Új informatika: civilek nélkül nem fog menni

A kormányprogram meghirdetése után, azt vallom, legyünk optimisták a hazai informatika jövőjét illetően. Főleg azért, mert nyilvánvaló: az új kormányzat sem tehet mást, mint fejlesztési programjai mellé odateszi az informatika lehetőségeit. Gondoljunk csak a gazdaságélénkítő projektekre, az egészségügyi fejlesztésekre, a korrupció elleni küzdelemre, vagy akár a média-törvény aktualizálására, vagy az önkormányzati rendszer átszabására.

A változásokhoz az ITK módszertana és eszközrendszere nélkülözhetetlen lesz. Olyan korszak következhet, amikor egész közvetlenül érzékelhetjük az informatika bevonulását a napi éltünkbe. Itt jegyzem meg, rendkívül sajnálatos, hogy a magunk mögött hagyott ciklusban az intelligens rendszerek, azaz a hétköznapi informatika elemei, nem kerültek fókuszba. Utalnék itt az eszközök intelligenciájára, vagy a rendszerek zöld áttervezésére. Például, ha bekapcsolom a riasztót, azonnal csökkentse le a fűtést a kazánban (vagy legalábbis ajánlja fel ezt az opciót). Vagy a háztartási gépek „domesztikálása”, klaviatúrára szoktatása, ez se került kellően előtérbe, pedig milyen fontos lenne, ha távolról irányíthatnánk a berendezéseinket. Az őrzés, a hűtés és fűtés, akár a mosás és főzés aktuális előreprogramozása és napirendünkhöz való alkalmaztatása energiát és időt takarít meg.  De sorolhatom még a példákat. Talán a legaktuálisabb most a közlekedést segítő intelligens rendszerek kiépítése. Informatika nélkül a városi élet elengedhetetlen újjászervezése megoldhatatlan. Sok mindent érint ez: elsősorban természetesen a közlekedést, de ide tartozik a környezet rekultiválása, az urbánus élet szinte minden ága. Keveset szólt a magunk mögött hagyott ciklus politikája a hálózati világ új fejleményeiről is, illetve az ehhez kapcsolódó társadalomszervezési kérdésekről. Ide tartozik a magánélet kiprivatizálása a nagy kapcsolat-teremtő alkalmazások révén, vagy például a tanulás teljes elektronizálódása, vagy a banki és kereskedelmi tranzakciók online-izálódásának előnyei és veszélyei.

Magyarországon a média területén – az új törvény megalkotásán  kívül – az elkövetkező hónapok egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy miképp sikerül levezényelnie az új kormánynak a digitális átállást kísérő anyagi és szellemi átrendeződéseket, az azok nyomán keletkező konfliktusokat. Ez roppant jelentőségű gazdasági és társadalmi hatású folyamat, hiszen a lakossági, szolgáltatói és kormányzati szektort egyaránt változásra és változtatásra kényszeríti. Egyszerűen szólva: ez a típusú média-átalakulás a teljes magyar életet érinti, fölveti a társadalmi átstrukturálódás esélyét és egyben veszélyét is. Sajátos vonás, hogy a lehetséges fordulatok tervezhetősége és irányíthatósága várhatóan átcsúszik a hazai intézmények hatásköréből – fokozatosan vagy robbanásszerűen – világdimenziójú pénz- és tudáshatalmi központokhoz. Véleményem szerint az új irányításnak biztosítania kell, hogy a  jövőben a magyar médiafogyasztás, és az arra épülő teljes tudásipar – az oktatástól az innovációig – a társadalmi újratermelődés, a kulturális megújulás valódi és elérhető eszköze legyen. Az európai keretek itt valóban szolidaritást és közös hagyományok védelmét kell jelentsék, nem pedig a gyökértelenség, a földrajzi és eszmei határokat legyőző igénytelenség védőhálóját. Kívánatos az volna, hogy a magyar állam csak olyan set-top-boxok árusítását engedélyezze, és csak olyanok megvásárlásához nyújtson állami támogatást, amelyek lehetővé teszik a fejlett interaktív tartartalmakhoz való hozzájutást és azok alkalmazását. Digitálisnak nevezett, de a digitális jel vételén túl egyéb lehetőséget, így interaktivitást sem lehetővé tevő, lebutított set-top-boxok tömeges elterjedése nem segítené elő a magyar társadalom digitális műveltségének növelését, csupán tovább szélesítené a digitális szakadékot.

Az informatika és hírközlés sok év után újra egységes irányítás alá került.  Ez lehetővé teszi, és a Kormány szándéka is ez az eddig megjelent nyilatkozatok alapján, hogy az irányításért felelős vezetők elkészíthetik és letehetik komplex programjaikat a szakma asztalára a minőségi digitális kultúráért, ezen keresztül a tudásért, a munkáért, az esélyegyenlőségért. Azaz a tartalom kerülhet előtérbe a nagy érdekérvényesítő kapacitással rendelkező technicista lobbizás helyett. Megtörténhet, és ezt várjuk, hogy – erőltetten vagány és elvágyódó típusú marketingre ültetve – nem a rendszerek öncélú bővítése, vagy még drágábbal való lecserélése, hanem a valós igények és a gondosan felmért hazai szükségletek határozzák majd meg a fejlesztések további irányait. Nem látványos digitális nagyprojektek mítoszában kell gondolkodnunk. Ünnepnapok és szalagátvágások helyett – vagy mellett – esélyt kell adnunk a társadalmi oldalról, adott esetben a civil és független szakmai szervezetek irányából érkező kezdeményezéseknek.  

Az új informatikai politikai tervezés kulcskérdése továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítése, helyes strukturálása a gyors beavatkozások érdekében. Elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak. Elengedhetetlennek tartom a kormányzati, önkormányzati programok eredményeinek folyamatos és objektív mérését, annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek. Az állampolgároknak érzékelniük kell, hogy az elektronikus ügyintézés elterjedése könnyebbséget és olcsóbbá válást eredményez.  Megkerülhetetlen digitális kulturális probléma az online szervezett vélemény-nyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozása, beleértve akár az elektronikus szavazás bevezetésének első lépéseit.

Netpolgárként bízom Orbán Viktor miniszterelnök által kinevezett – a területért felelős – miniszter, államtitkár, szakállamtitkár munkájában, hiszen évek óta jól ismerem őket. Tudom, velem együtt vallják a következőket: aki kimarad, az lemarad. Aki nem Netre kész, az nem menetre kész. Számítok arra, hogy az új Kormány figyelembe veszi az elmúlt években a civil és társadalmi info-politikai mezőkön munkálkodott szakemberek véleményét. A segíteni akarás és elszántság jelen van ezen az oldalon, ezt aligha kell bizonyítanom éppen nekem, aki az elmúlt ciklusban a legtöbb informatikai témájú parlamenti hozzászólást tettem.

Pettkó András
2002-2010 országgyűlési képviselő
Netpolgár

Címke: