadásügyi Eseti Országgyűlési Bizottság is.

További partnerszervezetek, amelyekkel a kormányzat folyamatos párbeszédet folytat az e-befogadás problémáinak megoldása érdekében: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége, Internet Szolgáltatók Tanácsa, Informatikai és Könyvtári Szövetség, Információs Társadalom- és Trendkutató Központ, IT-Mentor Egyesület, Magyar Teleház Szövetség.

Programok

Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (INFORUM) által irányított program célja az informatikai vívmányok által nem érintett korosztályok, legfőképpen az idősek bevonása az információs társadalomba a fiatalabb generációk segítségével. A 2003. év óta minden esztendőben, az ország különböző városaiban megrendezésre kerülő versenyen a nagyszülők és az unokák az együttgondolkodás, valamint az infokommunikációs eszközök közös használatán keresztül megtapasztalják az internet nyújtotta előnyöket. A versenyre minden 14 évnél fiatalabb, de 5 évesnél idősebb gyermek jelentkezhet, legalább 50 éves déd-/nagyszülőjével párban. Valamennyi versenyzőpáros az alapműveltség témaköreit érintő feladatsort kap, amelynek megoldásához az interneten elérhető bármilyen segítséget igénybe vehet. A rendezvényen eddig összesen 1200 család vett részt.

“WIFI falu” program

A kormányzat által 200 millió Ft-tal támogatott, az Internet Terjesztéséért Alapítvány által működtetett “WiFi falu” kezdeményezés célja, hogy Magyarország legelmaradottabb térségeinek lakóit WLAN technológia igénybevételével közösségi internethez juttassa. A projekt először a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserehát vidékén indult el, de már megvetette a lábát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. A kezdeményezés keretében 150 faluban közel 3000 háztartás számára nyílik lehetőség kedvezményes számítógép vásárlására és ingyenes drótnélküli internet hozzáférés elérésére. 2008 szeptemberéig 102 falu, 1500 háztartásába sikerült az internetet eljuttatni. A program célja 33 kistérség 70000 háztartásának bekapcsolása.

Összefoglaló az e-befogadás céljaira biztosítható állami, és európai uniós forrásokról 2007-2010

Hazai források 2007-2010

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv forrásai 2007-2010

Konklúzió

Összegezve a törekvéseket és az azok gyakorlati megvalósulását támogató programokat, elmondható, hogy a kormányzat és a civil szféra együttműködésének köszönhetően hazánk több ágazatban már összehangolt, konkrét lépéseket tett az e-befogadás megvalósításának érdekében. A kormányzat hazai forrásból 2010-ig csaknem 3 milliárd Ft forrást biztosít közvetlenül az e-befogadás megvalósítására, valamint hozzávetőlegesen 20,9 milliárd Ft ÚMFT forrás áll rendelkezésre az e-befogadás célrendszerének megvalósítására.

A Kormány az infokommunikációs szektor egységes kezelésével realizálható előnyök kihasználása, a fejlődés felgyorsítása érdekében az elektronikus hírközléshez kapcsolódó feladatok túlnyomó részét az infokommunikációért felelős kormánybiztoshoz telepítette, megszüntetve a korábbi szervezeti széttagoltságot. A 2008. december 1-jével megvalósult integráció is az e-befogadás céljainak eredményesebb megvalósulását szolgálja. A Kormány nyitott a fejlődés felgyorsítására szolgáló gazdaságilag is megalapozott kezdeményezésekre.

Kérem a Tisztelt Bizottságot a tájékoztató elfogadására.

dr. Baja Ferenc
Infokommunikációért Felelős Kormánybiztos

Az események az érintett szervezetek, valamint az informatikai biztonsági felügyelő által kivizsgálásra kerültek. Mindhárom esetben megállapítást nyertek az eseményeket kiváltó okok, és azok felelősei, és a további, hasonló eseményeket előidéző okok megelőzése
érdekében az érintett szervezetek intézkedési terveket készítettek.

Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy mindhárom esemény ugyanazon okra vezethető vissza: a nem kellő gondossággal letesztelt programmódosítások éles üzembe állítására, a változáskezeléssel kapcsolatos – informatikai biztonság körébe tartozó –
szabályok és eljárásrendek személyi mulasztás miatt bekövetkezett figyelmen kívül hagyására.

A teljes dokumentum letöltése

Napirendi javaslat

1. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása, valamint tájékoztató a Tanács megújításáról
Előadó: Prof. Dr. Detrekői Ákos elnök

2. A TSR (Többcélú Szektorközi Rendszer – országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat) modell bemutatója
Előadók: Palánkai Tibor akadémikus, közgazdász, a Lisbon Civic Fórum magyar szekciójának vezetője
Gáspár András, a TRS modell társszerzője

3. Egyebek

Az ülés résztvevői

Az e-Befogadásügyi eseti bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Koszorús László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)

A Gazdasági és informatikai bizottság informatikai és távközlési albizottsága részéről
Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), az albizottság elnöke
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Koszorús László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Józsa István (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:
Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke
Palánkai Tibor akadémikus, a Lisbon Civic Forum magyar szekciójának vezetője
Gáspár András, a TSR modell társszerzője
Kalmár István, az e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsának titkára

Megjelentek:
Simon Edina, Miniszterelnöki Hivatal
Nagy Ágnes, Miniszterelnöki Hivatal
Szittner Károly, Miniszterelnöki Hivatal
Dombi Gábor, az e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsának titkára
Dr. Tárkány Szűcs Attila elnök, Infórum
Sík Zoltán Nándor
Strommer Pál szakértő, Fidesz
Báthory Zoltán Nemzeti Hírközlési Hatóság
Jusztin Tamás, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Veér Ádám, Magyar Telekom
Ikladi Péter, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Bölcskei Imre, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Mlinarics József, Magyar Tartalomipari Szövetség
Szekeres István, KTJKA
Csizmadia György, TSR Modell Kft.
Dr. Papanek Gábor, TSR Modell Kft.
Klotz Tamás, Informatikai Vállalkozások Szövetsége
Vaspál Vilmos, FreeSoft
Vass Donát, FreeSoft
Kiss Endre, Eutéka Egyesület
Dr. Clitányi Tibor, TSR Modell Kft.
Horváth Levente, TSR Modell Kft.
Gölöncsér József, TSR Modell Kft.
Gáspár Viktor, TSR Modell Kft.
Tóth Attila, Miniszterelnöki Hivatal
Hajdu Zsolt, TSR Modell Kft.
Dr. Bói László, TSR Modell Kft.
Tibor Anita TRS Modell Kft.

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 14 perc)

Elnöki megnyitó

MÁRFAI PÉTER (MSZP), az e-Befogadásügyi eseti bizottság és az informatikai és távközlési albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt e-Befogadásügyi eseti bizottság! Megkezdjük az ülésünket. A gazdasági bizottság informatikai és hírközlési albizottsága is egyben megkezdi az ülését. Jelzem a kedves vendégeinknek, hogy az asztalnál is helyet lehet foglalni a szabad helyeken. A bizottság létszáma 8 fő, ha 4 fő jelen van, az már teljes létszámnak számít, ugyanis Nyitrai úr és én is helyettesítek, megegyezéses alapon történik a dolog, Pettkó úr hamarosan megérkezik.
Köszöntöm a megjelenteket. (Koszorús László: Elnök úr, ügyrendi.) A napirendhez kapcsolódóan Koszorús Lászlónak ügyrendi hozzászólása van.

Koszorús László (Fidesz) ügyrendi hozzászólása

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Igazából nem is a napirendhez, hanem a bizottsági ülés előtt szeretném az elnök úr segítségét kérni, mivel nyilvánvaló, hogy egyre jobban bővül a bizottság, egyre több az érdeklődő, aminek nagyon örülünk, hiszen ez is a célja az eseti bizottságnak. Arra viszont meg szeretném kérni az elnök urat, hogy mindig ügyeljünk a működésünk komolyságára. Értelemszerűen itt a felszólalók felhívásától kezdve, a folyamatosan bővülő érdeklődők, a meghívottak körét nem látjuk, nem kapjuk meg e-mailen sem, nem biztos, hogy a szakértők véleménye minden esetben eljut a képviselőkhöz.

A jegyzőkönyvvezetéssel is van némi kifogásom, hiszen az mkogy.hu-ra értelemszerűen 15 nappal később felkerülnek ezek a jegyzőkönyvek, viszont rendszerint szoktak készíteni a meghívottak különböző jegyzőkönyveket, amelyek sok esetben félrevezetők. Éppen Kalmár úr legutóbbi bizottsági ülésen elhangzott véleményét forgatták ki teljesen, miszerint itt a Fidesz egy bizonyos kérdéskörben a civil szervezeteknek nem adna olyan nagy jogkört, illetve a támogatásukat másképp képzelnék el. Ez teljesen úgy jött át, hogy a civil szervezeteket a Fidesz nem támogatja. Tehát ügyeljünk arra, mivel egyre nagyobb az érdeklődés a bizottság munkája iránt, hogy a jegyzőkönyvek, a meghívottak köre, az érdeklődők köre és a különböző szakmai anyagok, amelyeket értelemszerűen tárgyalunk, időben jussanak el – korrekt módon – a képviselőkhöz, hiszen ez adja meg a bizottság komolyságát. Hiszen minél több ülést tartunk, minél nagyobb az érdeklődés, bele fogunk bonyolódni egy olyan káoszba, amit magunk sem fogunk tudni kibogozni. (Pettkó András megérkezik.)

Tehát tudjuk meg, hogy az érdeklődők köre mikor és hogyan bővül, a jegyzőkönyvet idézzék azok a szakértők, azok az érdeklődők, akik ezeken az üléseken részt vesznek, hogy utána ne a politikusoknak vagy politikai szervezetek képviselőinek kelljen magyarázkodni, hogy egyébként mi hangzott el a bizottsági ülésen, és a szakértői anyagok időben jussanak el ne csak a képviselőkhöz, de azokhoz a szakértőkhöz is, akiket a politikai pártok delegálnak.

Köszönöm, csak ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani.

ELNÖK: Köszönöm, Koszorús úr. (Pettkó András: Ez ügyrendi volt?) Igen, ügyrendi volt. (Pettkó András: Akkor frakciónként lehet reagálni.) Frakciónként van lehetőség válaszolni vagy megjegyzést fűzni hozzá. Pettkó úr!

Vita az ügyrendi hozzászólásról

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A Házszabály és az ügyrend szerint is frakciónként van lehetőség az ügyrendi kérdésre válaszolni.
Sajnos az elejét nem hallottam Koszorús képviselőtársam felszólalásának… (Közbeszólás.) Kettő órakor az ülésteremben tartózkodtam, de nem kezdődött el az ülés.
Száz szónak is egy a vége, azt javasolom, és más bizottságnál is ez a rend, hogy az e-mail-rendszerben a bizottsági titkárság munkatársai beemelik azokat az embereket, akiknek elküldik a bizottsági meghívókat. Ezek az emberek természetesen meg tudják kapni a háttéranyagokat, illetve mindent, amit minden egyes országgyűlési képviselő megkap. A magam részéről azt támogatom, hogy miután nem titkos anyagokról van szó, hiszen a titkos anyagokat zárt ülésen szokták megbeszélni, a maximális nyíltság és nyitottság mellett vagyok. Tehát a XXI. században pont egy informatikai eseti bizottságnál nem jelenthet problémát az, hogyha nem 20 ember, hanem, 40 vagy 50 , vagy akinek erre igénye van, kapja meg e-mailen mindazt, hogy mi történik a bizottsági üléseken, és akár a következő bizottsági meghívóval azt a jegyzőkönyvet, ami kész van már, csatolni lehet.
Egyébként amikor lehet, úgyis majd a honlapra és az Infórum által üzemeltetett honlapra – hiszen ebben állapodtunk meg – minden egyes hír felkerül. Tehát ha valaki olvassa az Infórum által üzemeltetett honlapot, akkor minden egyes információról…
(Kalmár István: Ez nem az Infórumra tartozik.)

ELNÖK: Kérem, tartsuk be azt a szabályt, amit pont ön proponált. Pettkó úr, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tehát abban állapodtunk meg, hogy lesz egy saját honlap, ami a www.parlament.hu-ról eseti bizottság jelleggel elindul, és plusz minden anyagot – ahogy eddig is – az Infórum által üzemeltetett honlapon mindent meg lehet találni. Természetesen lesznek további ülések, ahol – mint máshol is – az az ügyrend, hogy első körben a képviselők szólnak hozzá, a második körben a frakciók által megnevezett szakértők szólnak hozzá – a Fidesz által is lesz egy megnevezett szakértő –, és a harmadik körben egyedi esetekben tudnak hozzászólni azok… (Közbeszólás.) Nem.
ELNÖK: Praktikusan szeretnék közben néhány dolgot elmondani, Pettkó úr, ami idetartozik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Jó, köszönöm szépen.

ELNÖK: Az elkészült jegyzőkönyveket, az elsőket én most itt írtam alá, tehát most fog fölkerülni a bizottság parlamenti honlapjára. Ez egy kötelező mutatvány a tevékenységünkben. Ez idézhető természetesen.

Az események, tehát a bizottsági ülések nyilvánossága adott, és meg kell mondjam, arról mindenki azt fogja írni, amit gondol, úgyhogy ezzel nem nagyon javaslok mit tenni. Hozzátartozik a történethez, hogy a jegyzőkönyvek akkortól élnek, amikortól hitelesek. Ezek szó szerinti jegyzőkönyvek, természetesen minden jelenlévő szabadon publikálhat arról, amit itt hall és gondol. Én magam nem találkoztam ilyen típusú ferdítésekkel, de ha mégis van, akkor kérem, hogy ilyen ne történjék.

Konkrétan az adott kérdésben Kalmár úr megfogalmazott egy határozott észrevételt, hogy bele kíván szólni a bizottság majd, hogy milyen tartalmú legyen az a lista, amelyet támogatni gondol. Teljesen nyitott az ügy, és ezzel én egyetértettem, amikor ez fölmerült. Ennyi történt, semmi más. Illetve közben tapasztaljuk azt, hogy más közegekből is támogatási szándékok fogalmazódnak meg, tőlünk teljesen függetlenül is.

A meghívottak körére vonatkozóan a Gazdasági és informatikai bizottság informatikai albizottságának van egy szokásos meghívotti köre, ezzel kapcsolatban mindenki megkaphatja ezt a felsorolást, hogy ezek kicsodák. A magunk részéről, az apparátus azzal készült, hogy akik visszajelezték, hogy eljönnek erre az eseményre, azoknak a felsorolását mindenkinek közreadtuk, pontosabban, azt hiszem, a dossziéba az alelnök uraknak tettük be. De semmi akadálya, hogy néhány példánnyal több készüljön, és megkapja mindenki. Annak sincs semmi akadálya, hogy mindenki e-mailben megkapja a bizottság tagjai közül.

A hozzászólások rendjével kapcsolatban ideillik, hogy megemlítsem, hogy közösen elfogadtunk egy ügyrendet, amelyben valóban az van, hogy először a képviselő tagok szólnak hozzá, ezt követően a társadalmi szervezetek jelen lévő három képviselője, aki tagja a bizottságnak, pontosabban egy speciális formában tagjai ők, ezt követően ők szólhatnak hozzá, tehát ez a három titkár; és ezt követően a meghívottak közül az, akinek szót ad a bizottság. Ennek is megvan a parlamenti formája, bizony efelől döntenünk kell. Én úgy veszem, hogy amíg ez nem éles kérdés, addig elnöki hatáskörben tartom ezt az ügyet, formálisan, minden alkalommal a bizottságnak többségi szavazat alapján kellene ezt eldönteni. Eddig úgy van, hogy a bizottság felhatalmaz engem arra, hogy amíg észrevétel nincs, addig én adjak szót ez ügyben.

Úgy vélem, hogy a működésünk formatizálása és mederben tartása fontos kérdés, főleg így az elején. Akik itt vagyunk, elég régóta gyakoroljuk a bizottsági tevékenység különböző formáit. Mindenki részéről közmegelégedéssel alátámasztott működési formát fogunk választani, tehát nem gondolom, hogy a gazdasági bizottság vagy bármely más bizottság szokásjogát ide kellene telepíteni, azzal együtt, hogy végül is ugyanúgy kell működnünk, mint bármely parlamenti bizottságnak, úgyhogy be fogjuk tartani ezeket a szabályokat. A magam részéről teljesen nyitott vagyok arra, hogy a saját logikánkat is érvényesítsük.

Az ülés megnyitása, a határozatképesség megállapítása

Engedjék meg, hogy a formális eseményeken gyorsan túlessünk. Először is megállapítom, hogy helyettesítésekkel az eseti bizottság teljes létszámban, a parlament gazdasági bizottságához tartozó informatikai és hírközlési albizottság is határozatképes számban jelen van.
A két bizottság együttes ülését megnyitom.

Az előre megküldött napirend közös napirend: 1. a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés. Itt egy módosítást javaslok, tekintettel arra, hogy az NHIT megújítására sor került az elmúlt napokban és lezárult az előző négyéves ciklusa, az év eddig tartó szakaszáról szóló jelentés előttünk van, mindenki megkapta, és szóbeli kiegészítést is fogunk kapni, ezért javaslom, hogy ezt a napirendet egészítsük ki a ciklus végéig tartó résszel, tehát a 2008. esztendő eddig eltelt időszakáról szóló beszámolóval. Annál is inkább, mert az albizottságnak van egy olyan kötelezettsége, hogy ezt a beszámolót majd a Gazdasági és informatikai bizottság elé terjessze elfogadásra a törvény adta szabályoknak megfelelően.

A napirend elfogadása

Kérdezem, a bizottsági tagok hozzájárulnak-e a napirendi pontnak ilyetén módon való módosításához. Aki egyetért, az jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás, ellenszavazat volt-e? (Nincs ilyen jelzés.) Tehát egyhangúlag mindkét bizottság elfogadta a napirend módosítását.

Kérdezem, a napirend többi pontjához van-e hozzászólás. (Nincs ilyen jelzés.) Aki egyetért a módosított napirenddel, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás és ellenszavazat nélkül mindkét bizottság elfogadta a napirendet az iménti módosítással.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása, valamint tájékoztató a tanács megújításáról

Megkezdjük az 1. napirendi pontunk megtárgyalását: a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása.

Felkérjük Detrekői Ákos urat, ha volna oly kedves, az elmúlt napokban történt eseményekről is tájékoztasson bennünket. Megadom a szót.

Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökének tájékoztatója

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő meghívást és a lehetőséget, hogy 2006. után ismételten beszámoljak az NHIT tevékenységéről. Mint elnök úr azt felsorolta, a 2007. év, a 2008. év mint csonka év tevékenységéről és az újjáalakulásról kell néhány szót szólnom.

A beszámolómat lényegében öt részre bontom; egyik sem lesz nagyon hosszú, úgyhogy nem kell megijedni: 1. a törvényi háttérben bekövetkezett változások; 2. a személyi összetétel; 3. a bizottság javaslattevő és véleményező tevékenysége; 4. a bizottság által irányított projektek; valamint 5. a társadalmi kapcsolatok kérdése.

2006 óta a bizottság tevékenységének törvényi háttere egy törvénymódosítás következtében módosult. Ennek a törvénymódosításnak egyik része az, hogy a bizottság tevékenysége szerintem a digitális kornak megfelelően mindhárom tényezőre, az informatikára, a hírközlésre és a médiára is kiterjed, másrészt bizonyos módosulások voltak a javaslattevő és véleményező tevékenységünkben is. A bizottság a kormány javaslattevő és véleményező testülete, és a véleményezés kiterjed az információs társadalommal kapcsolatos általános kérdésekre, az ezzel kapcsolatos kutatás-fejlesztés bizonyos kérdéseire, a hírközlési piac mechanizmusára, a frekvenciagazdálkodásra és végül a rádió- és távközlési világ- és körzeti értekezleteken kialakított kormánystratégiára.

A véleményezési kör szintén viszonylag hosszú. Egy, ami valószínűleg a következő időszakban érdeklődésre tart számot, hogy az NHIT véleményezi az NHH elnöki tisztségére beadott pályázatokat, továbbá az NHH éves beszámolóit.
Ennyit a törvényi háttérről.

A bizottság hagyományosan, tulajdonképpen megalakulása óta delegálásos alapon kapja a tagjait: három kormánydelegált, három ORTT-delegált, egy Akadémia-, egy MTESZ-, egy Inforum-delegált, és korábban két hírközlési csapat, most egy hírközlési csapat delegáltja vesz részt a bizottság munkájában. A kiosztott anyagban az eddigi bizottsági tagok neve szerepel, én ezt nem olvasom fel, bár közülük többen itt vannak. Azt viszont szeretném megállapítani, hogy szerencsés volt a bizottság összetétele mind a szakmai képzettség tekintetében, tehát történésztől kezdve szociológuson át matematikusig, mérnökig voltak tagjai, mind pedig a tagok korábbi szakmai tevékenységét illetően egy viszonylag jó csapat alakult ki, amely ennek következtében remélem, hogy többé-kevésbé hatékony szakmai munkát tudott végezni.

A bizottság véleményező tevékenységének bemutatása előtt az átlagos számot mondom, mert a bizottság éves átlagban az elmúlt négyéves időszakban tizenhatszor ülésezett; az idei évben ez mostanáig valamivel kevesebb volt, mert most már egy új periódust kezdünk.
Most számokat fogok olvasni. Az elmúlt két évben a bizottságnak 10 törvényjavaslatot, 12 stratégiát vagy olyan jellegű egyéb anyagot, 6 kormány-előterjesztést és 12 miniszteri rendelet tervezetet kellett véleményezni, ez önmagában is elég tisztességes szám. Fő megrendelőink a Miniszterelnöki Hivatal, a Gazdasági Minisztérium, majd annak utóda, az Elektronikuskormányzat-központ, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Nemzeti Hírközlési Hatóság volt. Ez tulajdonképpen szórakoztató tevékenység volt, hiszen a legújabb területünktől, a médiától a digitális átállással kezdve a dolgot, eljuthattunk egészen az e-kormányzat különböző problémáihoz.

Az elmúlt négy év elején a bizottság úgy döntött, hogy szakmai projekteket is indít. Tulajdonképpen két nagy projektünk volt, egyik az információs társadalom technológiai távlatai, röviden IT3 projekt. Meglepő módon tudtunk tervszerűen dolgozni, évente egy-egy kötet és átlagban öt úgynevezett körkép készült ebben a témában. A képviselő urak feltehetően – Pettkó képviselő úrról biztosan tudom, mert ez a honlapból időnként visszaköszön – ezeket a körképeket és köteteket megkapták. A bizottság ezt a projektet idén augusztusban lezárta, és remélem, hogy decemberben – karácsonyi ajándékként – az albizottság és eseti bizottság tagjai is megkapják azt az igen vaskos könyvet, amely a Typotex kiadásában a projekt eredményeit tartalmazza. Ez volt az egyik projektünk.
A másik projektünk a költségvetési támogatásból előállított adatok hasznosításával foglalkozott, az elmúlt két évben a közszféra adatainak hasznosíthatóságához szükséges jogalkotási feladatokat tekintettük át, és az elektronikusirat-archiválás szabályozásának koncepcióját. Ez a projekt idén júniusban fejeződött be. Megemlítem, hogy mind az IT3 projekt, mind pedig az adatokkal kapcsolatos projekt összes dokumentuma a honlapunkon megtalálható és megtekinthető.
Nagyon fontos volt a tevékenységünkben a szakterülettel történő kapcsolattartás. Ennek különböző változatai alakultak ki, szakmailag talán a legérdekesebb volt, amikor iparból jött megkeresés, hogy ilyen vagy olyan témával foglalkozzon a tanács. Most első blikkre csak kettőt mondok, például olyan, hogy hogyan lehet a mobiltelefonokat az autópályákon a dugók előrejelzésére használni, vagy olyan, amiből azután egy másik minisztériumban most már előterjesztés születik, hogy hogyan lehet a digitális közműadat-állományt – régen ez digitális közműtérkép volt – valami korszerű állapotba hozni.
A témákon kívül szakmai konferenciákat rendeztünk, ilyenek voltak az IT3 eredményeit bemutató konferencia vagy az Institute for the Future című amerikai intézettel közösen rendezett: „Hányféle jövőnk van?” című konferenciánk. Az NHIT tagjai – mint az anyagból kitűnik – számos esetben vettek részt különböző konferenciákon, és tartottak ilyen vagy olyan előadásokat, és végül a tanács nem túl bő kereteivel próbált segítséget nyújtani olyan szakmai kiadványok támogatásához, mint a híradástechnika vagy az információs társadalom füzet.

Miután lezártunk egy periódust, idén október elején mérleget csináltunk. Azt is elmondhatom, hogy az idei költségvetésünket – éppen úgy, mint a tavalyit vagy a tavaly előttit – gondosan kezeltük, tehát tulajdonképpen nemcsak hogy időarányosan nem költöttünk, hanem annál kicsit kevesebbet költöttünk, mint amennyi az időarányos volt. A tanács megbízatása október 16-án lejárt, az illetékes minisztérium, illetve Szabó Pál miniszter úr felkérte a delegáló szervek vezetőit, hogy tegyék meg új delegálásukat. Ezek a delegálások megtörténtek, a köztársasági elnök úr, a miniszterelnök úr ellenjegyzésével engem október 22-én – október 17-i hatállyal és október 7-i aláírással – megbízott, hogy további négy évre lássam el az elnöki teendőket.

Miután megvoltak a nevek, az első lehetséges alkalommal a tanács új összetételében – amelyet kiosztottam, hogy kik az új tagok; három új tagunk lett, tehát három kollegának kellett megköszönni a munkáját – megtartotta alakuló ülését most hétfőn, és azt hiszem, az alakuló ülést követően lelkes és rendszeres vendégei leszünk az albizottság és az eseti bizottság üléseinek. Természetesen, amennyiben konkrét szakmai kérdés merül fel, amiben véleményt tudunk nyilvánítani, készséggel állunk rendelkezésre.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, professzor úr. Engedje meg, hogy gratuláljak az újabb ciklus megkezdéséhez és a megválasztásához.

Egyben átadom a szót Nyitrai úrnak, aki jelentkezett hozzászólásra.

Kérdések, hozzászólások, vélemények

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Így van. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Engedjék meg, hogy először jómagam is gratuláljak elnök úrnak az újabb mandátumhoz, és sok sikert kívánjak az előtte lévő munkához. Köszönöm a szóbeli kiegészítést, amit tett az anyaghoz, amit előzetesen megkaptunk.

Igazából két eléggé konkrét kérdésem lenne, amire szeretnék választ kapni. Az egyik az, hogy maga az NHIT, ahogy itt az elnök úr felvezetőjében is hallhattuk, a kormánynak egy véleményező, javaslattevő szerve. Az lenne a kérdésem, hogy milyen olyan konkrét ügyeket láttak önök – vagy látott ön –, amikor mondjuk az NHIT tett egy javaslatot, és az mondjuk érdemben befolyásolta a kormány ilyen vagy olyan döntését, illetve lépését. Tehát szeretnék konkrétumokat hallani, hogy az NHIT szakmai független véleménye terelte-e, és ha igen, mondjuk milyen irányba a kormányzatot. Tehát – magyarra lefordítva – meghallgatják-e az önök véleményét?

A másik az, hogy itt az írásos beszámolóban is szót ejtenek az információs társadalom technológiai távlatai programról, amely nagyon komoly szakmai munka. Erre hogyan reagált a kormányzat, milyen lépéseket tett a munkában lévő tartalmat megismerve?
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e másnak kérdése. (Jelzésre.) Pettkó úr, parancsolj!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Vendégeink! Én nem gratulálok, mert ezt már megtettem régebben mind írásban, mind szóban, úgy az elnök úrnak, mint a tagoknak. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy azokban az esetekben, amikor a kormány benyújt egy területhez tartozó akár kisebb, akár nagyobb, átfogó törvénymódosítást, akkor előtte szokott-e önök előtt járni a törvénymódosítási javaslat. Kikérik-e a véleményüket, és ha kikéri a kormány vagy a tárca – vagy az a miniszter, aki ezt beterjeszti, hiszen egy hírközlési tárgyú törvénymódosítás nem mindig a szakminisztériumtól, hanem mondjuk máshonnan kerül be –, van-e párbeszéd, vagy csak hosszabb távon kérik ki az önök álláspontját és véleményét?
Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó úr. Képviselő urak, van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Professzor úr, parancsoljon!

Válaszadás

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács): Köszönöm szépen a gratulációt és a kérdéseket. Tulajdonképpen valószínűleg egy kormányzati tanácsadó szervnek nem könnyű a helyzete. Próbálta a tanács – és személy szerint én is – elérni, hogy a fontosabb anyagokat lehetőleg iteráció formájában tárgyalhassuk.

Tehát ne akkor kapjunk csak meg, mondjuk, egy stratégiát, amikor az i betűn a pontot még lehet javítani, és ezen kívül semmit. Ez bizonyos esetekben egyértelműen sikerült, például az e-közigazgatás stratégiájával kapcsolatban, a digitális átállás stratégiájával kapcsolatban meghallgatták a véleményünket, sőt teljesen tisztességes módon, tételesen visszaolvasták, hogy ezt elfogadtuk, ezt nem fogadtuk el. Ez az én szememben egy meglehetősen pozitív dolog volt, mert Magyarországon nem mindig szokás az, hogy egyáltalán visszahívják az embert. Tehát itt jó tapasztalataim voltak.

Az információs társadalommal kapcsolatos, IT3-as anyagokat tulajdonképpen az NFÜ fölrakta a saját honlapjára. Ez egy elvi segítség volt. Hogy a gyakorlatban ebből mennyit vettek figyelembe, azt mérsékelten tudom. Azt viszont tudom, hogy például az egyes regionális operatív programoknál az informatikával kapcsolatos véleményünket mindig le tudtuk írni. Ez megjelent ott, mérsékelt sikerrel.
Pettkó képviselő úr kérdezte, hogy a kormány kérte-e a véleményünket. Igen. Itt voltak rutinszerű dolgok, amikor európai uniós dolgokhoz kellett alkalmazkodni, akkor ez a vélemény rendszerint rövid volt, hogy egyetértünk, és volt, amikor hosszabb. Saját szűkebb szakmámból – én kakukktojás vagyok, mert eredetileg geodétaként végeztem – még azt is sikerült elérni, hogy ne csak azt írják, hogy földrajzi szélesség és földrajzi hosszúság, hanem adják meg azt, hogy melyik ellipszoidra vonatkozó – lehet, hogy ez itt most káromkodásnak hat, de különben elég értelmetlen a dolog – földrajzi hosszúság, földrajzi szélesség. Ezzel nem azt mondom, hogy minden esetben tökéletes volt az együttműködés, de legalábbis a nagy projektek, nagy stratégiák esetében legalább egy plusziterációt sikerült elérni. És volt olyan, hogy leszúrtak, hogy miért írtuk azt – ilyen is volt. (Derültség.) De hát ez is beletartozik.

ELNÖK: Éppen arról beszélgettünk, hogy ’78-ban találkoztam digitális terepmodellel, már úgy értem, hogy magyarországi digitális terepmodellel, ami mégiscsak elég régi dolog, és professzor úrnak ezen a területen a működése meghatározó.

Visszatérve az NHIT beszámolójához, kinek van még ennek kapcsán kérdése, hozzászólása. Tessék!
További kérdések, hozzászólások, válaszadás

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Egy rövid kérdésem vagy észrevételem van. A kormány üzemeltet egy honlapot, most hirtelen nem jut eszembe a neve, ahová bármelyik állampolgár fölmehet, és javasolhat olyat, hogy mondjuk, holnaputántól a MÁV-nál csak elektronikus jeggyel lehessen utazni. Tehát bármit lehet javasolni, egyfajta ötletbörzeszerű honlap. Nemrégiben nézegettem, és van rajta jó néhány olyan javaslat, amely az információs társadalmat vinné előbbre. Azt szeretném megkérdezni, hogy ezeket a javaslatokat esetleg megkapják-e véleményezésre, vagy mi történik ezekkel. Mert van itt számos olyan javaslat, amelyet ha egy ellenzéki képviselő nyújt be, akkor nem tud átmenni, ha kormánypárti képviselő – mindenkori ellenzékről és mindenkori kormánypártról beszélek – kezd el gondolkodni rajta, akkor mondjuk, 5 százalékkal több esélye van, de egy tanácsadó testület elé kerülve elképzelhető, hogy ebből a javaslatból bármi meg is tud valósulni.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: A helyes válasz: nem kapjuk meg, de ezekután majd elkérem a címét, és megnézzük.

Az viszont biztos, hogy ha a tanácshoz bárkitől, iparból javaslat érkezett, hogy ezzel kellene foglalkozni, arra mi mindig nyitottak vagyunk. Ez az ilyen javaslatokra is igaz. A tanácsnak az egyik feladata, hogy tényleg tanácsot adjon és véleményt alkosson, és ha valaki jön, hogy jó lenne, ha erről beszélnétek és kialakítanátok állásfoglalást, azt megígérem, hogy megtesszük. De a honlapcímet majd elkérem.

ELNÖK: Köszönöm. Nyitrai úr kért szót.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Kifelejtettem az előbb egy kérdést, ami elég fontos, úgyhogy elnézést, hogy még egyszer szót kérek.

Azt kívánom megkérdezni elnök úrtól, hogy a következő mandátumban mi az ön, illetve önök legfőbb célja és törekvése. Ez mégiscsak egy e-Befogadásügyi eseti bizottság – az egyik része persze, mert ez most egy együttes ülés –, tehát e-befogadás ügyében ön az elkövetkező időszakban mit lát a legfontosabb törekvéseknek. Ezt azért is kérdezem, hiszen nekünk is ez a célunk, hogy ebbe az irányba menjünk el minél inkább. Kíváncsi vagyok az ön ezzel kapcsolatos álláspontjára.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, professzor úr!

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Tulajdonképpen a tanács 10-én alakult, és az egyik első lépés volt, hogy a tanács tagjaiból egy ad hoc bizottságot jelöltünk ki, hogy nézzék végig, mik azok a tevékenységek, amelyekkel a következő négy évben konkrétan érdemes foglalkozni. Az e-befogadással kapcsolatosan Dombi Gáborral beszéltem, kértem, hogy a december 7-i ülésünkön tartson egy beszámolót. Most tudnék arról beszélni, hogy én személy szerint mit tudok az e-befogadásról. Azt biztosan tudom mondani, hogy rendszeresen fogunk foglalkozni a kérdéssel.

Korábban is volt olyan anyagunk, tehát fölmondhatnám a leckét, hogy fizikai hozzáférés, szellemi hozzáférés, hálózat, készség, tudás, de ezekkel rendszeresen fogunk foglalkozni. Konkrétan, ha mondjuk, egy hónap múlva kapom meg ezt a kérdést, akkor szebben tudok válaszolni.

ELNÖK: Köszönöm, professzor úr. Fölmerül az a gondolat, hogy az eseti bizottság az NHIT-hez forduljon egy ilyenfajta kérdéssel, hogy mit lát ebben a gondolatkörben célszerűnek, ez rendkívül praktikus és előremutató lehetőség. Különös tekintettel arra, hogy az önöktől kapott tájékoztató anyagok mindig közérthetőek, hasznosak és mindenki számára iránymutatóak.
Az NHIT beszámolójával kapcsolatban kérdezem, hogy döntés közeli állapotban vagyunk-e, vagy van-e még kérdés, észrevétel. Úgy látom, nincs.

Szavazás a tájékoztató elfogadásáról

Itt most kettéválik a dolog. Az eseti bizottság természetesen mint tájékoztatót fogadja el a beszámolót; a Gazdasági és informatikai bizottság informatikai és hírközlési albizottságának viszont formálisan vannak feladatai. Ezért megkérdezem az albizottság jelen lévő tagjait, ki fogadja el a beszámolót. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangú támogatással fogjuk a Gazdasági és informatikai bizottság elé vinni elfogadás céljából a beszámolót.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Fölmerült a kérdés, hogy a tájékoztató kapcsán szavazzunk-e mint eseti bizottság. Tegyük mellé ezt a gondolatot, mert végül is fönnáll ez a támogatás. (Szavazás.) Ebben az esetben is egyhangúlag támogattuk a beszámolót.

Megállapítom tehát, hogy a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolót mindkét bizottság egyhangúlag támogatta.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Ezt is köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen, és ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.

A TSR (Többcélú Szektorközi Rendszer – országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat) modell bemutatója

A következő napirendi pontunk a TSR: tehát a Többcélú Szektorközi Rendszer, országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat modelljének bemutatója következik. Felkérem Gáspár András urat és Palánkai Tibor akadémikus urat, hogy foglalják el az előadói helyeket, illetve az előadás formáját tekintve megadom a szót, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy van-e technikai akadálya annak, hogy megkezdjük ezt a napirendet – úgy látom, még van. (Egyelőre nem működik a vetítőrendszer.) Várhatóan egy 20-30 perces eseményre kerül most itt sor, a jelenlévők érdeklődésének függvényében. Hozzátartozik a történethez, hogy a TSR egy változatát már hallottuk az informatikai és hírközlési albizottság ülésén tavasszal. A modell bemutatásának különös aktualitását adja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben különös és jelentős, az informatika-hírközlés területén számottevő lehetőséget hordoz ez a gondolat. Ennek egy változatának megvalósulása igen hasznos lenne az országunkban.

Kérdezem, van-e akadálya annak, hogy megkezdjük a napirendi pont tárgyalását. (Gáspár András: Kis türelmet kérek, egyelőre nem működik.) Igen, ez számomra is feltűnt. (Pettkó András: Nem működik a technika.) Nem működik a technika, van ilyen, esetleg az interface nem passzol valamihez. Akkor két perc technikai szünetet tartunk. (Rövid technikai szünet.)

És lőn világosság, és látjuk, hogy az jól van.

Gáspár András, a TSR modell társszerzőjének tájékoztatója

GÁSPÁR ANDRÁS, a TSR modell társszerzője: (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Hallgatóság! 1984 óta majdnem negyed évszázad telt el, mindenképpen történelmi időszaknak lehet tekinteni. Miként történelmi jelentőségűnek vélem azt is, hogy a Magyar Országgyűlés egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy az e-Befogadás eseti bizottság alakuljon meg.

A globalizáció és az információs és kommunikációs technológia forradalmának egyidejűsége rendkívül sok kérdést vet fel, ez mindannyiunk előtt köztudott, ezért mélyebben ebbe nem igazán mennék bele. Mindenesetre az tény, hogy az információs és kommunikációs technológia az élet minden területére hatást gyakorol. Ugyancsak nem célszerű mélyebben belemenni a digitális szakadék okozta különféle feszültségekbe és ellentmondásokba, elég csak gondolni arra az orwelli és friemani figyelmeztetésekre, amelyeket, hogyha kicsit alaposabban végiggondolunk, azt lehet mondani, hogy egyelőre úgy tűnik, nagyon sok mindenben igazuk van. Egyidejűleg a globalizáció és az információs technológia tehát csapás, nincs mit szépíteni ezen, ugyanakkor áldás is lehet; egészen nyilvánvaló, hogy összefogva és végiggondolva a globalizáció nyújtotta lehetőségeket, talán meg lehet találni a kiutat azokból a veszélyhelyzetekből és csapdákból, amelyek előttünk állnak.

Ebben az összefüggésben van különös jelentősége az e-Befogadás eseti bizottságnak, hiszen olyan mandátummal rendelkezik – és nem kis jelentősége van ebben az Infórumnak és személy szerint Dombi Gábor úrnak –, ami tulajdonképpen teljes rálátást enged és feltételez az információtechnológiával összefüggő különböző lehetőségekre. Ugyanakkor világos dolog az, hogy a technológia semmiképpen sem lehet cél. Szem előtt kell tartani, hogy miként a gazdaság, az információtechnológia is eszköz valamihez, amit összefoglalva talán az életminőség javulása környezetében lehet megfogalmazni.
Az is teljesen nyilvánvaló, és napjaink nem kis kihívása, hogy a befogadás, mint olyan kevésbé műszaki, sokkal inkább kulturális kérdés. Ez is nagyon erőteljesen rámutat arra, hogy mekkora jelentősége is van tulajdonképpen egy olyan eseti – remélem majd valamikor állandó – bizottságnak, amely ezzel a témával foglalkozik. Hiszen a kulturális kérdések általában időigényes dolgok, és természetükből adódóan fokozatosan épülnek be a mindennapi életünkbe. Az rajtunk múlik, hogy Magyarország miként válik és válhat sikeres országgá. Palánkai professzor úr arra figyelmeztet bennünket, hogy amennyiben a célcsoport, az érdekeltek maguk csak elszenvedik a változásokat, ha a felülről jövő – hogy úgy mondjam – újdonságokat készen kapják, akkor nyilvánvaló, hogy kevésbé tudják azt magukénak. Az tekinthető eredménynek, az tekinthető az igazán hatékony meggyőzésnek és hatékony együttműködésnek, ha a változások alakításában az érdekeltek aktív, cselekvő részesekké válhatnak.

Három pontban vagy gondolatban próbáltuk meg végiggondolni azt, hogy mi is az, ami manapság – hát, talán – divatos. Tehát három elv körül rajzolódnak ki a különböző törekvések. Az egyik a szükséglet-gyakorlat-motiváció-befogadás-szükséglet nagy körforgása. A következő mozgástereket és erőtereket a motiváció, befogadás és gyakorlat jelenti a napjainkban tapasztalható különböző programokat és törekvéseket vizsgálva, illetve egy harmadik törekvés is elég jól érzékelhető napjainkban, ez a nevelés-kényszer, kényszer és nevelés különböző dokumentumokban megfogalmazható ilyen törekvések az információtechnológia alkalmazásával és kulturális bevésődésével kapcsolatban.

Ez utóbbival kapcsolatban csak csendesen szeretném megjegyezni, hogy a nevelés és a kényszer, ez a sajátos együttlét meglehetősen makarenkói gondolat, és tudjuk, hogy mint pedagógus, ezt milyen környezetben és milyen okok miatt alkalmazta. Mi az eddig végzett, immár lassan történelminek is nevezhető munkásságunk során megtapasztaltuk, hogy talán nem ez volna a helyes út.
Ami a szükséglet és visszacsatolás – egészen a szükségletig – körforgalmat illeti, tulajdonképpen a TSR modell szellemi üzenete azért alapjában véve e körül foglalható össze. Azt meg nem kell külön hangsúlyozni, mint humánetológiai alapelvet, hogy az öngondoskodás a felismert szükségletek kielégítésére irányuló cselekvés.

Mindezekből az következik, hogy akkor, amikor mi a TSR modell elvi alapjait tekintve a TSR modellre gondolunk, és a TSR modellt kidolgoztuk, akkor kiindulási alapnak magát a célcsoportot tekintettük. Azt, hogy az érintetteknek – a lakosságnak, a helyi vállalkozóknak – a maguk környezetében milyen képességei és lehetőségei vannak, és ezekből a lehetőségekből kiindulva mit nyújt a globalizálódó, globális világ, illetve milyen eszközként jelenik meg az információtechnológia. Teljesen nyilvánvalónak tartjuk, hogy az a kérdés, hogy csapdában vagyunk-e vagy állítható-e csapda, csak akkor válaszolható meg, és csak akkor lehet elkerülni a megrázkódtatásokat, hogyha tehát alulról építkezve, a meglévő szükségletekből és lehetőségekből kiindulva gondoljuk végig a teendőket. Erről a Kataklizmák csapdája c. könyv egyébként részletesen szól, tehát erről kevésbé érdemes beszélni, és úgy tudom egyébként, hogy közkézen forgó műről van szó.

Mondhatjuk, hosszú-hosszú évek munkája, eredményeként itt van ez a kétkötetes könyv, aminek a fényképe is látszik, ennek az első kéziratának zárása 2003-ban történt, már akkor megállapítható volt, hogy tehát a szükségletekből kiindulva, és az információtechnológia adta lehetőségeket végiggondolva Magyarországon kivétel nélkül minden lehetőség megvan a cselekvéshez, ez ma is igaz egyébként.
Kiss Endre arra figyelmeztet egyébként, és egyre inkább oda kell figyelni arra a gondolatra, hogy az időablak most még nyitott. Ez be is tud zárulni, nem kell ezt különösebben hangsúlyozni, mindazokat a nehézségeket, ellentmondásokat ismerve, amelyek napjainkban zajlanak. Nem csak egyszerűen a pénzügyi és gazdasági válságra gondolunk akkor, amikor az ellentmondások és feszültségek hangsúlyozásra kerülnek. Öröm a sok-sok nehézség közepette, hogy ma már nem vita tárgya az, hogy a leghatékonyabb beavatkozási pont ebben a bizonyos nyitott időablakban a helyi közösség és szomszédság, amely a társadalmi tőke nagyon sok olyan elemét is képes mozgásba hozni, amelyről eddig mi még valószínűleg álmodni sem tudtunk.

Nem célom részletesen magát a TSR modellt és ennek a különböző ágát-bogát bemutatni, egyfelől azért, mert ma már azt lehet mondani szerencsére, hogy közismert. Nemcsak azért, mert az informatikai albizottság június 4-én már tárgyalta, hanem azért is, mert végtelenül egyszerű, nincs benne semmi új, nincsenek benne olyan dolgok, amelyek valami nagy titkokat rejtenének. A lényege az, hogy a TSR modell és az alkalmazott technológiai megoldások, az alkalmazott közgazdasági megoldások, jogi, számviteli megoldások egészében véve infrastruktúrát biztosítanak elsősorban a nagy ellátórendszerek számára, infrastruktúrát biztosítanak ahhoz, hogy hatékonyabban, gazdaságosabban, ügyfélbarát módon elérjék a maguk célcsoportját. Ez egyfelől lakossági szolgáltatásokat jelent, másfelől pedig inkubációt jelent, mindenekelőtt az egyéni és mikrovállalkozások számára.

Mindenféleképpen infrastruktúrát jelent mindazoknak a motivációs és e-befogadási programoknak, amelyek jellemzően az egyébként nagyon aktív és szinte figyelmeztető módon kiabáló civil szervezetek környezetében bontakoznak ki. A felelősség abban rendkívül nagy, megint csak nem mondtam ezzel semmi újat, közismert, hogy a civil szervezetek egyfelől rendkívül sok, ténylegesen értékelhető erővel járulnak hozzá a lakosság és különféle célcsoportok javára, másfelől pedig a legáldatlanabb állapotban vannak, miközben rendkívüli pazarlás is zajlik a civil szervezetek számára biztosított forrásokat illetően. És természetesen infrastruktúrája a piaci szereplőknek, amennyiben piacbővülést jelent az elérési hálózat révén.

Ez a táblázat, amelyet az elmúlt alkalommal is már ugyanebben a formában bemutattunk, egyébként majd picit később az interneten már kézzelfoghatóan látható is lesz, és amennyire tudom, a képviselő urak is megkapták, ez gyakorlatilag egyfelől a szolgáltatási portfóliót foglalja össze, bemutatja a TSR-t mint információtechnológiai csatornát, a kiszolgálóhelyeket, illetve eljut a maga célcsoportjáig. Itt a lényeg az, hogy amikor mérlegeltük azt, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre – amire az imént azt mondtam, hogy ma Magyarországon minden biztosítva van –, mindenekelőtt rendelkezésre áll, és érdemes kicsit elvonatkoztatva is értékelni, a szükséglet maga. Ez az egyik legnagyobb erőforrás, amit meglehetősen komolyan kellene vennünk. Szinte hihetetlen, amikor végiggondoltuk, hogy ezek a bizonyos, nevezzük így, tömegcikkek vagy a portfóliónak a kulcselemei, amikor megnéztük azt, hogy mennyi rutinügyet tartalmaz, elképesztő számok jöttek ki. Hadd mondjak egy példát csak a közigazgatásban: 22 millió ügyben 22 millió hatósági döntés születik egy évben Magyarországon. Ebben benne van olyan is, hatósági döntésnek minősül, mondjuk, egy útlevélnek a kiadása. Ennek körülbelül a fele, mintegy 10-15 millió ügy, nem akarok most senkit untatni azzal, számos kolléga végigszámolt dolgokat, hogy mi mindent jelent is az, ha megnézzük ezeket a bizonyos típusos ügyeket mint szükségletet, akkor kiderül az – félek is a számot kimondani –, hogy több százezer munkaévet állunk sorba, utazunk. Munkaévet! Miközben minden lehetőség adott, ma Magyarországon szinte nincs egyetlen település sem, ahol ne lenne legalább egy olyan infrastruktúra, épület, ingatlan, ahova egy szolgáltató helyet ne lehetne telepíteni. Egyébként ezer működik Magyarországon aktívan, kapacitástöbblete van, munkát várnak, hogy csinálhassanak valamit; technológia szinte mindenhol van az országban, mindenhol elérhető, bár tudom, hogy van, ahol az internetellátással még vannak problémák. Mindenhol van, sajnos, volt boltos, volt köztisztviselő, volt postás, volt pedagógus, szinte mindenhol azokban az életterekben, amiről itt beszélünk, tehát helyi közösségek szintjén léteznek. Ma már szinte minden, az alapszolgáltatások vonatkozásában érintett szolgáltatónak ezek a bizonyos rutinügyei elektronikusan fel vannak dolgozva, tehát van termék. Hosszú a sora annak, hogy itt ki mindenkiről lehet beszélni.

Ami az üzemeltetést és a központi logisztikai rendszert illeti, negyedik éve készen van, körülbelül 70 százalékos állapotban – nem is lehet több, mert a szolgáltatótól, a portfólió szereplőitől is függ még bizonyos interfészek kialakítása. Kétségtelenül tehát fejlesztési feladat van még előttünk, ami egyfelől informatikai, tehát bizonyos eszközparknak a bizonyos szintre hozása, a meglévő eszközpark bizonyos szintre hozása kétségtelenül előttünk álló feladat, miként a humánerőforrás-képzés is, ez a bizonyos volt postás, boltos és így tovább, hiszen alapvetően rendelkeznie kell áruismerettel, olyan áruismerettel, ami a portfólióban szerepel, és rendelkeznie kell valamilyen mértékben, de nem túlságosan mélyen rendszerismerettel, informatikai rendszerismerettel.

Nagyon érdekes, egy felkiáltójellel megjegyezzük, hogy nagyon érdekes és nagyon fontos ez a bizonyos IT-mentor program, ami elég közel áll ahhoz, hogy ne csak program legyen, hanem tényleges foglalkoztatás is lehessen az eredménye.

Finanszírozás, működés. Manapság ez az egyik kulcskérdés, vagy legalábbis annak tűnik. Teljesen nyilvánvaló, hogy a finanszírozása, mind a fejlesztése, mind pedig a működtetése üzleti alapon, de legalábbis szigorú üzleti szemlélettel képzelhető el, sehogy máshogy. Nem reális a költségvetési forrásokra ácsingózni, és az adófizetők pénzéből gondolkodni azon, amin egyébként az adófizető – később egy szám erejéig látni fogjuk – még keres is. Egy másik összefüggésben ezt majd igyekszem bemutatni.

A TSR szerkezetére vonatkozóan itt egyfelől bemutatjuk azt a szerkezetet, amelyet bizonyosan többen ismernek már. Másfelől pedig egy új elemet szeretnénk itt fölvetni a tisztelt bizottságnak, bizottságoknak, amennyiben nyilvánvaló az, hogy egy, az elektronikus alapellátás és közszolgáltatás mint olyan, ami egy látható hiány, tehát az elektronikus alapellátás, nem győzöm hangsúlyozni, hiszen itt nem arról van szó, hogy például az ügyfélkapu vagy az okmányirodák bonyolultabb ügyei, tehát itt a típusos, a rutinügyekről beszélünk minden esetben, tehát az elektronikus alapellátási és közszolgáltatási tevékenységnek teljesen nyilvánvaló, hogy valamilyen jellegű felügyelete, valamilyen jellegű gazdája kell legyen. Mi arra a gondolatra jutottunk, hogy ennek a legméltóbb helye éppenséggel a parlamentnek egy hozzáértő és illetékes bizottsága, mint ahogy az állam, illetve a kormány oldaláról is szükséges ennek a pandanja vagy ennek a tükre, ha úgy tetszik, kicsit szélesebben értelmezve tehát az elektronikus alapellátást és közszolgáltatást, ugyanis nem kizárólag az állami szolgáltatásokról van szó. Ha ugyanis megvizsgáljuk a szolgáltató helyek fenntarthatóságát a végpontoldalról, tehát ha azt az életteret vizsgáljuk, mint mindig kötelességszerűen, akiről a dolog szól, akkor jól látható, hogy a fenntarthatóság csak akkor biztosított, ha részben közigazgatási, részben közüzemi, részben pedig egyéb szolgáltatásokat is a szolgáltató helyek végeznek, végezhetnek. Egyébként ez egy magyarországi sajátosság, ezt szeretném mondani, mert például Oroszországban, noha az államigazgatás nagyon izgalmasan fölvetette a részvételi szándékát, de a közüzemi és egyéb szolgáltatás is fenntarthatóvá teszi a végpontot. Magyarországon a fizetőképes kereslet és egyéb összefüggések miatt ez egy kicsit bonyolultabb, de nagyon reális, és égetően szükséges természetesen.

Egyfelől tehát parlament és állam környezetében gondolkodni kell a felügyelet és szabályozás, pontosabban a partnerség kérdésében, másrészt pedig teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen összetett, integrált rendszer, nemcsak a végeken integrált, hanem a betáplálás oldalon is integrált, nyilvánvaló, hogy valamilyen konzorciumi formában kell hogy elkészüljön.

Ami ezt az Ügysegéd Zrt.-t illeti, bizonyosan szokatlan parlamenti testület előtt, hogy meg is nevezünk itt konkrétan egy céget. Ez teljesen üres, ma még nem dolgozik, arra a célra lett létrehozva, hogy ezt a bizonyos alap- és közszolgáltatási feladatot egyfajta rendszerben elvégezze. Végig kell gondolni majd egy szakértői fordulóban, hogy egészen pontosan mire, hogyan, milyen összetételben használjuk.

Az előttünk lévő feladatok rendkívül jelentősek, ezt most így tételesen nem olvasnám fel, amit közvetlenül most tennünk kell. Az mindenesetre biztos, hogy már eddig is, és ezt követően is több gazdálkodó szervezet, civil szervezet, több szakértő már összeállította azt a teendősort, amit el kell végezni még ahhoz, hogy minél gyorsabban az alkalmazásról beszélhessünk. Még az is nyilvánvaló, hogy ez az alkotói közösség nem nélkülözheti a szakmai együttműködést. Mindenekelőtt a Miniszterelnöki Hivatal, az Elektronikuskormányzat-központ, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és így tovább, a felsorolt szervezetekkel. Itt elsősorban korrekt szakmai kidolgozó munkára és együttműködésre van szükség, egyszerűen azért, mert nem találhatja ki a másik, hogy mire van szüksége az egyiknek, és fordítva. Tehát a partnerség ott kezdődik, hogy a szakértők konstruktív módon, a közösség érdekében, nyilvánvalóan a maga érdekeit érvényesítve, de képesek legyenek együttműködni. Egyébként az elmúlt 25 évnek, ha úgy tetszik, ez az egyik legnagyobb deficitje, éppen az együttműködés hiánya.

Ami a civil szervezeteket illeti, rendkívüli jelentőségük van egy ilyen típusú infrastruktúra vonatkozásában, legalább két, de inkább három ok miatt, amit itt felsoroltunk. Az egyik, hogy nekik is – ide sorolva a kamarákat és a különböző programokat is – szükségük van egy megbízható, fenntartható, stabil infrastruktúrára, amin egyáltalán a saját életüket élni tudják, amivel a célcsoportjaikkal a kapcsolatot tartani tudják. Nem létezik ma ilyen. Kicsit úgy vagyunk ezzel – bár ezt egy másik kép mutatta –, hogy „földutakon” jár mindenki, a saját maga kis földútján. Ez valami hihetetlen gazdagságot jelent az egyik oldalról, a másik oldalról meg természetesen pazarlást. A saját szolgáltatásaikat tudják nyújtani, amivel valamilyen módon nyilvánvalóan a saját fenntartásukat is segíteni tudják. Ami a rendszer, a lakosság, a mikrovállalkozások számára talán a legfontosabb, hogy a jelenlétükkel hitelesen tudják közvetíteni, becsatornázni azokat a szükségleteket, amelyek bizonyos növekedés után – ha úgy tetszik – általánossá válhatnak, általánosíthatók.

A TSR modell lényege – kicsit üzenet ez talán a holnapra is – az, hogy nem igényel normatív támogatást, az, hogy egyszerűen arra van szükség, hogy munkát lehessen végezni. Egyszerűen az, hogy a tevékenységnek – maguknak a szolgáltatásoknak – mérhetőnek kell lenni, teljesítmény szerint kell javadalmazni, mert ez biztosítja a fenntarthatóságot. Más kérdés az állami támogatás, amely bizonyos prioritásokat élvező okok miatt természetes, hogy szükséges azoknak, akik arra rászorulnak, akik arra méltók. Felesleges a tisztelt társaság előtt ezeket felsorolni, hiszen mindenki pontosan tudja, miről van szó. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állam szerepének fokozatosan – finanszírozás vonatkozásában is – csökkennie kell, képes arra, hogy csökkenjen. Állam alatt természetesen mindig szigorúan az adófizetők pénzét értem.

Az a bizonyos kétkötetes könyv, ami itt van, a többi között az üzleti terveket is tartalmazza. Picit frissíteni kell, de sajnos a lényeg nem változott. Manapság nagy vita folyik azon, hogy adóemelés, adócsökkentés, ezt csinálni, azt csinálni; a cél ugyanaz. A szándék teljesen világosan ugyanaz: minél több pénz maradjon kint a lakosságnál és a kisvállalkozásoknál. Ezt lehet úgy is, hogyha egyszerűen ésszerű infrastruktúrát alkalmazunk, és nem kényszerítjük pazarlásra azokat, akikért vagyunk.
A portfólió teljes üzemelése mellett – később szívesen elmondom, ha valakit közelebbről érdekel – családonként alsó hangon 36 ezer forintot, vállalkozásonként 250 ezer forintot lehet évente megtakarítani. Extrém eset van most, mert még ennél a 100 milliárdnál is nagyobb számokról van szó: rendkívül jelentős költségvetési megtakarítások érhetők el egyszerű ésszerűsítéssel úgy, hogy senkinek nem sérül az autonómiája, a tartalomgazdai szerepe, stb. Részben abban az anyagban, amit kiosztottunk, részben korábban a várható eredményeket elég pontosan leírtuk, 10-12 ezer munkahelyről van szó, közvetve lényegesen többről a kisvállalkozások inkubációja okán. Lényegesen többről az innováció okán, ami nemcsak az úgynevezett pólusközpontokban, programokban testesül meg. Az innováció az egyes emberek fejében születik, az egyes vállalkozások az innováció hordozói.
Nagyon szerényen és nagyon halkan, de megfontolásra ajánljuk tehát a tisztelt bizottságnak egyfelől azt, hogy a magyar parlament hozzon létre alapellátással és közszolgáltatással foglalkozó állandó bizottságot – akár hihető, akár nem, erre legalább 15 évig még szükség lesz –, hogy közvetlenebbül és konkrétan is figyelemmel kísérjék megfelelő szinten, mit is jelent az, hogy alapellátás és közszükséglet, közszolgáltatás. Nagyon világosan látszik, hogy a kormányzaton belül is, az egyes tárcáknál külön-külön megjelenő, egyébként égető alapellátást és alapszükségleteket jelentő dolgok megfelelőképpen koordinálva legyenek, és infrastrukturálisan hatékony csatornán mozogjanak. Megfelelő infrastruktúra kell mindenképpen, minden további reformhoz, minden további változáshoz. Nem lehet infrastruktúra nélkül érdemi és hatékony változásokat – sem az közigazgatásban, sem máshol – végigcsinálni.

Tisztelettel kérjük a bizottságot, hogy támogassa a modell alkalmazását, pontosan ajánlja figyelmébe szakértői megítélésre a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Magyar Fejlesztési Banknak, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak. Javasoljuk azt is – itt az idő természetesen nem ad rá lehetőséget –, hogy a jelenleg folyó fejlesztési terveket, programokat – amelyek valamilyen módon szinergikus viszonyban vannak egyfelől egymással, másrészt az információtechnológiával, harmadszor értelemszerűen ennek a bizonyos infrastruktúrának a kiépítésével – vizsgálják felül, ha még nem késő. Itt elsősorban a Miniszterelnöki Hivatalnak, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnak, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak lehetnek elég komoly teendői. A mi tapasztalatunk és megítélésünk szerint egyébként, ha felülvizsgálatra kerül, ha nem, felül kell vizsgálni, mert számos program az ismert okok miatt abban a formában amúgy sem végezhető el. De nagyon jól kiváltható, elébe mehetünk a 2009-es év közepének, amikor is a szakértők határozottan jelzik, hogy a lakosság és a kisvállalkozók érzékelni fogják a ma problémáit.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, az előadói oldalról van-e még hozzászólás folytatólag, vagy térjünk-e át a kérdésekre, hozzászólásokra. (Jelzésre.) Akadémikus úr!

Palánkai Tibor akadémikus tájékoztatója

PALÁNKAI TIBOR akadémikus: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Ha jól vettem észre, nem kell használnom a „képviselő asszonyok” kifejezést, mert nincs ilyen megszólítandó. Nagyon köszönöm a meghívást, és röviden, pár percben három kérdésről beszélnék. Egyrészt az úgynevezett Lisszaboni Civic Fórumról, aminek az apropóján kívánok szólni, másrészt a Lisszaboni programról, és néhány szót szólnék a TSR modell kapcsolódásáról.

A Lisszaboni Civic Fórum 2004-ben alakult meg Lisszabonban, több ország tudósai, üzletemberei, diplomaták, újságírók s a többi, kutatók vesznek ebben a fórumban részt. Én ennek az alelnöke lettem néhány héttel ezelőtt, amikor a fórum tartotta az ülését. A szervezetet Németországban jegyezték be, egyébként németországi elnöke van. A célja az, hogy tulajdonképpen a lisszaboni programot támogassa, aktívan és szakmailag támogassa. Ha én jól értettem tanult angol kollégáimat, akkor ez a „civic” kifejezés a Lisbon Civic Forumban, és nem „civil”, ezt fejezi ki, hogy valamiféle szakmai és aktív jellegű támogatást kívánunk a lisszaboni programhoz nyújtani.

Az előzményeket tulajdonképpen a lisszaboni programmal kapcsolatban átugranám. Annyit mondanék, hogy tulajdonképpen a lisszaboni programot Európa versenyképességi problémái vetették föl. Több fordulóban is nekifutott az EU ennek a kérdésnek, és végül a 2000-es lisszaboni program volt az, ami erre próbált választ adni. Ezzel kapcsolatban csak azt hangsúlyoznám, hogy ezt mi egyrészt egy releváns programnak tartjuk, és annak is gondolom. A globális kihívások különféle területeken válaszokat igényelnek, és tulajdonképpen az EU-nak ez, minden korlátja és bizonyos szempontból hibája ellenére ez a program próbált komplexen és relevánsan ezekre a kihívásokra válaszolni. Hozzáteszem azt is, hogy konzisztens program, tehát nagyon sokan mondták, hogy ó, ez egy ilyen lila köd, és tulajdonképpen nem is releváns, mert egymással ütköző célokat tűz ki, tehát versenyképes és szociális igazságosság. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy konzisztens, például a skandináv országokban meg tudják valósítani ezt a programot.

Ha megnézzük a legfontosabb kérdéseket, azt látjuk, hogy versenyképesség, technológiáknak, infrastruktúráknak a kialakítása, tudásalapú társadalom, dinamikus gazdaság fenntarthatósága, szociális integráció. Ez tehát az egyik dolog, hogy ezek nem zárják ki egymást, összeegyeztethetőek. És ugyanakkor még egy dolgot hangsúlyoznék, hogy az itt felsorolt dolgok bizonyosfajta sorrendiséget is jelentenek, ami azt jelenti, hogy nyilván egy globális versenyben a versenyképesség a prioritás, a versenyképességhez kellenek a megfelelő technológiák, kell a tudásalapú társadalom, kell az emberi tényező, enélkül nem lehet gyors gazdasági növekedés, nem tudok igazából megfelelően munkahelyeket teremteni, és mindez feltételezi azt, hogy egyáltalán relevanciája legyen például annak, hogy valamiféle szociális igazságosságra törekszem. Nem lehet ezt megfordítani. Ha tehát én azt mondom, hogy a szociális igazságosság a prioritás, de figyelmen kívül hagyom a versenyképességet, ez nem működik. Lehet rövid távon eltérő hangsúlyokat hozni, de azért egy bizonyosfajta sorrendiség van, és ebben a sorrendiségben az van, hogy lényegében a versenyképesség a legfontosabb kulcsszó.

A lisszaboni programot értékelték, egy sor hiányossága fölmerült, hogy nem tekintették komolynak, hiányoztak az akcióprogramok. Ez bizonyos mértékig változott, most már nemzeti programok készülnek, összekapcsolódik a nemzeti fejlesztési tervvel, és valamelyest javult a program finanszírozása. Úgy gondolom persze, nagyban azon múlik, mennyiben kapja föl ezt a programot az üzleti szféra, de már az EU-költségvetésben, a nemzeti költségvetésekben is van valami. A Lisszaboni Civic Fórum itt kapcsolódik hozzá, hogy igazából elmaradt a tudományos elemzés, tehát mi azt próbáljuk, annak az érdekében tevékenykedünk, hogy ennek a megfelelő elemzése történjen meg, lekerüljön a társadalomba, a társadalommal megfelelő párbeszédre kerüljön sor.

Amit én kiemelnék itt, egyrészt az, hogy nem igazán konkretizálódott a strukturális reformokkal való kapcsolata, tehát nem igazán tudatosodott az, hogy itt bizony nemcsak ilyen általános e-technológiáknak, infrastruktúráknak a bevezetéséről van szó, hanem nagyon fundamentális, átfogó strukturális reformokra van szükség, és ezek nélkül nyilván nem lehet sikert elérni. Ez az egyik. A másik az, amit itt időről időre fölvetettünk, hogy a lisszaboni program a fejlett országoknak, tehát az eredeti 15-öknek volt a programja, és hiányzott az, hogy igazából hova kell fölzárkózni például. Volt ezzel kapcsolatban, hogy föl kell zárkózni az Egyesült Államokhoz. Ezt a lisszaboni programot a skandináv országok jobban teljesítik, mint az Egyesült Államok, tehát nem kell semmiféle fölzárkózás. Viszont belül szükség van egy ilyen fölzárkózásra, ha az új tagországokat vesszük.
Nagyon lényegesnek tartom, hogy Magyarország egy nyitott gazdaság, kiszolgáltatott a globális versenynek, és a verseny szempontjából nemcsak technikai szempontból, technostruktúrákban kell versenyezni, hanem intézményekben, szabályozásban, és így tovább.

Nem kívánom hosszan igénybe venni a tisztelt hallgatóság figyelmét; végül a TSR modellre szeretnék röviden kitérni. A Lisszaboni Fórum tavalyi ülése itt volt Budapesten, ahol a TSR modellről kaptunk egy tájékoztatást, és úgy ítéltük meg, hogy fontos, támogatandó kezdeményezésről van szó, és tulajdonképpen olyan alapon támogattuk ezt, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomba minél szélesebb körben jussanak el ezek a technológiák és ezeknek az alkalmazása. Amit itt végül is kiemelnék, nagyon lényeges, hogy gyakran bírálnak bennünket. Nemrégiben olvastam egy koreai anyagot ezzel kapcsolatban, hogy Európában úgy mondják, hogy a kínálati oldalt próbálják erősíteni, tehát hogy minél több számítógép legyen, minél többen alkalmazzák az internetet, például ingyenes hozzáférés az internethez, és a keresleti oldalt elhanyagolják, tehát hogy hogyan tudom összekapcsolni az igényekkel ezeket a technológiákat. Úgy gondolom, a TSR modell egy olyan példa, ami ezt a komplex közelítést alkalmazza, tehát tulajdonképpen nemcsak a kínálati oldalról, hanem a keresleti oldalról is próbál válaszokat adni. Itt elhangzott, nagyon lényeges, hogy munkahelyet teremt, költségvetési kiadásokat vált ki, versenyképességet javít, kis- és középvállalatokat támogat, és egészében nyilván a jóléti hatásait is számszerűsíteni lehet. Én tehát úgy gondolom, most nem mint a Corvinus Egyetem emeritus professzora meg a könyv szerzője, hanem ennek a nemzetközi szervezetnek a nevében is hangsúlyozom a támogatásomat, és ajánlom a tisztelt bizottság figyelmébe ezt a projektet.
Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások, vélemények

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Köszönjük a tájékoztatást. Az ígéretek tekintetében óvatos duhajként szoktunk viselkedni, de azt gondolom, azt mindenképp tudjuk teljesíteni, hogy a programot a megfelelő döntéshozók, illetve különböző szervek, intézmények figyelmébe ajánljuk.

Azt gondolom, alapvetően helyes az, amit most csinál az e-Befogadásügyi bizottság, azt az alakuló ülésen felvetettük, hogy nagyon sok olyan személy és szervezet van, akik e-befogadás ügyben vagy annak a környékén motoroznak, kívánnak tevékenykedni. Jó, hogyha erről mi is átfogó, tiszta képet kapunk, másrészt jó, ha ezen szervezetek, személyek is tudnak egymásról. Azt gondolom, a bizottságnak valamilyen szinten feladata – nyilván nem sértve e szervezetek autonómiáját –, hogy kicsit egy irányba terelje ezeket a törekvéseket, hogy minél hatékonyabb legyen a dolog.
Úgyhogy szeretném, hogyha a következő ülésünkön is tudnánk meghallgatni ilyen elképzeléseket, és arra bíztatok egyébként minden itt lévőt, hogy ha tud ilyenről, akkor azt hozza ide a bizottság elé, jöjjön ide a bizottság elé – nyilván egyeztetett formában –, mert ez tényleg fontos. Magam a TSR modell mellett még kettőt vetettem fel az alakuló ülésen, az egyik az e-falu kérdésköre volt, a másik pedig a „Netrekész” program. Úgyhogy szeretném, hogyha őket is majd a következő üléseken sikerülne meghallgatni.
Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Pettkó úr, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, és köszönöm szépen az ajándékkönyvet, bár én annak idején, amikor a könyvbemutató volt, megvásároltam, úgyhogy nekem ez a könyv természetesen megvan. Tovább fogom adni egy olyan politikus számára, aki nem ismeri ezt a modellt.
Egyetértek Nyitrai Zsolt alelnök úrral, képviselőtársammal. Azt gondolom, helyes volt, hogy ismét beszéltünk egy kicsit más körben erről a programról, mint jó néhány hónappal ez előtt. Mint ahogy az is helyes dolog, hogy a parlament illetékes szakbizottsága minél több programmal szeretne megismerkedni, minél több program elképzelőit, elkészítőit és konstruktőreit szeretné összehozni itt a Ház falai között annak érdekében is, hogy minél több dolgot meg tudjunk ismerni.
Tulajdonképpen Nyitrai képviselőtársam már az egyebek kategóriába is átment, nem tudom, elnök úr, én is beszélhetek-e erről, hiszen képviselőtársam javasolta két másik program meghívását. Természetesen én is azt gondolom – visszatérve még ehhez a napirendi ponthoz –, hogy javasoljuk, ez a forma, amit itt javasolt képviselőtársam, az MDF számára is természetesen elfogadható. Azáltal is, hogy ez bekerült a jegyzőkönyvbe, bárki által olvasható, kereshető lesz majd két hét múlva, amikor ez felkerül a honlapra.

Miután az év végén jól kell sáfárkodnunk az idővel, maximum három vagy esetleg négy – de inkább a három reális – eseti bizottsági ülést fogunk tudni tartani, mivel december 15-én vége a parlamentnek, ezért még egy programot javasolok, amit szeretném, ha mindenképpen az év végéig idekerülne a bizottságunk elé. Márpedig ez a TITAN-program, hiszen májusban aláírtunk egy anyagot, itt nem messze a díszteremben. Eltelt azóta jó néhány hónap, és azt gondolom, fontos lenne, hogy értesüljünk arról, ami az elmúlt időben – május 18-án írtuk alá mind bizottsági, mind miniszterelnöki szinten ezt a programot – történt. Tehát fontos volna, hogy az idén még egyszer erre rápillantsunk. Hiszen ha valaki aláír egy ilyen anyagot, a nevét adja hozzá, akár kormányzati, akár képviselői, frakciói szinten, akkor szerintem kötelessége nyomon követni. Ezért javasolom, hogy az elkövetkező egyhónapos munkánkban erre is szenteljünk időt. Teljes mértékben egyetértek az e-falu témával, és a Nyitrai képviselő úr által felvetett másik témával is, és azzal is, hogy az eseti bizottság tagjai tegyenek még javaslatot, hogy miről hallottak vagy tudnak, és akkor ezeket tegyük meg.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Magam is szeretnék hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz még, mielőtt áttérnénk az egyebekre.

Az e-befogadást, és annak egyik fontos formáját, a TRS modellt a magam részéről is alapvetően versenyképességi kérdésnek tartom. Tehát igenis, Magyarországnak e téren felmutatott teljesítménye egy meghatározott versenyképességi komponens Európán belül, és kétségtelen tény, Európa ilyen típusú teljesítménye a létező nagypiacok esetében összehasonlító faktor Amerikával és Ázsiával, ez nem kérdés, sőt meghatározó ügy.

A magam részéről – ezt mondjuk, hajlandó vagyok el is mondani nyilvánosan – nem szűkítem le az e-befogadást az európai program által preferált ügyekre, bár azokat meghatározónak tartom, igenis idősügyi kérdés, igenis kisvállalkozások és középvállalkozások kérdése, igenis e-governmenté, tehát ez mind e-befogadás. De meghatározó az, hogy milyen környezetben, milyen lehetőségekkel bírunk ez ügyben.

Tehát az állam feladata nem merül ki abban, hogy mondjuk preferál egy ilyen gondolatot, mint a TSR modell, hanem el kell gondolkodnunk afelől is, hogy az internetet, mint közművet alá kell tenni ennek az egész ügynek. Az internetközmű megjelenése nemcsak olyanfajta kérdés, mint az, hogy most milyen minőségben tudunk az V. kerületben vagy Nyékládházán internetezni, és most ki tudja-e tölteni a blogját, és milyen mértékben áll rendelkezésére ez a háttér, mint technikai lehetőség, hanem gondoljuk meg, nem mindegy, hogy lehet-e dolgozni azon a hálózaton. Egyáltalán nem mindegy. Tudniillik, egy ADSL-hálózat úgy kezdődik, hogy aszinkron. Nem mindegy, hogyha kapok egy anyagot a munkahelyemtől Nyékládházán – elnézést, akkor egy kellemesebb helyet, mondjuk Iregszemcsét mondom –, akkor vissza tudom-e tölteni. Tehát van-e esélyem rá, hogy visszatöltsem. Abszolút nem mindegy. Magyarán a feltöltési lehetőségeknek nagyjából komfortosnak kell lenni ahhoz, hogy tudjunk dolgozni.

Vagy: hétköznapos ügy, ha az oktatásban élni akarok azzal a lehetőséggel, a különböző szinergiákkal, hogy mondjuk 10-12 intézményben egyszerre gondolok oktatást tartani az internet felhasználásával, akkor nekem olyan sávszélességre van megbízhatóan szükségem az egész országban, hogy mindenütt tudjam biztosítani ezeket. Ezt meg lehet csinálni üzleti alapon, csak annak az általánossága kevéssé várható. Tehát minden bizonnyal itt állami szerepvállalásra, állami fejlesztésre is szükség van, és meglehetősen nagy biztonságra. Mert most már nincs állami posta, hogy azt mondjam, építsd ki az üvegszálat minden faluba. (Kalmár István: Miért nincs posta?) Az okát most ne taglaljuk, de nincs. Ezért úgy vélem, teljesen jogos elvárás, ha úgy gondoljuk, hogy mondjuk a személyes szabadságjogok kiteljesedéséhez, a személyes lehetőségek bővüléséhez, Magyarország versenyképességéhez, a gazdaság jövőjéhez hozzátartozik egy abszolút szélessávú internetközmű mindenki számára hozzáférhetően, akkor viszont el kell jutnunk odáig, hogy ez mindenütt meglegyen.

Tehát nem lehet az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben nincs ilyen. Márpedig magától nem lesz, hiszen egy csökkenő lélekszámú községbe, kisvárosba ki fog üvegszálat elvinni, mikor tudja, hogy nem fogják tudni megvásárolni maguktól. Vagy fordítva: ha ott van, akkor következik be a fejlődés, és nem fordítva. Tehát nemcsak sztrádát célszerű építeni – bár meghatározó –, hanem amellett, a mentén… (Pettkó András: Infosztrádát.) Az infosztrádát szoktuk mondani valóban, de itt konkrétan az üvegszálra gondolok. Tehát nemcsak mobilinternet, nemcsak ADSL, nemcsak odaviszem valahogy, aztán kész, hanem igenis, legyen ott az üvegszál lehetőség szerint. Feltéve, hogy úgy gondolkodunk, hogy egy TSR modellnek van jövője Magyarországon. Márpedig úgy gondolkodunk.

Miért tesszük ezt? Azért, mert az a lehetőség, hogy ez a fajta közreműködői tevékenység, ami az ügyek intézésében a munkahelyek megszerzésében, fenntartásában, a legváltozatosabb dolgokban, amit ebben a bizonyos portfólióban elhelyezünk, képes önmagában is munkahelyeket generálni, mindamellett lehetővé teszi azt is, hogy azok a – minek nevezzem – személyes szabadságjogok kiteljesüljenek, amelyeknek az eljuttatásában vagy jelenlétének biztosításában nemhogy mindannyian érdekeltek vagyunk, hanem kötelezettségeink vannak. Kvázi ez a küldetésünk.

Van erre lehetőség, tehát valóban, az a bizonyos időablak nemhogy nyitva van, hanem most működik ténylegesen. Igenis, pontosan ott tartunk, hogy ebben az országban lehetőség legyen egyfajta ilyen közmű létrehozására. Lehetőségünk van arra is, hogy a szállítás, a személyes szabadság és a szabad mozgás mellett a szabad informálódás és a szabad bekapcsolódás is az információs társadalomba mindenki számára hozzáférhető legyen. De ennek nemcsak törvényi és szabályozási oldalról kell jelen lennie, hanem a maga valóságában is. Ahhoz, hogy ez működjön, valóban – a modell mostani interpretációjában hallottunk erről néhány mondatot – szükség van arra, hogy az az interfész, ami a közélet, az állam és a személyek, a cégek, a civil szervezetek között működik, ez valahogyan megjelenjen. Ennek a formája lehet például a hírközlés mintájára, ahol létezik egy NHH, egy ilyenfajta hivatal, ami ezzel foglalatoskodik, ami meghatározza az itt működő piacokat, hiszen ezeket a piacokat lehet hagyni, hogy kifejlődjenek, de létre is lehet hozni, lehet őket definiálni is. Magyarán az állam megmondhatja, meddig van az, amit ő maga meg akar oldani, végre akar hajtani, amit a hivatalon belül feladatként le akar osztani az önkormányzatoknak, az ügyvédeknek, és nem tudom, kiknek, ki mindenki tud végezni milyenfajta tevékenységet, és mi az, amire úgy gondolja, hogy majd az állampolgár maga fogja elvégezni, a cégek maguk fogják végezni, ehhez természetesen ez a TSR rendszer óriási segítséget tud nyújtani, hiszen a végrehajtás oldalát is szervezni kell. S ha netán definiálhatom, hogy mik ezek a dolgok, a portfóliót meg tudom határozni, ahhoz esetleg támogatást tudok adni, be tudom árazni, vagy igényként meg tudok jelenni, tehát mindenféleképpen egy olyan típusú tevékenységet lehet végezni, amely magas színvonalon, európai vagy világszínvonalon például az NHH a saját piacain végez, és mint piacot már definiált a saját területén. Nyugodtan gondolhatunk arra, hogy ezen a területen is lehet ilyet művelni, mert ha van egy ilyen Ügysegéd Zrt., amely működik, és sikeres lehet vagy lenne, meg kell mondjam, minden bizonnyal lenne több is. Tehát abban a pillanatban, hogy van egy ilyen országos rendszer, ami kinyílik, és valóban kinyílhatna létező információs pontokra, tehát különböző civil szervezeteknél, különböző, államilag preferált ilyen hálózatoknál vagy bármi más hálózatra is lehet telepíteni ezt nyilván, vagy a posta szervezetére is lehet például telepíteni, különösen hogy most olyan típusú postaszerkezet jön létre, amely valóban alkalmas mindenféle más tevékenység befogadására is, nem feltétlenül zöldségest kell csinálni a posta mellett, hanem lehet csinálni mellette például TSR-pontot is, miért is ne. Elnézést, hogy most a posta jut eszembe, de túllépek majd ezen a dolgon. De alapjában véve a TSR az a tevékenység vagy az a formula, amely jól összefoglalja azt a tevékenységi kört, amit célszerű valóban a jelenlegi fejlesztési irányok mellé fölsorakoztatni, elhelyezni.

A bizottságunk bizonyára alkalmas arra, és úgy látom, a részvevők is támogatják azt a gondolatot, hogy formálisan is ajánlani fogjuk a gazdasági és fejlesztési miniszternek, ahogy kell, illetve minden olyan szervezetnek, ahol erre alkalmas fogadókészséget találunk. Tehát azt fogom kérni a bizottság tagjaitól, hogy ne csak vegyék tudomásul a bemutatót, hanem az abban rejlő olyan megjegyzést, hogy akkor ajánljuk a felsorolt szervezeteknek – nem akarom visszanézni, miket sorolt föl az előadó –, valóban, tegyük meg formálisan is ezt a fajta ajánlást.

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy egy ilyen típusú gondolattal egyetértenek-e.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Én egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy aki ezt a könyvet olvassa, annak ajánlom Jámbor Gyulát, hiszen ő volt az, aki ezeket a riportokat elkészítette, és nagyon jó az anyag. Tehát köszönet Jámbor Gyulának a munkájáért; ennyit szerettem volna még hozzátenni.

ELNÖK: Kalmár úr, parancsoljon!

KALMÁR ISTVÁN, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács titkára: Köszönöm szépen. Most már valószínűleg kaphatok szót, pláne miután mintha többször meg tetszett volna szólítani engem, elnök úr.

Ha én jól értem, már megint ezeknek a helyi közösségeknek keressük azokat a közösségi tereit, amelyet elég gyorsan sikerült megszüntetni. Így tehát keressük azokat a postahelyeket, amely a helyi közösségnek egy közösségi tere volt, és nemcsak postai szolgáltatást… (Többen távoznak az ülésteremből.) – megvárom, amíg mindenki elhagyja a termet. (Derültség.) Tehát a helyi közösségeknek keressük azokat a közösségi tereit, amire elnök úr is célzott, amelyek mára már nincsenek. Megszűntek a posták, amelyek olyan közösségi terek voltak, ahol nemcsak postai szolgáltatásokat nyújtott a posta, hanem az emberek egymással tudtak mindenféle dolgot megbeszélni, közösségi tér volt tehát, egy agóra, ha úgy tetszik. Keressük az iskoláinkat, amelyeket sikerült megszüntetni, és ez ma is folyik. Az is egy közösségi tér, jelzem. És megpróbálunk új és új gondolatokkal ilyen közösségi tereket létrehozni.

Egypárat azért felsorolok ezek közül. Vannak olyanok, amelyek megelőzték a telepostaházak hálózatát, ahol egyébként internet is volt természetes módon, és minden olyan közösségi szolgáltatást, illetve piaci szolgáltatást terveztünk elérni, amelyet most tervez elérni a TSR modell, illetve még ezen kívül is más szolgáltatásokat. Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a teleház ezt megelőzte. Aztán léteznek e-Magyarország pontok, amelyek ugyancsak közösségi tereket hoznak létre. Most, nem olyan régóta léteznek Új Magyarország pontok – vagy talán csak egy, nem tudom, hány –, létezik egy keretprogram, amelyet itt hallottunk, hogy majd újra bemutatásra kerül, ami valamit majd ezekkel tesz. Csak én azt nem értem, hogy ha egyszer egy ilyen, tulajdonképpen közösségi rendszer Magyarországon létezett, ebben miért kell okvetlenül, természetesen megszüntetés után, nem átgondolva, rengeteg különböző, ahogy ez elhangzott, többféle módú megközelítéssel, de ugyanazt megközelítve újra ezeket a gondolatokat valahogyan összeszedve, rögvest egy döntést hozni, miszerint most, mondjuk, ez a modell vagy az a modell a jó. Én azt gondolom, hogy az e-Befogadásügyi eseti bizottságnak az egyik fő feladata az, hogy ezeket csatornázza, hallgassa meg, valóban, és ezek után vonja le azt a következtetést, hogy az a közösségi térben elérhető piaci és állami szolgáltatás, amelyet valóban az emberek szükségletei már meghatároznak, milyen modell keretein belül jusson el az emberekhez.

Még egy gondolat. Ki volt itt vetítve, hogy munkahelyet teremt, ki volt vetítve, hogy költségvetési támogatást vált ki. Jelzem, hogy a Magyar Posta annak idején 12 ezerrel több munkahelyet tudott magáénak abban az időben, 2002-ben, mint most; talán még mindig csúcstartó a posta e tekintetben, hogy mennyivel kevesebben dolgoznak most ott. Költségvetési támogatást váltott ki, merthogy állami vállalat, egyébként nem rászorulva állami pénzekre – tehát ez nem a MÁV –, fenn tudta magát tartani. Csak jelzem egyébként, hogy ennek az egész kispostahálózatnak a fenntartása abban az időben 1-1,5 milliárd forint volt évente. És ott minden ilyen helyen bankok kezdtek megnyílni, biztosítótársaságok kezdtek megtelepedni, utazási iroda jellegű szolgáltatásokat kezdett a posta közvetíteni, és természetesen nem hentesáruval, vagy ahogy elnök úr említette a zöldségest, nem ilyesmivel foglalkoztunk, hanem amiről úgy gondoltuk, hogy ebbe a közösségi térbe beleillik. Ennek vége. Valóban újra kell teremteni, egyetértek; azzal is tökéletesen egyetértek, amit elnök úr mondott, miszerint is a hálózatot magát el kell vinni. Igen ám, de a tartalom a lényeg! Mi lesz az a tartalom, amelyet el tudunk juttatni? – ez fontos, a legfontosabb. És ezekről a tartalmakról az embereknek, akik ott vannak ezeken a településeken, már most tudniuk kellene, hogy ilyen tartalmak léteznek. Ugyanis ha nem fognak tudni kellő időben erről, akkor nem lesz rá igény, nem fogják tudni, hogy nekik ilyen létezhet. Azt gondolom, mindenképpen összefügg egyfajta ilyen oktatással is a történet. Ha pedig az iskolákat beemeljük ebbe a körbe, amelyek most ugyancsak, talán éppen tegnap hallottam, hogy újabb iskolák szűnnek meg, közoktatásban ráadásul; azt gondolom, egy ilyen közösségi tér és az informatika együttesen segíthet ezeken a kérdéseken is, ha már ennek mindenképpen így kell lennie. Ugyanúgy a munkahelyteremtéssel teljes mértékben egyetértek. Ezekből a közösségi terekből ez is kijöhet.

Azt már kevésbé érzékelem, de lehet, hogy majd valaki ezt el fogja nekem magyarázni, hogy a széles jólét ebből hogyan következik. Talán az utolsó felsorolásban ez volt.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Kalmár úr. Maga a TSR modell, mint napirendi pont, ki van téve annak a dolognak, hogy ha így 4 óra környékén a bizottság tagjai megmozdulnak, akkor a határozatképességünk érzékennyé válik. Ezért kicsit erőltetetten abba az irányba viszem el az ügyet, hogy van egy olyan döntésünk, hogy akkor az állami szervek figyelmébe ajánljuk ezt a – nevezzük így – becsatornázást, hogy az előttem szólóhoz kapcsolódjak, ha ezt a fajta funkciókat betöltjük.

Szavazás

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ezzel egyetértenek-e. (Szavazás.) Egyetértünk, tehát a jelenlévő tagok egyhangúlag támogatták azt, hogy a TSR modellt azokkal a kiegészítésekkel is, amelyek ma hangzottak el, hiszen azért nagy jelentőségűnek érzékelem, hogy azt a bizonyos állami interface-t is megfogalmazta a modell alkotója, és nézzék el, de azzal a kitétellel is, hogy az internetközmű – mint szükséglet – ehhez megfogalmazható. Ezzel a kitétellel együtt a vonatkozó minisztériumokhoz, a kancelláriaminisztériumhoz, a fejlesztési háttérhez el fogjuk juttatni, mégpedig ajánlással, a bizottság mostani döntésének megfelelően. (Koszorús László elhagyja az üléstermet.)
Tekintettel arra, hogy nem kértem többet a bizottság tagjaitól, mint ezt a másfél-két órát, nézzék el nekem, de láthatóan innentől kezdve tanácskozási típusú az összejövetelünk, így folytatjuk. (Jelzésre.) Pettkó úr, parancsoljon!

További hozzászólások

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék szólni, és néhány gondolatot felvetni. Azt, hogy a postákból melyik párt mit szeretett volna csinálni, arról szerintem hosszú vitát lehet nyitni. Ha valaki elolvassa a mi programunkat, akkor abban egyértelműen benne van, hogy informatikai központokká szerettük volna alakítani. De sajnos, miután az elmúlt, mondjuk hat évben nem ez történt az országban, ezek után elég nehéz lesz más folyamatokat elindítani, bármilyen színezetű kormány is lesz, vagy ennek a kormánynak is, ha rádöbben arra, hogy a jelenlegi irányon esetleg változtatni szükséges. De ez csak egy kitérő mondat volt.

Amit ennél fontosabbnak tartok, hogy úgy érzékeltem, minthogyha a tartalom – eljut-e az üvegszál mindenhova –, a sávszélesség és egyéb kérdésekről gondolkodtak volna hangosan a bizottság különböző tagjai. Azért azt viccesnek tartom, hogy például a Magyar Országgyűlés üléstermében – hála Istennek – egyre több országgyűlési képviselő használja a laptopját, és ha mondjuk egy keddi ülésnapon fel akarok menni a parlamenti hálózatra, akkor nincs probléma, de hétfői ülésnapon, amikor mondjuk 80 képviselő használja a gépét egyszerre, akkor nagyon le van lassulva a hálózat. Ezt csak arra gondolva mondtam, amit a képviselőtársam mondott, hogy honnan hova milyen anyagot szeretne eljuttatni. Természetesen ezt mi azon az ötpárti egyeztetésen, ami nemrégiben lezajlott, felvetettük, úgyhogy meg fogják oldani ezt a technikai jellegű problémát.

Mindenesetre azt gondolom, hogy mindenkinek igaza van. Ha nincs tartalom, akkor minek juttatjuk el, miért van mindenkinek lehetősége majd hozzájutni. Tehát ezt párhuzamosan kell csinálni, egyszerre, és szerintem nem lehet különbséget tenni abban, hogy a tartalommal vagy magával a technikával menjünk-e előre. Ehhez kapcsolódóan csak halkan jegyzem meg, hogy meg kell nézni a szakbizottság tagjainak a következő évi költségvetést, hogy például a kormányzati gerinchálózatnál és egyéb kérdéseknél milyen drasztikus csökkentések történtek.

Csak azt javasolom, hogy van beadva néhány olyan módosító javaslat, amely a mi szakterületünket érinti, és fontosnak találnám, hogy – ha nem is ebben a formában, ahogy magam is kettőt-hármat benyújtottam, és lehet, hogy ez nem elfogadható – próbáljunk meg lobbizni és keresni esetleg olyan kapcsolódó módosítót vagy bármi megoldást, hiszen vannak bent olyan módosítók, amelyek ennek a szektornak a támogatását szolgálják. Ennek a szektornak nagyon nagy szüksége van arra, hogy ne pártpolitikai csata legyen, hanem lássuk, hogy ott a probléma, és próbáljunk megoldást találni rá.
Ennyit szerettem volna az elnök úr felé jelezni, még akkor is, ha tudom, hogy akár egy eseti vagy egy albizottság nem nagyon szokta megnézni a módosítási javaslatokat, mégis erre teszek egy halvány javaslatot, hogy nézzük meg, mik vannak – akár elnök úr a munkatársával – benyújtva, és nézzük meg, hogy esetleg kapcsolódóval hol tudnánk tenni ezért a szektorért. Mert ugyanezt teszik, akik mondjuk a környezetvédelmi bizottságban ülnek, ugyanezt teszik, akik mondjuk az oktatási bizottságban ülnek. Mi elsősorban az informatika és tömegkommunikáció szemüvegén keresztül nézzük a világot, és ezért is nyújtottam be például jó néhány módosítási javaslatot, de biztos vagyok benne, hogy vannak mások is benyújtva. Lehet, hogy nem az a legjobb megoldás, amit én megtaláltam, de szerintem azért valós problémák, amiket felvetünk, felvetettem én is.
Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Alelnök Úr! Van rá lehetőség, hogy az e-Befogadásügyi bizottság elé hozza a módosítókat, amelyeket gondol, vagy akár magunk is tehetünk ilyeneket. Alapjában véve megtehetjük azt, hogy a gazdasági bizottságnak teszünk javaslatot az ilyen-olyan támogatásokra. A támogatások alatt azt értem, hogy a módosítók támogatására. Az informatikai és hírközlési albizottság élt már ezzel a lehetőséggel néhány alkalommal, és ha gondolja, természetesen most is megtehetjük.

A napirendi pont lezárása

Az a helyzet, hogy ez a napirendi pont egy ajánlással fog zárulni a minisztériumok felé. Ez megfelel számunkra? (A jelenlévő országgyűlési képviselők jelzik egyetértésüket.) Akkor ezt a napirendi pontot – ha csak nincs hozzászólási szándék – lezárom, köszönöm az előadásokat.

Egyebek

Áttérünk gyorsan az egyebekre, ami néhány gondolatból áll. Az egyik, hogy jelzem, az e-Befogadásügyi eseti bizottság Baja Ferenc államtitkár úrtól, kormánybiztos úrtól kapott egy levelet, amiben üdvözli a megjelenésünket, a munkánkat, és támogatást és effektív segítséget ígért. Miután nagyon kellemes hangulatú ez a levél, ezért átadom a kollegáinknak, hogy az irattárunkba fűzze le.
Megemlítem, hogy a következő ülésünket nem most hétfőn, hanem a rákövetkező hétfőn délután fogjuk tartani. A bizottsági honlapon fent lesznek a meghívók és a napirend, illetve az itt megjelenteknek, meghívottaknak is továbbítani fogjuk ezeket az anyagokat, amiket itt megkaptunk – aki elektronikusan küldte el az anyagot, márpedig többen küldték így –, azokat meg fogjuk küldeni nemcsak a bizottság tagjai számára, hanem azok számára is a meghívottak körében, akik az elektronikus elérésüket számunkra megadják.
Az egyebek napirendi pontot lezárom, és a bizottsági ülést berekesztem. Köszönöm a megjelenést és a tartalmas munkát.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 58 perc)

Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselők! Kedves Netpolgárok!

Örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy ismét az elektronikus közigazgatáshoz kapcsolódó törvényjavaslatot nyújtott be a Kormány. Hogy mennyire fontos ez a témakör, azt hadd érzékeltessem itt és most egy rövid projekt-történettel.

Éppen itt, a Parlament épületében, tavasszal, az informatikai albizottság ülésén jelentette be csaknem először, de mindenképpen még friss hírként Viviane Reding, az információs társadalom és média európai biztosa, hogy november közepén megnyitja virtuális kapuit az Európai Digitális Könyvtár.

És valóban, november 20-án, néhány nappal ezelőtt, Barroso elnök úr és más vezető személyiségek jelenlétében átvágták a jelképes szalagot, azaz megnyomták az ENTER billentyűt. A portálon induláskor több mint kétmillió tétel volt elérhető. Olyan könyvek, térképek, hangfelvételek, fényképek, levéltári anyagok, festmények és filmek, amelyeket az Európai Unió országai nemzeti könyvtáraiban és kulturális intézményeiben digitalizáltak.

Biztos tudják Önök között is sokan, mi történt a megnyitás ünnepi percei után. Az európai digitális könyvtár gyakorlatilag néhány perccel a működésének megkezdését követően, rögtön a start után összeomlott. A vártnál jóval nagyobb érdeklődést nem győzték kezelni a szerverek.

A nem kevés pénzből létrehozott szerverpark működtetői alaposan elszámították magukat. Óránként ötmillió látogatót még képesek lettek volna kiszolgálni, de óránként húsz millióan próbálták betölteni a könyvtár oldalait. Világossá vált, hogy a számítógépes kapacitást nagyságrendekkel kell bővíteni, ám ez hetekig, akár hónapokig is eltarthat. A tartalom szolgáltatása most nem lehetséges.

Ez a példa is azt mutatja, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt óriási az érdeklődés. Senki nem tudta elképzelni, és számomra is alig felfogható, hogy létezhet olyan digitalizációs érték-központú tartalomszolgáltatás, éppen olyan, mint a digitális könyvtár, amelyre egy órán belül húszmillió európai polgár kíván felcsatlakozni. És hozzá kell tennem, hogy nem találomra szörfölgetni akartak, rövidke videókkal vagy egyéb más elérhető dolgokkal szórakozni, hanem nagy alkotásokkal közelebbről megismerkedni. Ez a példa is jól mutatja, és én valóban így gondolom, hogy az emberekben megvan az igény a digitális szolgáltatások használatára, és ennek az igénynek és tettrekészségnek a megnyilvánulásait naponta láthatjuk és érzékelhetjük a számítógépek világában. Ez persze ma már azt is jelenti, hogy hétköznapjainkat, napi tevékenységünket is átszövi a digitalizáció teremtette új érték-központúság.

Az európai példa mellett hadd utaljak magyar adatokra is. Hazánkban az internetezők döntő többsége, azaz nyolcvanhárom százaléka információszerzésre, tájékozódásra használja a világhálót. Nagyon magas, 74 %-os a szórakozási, kikapcsolódási célból szörfölők aránya is, valamint közel ugyanennyien tanulási, tudásszerzési céllal böngészik a netet. Az elmúlt években látványosan bővült a kapcsolattartást szolgáló oldalak, alkalmazások – blogok, fórumok, chat- és közösségi oldalak – száma is, mindehhez pedig megfelelő tömegbázist jelentenek a hazai internetezők: közel háromnegyedük használja a világhálót a családjával, ismerőseivel történő érintkezésre is.

Az e-kormányzati szolgáltatások használatának aránya – a többi említett területhez képest – viszonylag alacsonynak számít, az internetező sokaságon belül huszonkét százalékra tehető. A hasznosság megítélése ugyanakkor meglehetősen pozitív, 5-ös skálán a legtöbb e-kormányzati lehetőséget 4-es, vagy magasabb átlagpontszámmal értékelték a rendszeresen internetező válaszadók.

Ezek az adatok is rámutatnak arra, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt nagy a bizalom, az e-közigazgatás platformjainak tudatos használata a net-intelligencia részévé vált. Ugyanakkor még mindig kevesen lépnek be az e-hivatal virtuális irodáiba, a rendelkezésre álló közadattárak igénybe vétele is ritkább a vártnál, függetlenül a tudásbázisok magas színvonalától.

Vitathatatlan, és a nemzetközi példák is azt bizonyítják, hogy kormányzati szerepvállalás nélkül az e-ügyintézés, egyébként bizalommal várt és igényelt meghonosodása nem képzelhető el. Központi kezdeményezések és invesztíciók nélkül az e-közigazgatás csak nagyon lassú folyamatként, szinte biztos lemaradást eredményező szerveződésnek értelmezhető. Éppen ezért üdvözlendő a Kormány előterjesztése,

Közbevetőleg már itt jegyzem meg, hogy az e-ügyintézés helyett többen az e-ügygondozás fogalmának használatát javasolják. Ezzel magam is egyetértek, hiszen a digitális közigazgatás nem csak azt jelenti, hogy papírról számítógépre kerülnek az akták. Az elektronikus közigazgatás egy minőségileg új platformot teremt. A közszféra valamennyi külső és belső kapcsolatrendszerének gyökeres, tudásalapú átalakítását és racionalizálását, valamint szolgáltató jellegű újjászervezését. Mindehhez járul az információs kommunikációs technológiai alkalmazások közüzemszerű használatának megteremtése, kialakítása.

Az Európai Unió elektronikus kormányzat stratégiáiban is hasonló megfogalmazásokkal találkozunk. A Bizottság által kiadott dokumentum definíciója szerint az eGovernment „információs és kommunikációs technológiák, eszközök használata a közigazgatásban, kombinálva a szervezeti átalakítással és új típusú tudások felhasználásával annak érdekében, hogy fejlesszék a közszolgálati eljárásokat és a demokratikus folyamatokat.”

Az itt idézett meghatározásokból is kiderül, hogy az elektronikus közigazgatás nem egyszerűen egy szoftver, vagy szoftver-rendszer, hanem egy gyökeresen új igazgatási forma. A most beterjesztett törvényjavaslat is ennek szellemében készült, és ezt elismeréssel rögzítem. De mielőtt belemennénk a részletekbe, el kell mondanom, hogy az e-kormányzat fogalomkörébe tartozó konkrét ügyekben már személyesen is több javaslatot tettem az információs társadalom megerősítése érdekében. Ellenzéki pozícióból is sikerült kezdeményezéseimet elfogadtatni, előterjesztéseimet az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta. Csak emlékeztetőül: én vetettem fel, hogy lehessen fizetni az APEH ügyfélszolgálatoknál bank-kártyával, én javasoltam az elektronikus, személyre szóló adónaptár bevezetését, valamint több előterjesztésem volt az Ügyfélkapuba való bejelentkezés megkönnyítésére, automatizmusának megteremtésére.

A Magyar Demokrata Fórum programjában is kiemelten szerepel – most már hadd használjam ezt a kifejezést – az elektronikus ügygondozás elősegítése, az e-közigazgatás fejlesztése. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy az MDF továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítését támogatja, beleértve a régiók elektronikus közigazgatásának létrehozását, az intelligens települések kiépítését. Véleményünk szerint elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak. Egyben fel kívánjuk hívni a figyelmet az öncélú, ugyanakkor gigantikus technikai jellegű fejlesztések pazarló tendenciáira, a bürokráciát egy másik szinten – az elektronizáció szintjén – újjáteremtő megaprogramok veszélyeire. Elengedhetetlennek tartjuk a kormányzati, önkormányzati projektek eredményeinek folyamatos és objektív mérését, annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek. Szeretnék itt utalni a kormányzati sajtóportált érintő kritikákra, sőt vizsgálatokra.

További távlati célkitűzésnek jelöli meg az MDF azt, hogy 2010-ig az elektronikus ügyintézés érzékelhetően olcsóbb legyen, mint a személyes. Emellett az MDF az e-törvényhozás, az elektronikus szavazás, a digitálisan szervezett vélemény-nyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozását is szorgalmazza, igényli a kapcsolódó kísérleti projektek elindítását, összefüggésben a Web 2. 0 közösségi információs újításaival.

Most pedig szeretnék rátérni a konkrét törvényjavaslatra. Ismét felidézném: az e-ügyintézés helyett, alkalmasabb kifejezésnek tartom az e-ügygondozást. Úgy látom, a törvényjavaslat is ezt a szemléletmódot követi, hiszen az általános indoklás is rögzíti: összességében az elektronikus közszolgáltatások fejlesztése egyben szemléletváltást is jelent, mivel az ügyek elektronizálásáról a hangsúly az ember és családja, üzleti vállalkozása, civil szerveződése támogatásának irányába tevődik át. Úgy vélem, ezzel összefüggésben, hogy az e-ügygondozásban az ügyfél mindennapi igényeire, személyre szabott kiszolgálására, az ügyek intézéséhez szükséges információk teljes körű biztosítására kell az e-hivataloknak koncentrálniuk. Mindehhez – egységes alapokon, a már kialakított e-közszolgáltatási alapinfrastruktúrára építve – olyan, központilag menedzselt működési infrastruktúrát kell kiépíteni, mely középtávon megoldja a rendszerek fizikai, informatikai szempontból történő elhelyezését és védelmét, lehetőséget adva a tudásmegosztásra. Természetesen mindehhez olyan szabványosított ügyintézési felületek kialakítása is elengedhetetlen, amelyeken keresztül az ügyfél egységes közszolgáltatási struktúra keretei között találkozik az állammal, az állam szerveivel.

Néhány konkrét észrevételt is kívánok tenni a törvényjavaslat paragrafusaihoz. A Javaslat 4. §-a az elektronikus közszolgáltatás alapelvei körében a közigazgatás szerveinek együttműködési kötelezettségét, az elektronikus közszolgáltatások elősegítését, a nyilvános és tájékoztató jellegű közszolgáltatások bárki számára való hozzáférhetővé tételét elvi követelményként fogalmazza meg. Az 7. § (1)-(2) bekezdés az együttműködési, tájékoztatás-nyújtási kötelezettség konkrét formáit nevesíti azzal, hogy előírja: a közigazgatási szervek e kötelezettségüknek a központi rendszer útján, az egységes követelményeknek megfelelő felhasználói felület igénybevételével tesznek eleget. Az igénybe vevők megfelelő eligazodását elősegítve a kormányzati portál felületén keresztül biztosítják az elektronikus közszolgáltatást elérhetővé tevő információkat.

Itt felmerül a párhuzamosság kérdése: a közadattárat jelenleg a Neumann Kht. üzemelteti, itt található meg a „Hatályos Jogszabályok Elektronikus Gyűjteménye”, az „Önkormányzati Rendeletek Tára”, a Magyar Közlöny elektronikus változata, és még sok más adatbázis. Igaz ugyan, hogy a kormányzati portálról is van ide elérhetőség, de ez mégis egy másik projekt, egy másik szervezet. Remélem, és bízom benne, hogy a törvényi szabályozásban előírt együttműködést biztosítani tudják, illetve a kormányzati portálra egyértelműbben sikerül integrálni a közadattárat. De ez persze felveti a beszédem elején is vázolt problémát: ha minden tájékoztatást a kormányzati portálról szeretnénk biztosítani, nem járunk-e úgy, mint az európai digitális könyvtár, és a túlzott igénybevételtől egyszerűen összeomlik a rendszer?

Továbbmenve a javaslaton: a 10. paragrafus szerint az elektronikus közszolgáltatások igénybevételére bárki, minden állampolgár jogosulttá válhat. Tapasztalataim szerint a jogosultsággal azonban csak akkor fog tudni élni, ha a szükséges műszaki feltételekhez, infrastruktúrához az informatikai-biztonsági követelményeknek is megfelelő hozzáférése van: ebben a kormányzati központi rendszer részét képező közösségi hozzáférési pontok, e-Magyarország pontok, teleházak hálózatára komoly szerep hárulhat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az állampolgárok megfelelő informatikai háttérrel rendelkeznek ügyeik viteléhez. Sőt, tudjuk, hogy hazánk lakosságának csaknem fele nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Biztos vagyok benne, hogy a végrehajtási utasításokban, rendeletekben nagyon konkrétan meg kell határozni a közösségi hozzáférési pontok feladatait, ügygondozói felelősségét, a szolgáltatás biztosításának anyagi vonatkozásait. Ide kapcsolódik az „e-befogadás” akcióterv Országgyűlési határozata is, amely összpárti alapon kiáll az informatikai esélyegyenlőség megteremtése mellett, és megfelelő programterv biztosítását tűzi ki célul a digitális szakadék megszüntetése érdekében.

A szolgáltatások hozzáféréséhez való könnyítést tenné lehetővé az ügysegédi szolgáltatás fogalmának bevezetése, tevékenységi körének meghatározása. A törvényjavaslat értelmező rendelkezése szerint ügysegéd az elektronikus közszolgáltatást igénybe vevő számára az elektronikus közszolgáltatás keretében történő ügyintézésben közreműködő, valamint az elektronikus közszolgáltatás műszaki informatikai infrastruktúrájához kapcsolati lehetőséget vagy szakmai-informatikai segítséget nyújtó, képviseletre nem jogosult személy.

Az ügysegéd az eljárásba tehát két ponton kapcsolódhat be: az ügyintézés helyszínén, illetőleg a központi ügyfélszolgálat megkeresésével. Az ügysegéd szerepe az eljárásban, valamely ügy intézésében korlátozódhat az igénybe vevő tájékoztatására, technikai és szakmai segítségnyújtásra, de – a megfelelő meghatalmazás alapján – az ügyfél képviseletére, nevében eljárási cselekmények foganatosítására is kiterjedhet. Az ügysegéd feljogosítható arra is, hogy az ügyfél elektronikus tárhelyének e célt szolgáló részébe adatot helyezzen el vagy onnan adatot helyezzen át.

Őszintén szólva, nagyon szerencsétlen megfogalmazásnak találom az ügysegéd kifejezést. Nem újszerű, szokatlanul hangzása miatt csak, bár azért is. Egyszerűen nem értem, miért kell egy ilyen jogi kifejezésnek tűnő szóval jelölni azt, ha valaki egy szolgáltatás igénybevételét előkészíti, elősegíti. Ilyen értelemben egy könyvtáros is ügysegéd, aki kikölcsönzi a kért könyvet, vagy egy pedagógus is, ha nem tanít, hanem kihegyezi a gyerek ceruzáját, vagy – hogy magunkról szóljak – egy képviselő is, ha éppen nem szavaz, hanem például választóinak előadást tart a parlament működéséről, vagy minden állampolgár, ha átadja a helyét a villamoson az idősebbnek. Szóval ügysegédekből van éppen elég, vagy néha éppen kevésnek látjuk számukat, de konkrét tájékoztatási szakemberből, ügyfélszolgálati munkatársból nagyon is hiányt szenvedünk. Aki már járt közintézményben, vagy más hivatali ügyintézési csarnokban, tudja, látta, milyen tanácstalanok az emberek, és milyen hasznos lenne, hogy mire az ügyintézőhöz kerülnek, addigra felkészítsék őket, mit is kell és hogyan tenniük. Így az ügyintéző valóban ügygondozó lehetne, nem pedig ügyátvevő. Tehát, az a kétségem: ha a reális, jelen világban az ügyelőkészítés nem működik, akkor hogyan fog ez egzisztálni virtuális feltételek között, ahol nemcsak az adminisztrációs járatlanságot, hanem még az informatikai ügyetlenséget, akár analfabétizmust is le kell küzdeni? Az az érzésem, hogy sehogy, legalább is a törvényjavaslat betűje szerint semmiképp. Tehát értem és helyeslem, hogy a javaslat foglalkozik az állampolgárok számítástechnikai megsegítésével, éppen azért, hogy élni tudjanak az elektronikus közszolgáltatásokkal. De úgy érzem, ez a nagyon is fontos kérdés nincs kidolgozva. Igaz, a 31. paragrafus e. pontja előírja a vonatkozó ügysegédi munkavégzés szabályainak megalkotását. Ez azért is nagyon fontos lenne mielőbb, hiszen a 10. paragrafus 3. pontja szerint a kormány előírhatja az elektronikus közszolgáltatás kötelező igénybevételét. Ez teljesen kiszolgáltatottá teheti azokat a polgártársainkat, akik nem rendelkeznek megfelelő informatikai eszközrendszerrel és tudással. Ez pedig nem lehet sem az Országgyűlés, sem a Kormány szándéka.

Nagyon előremutatónak látom és helyesnek tartom, hogy a Kormány lehetővé kívánja tenni más közüzemek és szolgáltatók kapcsolódását is a kormányzati központi rendszerhez. Ugyan az előterjesztés rögzíti, hogy más szolgáltatók működése nem zavarhatja a közszolgáltatások folyamatosságát, sőt a 6. paragrafus 7. pontja szerint akár a szerződött szolgáltatókat korlátozhatja is a közszolgáltatások érdekében, azért én meg kívánom jegyezni: az a tapasztalatom, ha a közszférába magánvállalkozások is bekapcsolódnak, ott többnyire ezek a társaságok jobb és hatékonyabb érdekérvényesítésre képesek, mint az közapparátusok. Ebből arányeltolódások keletkezhetnek, és megesik, hogy a deklaráltan ingyenes közszolgáltatásból nagyon gyorsan díjfizetéses metódusok nőnek ki. Különösen fennáll a veszélye ennek itt, ahol működőképes és naprakész technikai hátteret kell biztosítani.

Más témára térve, de nem kalandozva el a hozzáférés kérdéstől: a javaslat 21. paragrafusa rögzíti, hogy a kormányzati portál a központi rendszerben való részvételre kötelezett, az ahhoz csatlakozásra jogosult és így szolgáltatást nyújtó, illetve a külön megállapodás alapján szolgáltatást nyújtók szolgáltatásainak elérési felülete. Itt kell biztosítani a különböző közigazgatási adatbázisokhoz való hozzáférést és a közigazgatási szolgáltatások elektronikus kifizetéséhez szükséges feltételeket. Vagyis a javaslat a kormányzati portált kizárólagos elérési felületként határozza meg arra az esetre, ha ügygondozásról van szó. Mit jelent ez? Hogy a jelenlegi önkormányzati, vagy APEH ügyintézési lehetőségek megszűnnek? Vagy nem szűnnek meg, de a kormányzati portál mégis kikerülhetetlen lesz, mert csakis itt lehet követni az ügymenetet a biztosított tárhely alapján? Ezek egyelőre kérdések, de nem hiszem, hogy az egyablakos ügyintézés azt jelenti, hogy csak a kormányzati portál lehet feljogosítva az állampolgári és vállalkozási ügygondozásra.

Végezetül néhány általános, elvi szintű problémára szeretném felhívni a figyelmet.

A közszféra reformjának korábbi vitáiban és tervezett modelljeiben az állampolgároknak nyújtott „szolgáltatás” mindig valahogy úgy jelent meg, mint ahogy a csomagküldők eljuttatják a feladott küldeményeket a fogyasztókhoz, azaz az állampolgár a címzett, de magába a termék előállításába nem avatkozhat bele, sem gyakorlati, sem előkészítő szinten.

Minél összetettebb azonban a közinformációk világa, minél változatosabbak az élethelyzetek, annál kevésbé működik ez a „kínálati modell”. A fejlődő hálózatiság a közszféra konstrukcióinak társadalmasítása felé visz. A fogyasztóból résztvevőt formál, a passzív felhasználóból a viszonyokat alakítani képes partner lesz. A digitális nemzedék tagjai, az információs társadalom bennszülöttjei, az új kommunikációs technológia felhasználói mind azon vannak, hogy saját hasznukra tartalmakat hozzanak létre a nyíltság, az osztozkodás, a részvétel és az egymást kiegészítő szaktudás elvei alapján. Az új web részvételi architektúrájának alapján egy új kultúra tör elő, melynek nincs eleve megadott struktúrája, alulról felfele építkezik és a közösségi önszerveződés mintáit követi. A felhasználó és a szolgáltató közötti aszimmetrikus kapcsolat helyére a hálózat tagjai közötti kölcsönösség és interaktivitás kerül, akik ugyanolyan gyakran töltik le mint töltik fel a tartalmakat. A felhasználók nemcsak fogyasztják, hanem elő is állítják a tartalmakat, melyeket kicserélnek egymás között, miközben újra meg újra felhasználják azokat.

Ez az önszervező világ egyáltalán nem áll távol mindattól, amit a legfiatalabb állampolgárok olyannyira megszoktak mindennapi online-tevékenységeik során. Gondoljunk csak az iwiw-re, vagy más 2.0. WEB-es formákra, mint a blogírás, videofeltöltés, levelezőlisták rendszere. Ez az informatikai önszerveződés, ez a társadalmi és szakmai részvételi igény és önkorrekció, valami egészen más, mint ami korábban a politikai szótárakban szerepelt. Kiindulópontja az individuális igény, amely testreszabott megoldásokig kívánja eljuttatni a közszférát –- de amelynek érdekében az egyének felelősséget is vállalnak, és ha módjukban áll, saját hozzájárulásukkal, erőfeszítésükkel is segítik a legjobb megoldások megtalálását. A kapcsolati teret torzító függőségi viszonyok, vagyis a burjánzó bürokrácia legjobb ellenszere, ha az intézményi megoldások és „szolgáltatások” helyett az önsegítés és a saját kézben tartott problémamenedzsment válik jellemzővé. Mindez azokon a területeken működhet leginkább, ahol az állampolgárok közvetlenül is érintettek, mint például az egészségügy, oktatásügy, adófizetés, környezet, közbiztonság. A „2.0. WEB mintájára elnevezett „2.0 Közigazgatás”, mint a részvétel platformja, sok új szempont szerint szerveződhet. Ezek közül kiemelnék néhányat:

Az állampolgár nem fogyasztó vagy felhasználó, hanem résztvevő. Ez nem jelenik meg a javaslatban, bár az elektronikus ügykövetés lehetőségét felkínálja.

A pénzügyi–költségvetési keretek elosztásában nem a technikai csúcsfejlesztéseknek kell elsőbbséget biztosítani, hanem az állampolgári részvétel növekvő arányát elősegítő projekteknek. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a javaslat nagyon sokszor helyezi előtérbe a technikai megbízhatóságot, a biztonságot, és ez könnyen „technicizmushoz” vezethet. Sok példát láttunk már erre, szerintem olyan rendszerre van szükség, amely nem teljesítmény központú, hanem szolgáltatás-orientált.

Az ügysegédi megfogalmazás helyett megfelelőbbnek tűnik a tanácsadói, megoldás-közvetítői, közvetlen szolgáltatásnyújtói, kockázatelemzői és ügy-auditori elnevezés. Ez jobban kifejezi a bürokratikus és túlhangsúlyozott felelősségi kötelmektől megszabaduló, kreatív munkára alkalmazott munkatársak foglalkoztatási modelljét.

A szolgáltatások értékelésének új elvei és módszerei alakulhatnak ki az elektronikus ügyintézés kialakulása folyamán. A valódi teljesítményt és hasznosságot a mennyiségi szempontok miatt valójában nem is tükröző makroszintű értékelés helyett előtérbe kerülhetnek a személyközpontú, egy emberre, vagy kis csoportokra szabott megoldások. A felhasználók nagyobb választási szabadságán keresztül kirajzolódó direkt értékelési módok lehetővé tehetnék a kereskedelmi weboldalakon megszokott, azonnali és közvetlen visszajelzések kultúrájának meghonosodását.

Úgy gondolom, a törvényjavaslat beterjesztésével a Kormány egy nagyon fontos témakört, az elektronikus közszolgáltatások kiterjesztését, központi menedzselését kívánja szabályozni. A szándékkal teljesen egyetértünk, a javaslat több pontját nagyon előremutatónak, értékesnek tartjuk. Meg kell azonban mondanom, hogy az előterjesztés egy nagyon konzervatív informatikai szemléletet tükröz, mert nem veszi figyelembe sem az ügyintézési formákkal és tartalmakkal szembeni változó igényeket, sem az Internet fejlődéséből következő új WEB-használati modelleket. A szabályozás egy új, mindenek felett álló „gigabürot”, óriáshivatalt hozna létre központi rendszer és kormányzati portál képében. Ezzel nem értünk egyet. Szeretnénk elkerülni, hogy az Internet a digitális kormányzatiság formájában egy esetlegesen megjelenő központosítást, centralizálódó államapparátusi törekvéseket szolgáljon. Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, és erre vonatkozóan módosítókat is beadtunk, hogy a tervezett intézkedések határidejének több évre, egészen 2012-ig kinyújtása teljesen indokolatlan. Ez a lassúság lomha folyamatokat és előkészítéseket jelentene, különösen annak fényében, hogy az Internet technikája és életmód-befolyásoló potenciálja milyen gyorsan változik. Attól tartunk, hogy a Kormány által javasolt határidőkre elkészült adatbázisok és ügygondozói felületek éppen az elavulás szélére jutnak, mire évek múlva fogadni tudják az ügyfeleket. Lehet, hogy addigra már teljesen más Internet lesz, teljesen más igényekkel, gyökeresen megváltozott felhasználói szokásokkal.

Forrás: www.pettkoandras.hu

A képviselő először felvázolta, hogy milyen környezetben tárgyalják a tervezetet. “Magyarországon ma 4-5 millió ember nem fér hozzá az internet adta lehetőségekhez, ez egyértelműen a digitális szakadék meglétét jelzi.” Az elmúlt esztendőkben szinte semmi sem történt hazánkban az e-közigazgatás kialakítása területén. “Szimbólum ma az a diákigazolvány, amely egy tartalom nélküli chipkártya és amit félévente egy matrica felragasztásával érvényesítenek”-mondta a szakpolitikus.

A legfőbb baj szerinte az, hogy nincs egy valós infokommunikációs stratégiája a Kormánynak. 2002-ig ilyen volt a NITS, ezt követően nem találkozhattunk komolyan vett, összehangolt tervekkel. Amíg nem jön létre egy dinamikus, reális, versenyképes és nemzeti konszenzuson alapuló infostratégia addig csak kapkodás és kormányrángatás lesz az eredmény. Egy ilyen stratégiának fontos része kell, hogy legyen az e-közigazgatás, e-közszolgáltatások kiszámítható rendszere is. Ennek megalkotásában a Fidesz partner.

A konkrét javaslatról szólva Nyitrai felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi példák azt mutatják, hogy máshol nincs olyan nagy központi rendszerkoncentráció mint a tervezetben.

A törvényt 3 részre lehet osztani: tartalomszolgáltatás, adattárház funkció és infrastruktúra- építés. Ez utóbbit a Fidesz szerint már akár az ÁROP keretein belül is meg lehetett volna oldani.

A Fidesz kezdeményezte, hogy a javaslatot tárgyalja együtt a Parlament a KET és az IT- biztonság kérdéskörével.

A szakpolitikus szerint a törvénynek vannak 2/3-os részei is, hiszen sok, az önkormányzatokat érintő rendelkezést tartalmaz. Felmerül a kérdés, hogy egyeztettek-e előzetesen a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel ezügyben? A törvény adatvédelmileg is aggályos lehet, könnyen a “nagy testvér figyel téged” effektus is előjöhet.

A Fidesz a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, mert a kérdés, amit szabályozni kíván az fontos és időszerű, azonban ebben a formában nem fogja megszavazni. A Fidesz szívesen látna egy ötpárti egyeztetést az ügyben, amire eddig még nem került sor a kérdés kapcsán. A törvényjavaslathoz a KDNP-vel közösen több módosító javaslatot nyújtottak be.

Forrás: Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoport