eInclusion.hu – Tudásbázis

Az Index-alapító álláspontja tíz éve változatlan: a letöltéseket ingyenessé kell tenni, mert a szerzői jogból az alkotók nyeresége elenyésző. A szerzői jog törvénye bonyolult, és a sok alkotó – bárki, aki valamivel hozzájárult a zeneszám megszületéséhez – mind-mind igényelheti a maga részét. Ebből kifolyólag persze a zenészek minimális összeghez jutnak, tehát nem lehet azzal érvelni, hogy az alkotót tartjuk el egy-egy CD árának kifizetésével – érvelt a zeneipar jövőjéről tartott kiselőadása során Tusványoson Gerényi Gábor, az Index társalapítója. Példaként arra, hogy a zeneipar fölöslegesen ragaszkodik a jogdíjhoz az Index forgalmát hozta fel: a portál nagyon sok hang-és videótartalmat tesz közzé ingyenesen. Miközben a magyar zeneipar bevétele 4-5 milliárd forint, az Index reklámokból származó bevétele 20 milliárd forint.

A zeneipar tehát válságba került, az egyre gyakoribb rendőrségi razziákat a kétségbeesés szüli: például a szintén jelenlevő DJ Pozsi (Pozsonyi Attila) laptopját is elkobozták, mivel azt „gyanították”, hogy illegális zenefáljokat tárol rajta.

Gerényi szerint politikai szabályozásokra is szükség van; az LMP programjában szerepelnek kalózpárti követelések, de nem kizárt, hogy hamarosan megalakul egy önálló kalózpárt Magyarországon is. Viszont a letöltés kérdésével a tömegpártoknak is foglalkozniuk kellene, mivel a jelenség nagyon sok embert érint.

- Mi a véleménye a legális letöltésekről? Azzal egyetért-e, hogy egy minimális pénzösszeget kelljen fizetni egy-egy zeneszámért?
– A legális oldalak közül az iTunes a legismertebb, ez egy jó, könnyen kezelhető, és viszonylag olcsó szolgáltatás. Viszont a zeneipar gondjait ez nem oldja meg. Az iTunes több milliárdnyi éves szintű forgalmánál jóval több esett ki az iparból. Valamennyit tudnak vele keresni a zenekiadók és a szerzők is, de ez az összeg nem mérhető össze a korábbi években keresett pénzzel. A legális letöltés gyógyír ugyan a sebre, de nem maga a megoldás. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt meg kell szüntetni.

- A fogyasztók egy része egyenesen sértésnek tartja, hogy az adathordozók árát a szerzői jogalap is alakítja. Ez olyan mintha azt feltételeznék, hogy tiltott tartalmakat fogunk rámásolni.
– Az alapötlet nem volt rossz, mert ezt még a hangkazetta megjelenésének idején találták ki. Akkor a kazetták árának 8 százaléka került a szerzői jogvédők alapjába, és ezt elosztották az eladások arányának megfelelően. Azóta a helyzet bonyolódott, és bármilyen új adathordozó került a piacra, a jogvédők azonnal rácsaptak, hogy erre is lehet zenét másolni.

Ez részben igaz, például CD-re meglepően magas arányban másolnak zenét, de DVD-re kevésbé; minden hordozót más és más arányban használnak zene tárolására. Például a fényképezőgép memóriakártyáját alig, de arra is ráteszik a jogdíjat. Egy olyan kérdés ez, amit érdemes lenne társadalmilag újraszabályozni, újratárgyalni, mert az alapelv már nem szimpatikus, bár bizonyos szempontból jogosnak tűnhet.

Az igazi sértés az összeg mértéke. Amikor bevezették az adót a kazettákra, és 100 forintból 8 az előadókhoz jutott, ez igazságos üzlet volt a vásárló szemében is. Most, amikor egy írható CD alapára 20-30 forint, és 40 forintot kell jogdíjként rátenni, ez nem tud szimpatikus lenni semmilyen formában.

- Maguk a zenészek mennyire igénylik a jogdíjat? Egyre több együttes, énekes maga tölti fel videóit a YouTube-ra.
– A zeneszerzők nagy része ennek a rendszernek nem is haszonélvezője, másrészt nem is ért vele egyet. Viszont akik tényleg hasznot húznak belőle, azoknak a hangjuk is nagyobb, mint mondjuk az underground együtteseknek.

Ez a probléma szerintem generációsan fog megoldódni, ki fognak halni azok, akiknek nem az a természetes, hogy YouTube-on reklámozzák magukat, vagy az oldalaikon meg lehessen hallgatni, le lehessen tölteni a számaikat. A most felnövőknek ez a normális, ők nem fognak a zeneipar rendszerében részt venni.
- Ha ez úgyis bekövetkezik, tényleg szükség lenne politikai szabályozásra is?
– Ezeknek párhuzamosan kell történniük, nem lehet mindent a biológiára bízni. Az én korosztályomba tartozó művészek is bíznak abban, hogy még életükben megváltozik a jelenlegi rendszer.

- Más médiafájlokkal, például filmmel kapcsolatban működne-e az ingyenes letöltés?
– A filmben sokkal nagyobb pénz forog. Magyarországon hanglemezt néhány milliós költségvetéssel állítanak elő, de Amerikában sem költenek rá egymillió dollárnál többet. Viszont egy nagyfilmnek a költségvetése a 100 millió dollárt is elérheti, tehát sokkal több pénz van benne, ezáltal sokkal nagyobb a kockázat.

A torrentoldalak az utóbbi 5-6 évben indultak be – előtte nem volt megfelelő sávszélesség –, de ezalatt nem lett kevesebb film, sőt. Azt gondolnánk, hogy ha kockázatosabb, akkor a befektetőket sem vonzza, de valójában nem így van. A filmipar nem került válságba. A mozibevételek ingadoznak, az utóbbi két évben inkább emelkedtek, elsősorban a 3D-s filmek megjelenése miatt, úgyhogy a film terén sem látni semmi jelét annak, hogy az üzletet rontaná az illegális letöltések elterjedése.

A DVD-piac gyengélkedik ugyan, de az sem maga a letöltés miatt: a lemezformátum fölött járt el az idő. Praktikussági szempontok kerülnek előtérbe akkor, amikor nagy háttértárlókon több ezer film fér el egyszerre. Maga a mozi és a filmipar minden tekintetben egészen jól van, az emberek járnak moziba, a filmeket megveszik a tévék, és hatalmas jogdíjakat fizetnek.

- Milyen más alternatívát képzelne még el a zenéért való fizetésre? Be lehetne például építeni az internet bérleti díjába a jogdíjat?
– Ez a megoldás is felmerült, de ugyanaz a gond jelentkezik, mint a lemezek esetében: aki nem tölt le zenét, az is fizetni fog? Viszont én nem tiltakoznék egy ilyen rendszer ellen, ha a működését megfelelően lehetne ellenőrizni.

Minden arról szól, hogy a zeneipar számára is leköszönőben van a szocializmus. Ez a rendszer, hogy „te csak énekelj, dolgozz, majd mi eladjuk a lemezt és garantáljuk a megélhetésedet” nagyon hasonlít a szocialista rendszerhez. Ennek véget kell vetni, mivel senki nem garantálhat semmiért.

Forrás: Transindex