A nagymama és a technológia találkozása a végtelenben
A magyarok, litvánok, csehek és portugálok között vannak legnagyobb számban olyanok, akik egyetértenek azzal, hogy az idősek csak terhére vannak a társadalomnak – derült ki egy két évvel ezelőtt készített Eurobarometer felmérésből. Bár az adatfelvételkor nyilatkozó honfitársaink úgy vélik, hogy az idősek-fiatalok szembenállását a sajtó fújja fel, de az európaiak majd 70 százaléka látja úgy, hogy más szemüvegen át nézi a világot az idős és a fiatal – tehát a generációk közötti feszültség mérhető. De hiába nő az idősek aránya az európai társadalmakban, a válaszadók szerint az idősek kedvéért nem jut kevesebb figyelem a fiataloknak. A gazdaság, a politika nem keresi a harmadik generáció kegyeit.
A magyar válaszadók 71 százaléka aggodalmasan látta 2009-ben a munkaerő-piaci helyzetet: ha az idősek tovább dolgoznak, akkor kevesebb munkahely jut a fiataloknak. Hátha még tudták volna, amit a KSH, hogy a nyugdíjba vonulók többsége a nyugdíj mellett is vállalna állást, de a válság előtt is csak 3 százalékuk talált magának munkát. Mert az már akkor sem volt. Az új nyugdíjszabályok, a rokkantak visszaterelése a munka világába minden bizonnyal csak növeli a helyüket féltők aggodalmát. De a magyar hétköznapok ismeretében bátran állítható, alig van olyan munkaadó, aki 50 évesnél idősebb embert állással kínál. Marad tehát a közmunka, a munkanélküliség, s az ezzel járó stressz, a magas vérnyomás és korai halál.
De az idős emberekkel szembeni tisztelet és megbecsülés nem hunyt ki Európában. Az Eurobarometer szerint az európaiak átlagosan 84 százalékának véleménye, hogy a kormányzatnak nem kevesebb, hanem sokkal több pénzt kellene az idősek nyugdíjára és gondozására fordítania. Például így látja a portugálok 91 százaléka. Vajon kitalálja-e Ön, hogy melyik ország polgárai állították erőteljesen – a többiekhez képest ‑ a legnagyobb számban azt, hogy kevesebb pénz is elég az időseknek? Sohasem fogja kitalálni…
Az Európai Unió lassan egy évtizede kongatja a vészharangot, hogy a kormányoknak lépniük kell a társadalom elöregedése miatt. Ennek oka nem csupán az, hogy az állami nyugdíjrendszerek nem képesek megküzdeni a nagyszámú idős polgárral, hiszen az idősek jelentős részének felhalmozott vagyona, tőkéje, magánynyugdíja van a fejlett országokban. A problémát inkább az egészségügyi ellátás – például egy ápolónő ‑ hiánya okozza, s nem véletlen az, hogy az önálló életvitel képességének fenntartását állítják az uniós dokumentumok a középpontba. Ezért finanszíroznak kutatás-fejlesztési projekteket, ezért szólították fel 2006-ban az informatikai-kommunikációs (IKT) szektort, hogy komolyabb szolgáltatásokkal álljon az idős emberek mellé. A fejlettebb nyugat-európai országokban komolyan vették a figyelmeztetést, hiszen az EU 15 első tagállamában az idősek megtakarításai akkor meghaladták a 3000 milliárd eurót, amely még álomnak is szép volt. Arrafelé napjainkban a távegészségügy, a monitoring rohamosan fejlődik, egymást követik az újabb technológiai fejlesztések.
Európa keleti-déli régióiban természetesen alig mozdult meg valami, noha a magyar bankrendszert is több mint érzékenyen érintené, ha az 50 év felettiek a párnacihát részesítenék előnyben. Az 50 év feletti 4 millió magyar több mint harmada komoly megtakarítással bír, s nem fertőződött a fogyasztói mentalitással. De még hiányoznak a megbízható szolgáltatások, az aktív marketing, de leginkább a tudás, hogy a hazai idősebbek olyan szolgáltatásra fordítsák vészhelyzetre félretett pénzeiket, amelyeket a hazai infokommunikációs vállalkozások egy része is csak angol, holland és német szórólapokból ismer.
Az idősek társadalmi súlya kelet-európában alacsony, mind érdekérvényesítésben, mind a munkaerőpiacon, mind az egészségügyben kiszolgáltatott pozícióba kerültek. A jelenség valójában magyarázatra sem szorul, mert idősek ritkán mennek az utcára jogaikért tüntetni. De immár oda jutottunk, hogy a társadalmi közbeszédben az idős férfinek vagy nőnek általában nincs neme, azt halljuk róla, hogy szociális és egészségügyi problémákkal küzd, jövedelme minimális, képtelen a modern technika elsajátítására, tanácstalanul áll a gazdasági folyamatok előtt. Ez az idősekről alkotott kép azért döbbenetes, mert a ma szeniorjai a beatkorszak fiataljai, s mégis úgy gondolunk rájuk, mintha a 19. század csipketerítős-komódos relikviái lennének. A közgondolkodásban is mintha tovább élne Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című novellájának mentális tükörképe: az idős akkor tesz jót a családjának, ha szépen eltűnik onnan.
A gazdasági válság szorítása megindította a generációk közötti szolidaritási folyamatot: a racionalitás segített visszatalálni a generációknak egymáshoz a fejlett világban mindenütt. Az Európai Unió a jövő évet, 2012-t az „aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének hirdette meg április 29-én.
A hazai média nem tudósított a brüsszeli nagy rendezvényről, ahová bejutni – a nagy érdeklődés miatt ‑ alig lehetett. A többsíkúsága miatt nehezen visszaadható uniós mottó (Everyone has a role to play) mögé állva az Unió intézményei abban reménykednek, hogy a civil szervezetek és a kormányok élnek azzal a lehetőséggel, hogy 2012-ben nekigyürkőznek az 50+ generációk társadalmi integrációjának. Az unió intézményei – szóban legalább is – fellépnek az idősebb munkavállalók alkalmazásáért, a kor szerinti diszkrimináció ellen, az informatikai eszközök időskori használatáért, s erre serkentenék Európa társadalmát. A generációk közötti szolidaritás értelme a szegénység, a magány, a leépülés elleni fellépésben áll: segítsük a nagyszülőket, hogy jól éljenek – de, egyedül. Az Európai Bizottság rendezvényét és valójában a 2012-es év előkészítő szakaszát Andor László uniós biztos és Réthelyi Miklós miniszter nyitotta meg. A miniszter szerint „támogatni kell az idősödő emberek nagyobb szerepvállalását a gazdaságban, a társadalmi életben, ehhez az élethosszig tartó tanulás, illetve az egészség megőrzése melletti aktív idősödés elősegítése szükséges”.
A 2012-es esztendőben az európai fő irányt Neelie Kroes, John Dalli, a Digitális Menetrend Biztosak diktálja. Az Európai Innovációs Partnerség címmel pilotprogramot indítanak az aktív és egészséges idősödés témájában, ahol szeretnék felgyorsítani és bővíteni az innovációt és az informatikai megoldások fejlesztését az idősek, valamint az ellátást nyújtók életminőségének javulásához. A cél az, hogy létrejöjjön egy olyan terv, amellyel az aktív és egészséges idősödés akadályai leküzdhetővé válnak.
Kelet-Európai országai abban a reményben csatlakoztak az Unióhoz, hogy lakosai életminősége az európai szintre emelkedik, meghonosodnak azok a kulturált, emberi közeledési formák, amelyek a nyugati országokat jellemzik. Az európai kohéziós politikák nem az emberi viszonyok fejlődését, hanem egy technológiai, infrastrukturális közeledést és fejlődést támogatnak. Az aktív időskor évének terveiből egyelőre hiányzik az emberi momentum: nincs arra elképzelés, hogy a demokratikus átmenet társadalmai hogyan tudják a társadalmaik szétszakadását legyőzni. Erre egy egészségügyi technológia-fejlesztési program határozottan rossz válasz. Amíg a fejekben és lelkekben nincs harmónia, a generációk között együttműködés, addig az atomizálódás folyamata fennmarad.
Magyarország számára a 2012-es éve hatalmas lehetőség lenne, hogy szebb arcot mutasson négymillió, 50 év feletti polgárának. De ehhez új alapokra kellene helyezni az időspolitikát, felismerni azt, hogy emberekről, életekről döntünk minden pillanatban, amikor a költségvetés számai röpködnek. Látni kell azt is, hogy a technológia és a nagymama nem csak a végtelenben találkozik, felkészülni arra, hogy a következő esztendő arra egy lehetőség, hogy helyet adjon a magyar társadalomban azon generációknak, akik még értékek mentén döntenek, akik szavára hallgatnak az unokák ‑ ha a fiak-lányok nem is ‑, és azoknak, akiket szeretünk.
Dombi Gábor
