eInclusion.hu – Tudásbázis

dr. Bálint Ákos

Az uniós támogatások zöme a versenyszférába irányul, de egy kisebb hányada az állam- és közigazgatás fejlesztését szolgálja, hasonlóan az Európai Unió néhány más államához A programok lebonyolításáért a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Közigazgatási Reform Programok Irányító Hatósága felel, amelyet 2006-os megalakulása óta dr. Bálint Ákos vezet.

- Miért fontos, hogy az Európai Uniótól kapott támogatásokból az államigazgatási módszereket és rendszereket is fejlesszék?

- Nyilvánvaló, hogy az állam nem önös érdekből költ magára, ahelyett, hogy ezt a pénzt mondjuk a vállalkozásoknak juttatná. Az állami szféra és a közigazgatás tevékenysége meghatározó jelentőségű úgy a gazdaság szereplői, mint minden egyes állampolgár számára. A költségekkel, ráfordításokkal és az idővel takarékosan bánó, ezeket hatékonyan felhasználó közigazgatás mára versenyképességi tényezővé vált, az államokat rangsoroló ilyen listák egyik legfontosabb tényezője.

De nemcsak a kissé megfoghatatlan versenyképesség miatt fontos a közigazgatás fejlesztése. Ha hosszabb távon azt szeretnénk elérni, hogy kevesebbet kelljen költeni az állam működtetésére, akkor be kell látnunk, hogy a működési források elvonása csak úgy lehet tartós, ha a jelenlegi szervezetet hatékonyabbá tesszük. Ha ezt a kiterjedt, befolyásos és bonyolult rendszert sikerül jó irányba mozdítani, az egyrészt megszünteti a minden állampolgár életében rendszeresen visszatérő és időt rabló kellemetlenségeket (például az okmányirodai sorban állásokat vagy a “sárga csekkes” ügyintézést), másrészt segít elérni egyes hosszú távú, stratégiai célokat, mint amilyen az információs társadalom kiépítése.

- Mekkora összegből és milyen programok keretében igyekeznek megvalósítani ezeket a célokat?

- Magyarország 2007 és 2013 között mintegy 140 milliárd forintnyi, az Európai Unióból érkező eurót fordíthat közigazgatásának modernizálására, fejlesztésére, hogy közelebb hozza a sokszor hangoztatott célokat: a szolgáltató államot, az egyszerűbb ügyintézést, az átláthatóságot. Az uniós támogatások elosztásának és felhasználásának legfőbb felügyelő szerve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Ezen belül működik a Közigazgatási Reform Programok Irányító Hatóság (IH), amelyhez két operatív program — az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) és az Államreform Operatív Program (ÁROP) – tartozik. A vezetésem alatt álló irányító hatóság — amely egyike az NFÜ-ben működő hét IH-nak — az ezekre fordítható uniós források felhasználásának fő hazai intézménye, felügyelője és lebonyolítója.

- Mi a fő célja a két programnak, melyikből mit emelne ki?

- A két programot ebből a szempontból nem lehet élesen elválasztani. Mindkettőnek ugyanaz a célja — a szolgáltató állam megteremtése –, ezért ki kell egészíteniük egymást.

A mintegy 40 milliárd forintos kerettel rendelkező ÁROP egyik fő célja az államigazgatás szervezeti átalakítása és a humán fejlesztések. Komoly eredményeink e területen: az ÁROP támogatásával valósult meg a közigazgatásban a nyílt toborzási eljárás, az államigazgatási teljesítményértékelés, és nemrégen indult el a közigazgatási versenyvizsga rendszere. Ezek révén átláthatóbb, rugalmasabb lesz a közigazgatás, és reményeink szerint javul a szervezetek teljesítménye.

Az ÁROP másik fő célja a szervezetfejlesztés. Innen az önkormányzatoknak kiírt szervezetfejlesztési pályázatot szeretném kiemelni, ahol mintegy 300 nyertessel dolgozunk, ami azt jelenti, hogy ennyi helyen vizsgálják felül és javítják a szervezet működését. Ugyanilyen fontos cél a szabályozási rendszer átalakítása, egyszerűsítése, a reguláció-dereguláció. Ilyen célra is tervezünk pályázatot, ahol majd az eljárások felülvizsgálatára lehet majd pályázni.

- Mennyiben más az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program?

- A több mint kétszer annyi pénzből gazdálkodó — 100 milliárd forint keretösszegű — EKOP, ahogy a neve is sugallja, az informatikai fejlesztésekre irányul, a fent említett előrelépéshez szükséges informatikai eszközöket adja a közigazgatásnak.
Az EKOP végrehajtásánál stratégiánk egyik alapeleme, hogy először a nagyobb, háttérjellegű (back-office), alapvetően keretrendszereket fejlesztő projektekre próbáltunk koncentrálni, majd ezután következtek-következnek a “front-office”, vagyis a hozzáférést támogató projektek. Ennek megfelelően kezdetben csak nagyméretű, kiemelt projektjeink voltak, míg most egyre inkább nyitunk a kisebb méretű, helyi fejlesztések felé, így ilyenekre is indítunk pályázatokat.

Persze a gyakorlat sohasem ilyen vegytisztán zajlik, figyelembe kell venni más szempontokat is. Vannak olyan, nemzetgazdasági vagy más okból nagyon fontos szakterületi projektek, amelyek megvalósítása a nagy központi keretrendszerek és a kisebb helyi e-közigazgatási fejlesztések mellett nagyon lényeges. Ilyenek például az e-fizetéshez, az elektronikus vámügyintézéshez vagy az agrártámogatásokhoz kapcsolódó projektjeink.

- Hol és hogyan kapcsolódik egymáshoz a két operatív program?

- Az ÁROP voltaképpen az EKOP számára is egy keret, ami a humán oldal fejlesztésével javítja az informatikai fejlesztések hatékonyságát. Természetesen ez azt is jelenti, hogy az eljárásrend, az ütemezés nem teljesen ideális, mert először a kereteket kellene megteremteni az EKOP-nak — azaz először véget érne az ÁROP és azután indulna az EKOP –, de az uniós források lehívási szabályai és a programozási keretek miatt ez a szigorú ütemezés nem lehetséges. Ezért a meglévő keretek között teszünk meg mindent az összehangolás érdekében.

- Milyen a kapcsolat más intézményekkel, programokkal?

- Az ÁROP és az EKOP jellege miatt néhány projektünk más operatív programokkal vagy irányító hatósággal is összefügg. Például az elektronikus társadalombiztosítási azonosító kártya az EKOP szempontjából e-közigazgatási fejlesztés, míg a szintén érintett egészségügyi terület a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programhoz és felelős irányító hatóságához tartozik, ezért velük is együttműködünk e projektben, ilyenkor nélkülözhetetlen a közös munka.

- Hogyan változott az IH feladata a 2006-os megalakulás óta?

- Három éve azzal a hátránnyal kezdtük meg működésünket, hogy a korábbi uniós vagy más programokban nem volt ilyen fejlesztési terület, így ez az IH tulajdonképpen előzmény nélküli szervezet, nulláról kellett indulnunk. Érthetően az elődökkel, korábbi tapasztalatokkal rendelkező társhatóságok tapasztalatait mi is felhasználhattuk.

Bár a feladatok összességében ugyanazok a kezdetek óta, a hangsúlyok természetesen változtak a programok előrehaladtával. A működés kezdetén a legfontosabb feladat a “programozás”, vagyis az Új Magyarország Fejlesztési Terv és a hozzánk tartozó operatív programok megírása, a kapcsolódó stratégiák elkészítése volt. Most másik fázisban vagyunk, amikor is a végrehajtás került az előtérbe — miközben azért a stratégiaalkotás is megmaradt.

- Konkrét feladatokra lebontva ez mit jelent?

- A legfontosabbnak most talán azt nevezném, hogy ki kell választanunk egyrészt azokat a projekteket, konstrukciókat, amelyeket azután a kormány elé bocsáthatunk elfogadásra, másrészt azokat, ahol a célok jók, de valamilyen okból nem sikerült átjutni a szűrőn, és támogatni ezeket abban, hogy később mégis megvalósulhassanak. A jó projektek kiválasztásán keresztül lehetséges az, ami összességében a legfontosabb — mégpedig a forrásfelhasználás megfelelő üteme és a szabályosság.

- Az két operatív program speciális területekre irányul. Hogyan jelenik ez meg az IH munkájában, milyen egyedi eljárások, megoldások szükségesek emiatt? Mi ennek a hatása az eredményekre?

- A két operatív program, mondjuk úgy, “specialitása” nem jelenti azt, hogy irányító hatóságunk különleges lenne, vagy nagyon eltérne a többi IH-tól: a keretek, az alapfeladatok ugyanazok, és ugyanazoknak a hazai és uniós szabályoknak, előírásoknak kell megfelelni.

A sajátos célok és célcsoport miatt abban viszont tényleg különbözünk, hogy a rutinokat, gyakorlatokat nehezebb átvenni, alkalmazni, mint máshol. A pályázói körünk sem volt felkészülve annyira az uniós források fogadására, nem rendelkezett akkora rutinnal, mint például a gazdasági szféra, ahol már 2004 óta vagy még régebben voltak ilyen tapasztalatok. Ezért kiemelten fontos az együttműködés és a pályázók támogatása.

A támogatás egyik legjobb eszköze egyébként éppen a kommunikáció. Ha be tudjuk mutatni a projektek, a fejlesztések eredményét, hasznait, el tudunk jutni a felhasználókhoz, a szakmai és laikus közönséghez — ebbe beleértve a projektgazdák eredményeinek bemutatását is –, akkor egy olyan pozitív kép, kedvező hangulat alakulhat ki,ami mindenki számára megkönnyíti a közös munkát, a partneri viszonyt. A visszajelzések alapján úgy látszik, ezt sikerült legalább részben megvalósítani. Az eredményeink is azt mutatják, hogy jó irányba indultunk el.

- Miért, milyen eredményekről számolhat be?

- Ha valaki magát dicséri, azt kritikával kell kezelni, éppen ezért csak a számokat beszéltetném magam helyett. Az EKOP-ban jelenleg 46 milliárd forint már le van kötve projektekkel, míg az ÁROP-ban ugyanez a szám 14 milliárd.

2007 óta a két programban összesen 12,8 milliárdot fizettünk ki. Erről én is azt gondolom, hogy mindenképpen gyorsítani kell, még akkor is, ha a tavalyi év végi 3 milliárd összkifizetéshez képest nagy az előrelépés. A számok és a projektek ütemezése alapján azt látom, hogy a programok az eddig eltelt idővel arányosan zajlanak, ezért biztos vagyok benne, hogy a programok legvégére, 2015-re a két operatív program forrásait teljes mértékben, szabályosan, és ami a legfontosabb, jó és hasznos fejlesztésekre sikerül elköltenünk.