Egy kritika egy házibuliról
Nem csak a húszéveseké… (eVitae blogja)
2008.05.17. Internet+50+házibuli, Budapest, Millenáris park, Inforum rendezvény – beszámoló
Elős 50+Net Házibuli
A regisztrációs visszaigazoló levelet persze rögtön elfeledtem, ahogy megkaptam, ezért most a szimatom után megyek a
Millenáris parkban: keresem a buli helyszínét. Nem nagy ügy: az egész park falatnyi. Leginkább a Jövő Házára tippeltem először, de hát szóban forgó eseményünk nem egyértelműen a jövő. A széleskörű nethasználat még inkább csak jövő (hazánkban legalábbis), viszont 50 fölött – valljuk be – már többet beszélünk a múltról. (Pedig hát… de erről majd máskor, máshol.)
De mert a szóban forgó múlt és jövő – internetezésileg – mégse esik olyan messze egymástól, hát máris meglelem: a Jövő Háza mellett, a Teátrum nevű szekció az.
Fiatal hostesseknél lehet lejelentkezni, akik a regisztrációs lista alapján adminisztrálják a megjelenteket.
Hm. Vajh miért csupa fiatal lány? Én jobban kedvelem a nem és kor szerinti szélesebb merítésű összetételt. Különösen, mert ahogy elnézem, a vendégsereg nemi megoszlása elég súlyosan a női felé billen. És hát magamról tudom: öregasszony nem vénasszony. Maximum matróna. Úgyhogy én tudtam volna örülni fess fiatal hostoknak.
Másrészt az Inforum szervezői gondolhattak volna arra, hogy a vendéglátók ill. vendégek életkora ne járuljon hozzá a netgenerációs távolsághoz.
No, mindenesetre pár pillanatig kissé elbizonytalanodtam, mikor látom, hogy mindenki szorongatja a kinyomtatott visszaigazoló levelet, én a magamét rég feledve, készületlenül jöttem. Hát – gondoltam – legfeljebb hazamegyek, oszt jó napot. De nem: a kis hölgy megnyugtatott, és kipipált. Kő esett le.
Aztán elkezdem a jó egyórás téblábot. Bizony, Kedves Olvasóm, nem tudom, a szervezés hol kapott gellert, de itt, a kapocs eseménynél még 18 óra van (ami valszeg másolással örökítette meg a korábbi Inforum-verziót), a helyszíni plakáton meg már 19. Sőt, valamilyen hírfelületen meg mintha még 17 órát is olvastam volna. A lezáró oldalon pedig 18:30 van. Hát, Kedves Szervezők, ezen még van csiszolnivaló. De legközelebb talán már jobban megy. Remélem, nem azért járnak el ily nagyvonalúan a pontosságot illetően, mert az öregek már ráérnek. Bátorkodom jelezni: ez egy téveszme. Épp ellenkezőleg: ahogy fogy az idő, úgy kezd az ember egyre jobban sietni, hogy beleférjen még ez is, az is. Nem beszélve arról, hogy 50 fölött még sokan pénzkeresésre is kénytelenek áldozniuk fogyó erőforrásaik nagyját. 
No, de 19 óra után nem sokkal, mégis csak beindul. Először is a rendezvény valószínű atyja, Dombi Gábor beszél. Előtte előítéletesen elfanyalodunk, látván a sok papírt a kezében: no, unalmas felolvasás vár ránk – ehelyett praktikusabb lett volna rég kiosztani, az egy óra alatt már rég elolvastuk volna. Sőt mi több: meg is tanultuk volna kívülről. De nem. Nem olvas – szabadon beszél, a papír maximum csak segédlet. Hm. Ez egy szimpatikus ember.
És amiket mond, az se rossz. Telitalálat: a net épphogy jó “orvosság” magány, depresszió, szorongás, szellemi tunyulás, meg ilyesmi ellen. Idősebb korban különösen. Szerinte – áttételesen – vérnyomáscsökkentő hatású is. Ezt én nem tudhatom, mert az enyém erősen liftező, de talán azért, mert több neten kívüli tényező keményen trenírozza.
Megtudhatjuk, hogy a megjelentek felső korhatára 85 év, 20-an vannak 70-en felüliek. (Az alsó korhatárt néhány pici gyerek képviseli, akik inkább kísérők, de kedvesen színezik az összképet.)
Ezeken túl is csupa okos dolgokat mond, melyek tk. mind magától értetődők, ha belegondolunk. Ha nem, akkor is. Hogy egymást is befolyásolhatjuk, motiválhatjuk, segíthetjük a nethaszálatot illetően. És hogy az internetezői réteg a társadalom, a korosztály elitcsoportja. Ez az állítás nagy tetszést arat. Lássuk be: ki nem szeret elit lenni? Azért hallgatólagosan ott van a levegőben, hogy ez nem csak intellektuális elitség, hanem anyagi is. Akárhogy is: a netezés nem egy olcsó mulatság. Magyarországon. És az illetékes országvezetők nem hogy könnyítenék a terheket, hanem inkább növelik, lásd: netadó. Ezt még én se vagyok képes megérteni: a jövőt sarcolják meg ezzel. Ami így csak még messzebbre kerül. 
No de félre bú és bánat, kezdődjék a móka, kacagás. Egyszer élünk – egyesek szerint. Sose halunk meg – állítják mások. Mindegy: nevetni jó. Főleg, ha humor ad rá alkalmat. Egy kedves kis jelenetet láthatunk: két 50+ -nak látszó férfi internethez való viszonyáról. Minden rendben van: sztori, játék.
Érdekes lenne elképzelni női változatban. No de legalább a színpadon legyen férfi-túlsúly, nem igaz?
És ezután kezdődik az igazi buli. Fogalmam nincs (nem figyeltem?) milyen cégnek a lepeljét hordozza körbe két leányka. Talán szponzor? Jó sokára ugrik be (amikor megnézem a honlapot), hogy ez a webcím tk az Öreg a Nénikéd url-esített változata. Azért mégiscsak jók azok az ékezetek – egyébként. Vagy már tényleg öreg vagyok . Talán valaha valahol már találkoztam e webhellyel. De úgy látszik, nem éreztem magam érintettnek.
Még akkor.
És máris A MADARAK csapnak a húrok közibe. És dobokéba, és egyéb hangszerféleségekébe.
Nem azzal a fület repesztő hangerővel, bizonyára tekintetbe veszik a közönség korát.
Életemben nem hallottam még az együttesről, de máris pótolom ismereteim folytonossági hiányait Google Mester segítségével (oh, mi is lenne velünk a jó öreg Google nélkül!), és látom/hallom, hogy nem is akármilyenek. Már amennyire én értek a zenéhez. Szerintem jók. Jó madarak 
Lám: a ma este sem volt hiábavaló, tanultam valamit.
Mintha ez a felállás csak egy részhalmaza lenne az egész zenekarnak. Valahogy nem lelek egy “magunkról” rovatot sehol a weboldalukon. Úgyhogy nem tudom, valójában hányan lehetnek.
Gyorsan kiperdülnek középre az első táncosok. És hamarosan a többiek. Jól érzik magukat, és ez jó. Ügyesen, élvezettel, rutinosan táncolnak.
Azért mégiscsak jobb ilyet látni, mint a dj féle rángatózást. (Bár nem tudom, mostanában mi a szokás fiatalok körében tánc ürügyén, az én időmben még/már a tánc és a rángatózás határán mozogtunk. Nem is lettem diszkók törzsközönsége.)
No persze, a tánc vegyes párosban az igazi. Amihez az összetétel nem kedvező (lásd fentebb). Így aztán van egy bátor hölgy, aki egyedül ropja. Egy pillanatig meglegyint a csábító lehetőség: csatlakozom én is. De kijöttem a gyakorlatból, berozsdásodottnak érzem magam. Azt hiszem, beiratkozom egy tánciskolába. Hátha van matrónák számára is felvétel valahol
Így aztán csak nézgelődök, és “dolgozom”. Két hölgy találta ki a legjobbat: a lepeltáncot.
Legközelebb valami céleszközzel én is készülök: szalag, rúd (no nem az az erotikus tánckellék!), karika, vagy ilyesmi. Igazából valami társastáncféleséget kéne kidolgoznunk, amit nem kettesben, hanem akárhányan is lehet ropni. Valami jó kis koreográfiát. Megalakíthatnánk az 50+ netelők táncszekcióját.
Eközben kívül meg talán valami üzletek köttetnek.
Mintha pár “híres embert” is vélnék felfedezni, de a név nem ugrik be (hiába, az öregség…).
Egyikük nagyon emlékeztet Fáy Miklósra. No de hát mit keresne ő egy ilyen helyen? 
Volt pár bökkenő: zsíros kenyérnek a nyomát se láttam. És a beígért kiállítást sem tudták megnézni, akik szerették volna.
Néhány kapcsolattárs is volt, persze nem annyian, amennyien jelentkeztek. Bár nem tudom, később még érkeztek-e, és hogy a hangulat hova fokozódhatott, mert én elég korán eljöttem. (Matróna már csak ne rúgjon ki a hámból. Se. ) De talán akik záróráig ott maradtak, azok kiegészíthetik a beszámolómat. Köszönettel veszem.
Összességében jó volt ez a rendezvény. Köszönet az Inforumnak. Reméljük, lesz valami további haszna is, nem csak egy jó hangulatú buli, oszt jó napot. Bár ez se semmi.
___________________________________________________________
A teljes képanyag itt található. Mert a fényviszonyok fokozottan kedvezőtlenek voltak, vakuzni meg nem szeretek – hát nincs sok képem. Meg nem is történt oly sok minden, végül is. Még.
