A horizonton a nagymamák forradalma
Valamelyik kormánynak el kell vállalnia az átfogó nyugdíjreformot
Népszabadság Szalai Anna , 2008. február 6.
Borítsunk adóhártyával minden fogyasztási cikket, majd kombináljuk ezt kötelező nyugdíj-felelősségbiztosítással – íme egy ajánlat a közelgő demográfiai sokk kivédésére.
Az ötven év felettiek csaknem fele otthonülő, elszigetelten él és a régi idők feletti nosztalgiával múlatja az időt – a GfK Hungária Piackutató Intézet tavaly úgy találta, hogy a kor előrehaladtával a magyarok egyre kevésbé folytatnak aktív életet. A tévéfüggők aránya 41 százalékra emelkedik a nyugdíjazás utáni években. Hivatalosan alig két-három százalékuk dolgozik. Bár a korosztály szinte teljes egészében saját tulajdonú lakásában él, karbantartására, felújítására keveset költ. Tagjai leginkább a megélhetésük miatt aggódnak: harmaduk meglehetősen sötéten látja a jövőt, sokan még a valóságosnál is rosszabbnak ítélik meg helyzetüket.
Pedig a Tárki-vizsgálatok kimutatták, hogy a nyugdíjasok körében kisebb a szegénység, mint például a többgyermekes családoknál. A környező országokhoz képest hazánkban a legmagasabb a nyugdíjak aktív jövedelemhez viszonyított aránya. Tavaly 65500 forint volt a minimálbér, az újonnan megállapított nyugdíjak átlagösszege meghaladta a 87 ezer forintot.
A nyugdíjasok száma tavaly elérte a 2,2 milliót, miközben az ötmilliós aktív korú népességből csak 3,9 millióan fizetnek járulékot. Ezen belül, aki teheti, csak a minimálbér után fizet adót és járulékokat. Egyre kevesebben fizetnek egyre kevesebbet, de ebből egyre többet kellene eltartani. A mostani nyugdíjrendszer akkor működne optimálisan, ha öt kereső fiatalra jutna egy nyugdíjas, csakhogy jelenleg egy fiatalra jut két öreg. A helyzet romlik. Az ötvenes években született Ratkó-gyerekek előörsei 2012-ben vonulnak nyugdíjba, majd lesz olyan év, amikor 300-350 ezren lépnek át a munka világából az eltartottakéba. A demográfiai sokktól már csak négy év választ el bennünket, miközben a nyugdíjrendszer biztonságos reformja legalább húsz évig tart.A szavazatokért folytatott versenyben viszont nem sok előnyt hoz egy átfogó nyugdíjreform. A törvényhozók azért próbálkoztak. A totális állami nyugdíjrendszert először az önkéntes nyugdíjpénztárak megnyitásával lazították fel 1993-ban. Azonban kevesen léptek be ezekbe önként. A döntés többnyire a munkáltatóé volt, aki így fizette ki a javadalmazás egy részét. A dolgozók sem a nyugdíjas évekre való felkészülést látták benne, hanem adómentes megtakarítást. Jól jelzi ezt a tíz év után adómentessé váló hozam tömeges kivétele is. A számlán összegyűjtött tőke 21 év után vehető fel adómentesen. Vélhetőleg sokan élnek majd a lehetőséggel, mert akkor se járnak sokkal jobban, ha bent hagyják.
A részben szabadon, részben kötelezően választható magánnyugdíj-pénztári befizetések sem adnak több okot az örömre. Tavalyi adatok szerint 2,6 millió tag 1920,7 milliárd forintot gyűjtött össze egyéni számláin. A befektetési hozamok kisebbek a reméltnél, ami részben a pénztárak óvatos befektetési politikájának következménye. Az intézmények többsége ugyanis a befizetések 80 százalékát biztonságos, ám meglehetősen csekély kamatot fizető állampapírba fektették, bár erre semmi nem kötelezte őket. Ráadásul az önkéntes pénztárakhoz képest meglehetősen magas költséggel dolgoznak, ami tovább kurtítja a megtakarítást.
A jogszabályok ide-oda ráncigálása nem tesz jót a rendszernek, ám a jelenlegi öt pilléren nyugvó hazai nyugdíjrendszer már középtávon sem lesz képes ellátni a feladatát – mondja Farkas András, a Brokernet Holding vezérigazgató-helyettese. – A 2006 óta létező nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ) még kevéssé ismertek.
Az állami nyugdíjakon alapuló rendszer egész Európában válságban van. Minket a lombos korfa – a kevés gyereket jelző vékonyka törzsön nagyszámú időseket mutató hatalmas lombkorona ül -, a bevándorlókat elutasító társadalmi beállítódás, illetve az öngondoskodásra való hajlam hiánya még nehezebb helyzetbe hoz.
Olyan nem lesz, hogy nem fizetik ki a nyugdíjakat, hiszen garanciavállalásra törvény kötelezi az államot – jelenti ki dr. Vasváry Ildikó, az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság szakmai főtanácsadója. Azt viszont elismeri, hogy a központi költségvetésnek évek óta ki kell egészítenie a járulékokból befolyt bevételeket. Az idén 143,35 milliárd forintot különítettek el erre a költségvetésben és 230 milliárddal költenek többet nyugdíjra, mint tavaly. Jegybanki elemzők szerint tíz év múlva kezelhetetlenné válnak a folyamatok. A jelenlegi rendszer fenntartása esetén a nyugdíjrendszer okozta államadósság 2050-re eléri a GDP 228 százalékát. A nyugdíjkorhatár alig módosul, az átlagos élettartam egyre magasabb, viszont mind kevesebb ember fizeti a járulékot. Eközben az idén történelmi magasságba emelkedett a kötelező nyugdíjjárulék, amely együttesen immár 33,5 százalék.
A járulékok nem emelhetők a végtelenségig, hiszen az ország versenyképességét ez alapvetően befolyásolja – ingatja a fejét Farkas, aki szerint az állam kifulladása nem is a hiába várt nyugdíjban érhető majd tetten, hanem a nyugdíjösszegének egyre gyorsuló ütemű elértéktelenedésében, illetve az ország növekvő eladósodásában. Valamelyik kormánynak fel kell vállalnia a nyugdíjrendszer alapjait érintő reformot, méghozzá mielőbb. Többféle lehetőség adódik. A Brokernet vezérigazgatója a bérhez kötődő járulékfizetés helyett egy fogyasztáshoz kapcsolódó új adónem bevezetését javasolja. Ezt az egy-két százalékos “adóhártyát” minden fogyasztási cikkre – mosóportól az autóig – ráterítenék, ami egy csapásra megoldaná a közteherviselés, meg a szolidaritás kérdését, hiszen a gazdagabbak többet fogyasztanak, ráadásul lehetetlenné tenné a potyautazást. Az így befolyt pénzből mindenki jogosult lenne egy állami alapnyugdíjra. Ez legfeljebb az alapélelmiszerekre és némi rezsiköltségre lenne elég. A további igényeket az aktív évek alatt összegyűjtött tartalékból lehetne finanszírozni. A kevésbé előrelátókat – az autókhoz hasonlatos – kötelező felelősségbiztosítás megkötésével bírhatnák rá az öngondoskodásra.Bevezetése csak kimenő rendszerben képzelhető el, hiszen a nyugdíjas évekre való anyagi felkészüléshez legalább húsz munkában eltöltött év szükséges. Ezért kellene már most elindítani a reformot. Ha nem tesszük, néhány év múlva a “nagymamák forradalmának” közepén találhatjuk magunkat.
Kevesen készülnek az öregkorukra
A magyar felnőtt lakosságnak alig harmada készül pénzügyileg nyugdíjas éveire. Egy 35 éves, átlagos jövedelmű munkavállalónak havi 10-55 forintot kellene 30 évig pótlólag félretennie, ha nyugdíjba vonulása után utolsó nettó keresetének megfelelő jövedelemből szeretne élni. A Generali Biztosító Reform Műhelye, a Medián Közvélemény-kutató, illetve a Széchenyi István Szakkollégium közös felmérése szerint a mai 45 évesek 38 százaléka komoly anyagi problémákkal szembesülhet nyugdíjasként. Különösen igaz ez a fekete-szürke gazdaságban foglalkoztatottakra, akik kevés járulékot fizetnek, így csekély összegű nyugdíjra számíthatnak.
