Viták az internetsemlegességről – ez kérdés???
Megdöbbentően abszurd, még egyre többen feszegetik, hogy vajon a távközlési hálózatok üzemeltetői akadályozhatják vagy korlátozhatják-e az adatok továbbítását vagy sem.
A hálózatok működtetői pénzt akarnak látni az infrastruktúra bővítéséből és kiépítéséből, ezzel szemben az online cégek attól tartanak, hogy erősödhet az internetes cenzúra, sérülhet a piaci verseny és megakadhat az innováció. Vajon minden adatot ugyanolyan módon kell kezelni a világhálón vagy sem? Lehetővé kell-e tenni, hogy bizonyos adatcsomagok gyorsabban jussanak el másoknál a virtuális térben? S ha igen, akkor ki dönthet ezekben a kérdésekben? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják évek óta a hálózatüzemeltetőket, illetve a tartalomszolgáltatókat.
A British Telecom, a Deutsche Telekom és más telekommunikációs konszernek álláspontja az, hogy ők építették és építik a hálózatokat, így teljesen jogos az a követelésük, hogy az infrastruktúrákat nagymértékben leterhelő vállalatok, mint például a Google fizessenek ezért. A másik oldal viszont azt mondja, hogy mindenkinek biztosítani kell az információhoz való szabad hozzáférést és a távközlési társaságok nem élhetnek vissza piaci hatalmukkal. Ráadásul csak akkor valósulhat meg a fejlődés és az igazi internet, hogy ha minden adat gyorsan és könnyen juthat el a címzettekhez. A webes cégek készek lennének mindezt törvényekben is rögzíteni, hogy így védjék magukat és a felhasználókat. Ezt az elképzelést támogatja egyébként az Európai Bizottság is.
Utóbbiak vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen a két nagyhatalmú tábor között őrlődnek. Egyrészt a szolgáltatóknak köszönhetően szörfölhetnek a világhálón, másrészt a különböző webes ajánlatokat használják. A telekommunikációs cégek naponta sértik meg az internetsemlegesség elvét, hiszen meghatározzák, hogy melyik információ mennyire gyorsan jusson el a címzetthez és letilthatják a számukra nem szimpatikus szolgáltatásokat. Az IPTV-s szolgáltatásoknak például előnyt kell élvezniük ahhoz, hogy a közvetített kép ne akadjon meg, de továbbítani kell az e-maileket is.
A helyzet hasonló a mobilpiacon is, ahol a Skype folytat elkeseredett küzdelmet azért, hogy a szolgáltatók fogadják el és ne tiltsák VoIP-szoftvere használatát. A vitában számos szakember és nagy tekintélyű vezető hallatta már a hangját, köztük volt Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója is, aki természetesen az internetsemlegesség mellett állt ki. Joggal merül fel a kérdés, hogy ebben a kényes vitában milyen pozíciót tölt be az állam és az Európai Unió. A piaci egyensúly ugyanis törékeny. Szükség van ugyanis a szolgáltatókra, de a webes cégekre is. S, ha nem születik normális kompromisszum, azzal az egész világ csak rosszul járhat.
A La quadrature du net francia civil szervezet ragaszkodik az internetsemlegesség garantálásához és a világháló szabadságának megőrzéséhez. A közvélemény erejét használnák fel.
“Az internet bárminemű korlátozása gazdasági okok alapján téves elképzelés. A politikusok és a szórakoztatóipar megpróbálják megkerülni a demokratikus folyamatokat és korlátozni a világhálót a kedvük szerint. Ezért hirdettük meg az úgynevezett vámpírstratégiánkat, abból kiindulva, hogy a vámpírok sem szeretik a fényt és eltűnnek. Ugyanez a helyzet itt is, ha valamiben mesterkednek, mi azonnal rávilágítjuk a figyelmet és azonnal előbukkan a szórakoztatóipar és a politikusok valódi természete. A közvélemény a mi oldalunkon áll, mi pedig azt mondjuk, hogy elég ezekből a tervekből” – nyilatkozta Jérémie Zimmermann, a La quadrature du net polgárjogi egyesület társalapítója.
A szakember úgy vélte, hogy nem csak a Hadopi-törvénynek kellene végérvényesen eltűnnie a közéletből, hanem a hasonló nemzetközi elképzeléseknek (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás, ACTA stb.) is. “A Hadopi nem működik a gyakorlatban. Évek óta mondjuk, hogy soha nem fog működni” – közölte az aktivista. Zimmermann hozzátette: eddig még egyetlen esetben sem került sor hozzáférés-korlátozásra vagy -blokkolásra Franciaországban. Ennek egyszerű oka van: hiába van egy jogszabály, azt bebizonyítani, hogy ki követett el egy szerzői jogsértést, gyakorlatilag lehetetlen.
A szervezet társalapítója aggasztónak nevezte az Európában zajló folyamatokat, külön kiemelve a Hadopira hasonlító nagy-britanniai jogszabályok elfogadására irányuló kísérleteket. Szerinte az egész dolog és a jogszabály-tervezet gyors elfogadtatása mögött a szórakoztatóipar áll. Az okok egyértelműek: a kiadók féltek attól, hogy ha nem sikerül gyorsan elfogadtatniuk az előterjesztést, akkor nyilvános vita lehet az ügyből és a közvélemény nem fogadná el az érveiket.
Zimmermann az ACTA-tárgyalásokat teljesen jogellenesnek nevezte, mivel a folyamatokba nem vonták be sem az Európai Parlamentet, sem pedig a nemzeti törvényhozásokat. A tervezett dolgokról és intézkedésekről viszont nem lenne szabad zárt ajtók mögött tárgyalni. Ugyanakkor abban még lehet reménykedni, hogy az Európai Parlament az egész felvetést úgy, ahogy van, elutasítja. A La quadrature du net aktivistái mindenesetre semmit sem bíznak a véletlenre és a jövő héten gyűjteni kezdik az ACTA-t ellenző EP-képviselők aláírásait.
