eInclusion.hu – Tudásbázis

Az Országgyűlés megkezdte az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény vitáját. A Magyar Demokrata Fórum álláspontját Pettkó András ismertette

Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselők! Kedves Netpolgárok!

Örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy ismét az elektronikus közigazgatáshoz kapcsolódó törvényjavaslatot nyújtott be a Kormány. Hogy mennyire fontos ez a témakör, azt hadd érzékeltessem itt és most egy rövid projekt-történettel.

Éppen itt, a Parlament épületében, tavasszal, az informatikai albizottság ülésén jelentette be csaknem először, de mindenképpen még friss hírként Viviane Reding, az információs társadalom és média európai biztosa, hogy november közepén megnyitja virtuális kapuit az Európai Digitális Könyvtár.

És valóban, november 20-án, néhány nappal ezelőtt, Barroso elnök úr és más vezető személyiségek jelenlétében átvágták a jelképes szalagot, azaz megnyomták az ENTER billentyűt. A portálon induláskor több mint kétmillió tétel volt elérhető. Olyan könyvek, térképek, hangfelvételek, fényképek, levéltári anyagok, festmények és filmek, amelyeket az Európai Unió országai nemzeti könyvtáraiban és kulturális intézményeiben digitalizáltak.

Biztos tudják Önök között is sokan, mi történt a megnyitás ünnepi percei után. Az európai digitális könyvtár gyakorlatilag néhány perccel a működésének megkezdését követően, rögtön a start után összeomlott. A vártnál jóval nagyobb érdeklődést nem győzték kezelni a szerverek.

A nem kevés pénzből létrehozott szerverpark működtetői alaposan elszámították magukat. Óránként ötmillió látogatót még képesek lettek volna kiszolgálni, de óránként húsz millióan próbálták betölteni a könyvtár oldalait. Világossá vált, hogy a számítógépes kapacitást nagyságrendekkel kell bővíteni, ám ez hetekig, akár hónapokig is eltarthat. A tartalom szolgáltatása most nem lehetséges.

Ez a példa is azt mutatja, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt óriási az érdeklődés. Senki nem tudta elképzelni, és számomra is alig felfogható, hogy létezhet olyan digitalizációs érték-központú tartalomszolgáltatás, éppen olyan, mint a digitális könyvtár, amelyre egy órán belül húszmillió európai polgár kíván felcsatlakozni. És hozzá kell tennem, hogy nem találomra szörfölgetni akartak, rövidke videókkal vagy egyéb más elérhető dolgokkal szórakozni, hanem nagy alkotásokkal közelebbről megismerkedni. Ez a példa is jól mutatja, és én valóban így gondolom, hogy az emberekben megvan az igény a digitális szolgáltatások használatára, és ennek az igénynek és tettrekészségnek a megnyilvánulásait naponta láthatjuk és érzékelhetjük a számítógépek világában. Ez persze ma már azt is jelenti, hogy hétköznapjainkat, napi tevékenységünket is átszövi a digitalizáció teremtette új érték-központúság.

Az európai példa mellett hadd utaljak magyar adatokra is. Hazánkban az internetezők döntő többsége, azaz nyolcvanhárom százaléka információszerzésre, tájékozódásra használja a világhálót. Nagyon magas, 74 %-os a szórakozási, kikapcsolódási célból szörfölők aránya is, valamint közel ugyanennyien tanulási, tudásszerzési céllal böngészik a netet. Az elmúlt években látványosan bővült a kapcsolattartást szolgáló oldalak, alkalmazások – blogok, fórumok, chat- és közösségi oldalak – száma is, mindehhez pedig megfelelő tömegbázist jelentenek a hazai internetezők: közel háromnegyedük használja a világhálót a családjával, ismerőseivel történő érintkezésre is.

Az e-kormányzati szolgáltatások használatának aránya – a többi említett területhez képest – viszonylag alacsonynak számít, az internetező sokaságon belül huszonkét százalékra tehető. A hasznosság megítélése ugyanakkor meglehetősen pozitív, 5-ös skálán a legtöbb e-kormányzati lehetőséget 4-es, vagy magasabb átlagpontszámmal értékelték a rendszeresen internetező válaszadók.

Ezek az adatok is rámutatnak arra, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt nagy a bizalom, az e-közigazgatás platformjainak tudatos használata a net-intelligencia részévé vált. Ugyanakkor még mindig kevesen lépnek be az e-hivatal virtuális irodáiba, a rendelkezésre álló közadattárak igénybe vétele is ritkább a vártnál, függetlenül a tudásbázisok magas színvonalától.

Vitathatatlan, és a nemzetközi példák is azt bizonyítják, hogy kormányzati szerepvállalás nélkül az e-ügyintézés, egyébként bizalommal várt és igényelt meghonosodása nem képzelhető el. Központi kezdeményezések és invesztíciók nélkül az e-közigazgatás csak nagyon lassú folyamatként, szinte biztos lemaradást eredményező szerveződésnek értelmezhető. Éppen ezért üdvözlendő a Kormány előterjesztése,

Közbevetőleg már itt jegyzem meg, hogy az e-ügyintézés helyett többen az e-ügygondozás fogalmának használatát javasolják. Ezzel magam is egyetértek, hiszen a digitális közigazgatás nem csak azt jelenti, hogy papírról számítógépre kerülnek az akták. Az elektronikus közigazgatás egy minőségileg új platformot teremt. A közszféra valamennyi külső és belső kapcsolatrendszerének gyökeres, tudásalapú átalakítását és racionalizálását, valamint szolgáltató jellegű újjászervezését. Mindehhez járul az információs kommunikációs technológiai alkalmazások közüzemszerű használatának megteremtése, kialakítása.

Az Európai Unió elektronikus kormányzat stratégiáiban is hasonló megfogalmazásokkal találkozunk. A Bizottság által kiadott dokumentum definíciója szerint az eGovernment „információs és kommunikációs technológiák, eszközök használata a közigazgatásban, kombinálva a szervezeti átalakítással és új típusú tudások felhasználásával annak érdekében, hogy fejlesszék a közszolgálati eljárásokat és a demokratikus folyamatokat.”

Az itt idézett meghatározásokból is kiderül, hogy az elektronikus közigazgatás nem egyszerűen egy szoftver, vagy szoftver-rendszer, hanem egy gyökeresen új igazgatási forma. A most beterjesztett törvényjavaslat is ennek szellemében készült, és ezt elismeréssel rögzítem. De mielőtt belemennénk a részletekbe, el kell mondanom, hogy az e-kormányzat fogalomkörébe tartozó konkrét ügyekben már személyesen is több javaslatot tettem az információs társadalom megerősítése érdekében. Ellenzéki pozícióból is sikerült kezdeményezéseimet elfogadtatni, előterjesztéseimet az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta. Csak emlékeztetőül: én vetettem fel, hogy lehessen fizetni az APEH ügyfélszolgálatoknál bank-kártyával, én javasoltam az elektronikus, személyre szóló adónaptár bevezetését, valamint több előterjesztésem volt az Ügyfélkapuba való bejelentkezés megkönnyítésére, automatizmusának megteremtésére.

A Magyar Demokrata Fórum programjában is kiemelten szerepel – most már hadd használjam ezt a kifejezést – az elektronikus ügygondozás elősegítése, az e-közigazgatás fejlesztése. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy az MDF továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítését támogatja, beleértve a régiók elektronikus közigazgatásának létrehozását, az intelligens települések kiépítését. Véleményünk szerint elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak. Egyben fel kívánjuk hívni a figyelmet az öncélú, ugyanakkor gigantikus technikai jellegű fejlesztések pazarló tendenciáira, a bürokráciát egy másik szinten – az elektronizáció szintjén – újjáteremtő megaprogramok veszélyeire. Elengedhetetlennek tartjuk a kormányzati, önkormányzati projektek eredményeinek folyamatos és objektív mérését, annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek. Szeretnék itt utalni a kormányzati sajtóportált érintő kritikákra, sőt vizsgálatokra.

További távlati célkitűzésnek jelöli meg az MDF azt, hogy 2010-ig az elektronikus ügyintézés érzékelhetően olcsóbb legyen, mint a személyes. Emellett az MDF az e-törvényhozás, az elektronikus szavazás, a digitálisan szervezett vélemény-nyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozását is szorgalmazza, igényli a kapcsolódó kísérleti projektek elindítását, összefüggésben a Web 2. 0 közösségi információs újításaival.

Most pedig szeretnék rátérni a konkrét törvényjavaslatra. Ismét felidézném: az e-ügyintézés helyett, alkalmasabb kifejezésnek tartom az e-ügygondozást. Úgy látom, a törvényjavaslat is ezt a szemléletmódot követi, hiszen az általános indoklás is rögzíti: összességében az elektronikus közszolgáltatások fejlesztése egyben szemléletváltást is jelent, mivel az ügyek elektronizálásáról a hangsúly az ember és családja, üzleti vállalkozása, civil szerveződése támogatásának irányába tevődik át. Úgy vélem, ezzel összefüggésben, hogy az e-ügygondozásban az ügyfél mindennapi igényeire, személyre szabott kiszolgálására, az ügyek intézéséhez szükséges információk teljes körű biztosítására kell az e-hivataloknak koncentrálniuk. Mindehhez – egységes alapokon, a már kialakított e-közszolgáltatási alapinfrastruktúrára építve – olyan, központilag menedzselt működési infrastruktúrát kell kiépíteni, mely középtávon megoldja a rendszerek fizikai, informatikai szempontból történő elhelyezését és védelmét, lehetőséget adva a tudásmegosztásra. Természetesen mindehhez olyan szabványosított ügyintézési felületek kialakítása is elengedhetetlen, amelyeken keresztül az ügyfél egységes közszolgáltatási struktúra keretei között találkozik az állammal, az állam szerveivel.

Néhány konkrét észrevételt is kívánok tenni a törvényjavaslat paragrafusaihoz. A Javaslat 4. §-a az elektronikus közszolgáltatás alapelvei körében a közigazgatás szerveinek együttműködési kötelezettségét, az elektronikus közszolgáltatások elősegítését, a nyilvános és tájékoztató jellegű közszolgáltatások bárki számára való hozzáférhetővé tételét elvi követelményként fogalmazza meg. Az 7. § (1)-(2) bekezdés az együttműködési, tájékoztatás-nyújtási kötelezettség konkrét formáit nevesíti azzal, hogy előírja: a közigazgatási szervek e kötelezettségüknek a központi rendszer útján, az egységes követelményeknek megfelelő felhasználói felület igénybevételével tesznek eleget. Az igénybe vevők megfelelő eligazodását elősegítve a kormányzati portál felületén keresztül biztosítják az elektronikus közszolgáltatást elérhetővé tevő információkat.

Itt felmerül a párhuzamosság kérdése: a közadattárat jelenleg a Neumann Kht. üzemelteti, itt található meg a „Hatályos Jogszabályok Elektronikus Gyűjteménye”, az „Önkormányzati Rendeletek Tára”, a Magyar Közlöny elektronikus változata, és még sok más adatbázis. Igaz ugyan, hogy a kormányzati portálról is van ide elérhetőség, de ez mégis egy másik projekt, egy másik szervezet. Remélem, és bízom benne, hogy a törvényi szabályozásban előírt együttműködést biztosítani tudják, illetve a kormányzati portálra egyértelműbben sikerül integrálni a közadattárat. De ez persze felveti a beszédem elején is vázolt problémát: ha minden tájékoztatást a kormányzati portálról szeretnénk biztosítani, nem járunk-e úgy, mint az európai digitális könyvtár, és a túlzott igénybevételtől egyszerűen összeomlik a rendszer?

Továbbmenve a javaslaton: a 10. paragrafus szerint az elektronikus közszolgáltatások igénybevételére bárki, minden állampolgár jogosulttá válhat. Tapasztalataim szerint a jogosultsággal azonban csak akkor fog tudni élni, ha a szükséges műszaki feltételekhez, infrastruktúrához az informatikai-biztonsági követelményeknek is megfelelő hozzáférése van: ebben a kormányzati központi rendszer részét képező közösségi hozzáférési pontok, e-Magyarország pontok, teleházak hálózatára komoly szerep hárulhat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az állampolgárok megfelelő informatikai háttérrel rendelkeznek ügyeik viteléhez. Sőt, tudjuk, hogy hazánk lakosságának csaknem fele nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Biztos vagyok benne, hogy a végrehajtási utasításokban, rendeletekben nagyon konkrétan meg kell határozni a közösségi hozzáférési pontok feladatait, ügygondozói felelősségét, a szolgáltatás biztosításának anyagi vonatkozásait. Ide kapcsolódik az „e-befogadás” akcióterv Országgyűlési határozata is, amely összpárti alapon kiáll az informatikai esélyegyenlőség megteremtése mellett, és megfelelő programterv biztosítását tűzi ki célul a digitális szakadék megszüntetése érdekében.

A szolgáltatások hozzáféréséhez való könnyítést tenné lehetővé az ügysegédi szolgáltatás fogalmának bevezetése, tevékenységi körének meghatározása. A törvényjavaslat értelmező rendelkezése szerint ügysegéd az elektronikus közszolgáltatást igénybe vevő számára az elektronikus közszolgáltatás keretében történő ügyintézésben közreműködő, valamint az elektronikus közszolgáltatás műszaki informatikai infrastruktúrájához kapcsolati lehetőséget vagy szakmai-informatikai segítséget nyújtó, képviseletre nem jogosult személy.

Az ügysegéd az eljárásba tehát két ponton kapcsolódhat be: az ügyintézés helyszínén, illetőleg a központi ügyfélszolgálat megkeresésével. Az ügysegéd szerepe az eljárásban, valamely ügy intézésében korlátozódhat az igénybe vevő tájékoztatására, technikai és szakmai segítségnyújtásra, de – a megfelelő meghatalmazás alapján – az ügyfél képviseletére, nevében eljárási cselekmények foganatosítására is kiterjedhet. Az ügysegéd feljogosítható arra is, hogy az ügyfél elektronikus tárhelyének e célt szolgáló részébe adatot helyezzen el vagy onnan adatot helyezzen át.

Őszintén szólva, nagyon szerencsétlen megfogalmazásnak találom az ügysegéd kifejezést. Nem újszerű, szokatlanul hangzása miatt csak, bár azért is. Egyszerűen nem értem, miért kell egy ilyen jogi kifejezésnek tűnő szóval jelölni azt, ha valaki egy szolgáltatás igénybevételét előkészíti, elősegíti. Ilyen értelemben egy könyvtáros is ügysegéd, aki kikölcsönzi a kért könyvet, vagy egy pedagógus is, ha nem tanít, hanem kihegyezi a gyerek ceruzáját, vagy – hogy magunkról szóljak – egy képviselő is, ha éppen nem szavaz, hanem például választóinak előadást tart a parlament működéséről, vagy minden állampolgár, ha átadja a helyét a villamoson az idősebbnek. Szóval ügysegédekből van éppen elég, vagy néha éppen kevésnek látjuk számukat, de konkrét tájékoztatási szakemberből, ügyfélszolgálati munkatársból nagyon is hiányt szenvedünk. Aki már járt közintézményben, vagy más hivatali ügyintézési csarnokban, tudja, látta, milyen tanácstalanok az emberek, és milyen hasznos lenne, hogy mire az ügyintézőhöz kerülnek, addigra felkészítsék őket, mit is kell és hogyan tenniük. Így az ügyintéző valóban ügygondozó lehetne, nem pedig ügyátvevő. Tehát, az a kétségem: ha a reális, jelen világban az ügyelőkészítés nem működik, akkor hogyan fog ez egzisztálni virtuális feltételek között, ahol nemcsak az adminisztrációs járatlanságot, hanem még az informatikai ügyetlenséget, akár analfabétizmust is le kell küzdeni? Az az érzésem, hogy sehogy, legalább is a törvényjavaslat betűje szerint semmiképp. Tehát értem és helyeslem, hogy a javaslat foglalkozik az állampolgárok számítástechnikai megsegítésével, éppen azért, hogy élni tudjanak az elektronikus közszolgáltatásokkal. De úgy érzem, ez a nagyon is fontos kérdés nincs kidolgozva. Igaz, a 31. paragrafus e. pontja előírja a vonatkozó ügysegédi munkavégzés szabályainak megalkotását. Ez azért is nagyon fontos lenne mielőbb, hiszen a 10. paragrafus 3. pontja szerint a kormány előírhatja az elektronikus közszolgáltatás kötelező igénybevételét. Ez teljesen kiszolgáltatottá teheti azokat a polgártársainkat, akik nem rendelkeznek megfelelő informatikai eszközrendszerrel és tudással. Ez pedig nem lehet sem az Országgyűlés, sem a Kormány szándéka.

Nagyon előremutatónak látom és helyesnek tartom, hogy a Kormány lehetővé kívánja tenni más közüzemek és szolgáltatók kapcsolódását is a kormányzati központi rendszerhez. Ugyan az előterjesztés rögzíti, hogy más szolgáltatók működése nem zavarhatja a közszolgáltatások folyamatosságát, sőt a 6. paragrafus 7. pontja szerint akár a szerződött szolgáltatókat korlátozhatja is a közszolgáltatások érdekében, azért én meg kívánom jegyezni: az a tapasztalatom, ha a közszférába magánvállalkozások is bekapcsolódnak, ott többnyire ezek a társaságok jobb és hatékonyabb érdekérvényesítésre képesek, mint az közapparátusok. Ebből arányeltolódások keletkezhetnek, és megesik, hogy a deklaráltan ingyenes közszolgáltatásból nagyon gyorsan díjfizetéses metódusok nőnek ki. Különösen fennáll a veszélye ennek itt, ahol működőképes és naprakész technikai hátteret kell biztosítani.

Más témára térve, de nem kalandozva el a hozzáférés kérdéstől: a javaslat 21. paragrafusa rögzíti, hogy a kormányzati portál a központi rendszerben való részvételre kötelezett, az ahhoz csatlakozásra jogosult és így szolgáltatást nyújtó, illetve a külön megállapodás alapján szolgáltatást nyújtók szolgáltatásainak elérési felülete. Itt kell biztosítani a különböző közigazgatási adatbázisokhoz való hozzáférést és a közigazgatási szolgáltatások elektronikus kifizetéséhez szükséges feltételeket. Vagyis a javaslat a kormányzati portált kizárólagos elérési felületként határozza meg arra az esetre, ha ügygondozásról van szó. Mit jelent ez? Hogy a jelenlegi önkormányzati, vagy APEH ügyintézési lehetőségek megszűnnek? Vagy nem szűnnek meg, de a kormányzati portál mégis kikerülhetetlen lesz, mert csakis itt lehet követni az ügymenetet a biztosított tárhely alapján? Ezek egyelőre kérdések, de nem hiszem, hogy az egyablakos ügyintézés azt jelenti, hogy csak a kormányzati portál lehet feljogosítva az állampolgári és vállalkozási ügygondozásra.

Végezetül néhány általános, elvi szintű problémára szeretném felhívni a figyelmet.

A közszféra reformjának korábbi vitáiban és tervezett modelljeiben az állampolgároknak nyújtott „szolgáltatás” mindig valahogy úgy jelent meg, mint ahogy a csomagküldők eljuttatják a feladott küldeményeket a fogyasztókhoz, azaz az állampolgár a címzett, de magába a termék előállításába nem avatkozhat bele, sem gyakorlati, sem előkészítő szinten.

Minél összetettebb azonban a közinformációk világa, minél változatosabbak az élethelyzetek, annál kevésbé működik ez a „kínálati modell”. A fejlődő hálózatiság a közszféra konstrukcióinak társadalmasítása felé visz. A fogyasztóból résztvevőt formál, a passzív felhasználóból a viszonyokat alakítani képes partner lesz. A digitális nemzedék tagjai, az információs társadalom bennszülöttjei, az új kommunikációs technológia felhasználói mind azon vannak, hogy saját hasznukra tartalmakat hozzanak létre a nyíltság, az osztozkodás, a részvétel és az egymást kiegészítő szaktudás elvei alapján. Az új web részvételi architektúrájának alapján egy új kultúra tör elő, melynek nincs eleve megadott struktúrája, alulról felfele építkezik és a közösségi önszerveződés mintáit követi. A felhasználó és a szolgáltató közötti aszimmetrikus kapcsolat helyére a hálózat tagjai közötti kölcsönösség és interaktivitás kerül, akik ugyanolyan gyakran töltik le mint töltik fel a tartalmakat. A felhasználók nemcsak fogyasztják, hanem elő is állítják a tartalmakat, melyeket kicserélnek egymás között, miközben újra meg újra felhasználják azokat.

Ez az önszervező világ egyáltalán nem áll távol mindattól, amit a legfiatalabb állampolgárok olyannyira megszoktak mindennapi online-tevékenységeik során. Gondoljunk csak az iwiw-re, vagy más 2.0. WEB-es formákra, mint a blogírás, videofeltöltés, levelezőlisták rendszere. Ez az informatikai önszerveződés, ez a társadalmi és szakmai részvételi igény és önkorrekció, valami egészen más, mint ami korábban a politikai szótárakban szerepelt. Kiindulópontja az individuális igény, amely testreszabott megoldásokig kívánja eljuttatni a közszférát –- de amelynek érdekében az egyének felelősséget is vállalnak, és ha módjukban áll, saját hozzájárulásukkal, erőfeszítésükkel is segítik a legjobb megoldások megtalálását. A kapcsolati teret torzító függőségi viszonyok, vagyis a burjánzó bürokrácia legjobb ellenszere, ha az intézményi megoldások és „szolgáltatások” helyett az önsegítés és a saját kézben tartott problémamenedzsment válik jellemzővé. Mindez azokon a területeken működhet leginkább, ahol az állampolgárok közvetlenül is érintettek, mint például az egészségügy, oktatásügy, adófizetés, környezet, közbiztonság. A „2.0. WEB mintájára elnevezett „2.0 Közigazgatás”, mint a részvétel platformja, sok új szempont szerint szerveződhet. Ezek közül kiemelnék néhányat:

Az állampolgár nem fogyasztó vagy felhasználó, hanem résztvevő. Ez nem jelenik meg a javaslatban, bár az elektronikus ügykövetés lehetőségét felkínálja.

A pénzügyi–költségvetési keretek elosztásában nem a technikai csúcsfejlesztéseknek kell elsőbbséget biztosítani, hanem az állampolgári részvétel növekvő arányát elősegítő projekteknek. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a javaslat nagyon sokszor helyezi előtérbe a technikai megbízhatóságot, a biztonságot, és ez könnyen „technicizmushoz” vezethet. Sok példát láttunk már erre, szerintem olyan rendszerre van szükség, amely nem teljesítmény központú, hanem szolgáltatás-orientált.

Az ügysegédi megfogalmazás helyett megfelelőbbnek tűnik a tanácsadói, megoldás-közvetítői, közvetlen szolgáltatásnyújtói, kockázatelemzői és ügy-auditori elnevezés. Ez jobban kifejezi a bürokratikus és túlhangsúlyozott felelősségi kötelmektől megszabaduló, kreatív munkára alkalmazott munkatársak foglalkoztatási modelljét.

A szolgáltatások értékelésének új elvei és módszerei alakulhatnak ki az elektronikus ügyintézés kialakulása folyamán. A valódi teljesítményt és hasznosságot a mennyiségi szempontok miatt valójában nem is tükröző makroszintű értékelés helyett előtérbe kerülhetnek a személyközpontú, egy emberre, vagy kis csoportokra szabott megoldások. A felhasználók nagyobb választási szabadságán keresztül kirajzolódó direkt értékelési módok lehetővé tehetnék a kereskedelmi weboldalakon megszokott, azonnali és közvetlen visszajelzések kultúrájának meghonosodását.

Úgy gondolom, a törvényjavaslat beterjesztésével a Kormány egy nagyon fontos témakört, az elektronikus közszolgáltatások kiterjesztését, központi menedzselését kívánja szabályozni. A szándékkal teljesen egyetértünk, a javaslat több pontját nagyon előremutatónak, értékesnek tartjuk. Meg kell azonban mondanom, hogy az előterjesztés egy nagyon konzervatív informatikai szemléletet tükröz, mert nem veszi figyelembe sem az ügyintézési formákkal és tartalmakkal szembeni változó igényeket, sem az Internet fejlődéséből következő új WEB-használati modelleket. A szabályozás egy új, mindenek felett álló „gigabürot”, óriáshivatalt hozna létre központi rendszer és kormányzati portál képében. Ezzel nem értünk egyet. Szeretnénk elkerülni, hogy az Internet a digitális kormányzatiság formájában egy esetlegesen megjelenő központosítást, centralizálódó államapparátusi törekvéseket szolgáljon. Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, és erre vonatkozóan módosítókat is beadtunk, hogy a tervezett intézkedések határidejének több évre, egészen 2012-ig kinyújtása teljesen indokolatlan. Ez a lassúság lomha folyamatokat és előkészítéseket jelentene, különösen annak fényében, hogy az Internet technikája és életmód-befolyásoló potenciálja milyen gyorsan változik. Attól tartunk, hogy a Kormány által javasolt határidőkre elkészült adatbázisok és ügygondozói felületek éppen az elavulás szélére jutnak, mire évek múlva fogadni tudják az ügyfeleket. Lehet, hogy addigra már teljesen más Internet lesz, teljesen más igényekkel, gyökeresen megváltozott felhasználói szokásokkal.

Forrás: www.pettkoandras.hu