eInclusion.hu – Tudásbázis

INF-4-2007.(INF-6-/2006-2010.)

Jegyzőkönyv az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottság Informatikai és távközlési albizottságának
2008. január 23-án, szerdán 10.00 órakor az Országház delegációs termében megtartott üléséről

Napirendi javaslat

1. E-Befogadás 2008. Ötpárti és civil együttműködés az információs társadalom és az elektronikus társadalmi befogadás érdekében
Előadó: Dombi Gábor főtitkár, Informatikai Érdekegyeztető Fórum

2. Tájékoztató dr. Csepeli Györgynek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatójának az információs társadalom és az e-Befogadás kérdéseivel foglalkozó négyoldalú (civil-közigazgatási-vállalkozói-politikai) fórum létrehozására irányuló, az Informatikai Érdekegyeztető Fórummal közös kezdeményezéséről
Előadó: dr. Csepeli György közpolitikai igazgató, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

3. Tájékoztató a távmunkában foglalkoztatottak arányának emelése érdekében a Távmunka Tanács, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által indítandó programokról
Előadó: Simon Gábor, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság, valamint a Távmunka Tanács elnöke

4. Egyebek

Az ülés résztvevői

Az albizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), az albizottság elnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Nem albizottsági tag:
Pettkó András (MDF)
Bencsik András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Józsa István (MSZP) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) dr. Nyitrai Zsoltnak (Fidesz)

Meghívottak részéről
Hozzászólók és megjelentek
Dombi Gábor (INFORUM)
Dr. Csepeli György közpolitikai igazgató (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Simon Gábor elnök, az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának elnöke, a Távmunka Tanács elnöke
Lajkó Éva (Pannon GSM Zrt.)
Dr. Tárkány Szűcs Attila (INFORUM)
Dr. Balogh István (Agrár Munkaadói Szövetség)
Nyírő András (az Internet Terjesztésért Alapítvány)
Dr. Donáczy Anita (HHN)
Csapó Noémi (Magyar Telekom)
Hegedűs Gábor (HP Magyarország)
Vaspál Vilmos (FreeSoft)
Dr. Dédinszky Ferenc (MEH EKK)
Dr. Kis-Tóth Lajos (Eszterházy Károly Főiskola)
Nagy Miklós (NAF Intézet)
Képes János (SZMM-BMIK Távmunka Pr.ir.)
Dézi Tanmás (SZMM Felnőttképzés)
Kleinheinz Gábor (Magyary Z. Egyesület)
Kalmár István (Holest Kft.)
Nyáry Mihály (Magyary Z. Egyesület)
Horváth László (HÉT)
Fischer Gábor (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Ikladi Péter (HET)
Dr. Havady Tamás (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Martos Balázs (Internetszolgáltatók Tanácsa)
Lerch Attila (Microsoft)
Dr. Kozma György (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Bonyhádi Zsuzsanna (IT-MENTOR Egyesület)
Dr. Somlyay Nóra (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Gögge Péter (IVSZ)
Decker András
Boros Szilvia (Public Sector Consulting)
Dr. Molnár Adrienn (SZMM Part. Titk.)
Ziasd Zsolt (TEOSZ)
Németh Pál (ITOSZ)
Dr. Székely Judit államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Puckler Gábor (Magyar Telecom Nyrt.)
Németh Mónika (Magyar Telekom Nyrt.)
Gáspár Mátyás (EUTA/GTA)
Dr. Pálfalvy Ailda (GVH)
Szalay Sándor (ISZE)
Pajna Sándor (INFORUM)
Molnár Szilárd (BME ITTK)
Mlinarics József (MATISZ)
Dr. Bakonyi Péter (HUNGARNET Egyesület)
Alföldi István (NISZT)
Detrekői Ákos (NHIT)
Krasznai Endre (NHIT Iroda)
Mojzes Imre (HÉT)
Kiss Gábor (BMK)
Brüll Edit (Budapesti Művelődési Központ)
Kiss Zoltán (EDPOSITOR)
Németh Imre (CHS)
Magyar László (MACOMP)
Reisz Anita (Puskás Tivadar Közalapítvány)
Mátrai Gábor (UPC Magyarország Kft.)
Szabó Judit Ágnes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bódi Gábor (MEH EKK)
Bálint Ákos (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Fejes István (Magyar Teleház Szövetség)
Baranyai László (Parlamenti Titkárság)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)

Elnöki bevezető

MÁRFAI PÉTER (MSZP), az albizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Albizottság! Szeretettel köszöntöm a nagy számban megjelent vendégeinket, az albizottság tagjait, külön köszöntöm Csepeli György urat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviseletében, Dombi Gábor urat az INFORUM képviseletében.
Megállapítom, hogy az albizottságunk határozatképes. Köszöntöm az országgyűlési képviselőket, akik nem az albizottság tagjai, de megtiszteltek minket azzal, hogy részt vesznek az ülésünkön. Van olyan tagunk is, aki először van jelen köztünk, annak is külön örülünk. Megtisztelő számunkra, hogy a kiírt napirend ekkora érdeklődést kelt.

A napirend elfogadása
Ismertetem a napirendet: e-Befogadás 2008. Ötpárti és civil együttműködés, a második egy kezdeményezés, dr. Csepeli Györgynek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatójának és az INFORUM-nak közös kezdeményezése, ami az információs társadalom és az e-Befogadás kérdéseivel foglalkozó négyoldalú (civil-közigazgatási-vállalkozói-politikai) fórum létrehozását javasolja. A harmadik napirendi pont pedig tájékoztató a távmunkában foglalkoztatottak arányának emelése érdekében a Távmunka Tanács, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által indítandó programokról. Ezt Simon Gábor, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság, valamint a Távmunka Tanács elnöke fogja előadni. A negyedik az egyebek. Kérdezem az albizottság tagjait, hogy elfogadják-e a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

E-Befogadás 2008. Ötpárti és civil együttműködés az információs társadalom és az elektronikus társadalmi befogadás érdekében

Az első napirendi pont, amit ezennel megnyitok, az e-Befogadás 2008 akciónak a bemutatása, felvezetése és ismertetése. Erre Dombi Gábor főtitkár urat kértük fel és át is adom neki a szót.

Dombi Gábor szóbeli tájékoztatója

DOMBI GÁBOR (INFORUM): Köszönöm szépen. Kicsit dadogós lesz ez az előadás, betegen érkeztem meg egy olyan helyről, ami jó összehasonlítási alapot ad a magyarországi információs társadalom helyzetéről. Azt gondoltam, elég hebehurgya módon, hogy el tudok menni nyaralni a télben, ezért egy elég olcsó utazást választottam, Kenya helyett Zanzibárt. Mindenkinek tanácsolom, hogy ezt ne tegye, ha nem muszáj. Nagyon szép hely, minden zöld növény és gyümölcs megterem ott, de iszonyú szegénységben élő emberek vannak és a higiénés körülmények engem teljesen padlóra is tettek könnyed háromnapos tartózkodás után. Lehet, hogy én vagyok túlságosan gyenge. De ami érdekes volt Zanzibáron, az az iskolarendszer alapja. Olyan iskolákat láttam, aminek nem volt ablaka. Az ablak helye megvan, üveg az nincsen, mert ritkán fúj be – úgy látszik – a szél. A gyerekek a földön ülnek, a tanár áll előttük a táblával. Ezekben az iskolákban általában nincsen áram, tehát itt az informatikai eszközök használata mondhatni elég gyermekcipőben jár. A gyerekek mezítláb járnak az iskolába, tehát ehhez képest Magyarország egy csodálatos helyet foglal el az információs társadalomban.

Ami izgalmas volt ennek ellenére, hogy a biztonsági szolgálatot nagyon sok helyen maszáj harcosok végzik. Ezeket úgy kell elképzelni, mint a régi rómaiakat, gyönyörű szép tógában járnak, kard van az oldalukon, lándzsát és buzogányt hordanak. Ezen felül fel vannak ékszerezve, ezek a magas vékony fekete urak mindegyike fel van szerelve mobiltelefonnal. Tehát gyakorlatilag a penetráció, leszámítva a sziget három százalékán lévő esőerdőt, 100 százalékos. Mindenhol négy mobilszolgáltató is található és ezek komoly versenyt futnak egymásért. Egyiken sem sikerült interneteznem, egyik szolgáltató hálózatán sem, tehát az UMTS és 3G még messze van. Magyarország ehhez képest egy csodálatos gazdag ország, ahol virágzik az információs társadalom és mégis elégedetlenek vagyunk. Azért vagyunk elégedetlenek, mert nem sikerült az elmúlt években elérni az európai penetráció-színvonalat, azt az életminőséget biztosítani a magyar állampolgárok számára, amit Európa fejlettebb részén teszünk. Persze nagyon tudjuk, hogy hátránnyal indultunk, elég sok minden történt a Sulinettől kezdve a közháló-építésen át, de nem történt meg a fejekben egy olyan társadalmi és modernizációs fejlődés, ami világossá teszi, hogy az internet, az elektronikus szolgáltatások milyen óriási erőt, energiát adnak a társadalomnak, milyen hatékonyságnövelést biztosítanak mind az egyén, mind a társadalom, mind a gazdaság, mind az államigazgatás számára. Ezzel tehát Magyarország még adós, és ha megnézzük a jelenlegi statisztikákat, egyre jobban nő az olló Európa fejlett része és Magyarország között. Erre az Európai Unió már 2006 nyarán, a rigai miniszteri konferencián rávilágított, amikor felszólította az uniós tagországokat, hogy 2010-ig felezzék meg a digitális szakadékot. A digitális szakadék azt jelenti, hogy az ország lakosságának bizonyos hányada részint nem fér hozzá a digitális szolgáltatásokhoz, részint nem tudja vagy nincs szándékában igénybe venni azt, harmadrészt pedig nincs képessége arra, hogy ezeket a szolgáltatásokat, eszközöket igénybe vegye.

Az Európai Unió kormányzati, civil és vállalkozási programokat sürgetett már 2006 nyarán azért, hogy ez a szakadék a felére csökkenjen. Az akkori adatok szerint Magyarország lakosságából ez 6 millió főt érintett volna, tehát 3 millió emberrel kellene csökkenteni a digitális szakadék túloldalán rekedtek számát az uniós elvárások szerint 2010-ig. Ez szinte lehetetlen feladat. Azt szeretnénk egy józan vagy kevésbé józan, de vágyaktól indított számítás alapján elérni, hogy legalább 1 millió fővel nőjön azoknak a köre a hátrányos helyzetű csoportokból, akik internet-használók, akik a digitális információs társadalom polgárai lehetnek 2010-ig. Persze ha minél több ember csatlakozhatna az internet-felhasználók közé, az számukra jelentene sokkal többet, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az internet ma Magyarországon egy életminőség-emelő tényező: egyszerűsödik a kommunikáció, gyorsabban megy a kapcsolattartás, és a társadalmi hálózatokból nem szakadnak ki az emberek, ellentétben azokkal, akik például ha elvesztik a munkahelyüket vagy nyugdíjba vonulnak, akkor izolálttá válnak a magyar társadalomban.

Véleményünk szerint az internetet akár az orvos is felírhatná az idősek számára – ezzel indul nem egy unoka-nagyszülő informatikai verseny -, hiszen az elmagányosodás, a társadalmi izoláció pszichoszomatikus betegségekhez vezethet Magyarországon, egyébként bárhol máshol is a világon, az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy egyéb, nehezen kezelhető betegségeket indukál. Magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbaj – ez az elmagányosodás következménye, és azé, ha a társadalmi szolidaritás rosszul működik egy országban.

Az INFORUM ezt felismerve 2003 óta küzd azért, hogy a társadalmi szolidaritás nőjön, hogy az információs társadalom hálója még szélesebb legyen, és hogy a társadalmi befogadás eszméje terjedjen valamilyen módon. Éppen ezért az európai uniós dokumentumok alapján 2007. november 28-án meghirdettük az e-Befogadás 2008 Magyarország kezdeményezést. Ennek az a célja, az volt a célja, hogy minél több szervezet, cég, kormányzati intézmény vegyen részt, vállaljon aktív tevékenységet abban, hogy a hátrányos helyzetűek köre – legyenek azok idősek, vidéken élők, romák, alulképzettek, munkanélküliek, fizikai fogyatékkal élők – bekapcsolható legyen az információs társadalom felhasználói közé. Ezt a kezdeményezést itt, a Parlament falai között, éppen a Márfai Péter úr vezette informatikai albizottság hallgatta meg, karolta fel, és indította el az e-befogadás kezdeményezést a maga, egyelőre – a tömegen végignézve úgy látom – sikeres útján.

Nagyképűen mondom, hogy minket követve az Európai Unió 2007. december 3-án hirdette meg az “e-Inclusion: be part of it!”, az “e-befogadás, légy a részese!” kezdeményezést, majd 2008. január 8-án az öt parlamenti párt kinyilvánította az elkötelezettségét az általunk meghirdetett célok iránt. Ezen túlmenően – és ez nagyon fontos – a parlamenti pártok képviselői az alábbi szöveget fogadták el: “Közös megállapodásra jutottak abban, hogy az e-befogadás megvalósítása és ennek segítségével a társadalom életminőségének emelése közös, stratégiai feladat.

A digitális szakadék megfelezése 2010-ig nem csupán uniós vállalás, hanem hazai célkitűzés is, hiszen Magyarországon az uniós átlagot meghaladó mértékű a digitális szakadék. Ennek orvoslása közérdek és közfeladat.

A parlamenti pártok fontosnak tartják a társadalmi önszerveződések kezdeményezését és így támogatják az INFORUM és más civil szervezetek, vállalkozások e-Befogadást célzó mozgalmát. Segítik a civil szervezetek és vállalkozások, illetve, hogy a közszféra tevékenysége lehetőség szerint feszültségektől mentes legyen. Egyetértenek és támogatják az INFORUM azon kezdeményezését, hogy jöjjön létre egy civil-közigazgatási-vállalkozói-politikai fórum. A civil szervezetek, vállalkozások, a közigazgatás és a politikai élet szereplői közösen abból a célból hozzák létre a fenti szervezetet, hogy az információs társadalom és az e-befogása akciói lehetőség szerint összehangolva közvetlen társadalmi kontroll mellett valósulhassanak meg. A parlamenti pártok szükségesnek látják megvizsgálni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek az államigazgatás eszközrendszerével oldhatók meg, melyek azok, amelyeket civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el a probléma megoldása érdekében és milyen állami támogatás biztosítható számukra e kezdeményezés kiszélesítése érdekében.

A pártok közös megállapodásra jutottak abban, hogy a legtöbb eszközzel és lehetőséggel a kormány rendelkezik, és így át kívánják tekinteni, hogy a különböző tárcák és kormányzati hivatalok tevékenységében miképpen jelenik meg az e-Befogadás és a digitális esélyegyenlőség kérdése. Át kívánják tekinteni a civil szervezetek és a vállalkozások e-Befogadás irányú tevékenységeit is.

Komplex módon kívánják vizsgálni, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben milyen lehetőség van az e-Befogadás kiemelt és összehangolt fejlesztési programba illesztésére. Szükségesnek látják egy eseti parlamenti bizottság felállítását, az e-Befogadási mozgalom és tevékenységének támogatására, ellenőrzésére, szervezésére és a 2010-i határdátumú EU-irányelvekből adódó feladatok koordinálására. Kezdeményezik, hogy az Európai Unióhoz hasonlóan 2008 Magyarországon is legyen az e-Befogadás éve.

Kezdeményezik végül, hogy a fenti pontok alapján országgyűlési határozat szülessék.”

Ez volt az az, általában a sajtóban nem részletesen ismertetett vállalás, amit a parlamenti pártok tettek. Azt gondolom, hogy ez egy óriási lehetőség lehet, és hogy ha létrejön egy olyan civil-politikai-gazdasági-kormányzati négyoldalú fórum, ami tényleg azt indukálná, hogy akik ezért tenni akarnak – az e-Befogadásért, az idősekért, Magyarország lakosságának a többségéért, mert itt azért nagyjából 5-5,5 millió emberről beszélünk, az életminőségükért, hogy jobban, szebben, élhetőbben éljenek ezek az emberek -, azokat összefogva ez a fórum segíteni fogja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Létrejött az ötpárti és civil megállapodás. Hangsúlyozom, hogy civil és ötpárti, mert kell, hogy legyen olyan vetülete, ami tartalmi. Azok szempontjából, akik az egyharmadon kívül vannak. Itt most az egyharmad képviselői ülnek, azok a civil szervezetek, amelyek az információs társadalmon belülről szerveződő egyesületek, szakmai szervezetek, cégek, minisztériumok képviselői. Ennek az a jelentősége és tartalma, hogy mi itt közösen arra gondolunk, hogy az a dolgunk, hogy megtaláljuk a másik terünket ebben az országban, ebben a nemzetben létező olyan közösséget, a közösségnek azt a részét, akik kívül vannak ezen a körön. Ennek több vetülete van. Nyilván van egy célvetülete, minden bizonnyal megtaláljuk a közigazgatási vetületét, természetes, hogy a cégek számára ez fontos és politikai szervezetek is működnek ezen a területen. És ennek megnyilvánulási formája például a közös megállapodásban szereplő parlamenti eseti bizottság létrehozása. Ez parlamenti eszközrendszer. Ez azt tartalmazza, hogy kell egy országgyűlési határozat, amelyik létrehozza ezt az eseti bizottságot és meghatározza ennek feladatait, hatáskörét és tevékenységi körét. Ennek a kezdeményezésére a mi albizottságunk, a gazdasági bizottság informatikai és távközlési bizottsága alkalmas. Ennek egyik járulékos eseménye az lesz vagy az lehet, hogy közösen azt mondjuk, hogy elkezdjük ezt a munkát és előkészítjük ezt az országgyűlési határozatot. Ez csak egy deklaratív szöveg volt kétségkívül, de ennek meg kell történnie. Ha azt gondoljuk, hogy eredményre kívánunk jutni, akkor ennek ez az útja-módja. Akkor én ezt most megtettem. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni? Nyitrai úr, parancsoljon!

Hozzászólások

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elöljáróban engedjék meg, hogy én is köszöntsem nagy tisztelettel az itt lévő vállalkozások, szervezetek képviselőit. A Fidesz álláspontját ismertetném nagyon röviden a témakörben. Mi örömmel fogadtuk a kezdeményezést és hogy kulisszatitkokat is megosszak önökkel, hadd mondjam el, hogy az ötpárti egyeztetés igen jó hangulatban telt. Akármelyik oldalról érkeztek plusz javaslatok ahhoz a szövegtervezethez, amit a Dombi Gáborék hoztak el közénk, azt gondolom, hogy ezek mind befogadásra kerültek, tehát viszonylag jól tudtunk előre haladni. Én optimista vagyok és bízom benne, hogy az elkövetkező időszakban is így halad.

Mi a Fidesz részéről biztos, hogy minden segítséget meg fogunk adni a politikában, még a kormányzat részére is, aki eddig a mi megítélésünk szerint nem biztos, hogy ezen az úton haladt a problémamegoldás felé, lehet, hogy beszélt róla, de konkrét lépéseket nem tett, úgyhogy mi az elkövetkező időszakban próbáljuk egyengetni a kormányzat ezen lépéseit, szakmai és politikai segítségünket természetesen itt felajánljuk.

Azt azért nagyon fontosnak tartjuk, hogy jó, hogy vannak ilyen ötpárti nyilatkozatok, jó, hogy összejövünk bizottsági ülésen, meghívunk rá külső szereplőket, de ez önmagában kevés, fontos, hogy beszéljünk a problémáról és hogy azt nyomatékosítsuk. Ezért is tartottuk fontosnak azt, hogy adjuk meg a lehetőséget, hogy minél több civil szervezeteknek és bárkinek, aki egyetért ebben az ötpárti nyilatkozatban foglaltakkal, meglegyen a lehetősége, hogy akár az interneten keresztül vagy bármilyen más módon csatlakozzon. Írják alá ezt minél többen, ezáltal nő ennek az ötpárti nyilatkozatnak az ereje nyilvánvalóan az egész országban, a civil szférában is. Mert ez önmagában kevés. És mivel parlamenti szintre emeltük ezt a témakört, ragaszkodni fogunk hozzá, hogy az elkövetkezendő időszakban parlamenti szinten minél erőteljesebben, minél határozottabban jelen legyen a témának a kezelése és ne csak beszéljünk róla, hanem a szavakat kövessék konkrét tettek is. Mi nem szeretnénk a témát elhúzni, mint a rétestésztát, hanem olyan kezdeményezéseket fogunk tenni, remélhetőleg közösen – mert nyilván az lenne a legjobb, ha ezek ötpárti kezdeményezésként tudnának megmaradni az elkövetkezendő időszakban is -, amelyek hozzárendelik a konkrét megoldási lehetőségeket, forrásokat is a probléma mihamarabbi kezeléséhez.

Mi azt gondoljuk, hogy azt az ötpárti nyilatkozatot, amit bizonyára mindenki a magáévá tett, amit mindenki ismer – az egy rövidebb változata volt, amit Gábor most ismertetett, az a sajtónyilatkozat volt, de az internetes oldalakról letölthető a teljes ötpárti nyilatkozat, amely egy kicsit bővebb verzió vagy változat – tekintjük mi kiindulási alapnak, ennek a nyilatkozatnak a tartalmát tekintjük kiindulási alapnak az országgyűlési határozati javaslat megfogalmazásához, azonban arra biztatunk mindenkit, minden parlamenti pártot, hogy legyünk, lehetünk ennél még egy picit bátrabbak is. Ez a minimum, amit a parlamentnek el kell fogadnia, ami ebben a nyilatkozatban szerepel, de nyugodtan kibővíthetjük ezt szerintem az elkövetkező időszakban – február 11-e az első parlamenti nap, ha jól emlékszem a menetrendre – plusz pontokkal is.

Itt szeretném felhívni a figyelmet a közösségi tereknek a nem meglétére, ami nagyon fontos ezen problémakör kapcsán. Javaslom, hogy az országgyűlési határozati javaslat külön térjen ki ezeknek a közösségi tereknek a létrehozására, ezeknek a megerősítésére az elkövetkezendő időszakban. És valóban az a fontos, hogy a szavakat ezt követően majd tettek is kövessék, de én a magam részéről optimista vagyok e tekintetben. Körülbelül azt tudom elmondani az optimizmus kapcsán – hogyha már a Gábor elmesélte a viszontagságos utazását, amiben azért természetesen voltak pozitívumok is -, amit Winston Churchill mondott, amikor a nyolcvan-valahányadik születésnapján összejöttek a barátaival, és egy fiatalember, aki fotósként vett részt azon az eseményen, és nagyon tisztelte az idős államférfit, azt mondta, hogy Churchill úr, nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek a születésnapján, és én fotózhatom most itt a vendégsereget; bízom benne, hogy a jeles napon, a 100. születésnapon is én lehetek az, aki megörökíti az ünneplést. Erre Churchill végignézte a fiatalembert, és azt mondta: nézze, fiatalember, úgy látom, hogy elég jó bőrben van, tehát miért ne lehetne ön az, aki a 100. születésnapon elkészíti ezeket a fotókat? (Derültség.) Úgyhogy az optimizmus a problémamegoldás kapcsán egyértelműen bennem van, a Fidesz ebben természetesen partner lesz, de nagyon szigorúan fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy ne csak nyilatkozatok, ne csak különböző kerekasztal-beszélgetések, kiskonferenciák meg tárgyalások, bizottsági ülések legyenek a témában, hanem érdemi, parlamenti, politikai döntések is kövessék ezeket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Baráth Etele képviselő úr, parancsolj!

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Tanácskozás! Az egyik mondanivalómat most itt Nyitrai képviselőtársam természetesen lelőtte – mindig jó először szólni -, azt, hogy egy tisztességes cselekvési tervet, politikai cselekvési tervet kellene csinálni a parlamentben felelőssel, határidővel, eszközzel, ezeket minél gyorsabban mellé kellene rendelni, mert akkor tudjuk, hogy miről beszélünk. A szép, deklaratív célok és az együttműködés önmagában véve is pompás már, de akkor tényleg jobban végre lehetne hajtani.

Nagyon nehéz egyébként ennyi sok-sok hozzáértő ember előtt szólni, mert ha visszagondolok az elmúlt évtizedre, az ember naponta érezte azt, hogy komoly előrehaladás van Magyarországon, tehát én nem éreztem azt, hogy ekkora gap volna az Európai Unió átlaga és közöttünk, valahogy az volt az érzésem, mint hogyha itt egy felgyorsult folyamat lenne – sajnálom, hogy ebben tévedtem. Pedig úgy látom, hogy az eszközök, a szándékok valóban megvannak, de valami hiányzik, és akkor azt nekünk kellene itt mellérendelni.

Én csak két aspektusra szeretnék kitérni – nyilván millióra ki lehetne térni. Az egyik az, hogy megítélésem szerint egy picivel még többről is szó van, mint amiről itt eddig beszéltünk. A személyes meggyőződésem az, hogy az egész magyarországi fejlődés, a magyar demokrácia intézményeinek működése és általában a demokratikus rendszer továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlenül fontos, hogy egy felgyorsult cselekvés következzék be. Egész konkrétan arra gondolok ebben, hogy ha az ember megnézi a különböző kormányok honlapjait Kanadától Franciaországig és Dániától egészen Olaszországig, akkor látja, hogy hihetetlen széleskörű már a civil társadalom részvétele a törvényhozásban, a jogalkotásban, egyáltalán a helyi társadalmak részvétele a helyi rendeletek megalkotásában, cselekvési tervek kidolgozásában. Ez szerintem egy olyan nyitás volna a magyar társadalom felé, ami ezt a nagyon komoly politikai bezáródást, ami az elmúlt években érezhető volt itt, fel tudná oldani, és hogyha öt párt együttesen kezdeményez ilyesmit, akkor egész biztos vagyok benne, hogy a hatása még gyorsabb és még eredményesebb volna. Az egyik tehát az, hogy ennek a demokrácia szempontjából történő felgyorsítását és társadalmi hatásait kiemelném még a deklaratív oldalon is, de a cselekvési tervben is – tudnék erre majd konkrét javaslatot tenni, nem ma, hanem egy későbbi alkalommal.
A másik, amit azért még érdemes volna szerintem megnézni, hogy régóta játszunk azzal a fogalommal, hogy mi a különbség a képesség és a készségek között. Mély meggyőződésem, hogy ez a bizonyos szakadék, ami van, az inkább technikai szakadék, és nem a képességek közötti szakadék, azaz sokkal inkább a készségek közötti szakadék. Számtalan olyan embert ismerek, legkülönbözőbb korú kollégát, aki egyszerűen nem használja az eszközöket, miközben mindenfajta szellemi képessége megvolna, az asztalán ott vannak a gépek, elérhető az internet és minden más is. Tehát a készségfejlesztést borzasztó fontosnak érezném. Nyilván ezért természetes ez ma már a fiatalabb generációknál, de a középkorú és idősebb generációknál nem. Ezért a második fő elemben arra koncentrálnék, hogy a civil szervezeteket – nem azokat, amelyek itt ülnek, hanem mondjuk a káposztásmegyeri civil szervezetet vagy az ózdi, bármilyen lakótelepi és lakóterületi civil szervezetet – elérjük annak érdekében, hogy ez a bizonyos készségfejlesztés megtörténjen rajtuk keresztül. Azt hiszem, hogy Csepeli igazgató úr tevékenysége meg egyáltalán a fejlesztési terveknek az eszközrendszere erre mindenféleképpen rendelkezésre áll.

Csak üdvözölöm tehát a kezdeményezést – egyébként elképesztően érdekes volna, ha a Szocialista Párt képviselőjeként nem támogatnám azt a kérdést, amit egyébként más pártok támogattak. Úgyhogy teljes mellszélességgel és jóakarattal, kevés képességgel, de nagy készséggel támogatom.

ELNÖK: Köszönöm. (Dombi Gábor jelzésére:) Főtitkár úr, parancsoljon!

DOMBI GÁBOR (INFORUM): Egy mondattal válaszolnék képviselő úr felvetésére. Az elmúlt év nyarán több civil szervezettel közösen kiadtuk a Befogadás az információs társadalomba című kiadványt. Ennek a végén egy hevenyészett akciótervet tettünk le az asztalra, amelynek az első pontja a motiváció. Ahhoz, hogy valaki becsatlakozhasson, ahhoz meg kell neki magyarázni, hogy az miért jó, tehát igényfelkeltés nélkül nem megy. A következő lépés lehet az oktatás és az eszközökkel való megismertetés, aminek alapján ő elsajátít egy készséget, egy eszköz használatának a készségét. Úgy látjuk, hogy valóban szinte mindenhol elérhető az internet, bárhol beszerezhetők még nagyon kedvező árú számítógépek is, tehát az ilyen second hand számítógépboltokban már 20-25 ezer forintért meg lehet vásárolni egy teljes konfigurációt. Van itt olyan szervezet, amely ugyanilyen összegért cigány családoknak juttat számítógépet internetes hozzáféréssel együtt. Tehát helyenként nem az eszköz és a hálózat igazándiból a probléma, hanem a mentális falaknak az áttörése, és ezért kellünk talán ilyen sokan hozzá. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A hozzászólni szándékozók száma megszaporodott: Pettkó úr, Csepeli úr, Szanyi úr, Nyitrai úr. Ebben a sorrendben haladva, Pettkó úr, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! A Magyar Demokrata Fórum örömmel írta alá néhány nappal ezelőtt ezt az együttműködési megállapodást, azért is tettük ezt, mert ezt a területet fontosnak tartjuk. És azt is fontosnak tartjuk, hogy Magyarországon van egy civil egyesület, amely már évek óta zászlóshajója ennek a témának. Természetesen vannak más civil egyesületek is, amelyek ezen a területen különbözőfajta konferenciákat szerveztek 2007-ben, magam is több tucat ilyet fel tudok sorolni. Ezek közül a szervezetek közül néhány itt van, van, aki nincs itt, de maga is szokott ilyen konferenciákat szervezni.

Az MDF-nek nagyon fontos alapelve, hogy ebben az országgyűlési ciklusban az autonóm civil társadalom meg tudjon erősödni, ezért amit Baráth Etele képviselőtársam mondott, hogy még jobban a civilek felé kell lépni, azt én nemhogy szorozni, hanem négyzetre emelni tudom. Mindenféleképpen fontos az, hogy ne a civil szervezetek vigyék a politikai pártoknak a zászlaját, hanem a politikai pártok támogassanak olyan civil kezdeményezéseket, mint például az INFORUM-e, amellyel ezt megtették.

Magam, megmondom őszintén, nem a beszéd, hanem a cselekvés pártján állok, és nehéz is szólni, hiszen már három képviselőtársam is elmondta a saját pártjának az álláspontját ebben a kérdésben. Én azt mondom, hogy ne beszéljünk, hanem cselekedjünk, minél többet és minél hamarabb. Azért is tudom ezt mondani, mert hiszen az előző, 2007. évben szinte minden héten felszólaltam a Magyar Országgyűlés falai között az informatika témájában, 54 felszólalásom volt ezen a szakterületen.

Amit még nagyon fontosnak tartok, az a nyilvánosság kérése. A jelen lévő civil egyesületeket és különböző szervezeteket is. Az albizottság vezetését pedig arra kérném, hogy ennek az ülésnek a jegyzőkönyvét is a honlapra minél hamarabb tegyük ki, hogy a hír minél több emberhez elérkezzen és el tudja olvasni, hogy mi történt ma ezen a bizottsági ülésen. A nyilvánosság erejét minél jobban használnunk kell, mert ha a nyilvánosság erejét használjuk, akkor fognak egyre és egyre többen csatlakozni ehhez a jó kezdeményezéshez. Minél hamarabb állítsuk fel az eseti bizottságot, minél hamarabb terjesszük be ezt az országgyűlési határozati javaslatot, ehhez pedig tényleg egy menetrendre van szükség. Ha azt mondjuk, hogy 2008. március 1-jéig akarjuk felállítani – most egy nagyon messzi időpontot mondtam, felőlem lehet korább is – az eseti bizottságot, akkor ebből számoljuk vissza, hogy mikor kell ezt benyújtani, miképpen és álljunk neki, tegyük meg a lépéseket. Természetesen, amit az elnök úr mondott, hogy az albizottság is megmaradna, ezzel én a magam részéről egyetértek, de azt gondolom, hogy ha ez az eseti bizottság működni fog, az albizottságnak nem sok munkája lesz, de jó, hogy ha lesz albizottság is, úgyhogy haladjunk együtt tovább közösen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Jó. Az albizottság van és ez a gazdasági bizottság egyik fontos albizottsága és nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Gazdasági és informatikai bizottságnak lehetünk az albizottsága. Vannak ennek nagyon határozott előnyei, úgyhogy ezt igenis megtartjuk.

Örömünkre szolgálna, ha ennek Pettkó úr is tagja lenne, de miután ez nem így van, ezért külön előnyös lesz az eseti bizottság, aminek remélem, Pettkó úr is tagja lehet.

Megemlítem, hogy az előző ülésről készült jegyzőkönyv hozzáférhető, hogy még inkább hozzáférhető legyen, ezért az e-Befogadás honlapon is hozzáférhető lesz. Szanyi Tibor képviselő úr jelentkezett, parancsoljon!

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Látszólag Molnár Gyula vagyok (Molnár Gyula névtáblája mögött foglal helyet), de nem tagadom meg a vele való szellemi közösséget, tekintettel arra, hogy két parlamenti ciklussal ezelőtt közösen tettünk bizonyos kezdeményezéseket a parlamentben, akkor még e-Europe néven forgalmazott elgondolások égisze alatt. Akkor úgy néztek ránk többen, mintha a Holdról jönnénk és onnan tartanánk élménybeszámolót. Igaz, hogy cserébe nem sok történt azóta sem az ott lefektetett elvek mentén. Tehát én inkább azoknak a véleményét osztom, akik nyugtalansággal figyelik a magyarországi fejleményeket, különös tekintettel a nemzetközi összehasonlításban. Én bizony nagyon egyetértek azzal, hogy itt elsősorban mentális korlátokkal szembesülünk. Jól lehet, ebből levezethető módon azért vannak egyéb akadályok is.

Ugyanakkor mára – azt gondolom – megváltozott a helyzet, és hogy ha el akarjuk kerülni azt, hogy két parlamenti ciklus után úgy emlékezzünk vissza erre a mai napra, hogy már akkor miket beszéltünk és mégsem történt semmi, ezért azt látom, hogy mindenféle cselekvési program, politikai szándék akkor lehet igazán eredményes, hogy ha olyasmibe bonyolódnak bele parlamenti pártok, összefoglaló néven a parlament, amiknek megvan az az ígérete, hogy ezt az emberek érteni fogják. Vagyis nemcsak a civil szervezetek, hanem összességében a gondolatok társadalmi támogatottsága nélkül ezek a bizonyos mentális falak csak kapargatva lesznek, de ledőlve nem.

Van egy olyan kezdeményezés a parlament szövegkörnyezetében, amit így hívunk, hogy állampolgársági kártya. Ha hiszik, ha nem, ennek bizony sok köze van ahhoz, hogy mégis mit gondolnak az emberek az elektronikáról, már csak azért is, mert vagy nézik a kártya néhány négyzetcentiméterét vagy pedig kíváncsiak arra, hogy mi is van mögötte. Például a saját adataikra, ez esetben bizony komputert kell alkalmazni és úgy gondolom, hogy ez olyan vonatkozása a dolgoknak, ahol tényleg be tudunk vonni gyakorlatilag szinte mindenkit. Ugyanakkor az állampolgári kártya, ami nemcsak búvópatakként itt-ott-amott megjelenő történet kéne hogy legyen a magyar parlament életében, hanem a magyar államigazgatás történetének egyik legnagyobb vállalkozása lehetne és az állampolgár és állam kapcsolatának egy egészen új minőségét ígérné és én úgy gondolom, hogy e tekintetben érdemes egy pillantást vetnünk arra az aspektusra, ami az egészségügy világába visz el minket egy kicsit.

Nem szeretnék hosszúra nyúlni a beszédemmel, de azért annyit hadd mondjak el, hogy a mostani egészségügyi reformoknak van egy olyan kockázata, amit elfednek az egyébként bugyuta és ostoba politikai viták, amik zajlanak, azaz a lényegről nem beszélünk, a lényeg pedig egyebek közt abban rejlik, hogy a létrejövő új pénztárak egy olyan információs bázist fognak maguknak kiépíteni, amivel a társadalmi igazságosság bázisán az egy darab biztosítónak lépést kéne tartania. Azaz, hogy ha a létrejövő pénztárak szinte mindent fognak tudni a betegekről, ámde az egy darab biztosító meg annál kevesebbet. Akkor hihetetlen izgalmas vitáknak nézünk elébe mintegy megoldhatatlan problémaként. Ezért én azt mondom, hogy ez megint olyan terület, ahol az embereknek az érdeklődését igencsak fel lehet kelteni és ezen bizottság vagy ad hoc bizottság vagy parlamenti határozat vagy a megfelelő instrumentum kiválasztása után, ennek a bázisán egy irgalmatlan nagy, komoly nemzeti egészséginformatikai fejlesztésre is hallatlan nagy szükség van. Örülök, hogy ezzel mások is egyetértenek (Dr. Kincses Gyula bólogat.). Köszönöm szépen az egyetértést.

Az utolsó gondolattal pedig szeretnék utalni egy további aspektusra, ami egyre inkább teret nyer a hazai tudományos gondolkodásban mindenképpen, tán még a politikai gondolkodásban is, ez pedig a fenntartható fejlődésnek a kérdésköre. A fenntartható fejlődést nagyon vulgárisan megfogalmazva csak úgy lehet érteni, hogy ni-ni, minden mindennel összefügg. És ennek fényében viszont azt is lehet mondani, hogy a politika alakításában és itt többek már utaltak erre, a modern demokráciákban egyre nagyobb nemcsak igény, de lehetőség is nyílik az úgymond beleszólásra. Nem véletlen, hogy az Európai Unió tucatjával működteni azokat a honlapokat, amelyek mentén egyébként tényleg gyűjti a különböző észrevételeket a különböző tervezett intézkedések vonatkozásában. Ezt egyébként Magyarországon is érdemes lenne meghonosítani, hogy már most megmondani, hogy 2009-10-11-12 környékén milyen fontos lépésekre szánja el magát a politikai elit – most kormányzati viszonyoktól szinte függetlenül merem ezt mondani -, amihez már most össze lehet szedni a különböző előzetes véleményeket. Úgy is mondhatnám, hogy a modern politikának az a jelszava, hogy hagyjuk és akarjuk, hogy az emberek beszéljenek, ennek gyakorlatilag egyedüli eszköze ez a bizonyos e-Befogadási történet.
Összegezve tehát én azt mondom, hogy lehet, hogy kevésbé ambiciózusnak kéne lenni, de egy-két, az emberek által érthető ügyet nyakon ragadva szerintem sokkal nagyobb mentális áttörést fogunk végezni, mint hogy ha teleírunk A4-es papírokat mindenféle hallatlanul bonyolult és átfogó dolgokkal. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván a személyes szabadságjogok érvényesülésének ez nagyon fontos eszköze, meghatározó eszköze a mai korban, majdhogynem egyedüli olyan eszköz, ahol komoly eredményt tudunk elérni. A mi lehetőségeink mint a parlament lehetőségei körében benne van az a lehetőség, hogy a közigazgatásra is hatást tudunk gyakorolni. Miután mi leszünk – legalábbis bízunk benne, hogy mi leszünk – a parlamenti vetülete a dolognak, ahol a civil szervezetek szándékai megjelenhetnek, bízunk benne, hogy mi leszünk a parlamenti vetülete annak a dolognak, ahol a közigazgatási szervek, különösen a minisztériumok létező, komoly ilyen irányú tevékenysége is megjelenik – kiemelném, hogy a GKM-nél jelentős ilyen típusú tevékenység van, de más minisztériumoknál is vannak ilyen kezdeményezéseket -, amelyeket részben összefogni, részben indukálni, részben kontrollálni szeretnénk.

És akkor most abbahagyom, mert nem hozzászólok, és megadom a szót Nyitrai képviselő úrnak.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy még egyszer szót kérek a témában, csak egy nagyon rövid reagálást szeretnék tenni a Baráth Etele és Dombi Gábor által elmondottakra. Baráth Etelével alapvetően egyetértek, a Gábort pedig – akivel szintén egyetértek – kiegészíteni szeretném csupán.

Ahogy az előző felszólalásomban említettem, nagyon fontos, hogy maga a problémafelvetés és az erősítés egy civil irányból érkezik civil szervezetek felvetésével, támogatásával, ami mellé a politika odaáll, és ez így van jól. Szót ejtettünk azonban itt a konkrétumokról, Baráth Etele szintén megemlített egy politikai cselekvési tervet, és amit Gábor mondott, az egy civil cselekvési terv igazából. Mi azt mondjuk, hogy ez jó, de önmagában kevés, tehát mindenképpen a politikának kell erre adnia valamifajta megoldást. Tehát egy olyan típusú cselekvési tervet kell összeállítani majd a lehető legrövidebb határidőn belül, amely ezt az utat mutatja meg, tehát a bizottság felállítását, a határozati javaslat elfogadását, a törvény megalkotását, a törvénymódosítást. Ezekről kell majd nekünk igazából az első – bocsánat, hogy így fogalmazok – tiszteletkörök után beszélni, hogy ezek ténylegesen megtörténjenek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Miután az e-befogadásról beszélünk, én mint munkamódszert azt fogom javasolni, hogy a cselekvés párhuzamosságát megtartjuk. Tehát igenis határozottabb parlamenti jelenlétet, parlamenti eszközrendszert használunk, ami persze majorálhatja az ügyet, ez kétségtelen, de emellett a közigazgatási, a minisztériumi lehetőségeket is maximálisan részben kihasználjuk, részben támogatjuk, és teljes mértékben érdekeltek vagyunk a civil vetületnek a kiteljesedésében és fejlődésében – nem mondom végig. Tehát a befogadás ebben az értelemben is általános alapelvként fog működni, vagy azt szeretném, ha így működne.

Megadom a szót Kincses államtitkár úrnak.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az egészségügyi tárca rendkívül örül ennek a kezdeményezésnek. Logikus, hogy mi egy picit más aspektusból is nézzük ezt a kérdést. Maximálisan egyetértve tehát mindazzal, ami itt elhangzott, számunkra nemcsak az a kérdés, hogy mindazok, akik ma a digitális tudásból kirekesztettek, hogyan tudnak bekapcsolódni ebbe a világba, hanem számunkra legalább annyira lényeges kérdés az is, hogy azok, akik valamilyen károsodás miatt a normális életből kirekesztettek vagy képességeik gyakorlásában korlátozottak, azok a korszerű digitális technikát – és itt nem kizárólag a tudásalkalmazásokra és a hagyományos információszolgáltatásokra gondolok, hanem egyéb digitális technológiákra az infobionikáig bezárólag – hogyan tudják szélesebb körben alkalmazni, hogyan lehet képességfejlesztő technológiákat elterjeszteni, tehát hogyan lehet egy sokkal korszerűbb, a rehabilitációt és a reszocializációt egységesítő vagy támogató rendszereket fejleszteni. Ezért a tárca maximálisan kész erre, és erre nézve az EVITA szó elég hívó szó, amit a tárca maximálisan támogat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon köszönöm az államtitkár úr hozzászólását és kifejezetten annak a tartalmi vonatkozásait.
Megkérdezem, hogy ki kíván még hozzászólni. (Senki nem jelentkezik.) Bízom benne, hogy nemcsak politikai típusú és tartalmú megjegyzések vannak, hanem a civil szervezetek az érdeklődésüket az interneten való jelentkezésen túl is kifejtik majd.

Ennek a napirendi pontnak lényegében az a tartalma, hogy a parlament eszközrendszerének megfelelően ezt az ötpárti és civil megállapodást az asztalra tettük, eldöntöttük, hogy előkészítjük és meg fogjuk hozni azt a parlamenti határozatot, amely azt tartalmazza, hogy eseti bizottságot hozunk létre erre a ciklusra, hiszen amúgy is 2010 a határideje az e-befogadásnak. Az európai szintű szándék a digitális szakadék megfelezése 2010-ig, tehát maga az akció ezt a tartalmat hordozza, akkor ezt most meg fogjuk tenni.

Ha nincs további hozzászóló (Senki nem jelentkezik.), akkor ezt a napirendi pontot lezárom.

Tájékoztató dr. Csepeli Györgynek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatójának az információs társadalom és az e-befogadás kérdéseivel foglalkozó négyoldalú – civil-közigazgatási-vállalkozói-politikai – fórum létrehozására irányuló, az Informatikai Érdekegyeztető Fórummal közös kezdeményezéséről
Áttérünk a következő napirendi pontra, amely egy kezdeményezés: az információs társadalom és az e-befogadás kérdésével foglalkozó négyoldalú – ezt a négy oldalt természetesen úgy értjük, hogy civil, közigazgatási, vállalkozói és politikai – fórum létrehozása. Ez egy Csepeli György úrhoz és az INFORUM-hoz köthető kezdeményezés. Megadom a szót Csepeli György úrnak.

Dr. Csepeli György tájékoztatója

DR. CSEPELI GYÖRGY, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatója: Tisztelt megjelentek, akik közül nagyon sokat barátomnak nevezhetek, szerintem ez egy nagyon fontos nap – több éve várok erre a napra -, és ezt követően, azt hiszem, másképp fogunk gondolkodni. Politikailag úgy látom, hogy azért nagyon fontos, mert rengeteg, nemcsak digitális megosztottság választja szét különböző táborokra a magyar társadalmat, és nagyon kevés olyan ügy van, amelynek a mentén nem számít, hogy ki milyen vallású, milyen politikai nézetet vall, ki hol lakik, ki milyen társadalmi osztályhoz tartozik, és ezen kevés ügyek egyike az információs társadalom. Hosszú időbe telt, amíg ezt sikerült elfogadtatni, és ezért érzem fordulópontnak, mert úgy látom, hogy nemcsak hogy egy jegecesedési pontról van szó, hanem ráadásul egy olyan felismerésről is, amely már hosszú évek óta érlelődött a magyar társadalomban, csak valahogy nem akartuk észrevenni, hogy ezen áll vagy bukik mindaz, amit jövőnek neveznek, ezen áll vagy bukik azoknak a 3-4 éves gyermekeknek az élete, akik még az óvodában ugrabugrálnak, mit sem sejtve az életről, amely majd rájuk vár. De az élet jobb lesz nekik, hogyha az információs társadalom jegyében fog szerveződni. Ezért nagyon tetszik nekem ez az ötpárti szemlélet. A háborúk mindig akkor kezdenek véget érni, amikor a katonák elkezdenek a frontvonalon barátkozni, az árkokon átmászni, és ez a digitális árok, úgy tűnik, méltó arra, hogy átmásszunk rajta, és hogy betemessük.
Vivian Reding jelen volt azon a decemberi miniszteri értekezleten, ahol én is ott voltam a miniszter úr képviseletében, és ő egyébként egész Európát elmarasztalta a digitális esélyegyenlőség kezelésének a gondatlanságában. Tehát nemcsak arról van szó, hogy itt valamifajta magyar átok sújt bennünket, az is sújt nyilvánvalóan, hanem hogy egész Európa versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy képesek-e az európai döntéshozók paradigmát váltani, és képesek-e a digitális technológia adta társadalmi és megismerési lehetőségeket bekapcsolni annak érdekében, hogy a hajdani ambiciózus lisszaboni célok ne csak álmok, hanem valóságos, elért eredmények legyenek. Maguk a dánok – akik éllovasok mindenfajta digitális technológiában – is elismerték ezen a konferencián, hogy körülbelül 40 százalék azoknak az aránya, akik tulajdonképpen passzívak az információs társadalom adta lehetőségek tekintetében, akik nem vesznek részt azokban a lehetőségekben, amelyeket ez a technológia kínál, jóllehet nekik nyilvánvalóan sokkal jobbak a technológiai és infrastrukturális feltételeik.

Ami a GKM-et mint az IHM örökösét illeti, azt hiszem, hogy a politikánk váltását három jelszó tudja kifejezni, és ezek a jelszavak voltaképpen itt, ebben a fórumban, és abban a javaslatban, amelyet tenni fogok, messzemenően visszaköszönnek. Az egyik az együttműködés. Az IHM idején, azt hiszem, az egyik legnagyobb bajunk az volt, hogy mi egy bizonyos jozefinista gőggel néztük a társadalmat, és kitaláltunk bizonyosfajta programokat – bár mondjuk az elődünk, az informatikai kormánybiztosság is hasonló módon járt el -, és aztán utána nagyon megdöbbentünk, hogy azok a programok nem érik el a kívánt eredményt, sértődöttséget, frusztrációt, negatív médiareprezentációt váltanak ki. Türelmetlenek voltunk. Az együttműködés egy nagyon fontos elv, minden egyes stakeholdernek a részvételére szükség van ahhoz, hogy a cél ezúttal ténylegesen az legyen, amit Dombi úr mondott, hogy több millióval csökkenjen a kívül rekedteknek a száma.
A másik a mozgalmi jelleg. A mozgalmi jelleg azért nagyon fontos, mert az eredeti elgondolás, az információs társadalom tulajdonképpen már divat. A divatnak is van mindig egy kezdő periódusa, amikor még csak néhányan érzékenyek arra, hogy mi lesz, utána ez az avantgárd folyamatosan megtalálja a követőinek a seregeit.

Jelenleg túl vagyunk azon a kritikus ponton, hogy pusztán egy alapról beszélhessünk, körülbelül 40-45-50 százalék azoknak az aránya a World Internet Survey adatai szerint, akik a magyar társadalomban már részt vesznek a digitális társadalom adta lehetőségekben, tehát a maradék 50 százalékot kell a mozgalmi eszközökkel elérni és hogy ha mind az 50 százalék nem is érhető el, ne legyenek illúzióink, de nyilvánvalóan elmehetünk 80-85 százalékig.

A harmadik dolog a hálózatiság. A hálózatiság, ami messzemenően fog érvényesülni, hiszen ezt olyan módon képzelünk el és ebből a szempontból nagyon jó, amit Nyitrai Zsolt mondott, hogy tegyük ki az internetre, illetve ha kint van, szólítsuk fel az olvasókat, hogy csatlakozzanak ehhez az ötpárti határozathoz, mert a technológia maga teszi lehetővé ezt. Ezt a hólabdaszerű terjedést kiköveteli. Ennyit az alapelvekről.

Amit a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban zajló ez évi programok jelentenek, már eleve az e-inclusion jegyében szerveződtek és nagyon fontos például az e-Magyarország hálózat, amely több, mint ezer településen fogja ezeket a digitális közösségi tereket megteremteni és tanulva az előzményekből nem pusztán ilyen változásban, hanem együttműködésben a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, valamint a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériummal és az önkormányzatokkal, tehát az együttműködés alapelve messzemenően érvényesül. Ráadásul tartalomszolgáltatásokkal fog kiegészülni. Tárgyalunk a Magyar Postával, hogy a postai szolgáltatások, amennyire lehet, konvergáljanak az e-Magyarország pontok adta szolgáltatásokkal. A digitális középiskola már ötödik éve működik. A közoktatási törvény módosítása következtében kiterjed az egész országra. Lehetővé teszi azt, hogy akiknek nincs középiskolai végzettségük, megfelelő szakképzettségük, úgy szerezzék meg ezt a képzettséget, hogy ne kelljen bemenni az iskolába, az iskola jöjjön hozzájuk.

Az a program, amely ebben az évben indul el az itt jelenlévő kezdeményezésre, hogy falvakba beviszik a WiFi-technológiát, ez megint egy tanulság. Korábban ugyan bevittük a falvakba, de a végpont bent volt egy parókián, egy önkormányzati hivatalban és három kulccsal le volt zárva és utána volt egy nyitva tartás idő, amelyet, ha betartottak volna, odamehetett volna valaki, de többnyire ilyen gomolygó látogatók voltak. A WI-FY-technológia lehetővé teszi az egész falu számára egy templomtoronyból vagy valamilyen “gólyafészekből” az internet-hozzáférést és utána a vállalkozó szellemű családok már megvehetik azokat a felszereléseket – megvehetik, nem kapják -, amelyek segítségével a hal megtanul úszni a vízben, borzasztó gyorsan megtanulnak navigálni az internet adta információs lehetőségeknek az óceánjában. Tavaly több, mint 30 faluban indult kezdeményezés, most több, mint 200-ban. Észak-Magyarországon, a lehető leghátrányosabb helyzetű régióban indult ez a kezdeményezés GKM-szponzolására.

A Nemzeti Audiovizuális Archívumon Pettkó András bábáskodott és azóta is köszönettel illetem, hogy annyira konstruktív volt ennek a törvénynek a létrehozásában. A NAVA teljesen új dimenziókat fog nyerni, egy olyan közszolgálati tartalomszolgáltatóvá fog átalakulni, amely lényegében véve archivált közszolgálati tartalmakat hozzáférhetővé tesz NAVA-pontokon. Ezek lehetnek digitális kulturális központok, de lehetnek iskolák. A nemzeti informatikai infrastruktúra, amely több évtizedes múltra tekinthet vissza, ez is a GKM irányítása alá tartozik, ez egyesíti a lehető legsebesebb és legkorszerűbb adatátviteli technológia segítségével Magyarország összes egyetemét és Magyarország összes komoly kutatási intézményét, ráadásul kijáratot biztosít Európa fele, amely bejárat Európa felől is. Ez egy olyan hihetetlen lehetőség, amelyet bűn volna nem kihasználni a digitális esélyegyenlőtlenség csökkentése érdekében, ezen dolgoznunk kell, mert egyelőre ez egy elit intézmény.

A közháló rekonfigurálása, a közháló ára is napirenden van, hiszen az iskolák informatikai igénye korlátlanul növekszik és hogy ezt kielégítsük, muszáj, hogy a közhálónak az adattovábbító kapacitását is növelni tudjuk. Ebben az évben ezt meg fogjuk oldani. A digitális írástudás, akcióterv készült a minisztériumban pontosan az e-inclusion eszmének a jegyében, és az egész e-inclusion mozgalomnak a középpontjában szeretném állítani az ugyancsak az irányításunk alatt álló Jövő Házát. A Jövő Háza, amely nem egy technológiai kiállítás pusztán, hanem egy olyan, emberek által formált network középpont kellene, hogy legyen és már az is, ahol voltaképpen az odalátogató gyerekek, szülők és pedagógusok tulajdonképpen testközelből, gyakorlatból ismerik meg, hogy mit jelent ez a technológia információ-hozzáférésben, szolgáltatásban, illetve produkcióban. Hiszen nagyon fontos dolog, hogy amiről beszélünk, az elmossa a határokat az információ küldője és befogadója között. Elmossa a határokat a kreativitás esetében megszokott kreatív és befogadó szerepek között. Egyszerre lehet valaki feltöltő és letöltő, és ez új lehetőséget biztosít a kultúra tekintetében és abszolút új lehetőséget biztosít – egyetértek Tiborral és Etelével – a demokrácia tekintetében. A demokráciának, az uralommentes kommunikációnak olyan lehetőségeit biztosítja ez a technológia, amit feltétlen ki kell tudni használni és nagyon örülök, hogy a parlament ennek az élére áll.

Nagyjából ezek lennének azok az események, illetve akciók, amelyeket majd ebben az évben szeretnénk megvalósulni látni és nagyon remélem, hogy a következő évben, amikor újra találkozunk és megvonjuk ennek az évnek a mérlegét, akkor azt fogjuk gondolni, hogy ez egy érdemes kezdeményezés volt.
Az üzleti szféra tekintetében feltétlenül támaszkodunk az internacionális cégekre, mint a Microsoft, a HP, a UPC, a Magyar Telecom, de támaszkodunk a hazai cégek erejére is, akiknek részint külön-külön a részvételét fontosnak tartjuk, részint az Informatikai Vállalkozók Szövetségén keresztül a jelenlétüket nagyon értékeljük. A MATISZ-ra számítunk, a Neumann Társaságra számítunk, amelynek a szerepe eddig is kiemelkedő volt az e-inclusion eszméknek az érvényesülésében. Ugyanúgy az INFORUM megkerülhetetlen szerepet játszik.

A politikai életben az öt párt, amit tehetett, megtette, és nagyon örülünk, hogy a parlament határozatot fog hozni az e-inclusion jegyében. Ami a magam részét illeti, a kormányzati koordinációt eddig is elkezdtem és nagyon jók a tapasztalataim mind Kincses Gyulával, mind Székely Judit államtitkár asszonnyal, mind az OKM-mel, mind az önkormányzatokkal, valamint az elektronikus kormányzati központtal. És végül is három dolog kell ehhez: pénz, pénz, pénz, és a pénz az operatív programoknál van. Tehát azokkal az operatív programokkal is jó a kapcsolatunk, ahol informatikai fejlesztésekre pénzek vannak. Egészében a javaslatoknál talán azt mondanám, hogy a jelenlévők határozzák el magukat egy olyan fórum létrehozására és működtetésére, amelynek a küldetése az e-inclusion elgondolásoknak nem egyszerűen a megfogalmazása, hanem a kormányzat által meghirdetett e-inclusion programoknak a monitorozása, figyelemmel kísérése, adott esetben riasztása a kormányzat szerveknek, hogy nem úgy teljesülnek a célok, ahogy meg lettek hirdetve. A legjobb gyakorlatoknak a gyűjtése, a kutatásoknak az inspirálása, az akciók prioritásainak meghatározása, kampányokkal, marketingakciókkal való részvétel, kapcsolódás cégek akcióihoz. És valamilyen módon annak a képviselete, ami nagyon fontos, minden információs társadalom program azt mutatja, hogy ott sikeresek ezek a programok, ahol az elit az élére áll a programnak. Önök az elit, kétségtelenül: politikai elit, üzleti elit, civil társadalmi elit. Amennyiben tehát a példa megvan, követők is vannak. A vizet prédikálok és bort iszom gyakorlat a legkártékonyabb. De remélem, hogy ez a fajta két lehetőség megszűnik és tényleg az elit az élére áll ennek a mozgalomnak.

Az e-kapcsolatok ápolása nagyon fontos feladata volna ennek a fórumnak. Ide akarunk hívni EU-képviselőket, meg akarjuk őket ismertetni az e-inclusion év eseményeivel, kiállításokat akarunk szervezni, és különös jelentőséget tulajdonítok annak, amit Kincses államtitkár úr mondott: mindig is, amikor a minisztériumban dolgoztam, az volt az egyik legfontosabb prioritásom, azoknak a segítése, akiket a sors megfosztott az élet lehetőségeitől. Az egy dolog, hogy valakit a társadalom kitaszít, a másik, amikor a sors valakit kitaszít egy betegség képében, valamilyen érzékszervi fogyatékosság megfosztja attól, amit teljes életnek nevezünk, és az információs technológia rengeteg lehetőséget adhat ezeknek az életeknek a helyreállítására, a csonkaság kárpótlására.

Úgy látom tehát, hogy feladatunk bőven van, és annak örülök, hogy nemcsak feladat van, hanem munkás is van a feladatnak az elvégzésére, mert biztos vagyok abban, hogy mindenki, aki itt van, szövetséges és partner lesz, és végül is egy év múlva azt tudjuk mondani, hogy az e-inclusion folyamat nem egyszerűen elkezdődött, hanem felgyorsult, és immár megállíthatatlan és visszafordíthatatlan lesz.
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Megjegyzem, hogy az öt politikai párt részben megtette, amit meg kellett tennie. A rossz hírem az, hogy csak elkezdtük megtenni, de folytatni fogjuk, ennek a parlamenti konstrukcióját – erről volt szó az előző napirendi pont kapcsán – összerakjuk, és működtetni fogjuk a következő időszakban. Ennek az eszközrendszere nyilván a rendelkezésünkre áll. Ennek a hátterében ez a bizonyos ötpárti és civil megállapodás van, amely tartalmazza azt, amiről Csepeli György úr beszélt: léteznie kell egy olyan tanácsnak vagy fórumnak, ahol az információs társadalom jelenlegi szereplői hatékonyan együtt tudnak működni, és abban részt vesznek. A minisztériumok mint olyanok ebben nyilván meghatározóak. Óriási érték az, hogy az e-befogadás gondolatkörének van múltja ebben az országban, óriási érték az, hogy élő, érvényes programjaink vannak, és ebben a GKM nyilván meghatározó szerepet tölt be.

Hasonlóan fontos számunkra, hogy a többi minisztérium – tehát az oktatási, a kulturális, az egészségügyi és az önkormányzati minisztérium, és nem sorolom – egészen a Miniszterelnöki Hivatalig bezárólag hasonló módon szerepeltesse a tevékenységi körében az e-befogadás gondolatkörét, az információs társadalom kiteljesítésének a gondolatait. Ehhez nyilván segítségre van szükség. Egyrészt mi kérünk segítséget ahhoz, hogy az itteni indukciós tevékenységünk kiteljesedhessen, másrészt pedig annak a belátása, hogy amiről beszélünk, az nemcsak személyes szabadságról szól, hanem egy nemzet versenyképességéről is ezen a területen, olyan mértékben, amit ismereteim szerint kevés körben, kevés témában lehet fellelni. Úgy vélem, hogy ennek a fontossága kikényszeríti azt a fajta együttműködést, amit a pártok is fel tudnak most már mutatni, és amit, bízom benne, a felsoroltak, tehát a gazdasági szervezetek, cégek, a társadalmi szervezetek, a közigazgatás egységei és szervezetei, beleértve az önkormányzatokat is, valamint a pártok is meg tudnak tenni ebben a kérdéskörben.

Megemlítem, hogy ez az ügy egy formális esemény is, formális elem is, tehát nemcsak olyan része a mostani találkozónknak, hogy beszélünk róla, hanem ennek van egy érvényes elképzelése, egy érvényes vázlata, ami mögé mint albizottság egy támogató gondolatot tudunk tenni, illetve kihasználjuk a lehetőséget, hogy a nyilvánosság és a civil szervezetek számára azt most felmutassuk. Magát a szervezetet ezeknek az egységeknek, ezeknek a köröknek kell létrehozniuk. Ahhoz, hogy ez működjön az e-befogadás gondolatkörében eddig is tevékenykedő személyeket és szervezeteket ezennel felkérem a munkára, illetve megkérem Csepeli György urat, megkérem a főtitkár urat, hogy a következő albizottsági ülésünkig, amely egy hónapon belül várható, ezt a fórumot egyrészt rakják össze, másrészt hirdessék meg, ennek a szervezeti formáját határozzák meg – hiszen ez lehet egyesülettől az egyszerű együttműködési tanácsig bezárólag bármi -, és az ehhez szükséges, tőlünk várható segítséget ezennel biztosítjuk vagy deklaráljuk.
Kérdezem, hogy ehhez a gondolatkörhöz ki kíván hozzászólni. (Jelentkezések.) Mojzes úr, parancsoljon!

Hozzászólások

MOJZES IMRE (Hírközlési Érdekegyeztető Tanács): Mojzes Imre vagyok, és a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács elnökeként szeretném üdvözölni ezt a kezdeményezést. Már akkor nagyon örültem, amikor ez még csak egy egyszerű ötletként felmerült, és nagyon örülök, hogy e mögött van egy szilárd, ötpárti parlamenti támogatás.
Én – ahogy Csepeli úr fogalmazott – egy ilyen munkásnak jelentkeznék. Úgy gondolom, igen fontos az, hogy egy széles körű civil támogatottsága is legyen ennek az egész mozgalomnak. Úgy gondolom, hogy ebben a civil szervezetben egy igen jelentős erő van, még akkor is, hogyha ezeknek a szervezeteknek természetesen megvan a saját maguk problémája. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan jelenség, amely azt mutatja, hogy a technológia egy kicsit túlfutott a társadalom lehetőségein, tehát egy kicsit elmaradt a társadalmi befogadottság oldala – ezért is örülök nagyon annak, hogy ebben mint civil szervezetek segíteni tudunk.

Az is nagyon jó lenne, hogyha a motivációja ennek a befogadásnak nemcsak egy gazdasági kényszer lenne, hanem egy belső motiváció is, tehát ha az emberek megértenék, hogy itt egy olyan technológia birtokába juthatnak, amely nagyban segít az ő életminőségük javításában.

Még egy olyan záró megjegyzést szeretnék tenni, hogy azért is nagyon jó ez a kezdeményezés, mert egy hasonló veszély itt kopogtat az ajtónkon: ezt a veszélyt úgy hívják, hogy nanotechnológia, az egész kis dolgoknak a tudománya. Kevesen tudják, hogy ennek az egész infokommunikációs technológiának már nem a mikroelektronika az alapja, hanem egyre inkább a nanoelektronika. Tehát ha sikerülne egy olyan módszertant kitalálnunk, hogy hogyan tudunk egy technológiát befogadtatni a társadalommal, megértetve velük, hogy ennek természetesen vannak veszélyei, de igen nagyok az előnyei, az egy következő technológia kapcsán is segítséget nyújthatna nekünk.
Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük. Gáspár úr!

GÁSPÁR MÁTYÁS (EUTA/GTA): Gáspár Mátyás, a Teleház Szövetségek Európai Uniójának az elnöke vagyok. Azt gondolom, valóban mérföldkő ez a nap, mert megvalósítja a teleházaknak azt a vízióját, ahol a szektorok összefognak a befogadó információs társadalom megvalósításáért, amihez az út, úgy gondolom, a kisközösségeken keresztül vezet, különösen a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek számára – ez már kellő hangsúlyt kapott a mai nap folyamán is.
Én az alakuló testületnek a létrehozása kapcsán említeném meg, hogy hatékony akkor lesz, hogyha képes a társadalmi hálózatokra építeni. Ez a hálózat másfél évtizede szerveződik Magyarországon, és meglehetősen nagy elismerést vívott ki világszerte, ugyanis az új tudomány, új szakma a közösségi informatika gyakorlatát valósítja meg Magyarországon, és erre az egész világ odafigyel. Nagyon érdekes a helyzet: ennek az új szakterületnek, tehát a közösségi informatikának van tudománya, van gyakorlata, de nincsen például felsőoktatása, tehát Magyarország ebben is élenjárhatna, és tudom, hogy erre nézve már vannak kezdeményezések, gondolatok, de főleg nincsenek szakemberei, képzett szakemberei. Azt gondolom, hogy az e-befogadás gyakorlatában az ezzel foglalkozó felső- és középfokon képzett szakembereknek különösen nagy jelentőségük van, hiszen csak ők lesznek képesek ténylegesen a gyakorlatban megvalósítani azt, amiről beszélünk. Ebben a tekintetben is élenjár Magyarország, gondolok itt azokra a közvetítőkre, akik már több mint egy évtizede dolgoznak, és elsőként Magyarországon került államilag elismerésre ez a fajta közvetítő szakma, az IT-mentorálás. Úgyhogy úgy gondolom, minden feltétele megvan annak, hogy nemzetközileg is példaértékű mozgalom szülessék, amelynek – még egyszer hangsúlyoznám – nagyon fontos feltétele az, hogy ez az új testület a már meglévő és nagy gyakorlattal rendelkező társadalmi hálózatokra támaszkodjon, és ehhez Magyarországon a feltételek adottak.
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Alföldi úr következik, parancsoljon!

ALFÖLDI ISTVÁN, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezető igazgatója: Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság – egyszerűbben NJSZT – ügyvezető igazgatója vagyok. Nyilván én is azzal kezdem, hogy remélem, hogy mérföldkő lesz ez a nap, mert azért nagyon sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy ezt visszamenőleg majd annak tekintsük. Ahhoz, hogy ez a sok minden megtörténjen, ahhoz a Neumann János Számítógép-tudományi társasági eddig is és ezután is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni.
Mielőtt néhány konkrétumot is megemlítenék a “minden tőle telhető”-ből, szeretnék két-három általános dolgot megemlíteni. Az egyik, hogy valóban teljes egyetértés van a tekintetben, hogy az igényfelkeltés, a motiváció rendkívül fontos, hiszen az információs társadalom életminőség-javító lehetőségeit máskülönben elég nehezen lehet elvinni az 50-60 vagy ki tudja hány százalékhoz.

Azonban van egy dolog, amit a politikusok számára szeretnék külön is hangsúlyozni. Ez nemcsak életminőséget javít. Mindenki elmondta, hogy Dániától kezdve Zanzibárig milyen problémák vannak. Hogy ha ebben tudunk lépni, akkor ez versenyelőnyt is jelent, jelentős versenyelőnyt jelent, különösen azt figyelembe véve, hogy az ebben való lépés, tehát az információs társadalom befogadása tekintetében való előrelépés a lehető legolcsóbb beruházás. Eltekintve attól, hogy infrastruktúra kell hozzá, de hát ez egy egyszerű dolog, a többi igazából embereken, kisközösségeken, közösségeken múlik és megfelelő kapcsolatokon, együttműködéseken, tehát ilyen szempontból ez a majdan megalakuló eseti bizottság ezt is tekintse fontosnak és az ebben való gazdasági és államigazgatási partnerek ezt feltétlenül tekintsék az alakulásnál és a munkában szempontnak.

Ha már viszont ez a dolog beindul, gondolom, mindenki pontosan tudja, tehát nem én kellek ahhoz, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy források nélkül ez nem megy. Tehát a jó szándék önmagában véve nem ér semmit, a források ráadásul most elvileg rendelkezésre állnak, hiszen az Új Magyarország fejlesztési tervben 14 operatív program, azon belül akciótervek adhatnak forrásokat ehhez a témához, ha sikerült elkerülnünk a párhuzamosságokat. A tervezés tekintetében nagyon jelentős a felelősség, ez nem feltétlenül civil szervezeti kérdés. A civil szervezetek azonban eddig is számos esetben tettek szóvá olyan fajta – véleményünk szerint helytelen – megközelítéseket, ami pontosan ezt az eredményességet befolyásolta. És itt a forrásokban nem ezermilliárdokról van szó. Ahhoz, hogy egy-kétmillió emberrel több legyen az információs társadalom elégedett tagja, ahhoz egy-két tízmilliárd forint elég a dolognak az eléréséhez. Itt azért a nagyságrendek olyanok, hogy lehet, hogy ez a nagy terveknél elkerüli a figyelmet, de szerintem ez nagyon fontos szempont.
Rendkívül fontos a prioritások megállapítása. Ha egyszerre 28-féle célt szeretnénk megvalósítani, akkor abból akár csak presztízs okokból, akár csak más okokból, valószínűleg nem lesz siker. Nagyon értelmes és nagyon fontos lenne tényleg kijelölni azt a négy-öt-hat – nem tudom, pontosan mennyi, de – megvalósítható és kézzel fogható célt, amit tulajdonképpen igazából mindenki tud, csak ha arra kerül a sor, hogy még egy kis projekt, meg még egy kis ilyen-olyan megvalósítandó feladat van, akkor esetleg erről megfeledkezünk. Tehát magyarul, ha alakul egy ilyen bizottság, akkor annak az egyik ilyen fajta szerepe a párhuzamosságok lehetséges minimalizálása mellett a prioritások hangsúlyozása. Az valószínűleg elképzelhetetlen, hogy amellett kardoskodjunk, hogy azt meg lehessen teljes mértékben valósítani, de legalább tudatosuljon és legyen nyilvános, hogy mit tekintünk közösen prioritásoknak.

Szeretném azt is megemlíteni, hogy igen nagyra értékeljük, mint az INFORUM egyik tagszervezete, azt a kezdeményezést, hogy az INFORUM nevében idáig eljutott ez a dolog. Ugyanakkor azonban arra is szeretném felhívni a figyelmét mind a politika, mind a gazdasági élet szereplőinek, hogy az INFORUM egy ernyőszervezet, amelyben tagszervezetek végzik egyenként a saját tevékenységüket, munkájukat is és nyilván ennek összehangolása civil szervezeti kérdés és feladat is. Gyakorlatilag egy ilyen nagyságrendű kezdeményezésnél nagyon fontos, hogy e tekintetben is sikerüljön elkerülni minden párhuzamosságot.

Végül szeretnék néhány olyan kezdeményezést felsorolni, amelyről a jelenlévők egy része biztos tud, más talán nem, azonban talán megerősíti a jelenlévőkben is azt, hogy itt azért a borús kép mellett vannak olyan események, kezdeményezések, amelyek már ebbe a rózsaszínebb jövőbe mutatnak. Ebben az évben, csak időrendi sorrendben mondanám, ünnepeljük a mindenki által ismert ECDL tízéves születésnapját, amelyben – azért ez világszínvonal – több, mint 300 ezer ember, tehát Magyarország lakosságának több, mint három százaléka van és ha sikerülne a 6 százalékot elérni, akkor ezzel gyakorlatilag telítődne is az az igény, ami a komplex informatikai írástudást jelenti.

Az államtitkár úr említette az EVITA szót, remélem, hogy ezt hamarosan mindenki meg fogja ismerni, tekintettel arra, hogy a digitális esélyegyenlőségnek mennyire fontos, hogy az eszközöket, a távadat-feldolgozást és a beágyazott rendszereket és egyéb szakmai lehetőségeket az életminőség javítására, az egészségügyet értelmesebbé, olcsóbbá, emberbarátabbá, várakozólista-mentesebbé stb. tegyük. Ebben a nemzeti technológiai platform vezetését a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság végzi, és remélhetőleg az NKTH-tól függetlenül is eredményesen fogunk tudni már ebben az évben működni. Olyannyira, hogy reméljük, hogy áprilisban, amikor ennek egy konferenciáját tartjuk Budapesten, akkor talán európai uniós kezdeményezést is tudunk itt ehhez a konferenciához kapcsolni. Hadd mondjam el, AAL, “Ambient Assisted Living” témakörben, és ez tipikusan egy olyan terület, ahol az Európai Unió tagországai sem tartanak sehol. Tehát gyakorlatilag megerősítené már azt az első pontban említettet, hogy vannak kitörési lehetőségek, ahol egyáltalán nem vagyunk versenyhátrányban, sőt komoly versenyelőnyt szerezhetünk.

Az e-ügyintézés tanfolyamunk pontosan az elektronikus kormányzat használatához való kedvcsinálásra vonatkozik, amelyről az elektronikus kormányzat központtal együttműködve szeretnénk továbblépni, a fejlesztéseket belevenni, e-learninges tananyagot kiadni, hogy a motiválás valóban megtörténhessen. Ez gyakorlatilag úgy tűnik, hogy ha megfelelő megoldást és forrást találunk, akkor ez is előrelépést jelenthet az igényfelkeltés és a motiválás terén. Van egy olyan kezdeményezés, ahol már magunk is a multinacionális cégekkel való együttműködést választottuk – vagy a cég választott minket, ez most ízlés kérdése, nyilván nekünk jobban tetszik az előbbi -, amikor arról szól a történet, hogy egymillió emberhez legalább eljuttassuk a digitális írástudásnak egy alapvető szintjét. Ez a Microsofttal közös és már sajtóközleményben megjelent kezdeményezés. Ez is gyakorlatilag csak arra vár, hogy egy pilotrendszerrel beindítsuk és a digitális írástudást gyakorlatilag vállaltan egy központi tananyag segítségével két-három éven belül biztos, hogy el tudjuk juttatni ehhez az egymillió emberhez. Ez csak néhány példa volt a tevékenységünkből, van néhány egyéb is, ezzel nem szeretném az időt rabolni. Azt szerettem volna jelezni, hogy a vágyakon túl, illetve a vágyaktól függetlenül igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ebben az évben 40 éves társaságunk igazán bizonyítsa azt a felelősségérzetet, amit a civil társadalom iránt érez a szakmai tudás birtokában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon!

DR. BALOGH ISTVÁN (Agrármunkaadói Szövetség): Tisztelettel és nagyon szépen megköszönöm, hogy meghívtak bennünket erre az alakuló fórumra, hiszen a mi számunkra és nemcsak az Agrár Munkaadói Szövetség számára, hanem az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala számára is fontos ez – hiszen itt üléseztünk egy fél órával ezelőtt -, és amikor megtudták, hogy hova jövök, kérték, hogy adjam át az ő üdvözletüket is. Itt valamennyi munkaadókat képviselő szervezet jelen pillanatban azzal foglalkozik, hogy a saját információs rendszerét, a meglévőt korszerűsítse vagy a meg nem lévőt kiépítse az egész országot behálózva regionális alapon, térségi alapon, tehát minden pontba elérve.
Mi mint az Agrármunkaadók Szövetsége szövetkeztünk az IPOSZ-szal, a Falusi Turizmus Szövetséggel, a Területfejlesztők Országos Szövetségével, így eszközrendszerrel, komoly eszközrendszerrel is rendelkezünk, de természetesen további fejlesztést szolgál, és munkásnak jelentkeznénk be ebbe a szervezetbe, olyan értelemben, hogy nem itt, Budapesten, hanem az egész országban, területenként és térségenként építenénk ki és fejlesztenénk a szervezeteinket. Erre megvan az igény, ezeket a felméréseket elvégeztük, és megvannak azok a pontjaink is, ahova mindezeket telepíteni tudjuk és használni tudjuk.

Megragadta Csepeli György barátom előadásából a gondolataimat, hogy monitoringra is fel lehet használni mindezeket az eszközöket és szervezeteket. Én rendkívül fontosnak tartom a oda-vissza folyó információáramlást a kormány és az ország bármelyik pontja között. Nagyon fontosnak tartanám azokat a jelzéseket, amelyek meg tudják gyorsítani a gazdasági folyamatainkat, amelyek segíteni tudják a versenyképességet, és amelyek elejét tudják venni mindazoknak a bürokratikus jelenségeknek, amelyek sok esetben akadályozzák a különböző beruházások és fejlesztések elindulását. Nagyon nagy fontosságot tulajdonítok ennek a részének is.

Köszönöm, és kérném azt, hogy használjatok bennünket – mi örömmel vesszük ezt, és örülünk, hogy ez a fórum létrejött. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászólók: Nyitrai úr, majd Pettkó úr, aztán pedig Bakonyi Péter úr. Először Nyitrai úrnak adom meg a szót.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Két egészen konkrét javaslatom lenne, illetve az elején lenne egy kérdésem, hogy meddig akarunk ma eljutni: elviekben megállapodunk magában a szerkezetben, vagy ez még egy nyitott kérdés?

ELNÖK: Legyen, kérlek! Ez egy kezdeményezés, addig megyünk, ameddig gondoljuk.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Jó, világos. Amennyiben ma mondjuk nem lenne megállapodás ebben a dologban, akkor én azt javaslom, hogy hagyjuk nyitva még a lehetőséget a következő időpontig, hogyha ezt egy mási időpontra akarjuk halasztani, hogy azok a szervezetek is, amelyek most mondjuk nincsenek itt, el tudják mondani az ezzel kapcsolatos véleményüket, esetleges javaslatukat.

A konkrét javaslatom pedig a következő lenne: láttam a tervezetet, és a szervezet tervezett struktúrájához kívánok hozzászólni. Ha jól értelmeztem ezt az anyagot, akkor ennek a fórumnak a titkársága lenne az az operatív testület, amely a fórum munkáját, illetve a különböző feladatait szervezné. Ez jelen pillanatban a tervezet szerint egy kétfős testület, azt gondolom, nagy titkot nem árulok el azzal, ha elmondom, hogy Csepeli úr és Dombi úr látná el a titkársági feladatokat. Azt javaslom, hogy legyen háromfős ez a titkárság, és azzal indoklom ezt a javaslatomat, hogy nekem van egy nagyon jó személyi javaslatom a dologra. Nem politikust javasolnék ebbe a titkárságba, hanem egy szakértőt, egész egyszerűen azért, mert az előző körben beszéltünk arról, hogy jó lenne, ha ennek minél nagyobb és minél gyorsabb politikai nyomást és támogatást adni, és nyilvánvalóan mi is szeretnénk nyomon követni, figyelemmel kísérni a szervezet operatív munkáját, illetve tervezését. Úgyhogy én azt javaslom, hogy emeljük a titkárság létszámát három főre, és személyi javaslatot is tennék Kalmár István személyében. Azt gondolom, ő az a szakértő, akinek a szakmai munkája jelentős mértékben előrelendíti a dolgot olyan irányba, hogy közös törekvéseinket siker koronázza. Úgyhogy arra kérem a tisztelt jelenlévőket, hogy ezt fogadják el, fogadják be, hogyha már e-befogadásról van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Rendben van, én a magam részéről felírtam Kalmár Istvánnak a nevét ebben a gondolatkörben.
Akkor teszek egy kísérletet arra, hogy elmondom, hogy tulajdonképpen miben is állapodunk itt most meg, lévén hogy ez az e-befogadás információs társadalom fórum létrejötte, maga a jelenlét, az, hogy elfogadták a meghívást, erre a megalakulásra utal. Úgy nézne ki ez a dolog, hogy azt mondanánk, hogy: “A fórum tagsága azokból a szervezetekből áll, amelyek szívükön viselik az e-befogadás kérdéskörét, és tettek vagy tesznek a digitális szakadék áthidalása érdekében Magyarországon.”. Ez egy mondat, amely lefedi ezt a gondolatkört.

Feladatai: figyelemmel kíséri az e-inclusion és az IT-helyzetet Magyarországon, az e-befogadás éve programjának gyűjtése és promótálása, a legjobb gyakorlatok gyűjtése és ismertetése, kutatások szervezése, akciók prioritásának meghatározása, kampányok, marketingakciók indítása, kapcsolódás cégek akcióihoz, kormányzati és civil egyeztetés a kezdeményezések összehangolása érdekében, hivatalos dokumentumok véleményezése, EU-kapcsolatok ápolása, jelentések készítése. Én még mellé teszem, hogy ha elfogadjátok, hogy: együttműködés a parlament e-befogadás eseti bizottságával. Ez egy nagyon fontos dolog, mert szeretném a befogadás gondolatkörében az “és” logikát erőltetni, tehát hogy valamit teszünk, és mellette mást is teszünk, aminek hasonló jelentősége van, csak más dimenzióban mozog, és ezt teljesítjük ki civil körben, vállalkozói körben, közigazgatási körben, politikai körben.

Egy kicsit bonyolultnak tűnik ez a felépítés és szervezet, de higgyétek el, higgyék el, kérem tisztelettel, hogy ha eredményre akarunk jutni ebben, akkor az összefogás lenne ennek a módja.

A fórum titkársága három főből áll ezek szerint: Dombi Gábor úr civil oldalról, Csepeli György úr az államigazgatás oldaláról és Kalmár István úr szakértői oldalról. Tehát van három olyan ember, aki elkötelezetten foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Később a fórum szóvivőket választ, akik egy-egy téma, szakterület ismerői és művelői. Itt van már néhány javaslat egy-egy témára, például az e-kormányzatra Kleinheinz Gábor, a roma kisebbségre Nyírő András, az idősügyre Dombi Gábor, az e-kapcsolatokra Mlinarics József, a digitális írástudásra Alföldi úr, és így tovább, nyilván lehet folytatni ezt a sort.
Ez egy deklaratív esemény. Nem feltétlenül ezen albizottsági ülésen kellene ennek bekövetkeznie, de bekövetkezhet lényegében. Én a magam részéről, mondjuk úgy, hogy bejelentem ennek a fórumnak a megalakulását. (Általános helyeslés.) Ez találkozik a jelenlévők egyetértésével? (Általános helyeslés.) Igen, köszönöm szépen, akkor ez megtörtént. Ma ilyen nap van, úgy látszik.

Akkor megyünk tovább: a következő esemény Pettkó úr hozzászólása.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én elállok a felszólalásomtól, mert az elnök úr ismertette, amit én szerettem volna. Természetesen javaslataim is lettek volna, de most nem szeretném újranyitni a vitát, miután az elnök úr az előbb nem adott szót, de mindegy. Szóval folytassuk az ülést, visszalépek a hozzászólásomtól, bár a nevek felsorolása kapcsán az embernek esetleg más területek is eszébe jutottak. Na mindegy, köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelettel, ez egy olyan pillanat, amikor azt mondjuk, hogy valami elindult. Az elindulásban benne van a folytatás. Semmi esetre sem gondolnám, hogy ha én itt látok először valamilyen papírt, és igyekszem az események mederben tartása érdekében ezzel kapcsolatban kijelentéseket tenni, hogy azon túlmenő jelentőséget tulajdonítsak ennek a logikának. Azáltal, hogy ez az e-Befogadás Információs Társadalom Fórum létrejött, a létrejöttén túl annak működése, belső alakulása a saját hatáskörébe, a saját gondolatkörében meg fog történni, ha ez így mindenkinek megfelel. (Bakonyi Péter: Kaphatok szót?)

Bakonyi úr, elnézést, másnak sem adtam meg a szót, de ez a nem megadás nem azt jelenti, hogy nem adtam meg, hanem csak azt, hogy ezt elmondtam előtte. Tessék parancsolni!

BAKONYI PÉTER (Hungarnet Egyesület): Köszönöm szépen, elnök úr. Bakonyi Péter vagyok, és egy olyan intézményrendszer képviseletében szeretnék szólni, amely, úgy gondolom, nagyon fontos szerepet játszik az e-befogadás témakörben, és ez a könyvtárak intézményrendszere. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon közel 2 ezer könyvtár működik, és ez egy igen fejlett rendszer, amely már eddig is sokat tett az e-befogadás témakörében. Két olyan szervezetet szeretnék itt megemlíteni, amelynek a képviseletében itt vagyok: az egyik a Hungarnet Egyesület, amely a Nemzeti Információs és Infrastruktúra-fejlesztési Program felhasználói képviseletét látja el. Ez 900 intézményt ölel fel, amelyek között több száz könyvtár van. A másik szervezet az Országos Könyvtári Kuratórium, amelynek az elnöke vagyok, és ebben a szervezetben szerepel az összes komoly könyvtári informatikai civil szervezet.

Tehát azt a felajánlást tudnám tenni, hogy a könyvtári oldalt ebben a dologban mozgósítjuk, ahogy ezt már 1999 óta tesszük, mert évente megrendezzük az internetfiesta könyvtárakban a rendezvénysorozatot, amelyben több tíz könyvtárat mozgósítunk az internet népszerűsítése érdekében és ez egy folyamatos működést is jelent. De ha most egy ilyen új lendületet kaphat ez a mozgalom, akkor biztos, hogy ezt fel tudjuk növelni, erősíteni, tehát úgy gondolom, hogy a könyvtárak nagyon sokat tudnak tenni azért, hogy az e-Befogadás ügye előre menjen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ebben a témakörben most kér-e még szót valaki? (Nincs jelentkező.) Akkor jelen állapotában az e-Befogadás és információs társadalom fórum gondolatkörét mint napirendi pontot itt lezárom és most kezdődik ennek a létrejött szerveződésnek technikailag az élete és a létezése.
Viszont most egy albizottsági ülésen vagyunk és a következő napirendi pontomat ezennel bejelentem. Simon Gábor úr a távmunka gondolatkörében szeretne szólni önökhöz.

Tájékoztató a távmunkában foglalkoztatottak arányának emelése érdekében a Távmunka Tanács, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által indítandó programokról

Simon Gábor tájékoztatója

SIMON GÁBOR, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság és a Távmunka Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak és az albizottság ülésén részt vevő kedves kollégák! Nem pusztán jómagam érkeztem mint a kormány Távmunka Tanácsának az elnöke, hanem a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot Székely Judit államtitkár asszony képviseli, aki egyébként szakmai felelőse ennek a programnak. Tehát, hogy ha megengedik, és ha az elnök úr megengedi, egy kis munkamegosztásban tartanánk meg azt a tájékoztatót, ami a távmunkaprogram felvezetéséről szólna.
Én magam néhány diakép segítségével elmondanám a bevezetőt, azt követően a foglalkoztatáspolitikai szakmai ügyek kapcsán a szakállamtitkár asszony beszélne.

A mai napi téma kifejezetten jól tükrözi azt, hogy milyen feladatok előtt állunk a következő időszakban. Az információs társadalomnak a folyamatai, eszközei, az élet minden egyes pontjára kiható változásai és egy adott ponton a magyarországi foglalkoztatásban, munkaerőpiacon megjelenő programok hogyan tudnak egymáshoz kapcsolódni. Éppen ezért azzal szeretném indítani, hogy mi nem önmagában csak egy foglalkoztatási programként, egy munkaerő-piaci programként tekintünk a rugalmas foglalkoztatásra és a távmunkára, hanem egy olyan küldetését véljük a programnak, ami egyébként az albizottság korábbi napirendjeihez is jól illeszkedik. Egyrészt ennek a programnak a segítségével szeretnénk mintegy 40 ezer embernek a foglalkoztatását ebben az új munkaformában, a rugalmas, a hagyományostól eltérő és különös tekintettel a távmunka foglalkoztatásban elindítani, megteremteni. Úgy gondoljuk, hogy a program a digitális írástudás fejlesztésében is tud támogatást adni. Csepeli úrral már több ízben beszéltünk róla, hogy az e-Befogadás programja és a konkrét, egy-egy szakpolitikához kapcsolódó programok hogyan tudják egymást kiegészíteni, hiszen közös platformokon egy felhasználói tudásnak a birtokában az infokommunikációs eszközök igénybevételével zajlanak ezek a folyamatok. Távmunkás platformon lehet akár távoktatást is megvalósítani, de lehet más típusú tevékenységet is elvégezni. Úgy véljük, hogy ez a közszféra modernizációjához is hozzájárul, ugyancsak egy pont, ami itt kapcsolódik az urak által elmondottakhoz, hogy amikor a szolgáltató államról, az elektronikus kormányzásról, az elektronikus önkormányzásról beszélünk, akkor nyilvánvalóan ennek a hátterében meglévő tudásról, eszközökről, azon meglévő munkafolyamatokról is beszélünk. Ennek az alapja, jelzem önöknek, a távmunka és a távmunka révén előállított olyan digitális ügyirathalmaz, ami például az elektronikus kormányzás hátterében ennek az egyik elemét jelenti.

Végül szólnék és erről majd bővebben beszélünk szakállamtitkár asszonnyal, a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek kezeléséről. Ezen belül is tudomásul kell venni azt, hogy az Európai Unió minden egyes országában és a világban is általában az a trend, hogy amikor foglalkoztatásbővülésről, aktivitásnövekedésről beszélünk, ezek nem a hagyományos munkaerő-piaci bázison jelentenek bővülést, hanem az új típusú munkaformákban. El kell tekinteni attól a vágytól, hogy ahogy a rendszerváltást megelőzően a nagyipari termelési szektorban meglévő munkahelyek jelentették a foglalkoztatás zömét, ma úgy látjuk, hogy nem ez a jövő. A jövő az a hagyományostól eltérő, rugalmas munkaformákban jelenik meg, elsősorban nem a termelésben, hanem a szolgáltatásban és más olyan munkaformákban, ami egyébként az Európai Unió minden egyes tagállamában a bővülést jelentette. Magyarországon is ez a trend az, ami követhető, éppen ezért úgy vélem, hogy nagyon jókor kapcsolódnak egymással össze konkrét programok és általában az a fajta elvi megfontolás, hogy ezt az egész ügyet ma a politika, a szakpolitika egy központi üggyé kívánja változtatni.

Miután a Gazdasági bizottsághoz érkeztünk, ezért a kollégáimmal igyekeztünk egy olyan metszetét is megnézni ennek a tevékenységnek, ami a bizottság hatáskörébe illeszkedik, hogy a versenyképesség növekedése érdekében az azt gátló tényezők felszámolásában hogyan tud ez az új munkaforma segítséget nyújtani. Nem mondom el a programelemeit, de látják azt, hogy a magyar munkaerőpiac sajátosságaiból adódik, hogy sok olyan teendő van, amit a meglévő eszközrendszerrel önmagában kezelni kizárólagosan nem tudunk. Új eszközök kellenek, ilyen új eszközként van a távmunka is és a rugalmas munkaformák. Azt látjuk, hogy az a strukturális munkanélküliség, ami a munkaerőpiacon ma van, az azt jelenti, hogy a kereslet és a kínálat az esetek többségében nem esik egybe. Vannak olyan területek, térségek, ahol az új foglalkoztatotti körbe való belépésnek a jelenlegi eszközrendszerével már nem tudunk kellő eredményességet elérni. Minden példa azt mutatja, hogy ahhoz, hogy a gazdaság versenyképessége, ezen keresztül Magyarország versenyképessége nemcsak régiós szinten, hanem európai szinten is megteremthető legyen, ezek az eszközök szükségesek, ez a fajta innovatív gondolkodás, amelyet önök is sugároztak akár a megszólalások révén, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország előre tudjon lépni.

Beszéljünk egy kicsit konkrétabban a távmunkaprogramról. Amikor a gazdasági versenyképesség fokozásáról, az ország ezen feladatairól beszélünk, akkor látni kell azt, hogy van egy adottság, amivel az ország rendelkezik, akár humán erőforrás, akár más téren. Ezeket az adottságokat fejlesztve lehet ezt a programot egy jól befogadható, egyébként társadalomfejlesztő és a gazdaság fenntartható fejlődését elősegítő programmá változtatni. Éppen ezért az alkalmazkodóképesség fejlesztése, a humán erőforrás fejlesztése, az új digitális esélyegyenlőség megteremtése érdekében tett lépések éppúgy ide tartoznak, mint az, hogy például a hátrányos helyzetű régiók, térségeknek a felzárkóztatása, bekapcsolása a gazdaság, a foglalkoztatás ügyébe, ezek mind-mind ezen az eszközön keresztül megvalósítható célok. Nem önmagában – szeretném azt mondani önöknek, hogy – a távmunka nem csodaszer abban az értelemben, hogy az összes foglalkoztatáspolitikai és gazdasági problémát egy csapásra megoldja, de egy alkalmas eszköz arra, hogy abban a sorban, ahol egyébként keressük az eszközöket, előre tudjunk lépni, a távmunka és a rugalmas foglalkoztatás jól alkalmazható, a helyét jól megtaláló eszközzé tud válni.

Éppen ezért, hogy egy léptéket előre tudjunk lépni, megvizsgáltuk azt, hogy a magyarországi erőforrásokat, amelyek zömmel a Munkaerő-piaci Alap erőforrásai – nem kevés, itt több száz millió forintról beszélünk éves viszonylatban – az európai uniós forrásokhoz hogyan tudjuk adaptálni, hogyan tudjuk alkalmassá tenni ezt a programot, hogy az egyébként az Unió által megnyíló lehetőségeket fel tudjuk használni? Mi három ilyen irányt is látunk: a foglalkoztatás bővítése fejezethez, a társadalmi megújulás intézkedéseihez és az államreformhoz is tudunk kapcsolódni. Mindegyik forrásnál, mindegyik feladatkörben találunk olyan átkötéseket, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy a rugalmas munkavégzés és a távmunka bekapcsolódjon.

Nem olvasom el az összes dián meglévő állításunkat. Önmagában, ha megengedik, akkor csak egy dolgot mondanék el a társadalmi megújulásnál. Már az sem egy elhanyagolható társadalmi hasznosságú cél, ha arról beszélünk, hogy a foglalkoztatási rehabilitációban részt vevő, újból munkára alkalmassá tett honfitársainknak egyébként az egyik foglalkoztatási lehetősége pont a távmunkán keresztül teremthető meg. Önmagában ez egy társadalmi hasznossággal bíró cél, nem beszélve arról, hogy egyébként az aktív foglalkoztatás, a munka nemcsak a munkavállaló vagy a munkaadó, hanem az ország számára is hasznos: járulékbefizetőkről, legális foglalkoztatásról és annak minden egyes, az állampolgár, az egyén számára visszaható pozitív következményről beszélünk. Nem beszélve arról, hogy egyébként ez az eszköz hozzájárul ahhoz, hogy a munkaerőpiac mai legnagyobb problémáját, ami az inaktivitásban rejlik, megpróbáljuk valamilyen módon megváltoztatni.

Ez nem a foglalkoztatási bizottság szakbizottsági ülése, ezért nem kell, hogy önöket nagyon mély szakmai összefüggésekkel untassam, de ma Magyarországon nem az a probléma, hogy kezelhetetlenül magas a munkanélküliek száma. Ma Magyarországon a munkaerőpiacon az a probléma, hogy az inaktívak száma – tehát akik nem aktív foglalkoztatásban lévők és nem álláskeresők, hanem a munkaerőpiacon megjelenni képes, de egyébként ott nem regisztrált, nem beazonosítható munkavállalók – száma magas. Ezen kell változtatni, ezen pedig csak úgy lehet változtatni, hogyha alkalmas eszközöket találunk erre.

Lépek még gyorsan egyet a diákon, és éppen ezért a kitörési pontokról szeretnék még gyorsan szólni néhány mondatot, ha megengedik. Ha a munkaadói és a munkavállalói kedvezményezetti kört nézzük, akkor a munkavállalói oldalon azt látjuk, hogy a hátrányos helyzetű munkaerő-piaci társadalmi csoportok, a foglalkoztatási rehabilitáció révén a munkaerőpiacra újra belépők és a közszférában dolgozók mind kedvezményezettjei tudnak lenni ennek a programnak. Ha a munkaadói oldalt nézem – merthogy ez a fontos, hiszen a gazdaság szereplői, szakemberek ülnek itt -, akkor, úgy véljük, ennek a programnak a segítségével elérjük az egyik legnehezebben elérhető foglalkoztatói kört, amely egyébként számosságát tekintve meg a legnagyobb foglalkoztatói kör: a mikro-, kis- és középvállalkozások. Ha ott foglalkoztatásbővülést tudunk előidézni, akkor önmagában a munkaerőpiac egyik legfontosabb küldetésében lépünk.

Szeretném ide bekapcsolni a civil szféra nagyon fontos szerepét. A civil szféra mint foglalkoztató nagyon fontos szereplő ezekben az ügyekben. Önmagában az élet már kitermelte, de természetesen szeretnénk ezt a folyamatot erősíteni, a nagyfoglalkoztatóknak ebben az új munkaformában való foglalkoztatásbővítését. Ma is, elsősorban a nagy cégek esetében egy bevált gyakorlat a távmunkának és a rugalmas munkaformáknak az alkalmazása, erre mi tudatosan szeretnénk építeni. Ma Magyarországon az a térségi szerep, hogy egy logisztikai, informatikai térségi regionális központ legyen Magyarország, csak akkor teremthető meg, hogyha ezt a szándékot mindenfelől építem, például a versenyképes munkavállalói oldalról, építem az új munkaformáknak az adaptációjával éppúgy, mint egyébként a gazdaságösztönző oldaláról, de ezt a bizottság egy másik alkalommal biztos megbeszéli.

Szeretném elmondani, hogy az egyik legfontosabb kifejezés itt a “rugalmasság” nemcsak a munkaforma tekintetében, hanem a munkaerőpiac szempontjából is. Mindig minden európai uniós jelzés arra irányul felénk, hogy tessék a magyar munkaerőpiac rugalmasságát fejleszteni. Kérem szépen, ez egy olyan forma, ahol a munkaerőpiacnak a rugalmassága ennek a munkaformának az adaptációján keresztül megteremthető.

És akkor konkrétan néhány szó magáról a programról. Az a program, amelynek a szakállamtitkár asszony szakmai vezetésével történt előkészítése tulajdonképpen a napokban lezárult, azt jelenti, hogy a következő három évben, a 2008 és 2010 közötti programozási időszakban a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal kedvezményezetti, projektgazdai tevékenysége mellett egy ambiciózus programként, elsősorban a TÁMOP által finanszírozott programként indulna el. Szándékaink szerint az önök által is látott összegből – és erről majd mindjárt szólok még – 8 ezer munkavállalónak a foglalkoztatását kívánnánk elindítani, aminek a járulékos hatása egy mintegy 40 ezerrel bővülő foglalkoztatotti kör, amiről majd még mindjárt szólnék. Ez a program önmagában nemcsak munkahelyteremtő program, hanem ez a program azzal a társadalmi küldetéssel rendelkezik, hogy egyfajta szemléletformáló, társadalmitudat-formáló program is.

Ahogy az e-befogadás azt a célt tűzi ki, hogy az infokommunikációs eszközök, a digitális írástudás, az informatika, az információs társadalom ügyeiben való előrelépés meglegyen, ennek a programnak szerves része az is, hogy azok az alkalmazások, amelyek egyébként konkrétan megélhetővé teszik ezt a folyamatot, azok el tudjanak indulni. Ilyen értelemben a távmunkát és a rugalmas foglalkoztatást ilyennek tekintjük.

Az utolsó diával untatnám önöket, és szeretnék egy picit a program eredményeiről és hatásáról beszélni. Behívom az összes képet, és akkor talán egyszerűbb lesz erről beszélni. Ez egy építkező program, ahogy látják. A piramis talán jelképezi azt, hogy ez egy stabil, építkező, komplex program, ahol egymásra épülve jelennek meg azok a társadalmi, gazdasági hasznosságok, amelyeket a program révén el kívánunk érni. Úgy gondolom, közvetlenül az is egy rendkívül fontos gazdasági, társadalmi hasznossággal bíró cél, ha valaki ma egy kormányprogram segítségével azt tudja mondani, hogy 8 ezerrel tudom a foglalkoztatotti kört bővíteni. Ez már önmagában is egy rendkívül hasznos feladat, pláne úgy, hogy ez egy új munkaszemlélet, egy modernebb munkamódszer, és ezen keresztül egy újfajta munkakultúrának az elterjedését is elősegíti.
Úgy látjuk, hogy erre épülve – és ezt a második szinten látják -, ennek a továbbgyűrűződő hatása, ami közvetetten érvényesül, az mintegy 40 ezer főnek a foglalkoztatását tudja megteremteni. Ez nem kisrészt abból is fakad, hogy azok a cégek, amelyek kis- és középvállalkozóként bekapcsolódnak, és elsajátítják ennek az új munkakultúrának, ennek az új munkaszemléletnek, munkaformának az alkalmazását, azok képessé válnak arra, hogy öntevékenyen maguk is alkalmazzák ezt, akár úgy is, hogy az üzleti profiljukat, tevékenységüket ebbe az irányba bővítik.

Megállnék egy pillanatra. Ma nem elsősorban infrastrukturális akadályai vannak annak, hogy ezek a formák elterjedjenek Magyarországon, ennek elsősorban szervezetszociológiai okai vannak, és nagyon sokszor ismerethiányból fakadó okai vannak. Ezért a programnak feladata az, hogy ezeken a területeken előrejusson, hogy azok a negatív sztereotípiák, amelyek például a távmunkához vagy a rugalmas munkaformákhoz kapcsolódnak, azok felszámolhatók legyenek, hogy azok az ismerethiányok, amelyek abból fakadnak, hogy sem munkaadói, sem munkavállalói oldalon nem világos természetesen, hogy ez mivel jár együtt, hogy hogy kell átalakítani egy adott cégnek a működését, hogy ez egy másfajta szemléletigénnyel bír. Informatikában járatos emberként önök pontosan tudják, hogy a távmunka a hagyományos munkaidő-centrikusság felől egy projektcentrikus szemlélethez való ellépést jelent. Egy kisvállalkozónak fel kell dolgoznia, hogy ez hogy is jelentkezik az ő tevékenységében, amikor nem munkaidőre, hanem éppen egy adott feladatra való ösztönzést, annak az ellenőrzését, annak a projektnek a végigkísérését, annak a díjazását és az ahhoz kapcsolódó munkáltatói feladatok ellátását kell maga elé kitűzni.

A társadalmi integrativitás szempontjából sem elhanyagolható ez a program, hiszen pont a kedvezményezettek oldaláról olyan társadalmi csoportokat jelöl meg, amelyeknek a társadalmi integrációjában a foglalkoztatáson keresztül ez egy kifejezett össztársadalmi cél. Szeretném elmondani, hogy ebben semmi politika nincsen, az egy politikán felüli társadalmi hasznossággal bíró feladat, hogy a társadalmi integráció ezen a téren meg tudjon jelenni.
És a tetejére teszem azt, ami mint európai uniós tagállam Magyarország szempontjából az egyik legfontosabb célkitűzés: hogy a foglalkoztatás bővüljön, hogy az aktivitás a foglalkoztatás terén javuljon, hogy a gazdaság növekedjen, hogy a gazdaság versenyképessége biztosítsa azt, hogy Magyarország a térségi regionális versenyben a helyét megtaláló, egyébként a versenyt bíró országként tudjon megjelenni.

Bocsássanak meg, ha egy kicsit talán indulatosabban beszéltem volna erről a dologról, de másfél-két éve gyürkőzünk ezzel a programmal és azt megelőzően tíz éve beszéltünk arról, hogy hogyan kell ezt elindítani. Szeretném, hogy ha nagy toleranciával és türelemmel lehetővé tennék, hogy én szakállamtitkár asszonynak átadjam a szót, aki ennek a szakmapolitikai és foglalkoztatási oldaláról néhány dolgot mondana, azt követően pedig kitartóan állok a bizottság kérdései elé. Köszönöm szépen.

Dr. Székely Judit szakállamtitkár szóbeli kiegészítése

DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Simon Gábor úr engem arra kért, hogy szakmai kommenteket fűzzek az előadásához, hát sok minden már nem maradt. Azért még tudok beszélni természetesen a témával kapcsolatban sok mindenről, már csak azért is, mert nagyon sok érdekes dolog hangzott el a hozzászólásokban és az elejétől fogva itt voltam a bizottsági ülésen.

Egyrészt említésre került Simon Gábor úr által, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium minek örve alatt foglalkozik nagyon intenzíven ezzel a témával, foglalkoztatást kellene bővíteni, mint ahogy a nyugat-európai fejlett államokban, Magyarországon is a rugalmas foglalkoztatási formák azok, amelyek látványos eredményre vezethetnek, ezért hívtuk segítségül ezt a programot, amiről itt már szó volt. Megemlíteném még azt, amiről itt többen szintén említést tettek, hogy a hátrányos helyzetű, elsősorban a megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő mozgássérültek számára nyújthat munkalehetőséget ez a foglalkoztatási forma. Ez azért is fontos számunkra, mert a minisztérium a komplex rehabilitáció rendszerét ez év január 1-jétől vezette be és azok, akik rehabilitálásra kerülnek, munkaképes állapotba hozhatók és a tevékenységük is erre fog irányulni, nem szeretnénk hogyha csalódnának, hogy a folyamat végén nem találnak munkahelyet, ezért aztán nagyon fontos ennek a programnak a véghez vitele és azok a multiplikatív hatások, amelyekről Simon Gábor úr itt beszélt már.

Ugyanakkor fontos más társadalmi csoportok számára is ez a program, mert – gondoljunk csak arra, hogy – az elmúlt esztendőben a közszférában létszámleépítések zajlottak és nem struccmadárként kell a fejünket a homokba dugni, hanem azoknak a leépítésre került pedagógusoknak, egészségügyi szakdolgozóknak szeretnénk szintén munkalehetőséget kínálni ennek és egyéb programoknak a keretében, akik nem vállalnak átképzést, nem tudnak már a saját szakmájukban elhelyezkedni, kistelepülésen élnek és egyébként sem túlzottan mobilak. Úgyhogy ez a program több más, európai uniós és hazai forrásból finanszírozott program célcsoportjai számára tud kivezető utat nyújtani.

Szóba kerültek a civil szervezetek, szerepük ebben a tevékenységben, és ez nagyon megmozgatta a minisztérium szakértőinek a fantáziáját egy-két évvel ezelőtt is. Ezért azt szeretném mondani, hogy indul egy ugyancsak európai uniós forrásból támogatott program, ami a civil szervezeteket fogja felkészíteni arra, hogy a munkaügyi szervezet által nyújtott különféle szolgáltatások, támogatások nyújtásába bekapcsolódhassanak. Magyarán szólva szolgáltatásokat, támogatásokat, esetleg komplex programok menedzselését is megvásárolhatjuk civil szervezetektől, mármint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a munkaügyi kirendeltségek hálózatán keresztül, de ahhoz, hogy ezt kellő biztonsággal és nyugalommal tehessük egy olyan projekt indul az elkövetkezendő hónapokban, ami bizonyos minőségi követelményeket fog előírni a résztvevő civil szervezetek számára. Tehát egy akkreditációs eljárás kerül bevezetésre, aminek a feltételrendszerét kidolgozzuk és utána a civil szervezeteket felkészítjük a program keretében, hogy eleget tudjanak tenni ezeknek a minőségi követelményeknek. És akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy a mentorálás és sok egyéb elem beépülhessen akár ebbe a programba. Azt Simon Gábor úr nem mondta, hogy egyébként 26 milliárdos a teljes összege annak a programnak, ami különféle szolgáltatásokat és támogatásokat nyújt a módszertani segítség mellé, ami ezt az egész távmunkaprogramot egy programirodán keresztül egy kézben tudja irányítani. Én úgy gondolom, hogy ez elég nagy áttörés és nyitás a civil szervezetek irányába, hiszen a munkaügyi kirendeltségek nem tudnak ellátni minden ilyen típusú tevékenységet.
Szó volt itt arról, hogy a közösségi házak, teleházak is nagyon nagy segítséget tudnak nyújtani, nemcsak távmunka, e-munka, hanem különféle szolgáltatások nyújtása terén is, amelyek szintén foglalkoztatásbővítést generálnak, tehát ilyen szempontból is fontos ez nekünk. Éppen ezért az OFA menedzselésében néhány hónapon belül meg fog indulni egy olyan program, ami a közösségi házak humánerőforrás-kapacitásának biztosítására irányul.

Szó volt arról – Csepeli György említette -, hogy létre tudnak jönni ilyen közösségi házak, közösségi terek, távmunkaházak. Össze fog kapcsolódni ez a két projekt, infrastruktúrát nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben tudunk kínálni, viszont képzéseket annál inkább.

A képzésekre térve elmondanám azt – hozzám tartozik egyébként a minisztériumban nemcsak a foglalkoztatáspolitika, hanem a szakképzés is -, hogy nagyon fontosnak tartjuk a készségek fejlesztését, ahogy Baráth Etele úr erről megemlékezett. Nem képességekkel, készségekkel van probléma, ezt mi is tudjuk, éppen ezért egy – nem szeretek számokkal dobálózni, de azért impozánsak ezek a számok – 12 milliárd forintos keretösszegről százezer fő kulcskompetenciáinak a fejlesztésére tud ez évtől kezdődően sor kerülni. Felnőtt népességről van itt szó, akiknek 60 százaléka digitális analfabéta, ahogy többektől ezt hallottuk. A kulcskompetenciák alatt a digitális írástudást és a nyelvi ismereteket értjük, tehát hogyha fele-fele arányban történik meg mindez vagy egyidejűleg a két kompetencia, akkor nagyon sokaknak adunk esélyt, hogy a szolgáltatásokat igénybe tudják venni, illetve foglalkoztatási esélyeik is bővülhessenek.

Van egy másik programunk, ami saját, ez a “Lépj egyet előre”, aminek keretében szintén mód van arra, hogy szakmai ismereteket sajátítsanak el az abban részt vevők, ingyenesen kapják meg ezt a képzést. Arra is gondoltunk elsősorban a hátrányos helyzetűek, megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők és mozgássérültek foglalkoztatási lehetőségének bővítése okán, hogy az Országos Képzési Jegyzéket, ami most már ugye moduláris, megvizsgáltatjuk olyan szempontból, hogy melyek azok a modulok, amelyek távoktatásban is elsajátíthatók és melyek azok, amelyekkel ezzel összekapcsolva távmunkavégzésre is alkalmasak. Ezt a két csomagot egymáshoz kapcsolva szeretnénk kidolgoztatni, kifejlesztetni és azok számára, akik nem tudnak naponta elmenni a különféle képzőhelyekre. Felkínálnánk, – közben természetesen munkáltatókkal együttműködve előkészítenénk – olyan távmunkahelyeket, ahol azokat, akik itt végeznek, távmunkában lehetne alkalmazni és így az iskolarendszerű képzéstől kezdve ez a munkavégzési forma bevonulhatna a repertoárba, ami – mint említettem – elég fontos cél.

Szeretném a figyelmüket felhívni, vállalkozói és civil szervezetek képviselői is itt vannak, hogy a “hagyományos” távmunka-pályázatunk meghirdetésre kerül most már hatodik alkalommal február elején. Érdemes nézni a minisztérium honlapját vagy a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ honlapját, 600 milliós keretösszeggel fogunk elég sok távmunkahely támogatásához hozzájárulni. Ezt nagyon szeretik, összesen már csak nem ötezer ilyen munkahely létesítéséhez járultunk hozzá.

Amit a Szanyi Tibor említett, megihletett engem, mert nagyon érdekes és fontos dolgot mondott, nevezetesen, hogy hogy lehet az emberek érdeklődését, motivációját elősegíteni, felkelteni, hogy egyáltalán használják ezeket az infokommunikációs eszközöket és most itt nem a foglalkoztatási oldalról beszélek. Ez is egy megoldás lehet.

Mi is próbálkoztunk valamivel, aminek a továbbfejlesztését ajánlom ennek a bizottságnak a témái közé felvenni: ez volt az úgynevezett EMMA, az egységes magyar munkaügyi adatbázis, aminek örve alatt egy nagyon nagyszabású informatikai fejlesztést szerettünk volna végrehajtani, ami szolgáltat az állampolgároknak. Ennek a szolgáltatása megindult, PIN-kódot lehetett igényelni, és azzal mindenki megnézhette a saját magára vonatkozó, a munkaviszony-keletkezéssel meg -megszűnéssel kapcsolatos adatokat. Több tízezer ilyen PIN-kódot igényeltek a Foglalkoztatási Szolgálattól az állampolgárok – jelzem, a cégek is igényelhettek ilyet, és megnézhették a saját maguk által bejelentett adatokat. Ennek az adatbázisnak a kiépítése az ezredfordulón kezdődött meg, és az EU-csatlakozással kezdett feléledni, majd a szerepét átvette a Pénzügyminisztérium, APEH elektronikus bejelentése, ami egy ugyancsak fontos adatbázisa lehet annak az építkezésnek, amiről Szanyi Tibor beszélt, aki azt mondta, hogy minden mindennel összefügg. Úgyhogy nagyon jó lenne, hogyha egy adatbázis-építés történne, csak abban megkeletkeznének azok az összes információk, amelyeket utána egy szolgáltató tudna – természetesen megfelelő biztonsági garanciákkal – szétosztani. Viszont minthogy a minisztérium, az SZMM is fáradozik ilyen típusú feladatokon, azt vesszük észre, hogy adatvédelmi szabályok gátjaiba ütközünk, úgyhogy ezt is javaslom önöknek megvizsgálni, javaslom, hogy szorgalmazzák esetleg ezeknek a szabályoknak az áttekintését, mert nem biztos, hogy e nélkül az egészség vagy betegség informatikai fejlesztésben vagy az egyéb, a munkaviszonyhoz tapadó informatikai szolgáltatásokban, adatfeldolgozásokban, statisztikákban előre lehet lépni, holott ez, azt hiszem, rendkívül fontos lenne mindenki számára.

Fontos lenne ez azért is – és ezzel befejezem, csak érzékeltetni szeretném, hogy milyen tág spektrumon foglalkozunk mi is ezzel a kérdéskörrel a foglalkoztatás konkrét ügyein túlmenően -, mert így egy rendkívül gazdag és jelenleg hiánypótló adatbázis tud létrejönni például a foglalkoztatási adatokra vonatkozóan, ami, mivel ez egy regiszter, hogyha például az APEH adatbázisára és a munkáltatói bejelentésekre épül, amelyek most már személyre szólóak, akár települési bontásban is szinte mindent el tudna árulni a foglalkoztatottakról, amire szüksége lehet például a foglalkoztatáspolitikusoknak a tervező munka végzéséhez.

Ennyit szerettem volna hozzátenni, és ha hívnak minket, akkor nagyon szívesen beszámolunk az újabb fejleményekről, mert ahogy Simon Gábor úr említette, egy-két héten belül fog elindulni ez a nagyon nagyszabású program, amiben, azt hiszem, az itt meghívottak mindegyikére számítunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Magam is köszönöm. Távmunka. Van-e hozzászóló? (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó úr, parancsolj!

Hozzászólások

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Bár az elnök úrnak azt jeleztem az előbb, hogy nem fogok hozzászólni vagy kérdést feltenni, de mintha a kormányzati kommunikációban 40 milliárdról hallottam volna, most meg 26 milliárdról. A szám érdekel engem, hogy 40 vagy 26, tehát hogy akkor most mennyi is az, amiről beszéltünk.
Egyébként a távmunka kapcsán nekem az a meggyőződésem, hogy a távmunkát akkor lehet majd Magyarországon elterjeszteni, hogyha a részmunkaidős foglalkoztatás is el fog terjedni. Hiszen gondoljunk csak a kismamákra vagy bármely más csoportra, amely otthon van, és mondjuk napi szinten tud dolgozni 3-4 vagy 5, esetleg 6 órát, de inkább a 3-4 óra a jellemző, és hogyha ezt részmunkaidőben tudja csinálni, akkor teljesen mindegy, hogy négyszer dolgozik egy órát, vagy egyben négy órát, a lényeg az, hogy távmunka keretében ezt az időt le tudja dolgozni. Itt is azt gondolom, ami a mai tanácskozás során már számtalanszor felmerült, hogy az embereknek a fejében kell rendet tenni, és tulajdonképpen példát kell adni. Ha volnának pozitív példák, akkor megint elindulna a társadalom.

Mondok erre egy példát: szeptember hónapban az újpesti fogadóórámon felkeresett egy nyugdíjas korú hölgy, hogy mi lesz most vele, mert a gyermeke kiment tanulni Franciaországba; eddig minden héten legalább egyszer meglátogatta, hogy fogják tartani ezután a kapcsolatot egymással? Kérdeztem, hogy van-e önöknél kábeltévé. Van. Nagyon jó. Van-e pénze arra, hogy vásároljon egy alapszámítógépet? Van. Megvette a számítógépet, megvette hozzá a technikai eszközt, ami szükséges, a kamerát, hogy tartani tudják a kapcsolatot, és azóta nem minden héten, hanem minden este tudnak egymással kommunikálni néhány percig a megbeszéltek szerint, holott a világ más és más végén vannak. Ez az idős hölgy a maga baráti körében el fogja mesélni, hogy én így tartom a kapcsolatot, így beszélek, ez így történik, tulajdonképpen “pénzembe sem kerül”, a telefonszámlám nem nő ettől. Ha ezeket a kis morzsákat el tudjuk hinteni, vagy a teremben tartózkodók – most már nincs itt az András… Bocsánat, visszaugrok a másik témára, én nem értek egyet azzal, ami ide van írva, hogy a roma kisebbség, mert nemcsak a roma kisebbségről, hanem a hátrányos helyzetű vagy a mélyszegénységben élő emberekről kell szerintem beszélnünk. Tehát az a program, amit ők elindítottak Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egy év alatt sikeres lesz, és egy csomó emberhez eljut, márpedig eljut, akkor az meg fogja változtatni ott a gondolkodásmódot, már abban a tekintetben is, hogy bár lesznek, akik nem tudtak beszállni a programba, de az egyik gyerek át fog menni a másikhoz, és ez egész egyszerűen terjedni fog. Én is azt hiszem, hogy a távmunka meg a részmunkaidő kapcsán is ez így tud majd megvalósulni – ehhez persze kormányzati lépésekre van szükség a mindenkori kormány részéről.

ELNÖK: Köszönöm. Mit mondjak, nekem is van személyes élményem: néhány évvel ezelőtt az egyetemista lányom Londonba tette át a székhelyét, és az internetes videotelefonálás valóban egy nagyon pozitív dolog, akkor gyakrabban láttam, mint mostanában, tény, ami tény. (Derültség.) Elnézést kérek!

Visszatérve a távmunka gondolatkörére magam is úgy tartom, hogy egészen bizonyos, hogy azon túl, hogy széles körben belátható az, hogy a távmunkának jövője és elvi alapjai is vannak, a KKB számára a tényleges megtapasztalás az, ami indukálni fogja a távmunka elterjedését. Miután ennek Magyarországon jelentős múltja van, a Távmunka Tanács ilyen irányú tevékenysége eddig is meghatározó volt, most viszont forrásoldalról egy minőségi változás van, magyarán sokkal több pénz került ebbe a rendszerbe, olyan minőségi váltás következett be, ami alapján nyugodtan előre jelezhető egy ezzel arányos vagy ezt meghaladó ugrásszerű fejlődés ebben a kérdéskörben, és az albizottság részről ezt a tényt csak üdvözölni tudjuk.

Kérdezem, kinek van hozzászólása e gondolathoz. (Mojzes Imre jelentkezik.) Parancsoljon, Mojzes úr!

MOZJES IMRE (HÉT): Mojzes Imre vagyok. Valóban egy igen tág spektrumú tevékenységről kaptunk itt beszámolót, amit nagyon köszönünk, úgy gondolom azonban, hogy lehet, hogy ezt még tovább lehetne tágítani. Egy olyan gondolatot vetnék fel, hogy az elektronikus kereskedelem Magyarországon valamiért nem nagyon megy, tehát durván el vagyunk maradva a lehetőségektől. Nem tudom, nem lehetne-e elgondolkodni azon, hogy az elektronikus kereskedelmet és a távmunkát valahogy összekapcsoljuk. Úgy gondolom, nem valami gigantikus termékeket kellene ennek keretében árulni, hanem valami olyan dolgokat, amiket vidéken részidőben, részfoglalkoztatás keretében lehetne árulni, olyan helyi termékeket, helyi szolgáltatásokat, olyanokat, amik egy ilyen kisebb közösségre terjedhetnének ki. Úgy gondolom, ezzel végül is egy illő jövedelemhez is juthatnának azok, akik ilyen jellegű képzést kaphatnának, ehhez persze nyilván egy képzésre lenne szükség. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Gáspár Mátyás jelentkezik.)

ELNÖK: Köszönöm. Gáspár úr!

GÁSPÁR MÁTYÁS (EUTA/GTA): Mojzes Imre felszólalása késztetett egy megjegyzésre. Igen, ezért mondom azt, hogy az e-befogadáshoz az út a közösségeken, a kisközösségeken keresztül vezet. Éppen a napokban készült el az a szolgáltatás, amely teleházakban teszi lehetővé, hogy segítséggel mindenki számára elektronikus boltot nyithassanak. Tehát nem kell feltétlenül a gazdának vagy a vállalkozónak dolgoznia a rendszerrel, ha beletanul, akkor átveheti. Tehát ez indul hamarosan.
Amit a távmunkarészhez hozzá szeretnék szólni, az az, hogy én régóta propagálom a közérdekű-közhasznú távmunkát, ami azt jelentené, hogy az állam példamutatóan jár elöl a távmunka-lehetőségeknek a megteremtésében. Nagyon sok irodai tevékenység van: az ügyfélszolgálat-kiszervezés, a rituális callcenter-működtetés, közhasznú információk gyűjtése, karbantartása, honlapoknak a figyelése, karbantartása. 20-30 ilyen tétel van, amit hogyha egy közérdekű, közhasznú távmunkaprogram keretében az állam különböző szerveinél, önkormányzatoknál módszeresen végignéz, akkor tulajdonképpen a távmunka-szervezési hálózatot ennek kapcsán ki tudná építeni, amihez aztán az üzleti szféra természetesen kapcsolódni tudna. És egy ilyen közmunkaprogram szoros összefüggésben van az elektronikus kormányzati ügyintézési fejlesztési programmal, hiszen először is az ügyintézés a tájékoztatással kezdődik, az ezzel összefüggő közhasznú távmunkák, egyáltalában az ezzel összefüggő tevékenység nagyon alacsony színvonalú, ezt meg kell, hogy mondjam, tehát ebben a távmunkának nagy jelentősége lehet és az a segítség, amit az embereknek kell nyújtani, szintén része lehet akár távmunkarendszernek, akár az elektronikus ügyintézés fejlesztésének. Tehát én azt gondolom, hogy az állam tudna olyan helyzetet teremteni, hogy azt az infrastruktúrát egy ilyen programon keresztül létre tudná hozni, beleértve helyi, kisközösségi távmunkaszervezőknek a felkészítését, a munkaalkalmaknak a modellezését és különböző ágazati intézményrendszerekben való terjesztését, amelynek nyomán aztán megjelennek a távmunkások, akik nemcsak állami, nemcsak közfeladatokat, hanem üzleti feladatokat is be tudnak vállalni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm.

MLINARICS JÓZSEF (MATISZ): Nagyon röviden: több olyan HEFOP program volt az elmúlt időszakban, egyrészt digitalizálási feladatra alkalmaztunk megváltozott munkaképességűeket, másrészt pedig call-centerekbe vittünk be látássérült embereket. Megindul az Új Magyarország fejlesztési programban egy kormányzati tevékenység, pl. digitalizálás a kultúra területén a TÁMOP-ban, ez az OKM-hez tartozik és van az AROP és az EKOP nevű program, ahol pedig a kormányzat call-centereket hoz létre, tehát egy pozitív diszkrimináció kellene, hogy a HEFOP programokban elért eredményeket be tudjuk építeni a más társminisztériumok által kiírt programokba, hiszen a jó tapasztalatok alapján tudjuk azokat a módszereket, hogy több ezer vagy több tízezer megváltozott munkaképességű embert tudnánk bevinni a kormányzat által létrehozott fejlesztési programokba. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki tudja, mi az, hogy TÁMOP, meg AVOP, az biztosan tudja, hogy mi az, hogy közhasznú, meg közcélú. Ezekkel vigyázni kell, mert most már olyan területre tévedtünk, ami az informatika és hasonló gondolat körének mondjuk így, határterületei. Megadom a szót Lajkó Évának.

LAJKÓ ÉVA (Pannon GSM Zrt.): Köszönöm. Csak egy félmondatot fűznék hozzá. Még nem merült fel egy borzasztó pozitív hatása a távmunkának, amivel igazából kiterjeszthető más csoportokra is, ez pedig a környezetvédelem. Tehát, aki távmunkában dolgozik, az nem biztos, hogy autóval pöfög különböző nagyvárosi dugókban vagy vidéki utakon akár és csak az egyharmada, aki csúcsidőben benne ül bármilyen közlekedési eszközben. Ha ezek miatt valamilyen okból megtehetnék, hogy távmunkában dolgozhatnának, akkor a környezetterhelés és ezzel a vállalatok költségei is csökkennének.
A másik dolog, ami közvetlenül a Pannonhoz is kapcsolódik, hogy a Pannonnak ebben az évben indul először az a bizonyos új munkastílus programja, amit nagyon szeretnénk kifelé is kommunikálni és amennyiben sikeres és egészen biztosak vagyunk benne, hogy ez sikeres lesz, ezt szeretnénk kifelé is kommunikálni, mint egy olyan modellt, amihez esetleg mások a későbbiekben kedvet érezhetnek és bizonyos elemeiből tanulnának. Erre a Pannon kész van, mert ezt szeretné, amennyiben lehet, nyilvánosságra hozni. Ez nemcsak az új székházat, hanem egyáltalán a munkához való hozzáférés új szemléletét szeretné behozni a mindennapi munkába, egyfajta határok nélküli munkavégzést jelentene ez. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kétségtelen tény, hogy a széles sávú mobilinternet az az eszköz, ami a leghamarabb fogja lefedni az egész országot, legalábbis a lehetőség szintjén feltétlenül. Megadom a lehetőséget a reflexióra.

SIMON GÁBOR, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság és a Távmunka Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Nem kívánnék visszaélni a türelemmel, ezért csak nagyon rövid megjegyzést tennék. Az első: minden olyan javaslatot, ami bővíti annak a lehetőségét, hogy új vagy több értelmezése vagy kiegészült, felhasználható elemei legyenek a távmunkavégzésnek, azt örömmel fogadjuk. Kérem, hogy ne kíméljenek ezekkel a dolgokkal bennünket.

A másik, hogy van már egy megépült tudásbázis. Konzultáltam államtitkár asszonnyal, hogy az interneten keresztül legalább három helyen olyan mély információtömeg érhető el, ami az elmúlt időszak felhalmozott tudására épül. Az egyik magán a minisztérium honlapján az szmm.gov.hu-n, a másik a Távmunka Tanács oldalán: tavmunkatanács.bmik.hu és a harmadik maga a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központnál: bmik.hu. Mindegyiken nagyon sok interaktív információ van a távmunkáról. Most nem csapnék bele, hogy mélyenszántóan elkezdem mondani, hogy hányfajta formája is van a távmunkának, és a szakembereket figyelembe véve, gondolom, hogy ebből nem kevés olyan is volna, amit önök is pontosan ismernek.
Két megjegyzést szeretnék még tenni. Az egyik, amire az elején már utaltam, hogy az elektronikus kereskedelemmel való összekapcsolást és minden más, akár a közhasznú, közösségi munkáknak a behozatalát úgy értelmezzük, hogy minden jó ötletet szeretnénk, hiszen egy irdatlan nagy pálya kínálkozik most arra, hogy töltsük fel jó tartalmakkal. Erre majd az államtitkár asszony is reagál.

A második, hogy mi most azért dolgozunk és ennek a programnak az a küldetése szerintem, az egyik legfontosabb küldetése, hogy segítsen átmenni a lélektani határon. Az elmúlt 10-12 év arról szólt, hogy mindig nekifutottunk ennek a munkaformának több-kevesebb sikerélménnyel és most látjuk azt, hogy az eszközoldalon minden rendelkezésre áll arra, hogy ezt a lélektani határt átlépjük, és most talán a kormányzati szándékok oldalán is megvan az, hogy ezeket programmá formálva, kellő forrást mögé rendelve, kellő megfelelő ambíciót megfogalmazva, át tudjuk tolni. Egy kicsit úgy látom, hogy előidézhető az a helyzet, ami a mobiltelefóniában van vagy az internetpenetrációban, hogy egy idő után öngerjesztővé vált, mert a felhasználó úgy véli, hogy ez neki érdekében van és ma már nem kell rábeszélni senkire a mobiltelefont, mindenkinek ott van a kezében akár több telefon is. Majd eljut oda, hogy a távmunkavégzés is eléri azt a fajta szerepét, ami ezt a kérdést más metszetbe teszi.

Az utolsó megjegyzésem az, hogy természetesen a program előrehaladtával abszolút mértékben nyitottak vagyunk arra, hogy jól végiggondolt szakmai konzultációkat az albizottság keretében is megtegyünk, ugyanis ez egy olyan társadalmi-gazdasági fejlesztő program, amiről úgy gondoljuk, hogy a minél szélesebb nyilvánosság, a minél szélesebb társadalmi, szakmai támogatottság csak segíti a program előremenetelét, minden egyes szakmai vita építi a programot. Semmiképpen sem gondoljuk, hogy ez már lezárt, megváltoztathatatlan kereteket jelent. Menetközben is formálódik, hiszen ilyen projekt így Magyarországon még nem volt sosem. Tehát itt menetközben is fogjuk építeni a történetet. Köszönöm szépen. Államtitkár Asszony!

DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Említettem, hogy nem szeretek számokat mondani, mert akkor rögtön ellentmondásba keveredek valaki mással, aki szintén számokat emlegetett. Most én összeszámoltam, amivel én jöttem ide, ez már 55 milliárdnál tart és még nincs hozzárakva egyetlen egy forint hazai forrás sem. Forgathatjuk tehát ide-oda-amoda, de én azt gondolom, inkább elégedjünk meg annyival, hogy forráshiány nem fogja gátolni sem a távmunka terjedését, sem a motivációt, sem a digitalizációt.

Rögtön a digitalizációra térnék ki. Az OKM felelős egy ilyen programért, de ezt nem mondtam. Nem is terv már, hanem meg fogjuk valósítani. Mondtam, hogy azoknak, akik különféle képzésekben vettek részt, nyilván rehabilitálásra kerültek, munkát kellene hogy adjunk. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a versenyszféra mellett az állam is teremtsen munkalehetőségeket, és arra gondoltunk, hogy egy olyan mintaprogramot indítunk, amiben az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál immár csaknem 20 éve felhalmozódott és nagyon drágán bérelt raktárakban tárolt iratanyagokat fogjuk digitalizáltatni, archiváltatni először. Ez e-munka mondjuk, amihez nagyon jó terep lehet, hogy a közösségi házakban, a távmunkaházakban kialakítunk ilyen teret, de más elképzeléseink is vannak ezzel kapcsolatban, ezen tehát mi is nagyon gondolkodunk.

A közhasznú, közérdekű munkavégzés ötletét is támogatjuk, és minden jó ötletet is, ahogy azt Simon Gábor említette. Ugyanakkor itt korlátokba ütközünk, mert egyrészt a fenntarthatóságot garantálni kell, és igen drága lenne csak állami támogatásból, mondjuk bértámogatással munkahelyeket fenntartani. Ezt én úgy tudom elképzelni, hogy tranzit jellegűek ezek a munkahelyek, tehát hogy utána a versenyszféra megveszi azokat, akik itt már bizonyos begyakorlottságra szert tettek. Ilyen típusú kimenete is van egyébként annak a befogadó vagy kisugárzó programnak – mindegy, hogy hogy nevezem -, amiről itt részletesen hallottunk.

Még a motivációra, a tanácsadás, az igehirdetés és a tudatformálás jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet. Amikor kitalálták azt, hogy 2007. január 1-jétől elektronikusan kell bejelenteni az APEH-nek a járulékfizetést, mikro- és kisvállalkozásoknak indítottunk egy képzési programot. Én magam is azt hittem – én találtam ki, és ezért ezt hittem -, hogy ez baromi sikeres lesz, hogy a mikrovállalkozások kapkodják majd, mint a cukrot, hiszen ingyenesen megtanítjuk őket arra, hogy saját maguk meg tudják tenni ezt a nem kis procedúrát igénylő aktust, amely lehetőség a mai napig is felkínált egyébként. Alig jelentkezett valaki. Néhány millió forintot költöttünk el, holott én azt hittem, hogy akkor majd – ahogy azt mondani szokták, hogy hálót és nem halat kell adni – hálót adunk. Nem nagyon sokan kapkodtak utána, inkább könyvelőt alkalmaz mindenki nem kis pénzekért. Úgyhogy ezért a tudatformálásnak is fontos szerepe van. Ráadásul ebben a vállalkozói körben sem tudott szervesen beépülni a gondolkodásba meg a napi rutinba az, hogy akkor megtanulom az adóbevallást meg ennek kapcsán néhány alapvető, primitív felhasználást még, hogy odaülök a számítógép mellé. Azt hiszem tehát, hogy nagyon sok dolga van mindenkinek, aki ezzel a témakörrel kíván foglalkozni, különösen hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok esetében, akik kapcsán teljesen egyetértek azzal, hogy a romákat nem kell kiemelni, mert hogyha azt mondjuk, hogy hátrányos helyzetű térségben élő és nagyon alacsony iskolai végzettségű népességről van szó, ez körülbelül a roma népességnek a 90 százalékát befogja, legalább annyit, nem tudom, hogy mennyit. Mi így szoktuk a programjainkat megtervezni, és romák is szép számban vesznek részt azokon, akiket egyébként nem is lehet ilyen alapon regisztrálni Magyarországon, tehát felesleges is ezt így külön kimondani.
Köszönöm szépen, és még egyszer felajánlom én is, hogy ha előrehaladás történik, akkor jelentkezünk önöknél, ha hívnak bennünket.

ELNÖK: Bízom benne, hogy számtalan alkalommal hívjuk majd önöket, különös tekintettel arra, hogy a magam részéről ezt egy jó példának szántam arra, hogy a GKM mellett más minisztériumok is komoly és jelentős tevékenységet folytatnak az e-befogadás gondolatkörében, annak gyakorlati megvalósítása terén.

Kérdezem, hogy lezárhatjuk-e ezt a napirendi pontot. (Senki nem jelentkezik.) Köszönöm, más hozzászóló nincs. Akkor megköszönjük a tájékoztatást, és lezárjuk ezt a napirendi pontot.

Egyebek

Megnyitom az utolsó napirendi pont tárgyalását, egyebek. Van-e valakinek kérdése, észrevétele? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.

Nagyon köszönöm a megjelenést, az albizottság ülését bezárom. Viszontlátásra!

(A ülés befejezésének időpontja: 12 óra 38 perc)

Márfai Péter
az albizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Molnár Emese