Parlamenti Jegyzőkönyv: e-Befogadás éve, 2008
INF-3-2007.
(INF-5-/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottság
Informatikai és távközlési albizottságának
2007. november 28-án, szerdán 11.45 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
2008. az e-Inclusion éve: A digitális szakadék áthidalásáért, a társadalmi befogadás előmozdításáért *
Dombi Gábor szóbeli előterjesztése *
.
1. 2008. az e-Inclusion éve: A digitális szakadék áthidalásáért, a társadalmi befogadás előmozdításáért. Előadó: Dombi Gábor főtitkár, Informatikai Érdekegyeztető Fórum (INFÓRUM)
2. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), az albizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Baráth Etele (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dombi Gábor (INFORUM)
Gögge Péter (IVSZ)
Molnár Szilárd (BME ITTK)
Szeldmayer Bea (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság)
Gáspár Mátyás (EUTA, IT-ME)
Kalmár István (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 45 perc)
MÁRFAI PÉTER (MSZP), az albizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Albizottság! Tisztelt Megjelentek! A Gazdasági bizottság Informatikai és távközlési albizottságának ülését tanácskozás jelleggel megnyitom. Azért nyitom meg, mert Nyitray képviselő úr mondta, hogy a Fideszt Kalmár képviselő úr fogja képviselni. Miután a mondandónk elég tetemes, megkezdjük az ülést.
2008. az e-Inclusion éve: A digitális szakadék áthidalásáért, a társadalmi befogadás előmozdításáért
A napirendünket a kiküldöttnek megfelelő. Az első napirendi pontunkban a felkért előadónk, Dombi Gábor úr, az INFORUM főtitkára. A következő esztendőkben rengeteg olyan esemény, illetve folyamat zajlik le, ami az IKT-szektor fejlődését biztosítja, illetve lehetővé teszi. Ezek között a kormányzati elektronika fejlődése, az IKT-szektor banki vetületének fejlődése, a digitális televízió és a digitális átállás, illetve az elektronikus tartalmaknak a robbanásszerű fejlődése várható. Úgy tűnik és azt tapasztalhatjuk az utolsó hónapok információi alapján, hogy az elektronikus fizetés, vásárlás, a mobil kommunikáció és a mobil internet fejlődése olyan jelentős, dinamikus, hogy már átütötte azt a minőségi korlátot, ami a gazdaságban jelentős dolognak tekinthető. Csak digitális vásárlással körülbelül 800 ezer ember lépett érintkezése az elmúlt másfél hónapban. 800 ezer ember akkora tétel, hogy jogossá teszi azt a kijelentést, hogy az elektronikus kommunikáció mindennapjai ki fognak terjedni az élet minden területére, mindennapjaink része lesz, exponenciálisan nő az a létszám, aki ebben részt vesz és nagyon nagy hátrányt szenvednek azok, akik ebből ki vannak zárva. Most volt Kákosy miniszterjelölt úr meghallgatása a Gazdasági bizottsági ülésen és ő azt jelezte, hogy a mai magyarországi digitális írástudatlanság aránya 57 százalékkal jellemezhető. Megkérdezném, hogy miből jön ki a szám, de bizonyosan nem téved, ha a nagyságrendet, illetve ezt az arányt tekintjük. Így az általunk választott napirend indokoltsága, aktualitása nem kérdéses és az ezzel kapcsolatos fontos és jelentős információk az INFORUM birtokában vannak. Magam is onnan szereztem erről főként tudomást, ezért meg is kérem Dombi Gábor főtitkár urat, hogy tartsa meg előterjesztését. Köszönöm.
Dombi Gábor szóbeli előterjesztése
DOMBI GÁBOR (INFORUM): Elnök Úr! Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek e falak között és a Magyar Országgyűlés képviselői remélhetőleg figyelemmel fogják kísérni azt a tevékenységet, amit az Európai Unióban és Magyarországon a civil szervezetek szeretnének végezni. A tárgyban, hogy az ön által említett 57 százalék, ami valóban inkább egy körülbelüli szám, az csökkenjen. Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum olyan ernyőszervezet, amelyik felelősnek érzi magát azért, hogy az információs társadalom eszméje Magyarországon elterjedjen és minden magyar állampolgár életminőségét jelentékenyen javítsák az információtechnológiai és digitális eszközök. Ezért úgy látjuk, hogy Magyarországnak még jócskán van tennivalója azért, hogy a társadalom életminősége e tekintetben nőjön, gyakorlatilag csak nőni tud. Csökkenni már nem nagyon. És ezt a nemzetközi összehasonlítások is bizonyítják. Éppen ezért az INFORUM ebben az esztendőben megjelentetett egy olyan kiadványt, amit szeretnénk az összes parlamenti képviselőhöz eljuttatni, amelynek címe, “Befogadást az információs társadalomba most!”. Ez az első magyar elektronikus társadalmi befogadási jelentés, ami hivatalosan foglalkozik az e területen történt elmaradásainkkal. Nagyon köszönjük azt a felajánlását az elnök úrnak, hogy segít nekünk abban, hogy ez a kiadvány mindenkihez eljusson. A beszámolóm után, ha lehetséges, akkor kollégámnak, kérem, adja meg a szót, Molnár Szilárdnak, aki szociológus egyébként és néhány adatot fog közölni a bizottsággal. Úgy látjuk, hogy Magyarországon ez az elektronikus társadalmi befogadás kérdése valamiért nem került a politika, a kormányzati cselekvések központjába mind az utóbbi egy évben, mind mióta kormányzati képviselője van az informatikának, az információs társadalmi eszközök használatának. Gondolok itt a volt kormánybiztosra, illetve az Informatikai és Hírközlési Minisztériumra, azért most úgy gondoltuk, hogy az a legjobb, ha végre a civil szervezetek összefognak és saját kezdeményezésekkel jelennek meg ezen a területen és felhívják a társadalom, a gazdasági szektor, a politika és a közigazgatás figyelmét arra, hogy milyen helyzet van Magyarországon, milyen európai uniós előírások vannak Magyarország számára házifeladatul adva és milyen cselekvéseket lehet végrehajtani. Ezért az INFORUM meghirdeti az E-befogadás éve 2008 Magyarország című programot, aminek alcíme az E-integráció, te is légy benne! Ez az alcím azért született meg, mert az Európai Unió nem olyan régen tervezetként kiadta ennek a programnak a megvalósítását, az e-integráció évét és ezt 2007. december 3-án Lisszabonban a miniszteri konferencián hivatalosan be is jelenti az Európai Unió miniszteri tanácsa.
Elmondanám, hogy mi ez a kezdeményezés, amit mi elindítottunk. Ennek az alcíme az, hogy részvétel az információs társadalomban, tehát mindenki számára szeretnénk lehetőséget biztosítani először is a figyelemfelkeltés eszközeivel, másodsorban az oktatással, hogy legyen ő is az információs társadalom eszközeinek használója. Ennek ok az, hogy az ország lakosságának többsége digitális analfabéta. Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (INFORUM) úgy látja, hogy Magyarország nem tesz eleget – a lehetőségeihez képest sem – azért, hogy az információs társadalom, a digitális társadalmi befogadás, a digitális esélyegyenlőség megvalósuljon, és minden állampolgára e korszak eszközei által elérhető életminőséget élvezzen. Az Európai Unió több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális szakadék(ok) csökkentése nem lehetőség, hanem kötelező feladat.
2006-ban a Rigai Miniszteri Deklarációt követően Magyarországon nem indultak programok a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása érdekében. Rigában 32 ország vezetői foglaltak állást a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. Eszerint meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. A további célok a szélessávú lefedettség növelése – alapvető cél a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez – és a kormányzati weboldalak W3C által elfogadott teljes mértékű akadálymentesítésének elérése.
E deklaráció 2008-ig adott határidőt a tagállamoknak, hogy a digitális írástudás és társadalmi befogadás érdekében akciókat indítsanak. Ezen túl meghirdette az ún. társadalmi befogadási kezdeményezést 2008-ra. 2008-ig kell a tagállamoknak biztosítania azt, hogy a nemzeti e-Inclusion stratégiák illeszkedjenek az európai társadalmi befogadási stratégiákhoz, és létezniük kell nemzeti, regionális és helyi kezdeményezéseknek is.
Magyarországnak nincs digitális társadalmi befogadási programja. Az Európai Unió 2007. június 14-én publikálta “Idősödés jólétben az információs társadalomban – Az információs és kommunikációs technológiákra és az öregedésre vonatkozó cselekvési terv” című dokumentumát. Ebben a Bizottság kijelenti, hogy cselekvési tervet indít az információs társadalomban jólétben töltött időskorért. A cselekvési tervnek nem csupán az a célja, hogy az egészségügyi és szociális kiadások terén elért jelentős megtakarítások mellett jobb életminőséget biztosítson az idősebbeknek, hanem az is, hogy segítsen szilárd ipari hátteret teremteni az öregedéssel kapcsolatos informatika fejlesztésekhez Európában.
A Bizottság 2007 és 2008 során az önálló életvitelt segítő technológiák elterjedését akadályozó piaci korlátok újabb vizsgálatát indítja el. A tagállamoknak, az érdekelt vállalatoknak, a felhasználói szervezeteknek, a regionális és a helyi hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az időseknek az IKT-szolgáltatásokhoz való szélessávú hozzáférését és fokozniuk kell az idősebbek digitális tudását, ezáltal a rigai miniszteri nyilatkozattal összhangban 2010-ig felére csökkenthetik az internet-hozzáférésben jelentkező lemaradást. A cselekvési terv négy terület köré épül fel: a téma iránti figyelem felkeltése, egyetértés megteremtése és közös stratégiák kidolgozása, a kiindulási feltételek megteremtése, helytállónak ítélt megoldások elterjedésének felgyorsítása és finanszírozásuk ösztönzése, az ágazat jövőjének kutatások és innováció révén történő előkészítéséért tett erőfeszítések összehangolása.
2007. december 2-3-án Lisszabonban megrendezendő európai miniszterek találkozóján jelentik be, hogy megkezdődik az Európai Unió “e-Inclusion, be part of it!” (magyarul: e-társadalmi befogadás: légy a részese) kampánya, ami arra ösztönzi a kormányokat, szervezeteket, hogy tegyenek végre azért, hogy a hátrányos helyzetűek is hozzáférjenek az internet előnyeihez.
Az Inforum 2003 óta szolgálja az idősek és a hátrányos helyzetűek e-társadalmi bevonását. Legismertebb kezdeményezése az Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenyek sorozata, és az Infomediátor Információs Társadalmi Felhasználó-védelmi Iroda felállítása. Magyarországnak vannak egész Európában is különleges legjobb gyakorlatai, amelyek civil szervezetek nevéhez fűződnek. E szervezetek közös jellemzője, hogy filléres gondokkal küzdenek, noha az EU irányelveivel összhangban álló közfeladatot végeznek, ami egyébként a piaci szereplők számára jelentős hasznot is hajt.
Magyarországnak nincs (idős) életminőségi programja. Magyarországnak nincs (idős) informatikai programja. Magyarország még nem találta meg a hangot, amin a közigazgatás és a civil szervezetek egyenrangú párbeszédet folytathatnak. A dialógusban – amely még nem minden szükséges esetben jön létre – egyelőre nem alakultak ki az intézményesített partnerség intézményei, módszerei és technikái. Az Európai Unió Bizottsága elégedetlen hangnemű közleményt és felhívást tett közzé 2007. november 8-án. Ebben kijelenti, hogy még mindig csekély az előrelépés, a rigai célkitűzések többsége előreláthatóan nem fog teljesülni. Továbbra is felaprózódnak az erőfeszítések, és hiányzik az együttműködés. Az IKT-k fontosságát tekintve azok hozzáférhetőségének és használatának hiánya egyre jelentősebb mértékű társadalmi és gazdasági kirekesztést okoz. A tartós digitális szakadék hátrányosan befolyásolja a társadalmi kohéziót és jólétet. Ezért a jelenleginél lényegesen többet kell tenni az e-integráció elérése és a rigai célok megvalósítása érdekében. Indokolt akár uniós szintű intézkedéseket hozni az információs társadalmon belüli jogegyenlőség, a belső piaci koherencia és az e-integrációval kapcsolatos intézkedések koordinálásának biztosítására. Ezért a Bizottság e közleményben javaslatot tett az e-integrációra vonatkozó európai kezdeményezésre, amely az alábbiakat foglalja magában: 2008-ban “e-integráció – te is légy benne!” címmel az e-integrációról szóló kampányt a figyelem felkeltésére és az erőfeszítések összefogására, amelyet az elért haladást bemutató és az elkötelezettségeket megerősítő miniszteri konferencia zárna le, illetve a stratégiai intézkedési keretet, amely a rigai miniszteri nyilatkozatot az alábbiak révén hajtaná végre: Az információs társadalomban való részvétel feltételeinek mindenki számára történő biztosításával a szélessávú, hozzáférési és a kezelési képességekben tapasztalt hiányosságok pótlása révén a kirekesztés veszélyével fenyegetett csoportok effektív részvételének serkentésével és életminőségük javításával, a lehető legtartósabb hatás érdekében az e-integrációra vonatkozó intézkedések integrációjával. A 19 hazai civil informatikai szervezetet tömörítő Informatikai Érdekegyeztető Fórum (INFORUM) felhívja a figyelmet arra, hogy ezen európai uniós előírások figyelmen kívül hagyása súlyos kárt okoz a magyar társadalomnak. Magyarországon 2006-ban lekerültek a napirendről az információs társadalom kérdései, a társadalmi befogadás ügye pedig korábban sem szerepelt a fontos politikai témák között. Magyarország lakói többségének életminősége, a magyar gazdaság számára óriási informatikai piacot jelentő potenciál nem vált sem politikai üggyé, sem kormányzati feladattá.
“e-Befogadás 2008 Magyarország”. Mindezen okok miatt az INFORUM továbbá tagszervezetei, független civil szervezetek, közintézmények és vállalkozások, cégek képviselői maguk vállalják fel, hogy az európai uniós irányokkal összhangban meghirdetik az “e-Befogadás 2008, Magyarország” évet, és csatlakoznak az unió e-Integráció – Te is légy benne! kezdeményezéshez. E szervezetek és intézmények a maguk területén és erejükhöz mérten 2008 folyamán rendezvények sorozatával hívják fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon nem várhat tovább az információs társadalmi befogadás kérdésének megoldása. Magyarország megosztottsága az IT eszközök alkalmazásában egyre mélyül. A leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők, vidékiek) és a többségi társadalom között feszülő és növekvő digitális megosztottságot csökkenteni kell.
Az INFORUM csatlakozásra kéri azon civil szervezeteket, oktatási- és kutató intézményeket, önkormányzatokat, politikai pártokat, vállalkozásokat, amelyeknek érdekükben áll az életminőség-központú társadalmi fejlődés, és a modern technológiai eszközök széles körű felhasználásával szeretnék javítani a társadalom életminőségét, foglalkoztatottságát, lelki állapotát, egészségét, esélyegyenlőségét. Rendezvényekkel, oktatással, akciókkal, ezek publikálásával és közös fellépéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy az információs társadalomban mindenkinek jut hely, s ennek eszközrendszere csökkenti az elmagányosodást, a társadalmi kirekesztettséget; növeli a gazdaság erejét, a piacot, sőt még további állami bevételeket is generál.
Az INFORUM 2007-ben létrehozta az eInclusion.hu weboldalt, ahol közzéteszi a csatlakozó intézmények nevét, elérhetőségét, programjait.
A civil akcióterv. 2007 nyarán az INFORUM, a Magyar Tartalomipari Szövetség, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége és az Információs Társadalom és Trendkutató Központ publikálta azt az Akciótervet, amit szükségesnek lát e hátrányok csökkentésére. Ez négy területen javasol akciót: a e-Inclusion eszme népszerűsítése – elméleti előkészítés, motivációs programok, oktatási programok, tartalomszolgáltatás.
Civil javaslat a döntéshozóknak: az INFORUM felkéri a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjait, hogy ismerjék meg az első magyar társadalmi befogadási jelentést, majd tűzzék napirendre az uniós elvárások tárgyalását, hallgassák meg az érintett tárcák képviselőit a végrehajtás módjáról, és foglalják országgyűlési határozatba az e-társadalmi befogadás, az információs társadalom további fejlesztésének teendőit.
Lévén az információs társadalom kérdése szinte teljesen eltűnt a politikai-államigazgatási prioritási körből, az INFORUM felkéri a parlamenti pártok képviselőit, hogy a problémák megoldása érdekében kezdjenek párbeszédet egymással az információs társadalmi befogadásról, az információs társadalom politikai- és kormányzati kezelésének kérdéseiről, és e tárgyalások eredményeiről tájékoztassák a közvéleményt.
Az INFORUM felkéri a kormányzati szervek képviselőit, hogy – a civil javaslatok hárítása helyett – támogassák az ország jóléte érdekében indult társadalmi kezdeményezést.
Az INFORUM felajánlja, hogy szervezi, előkészíti, megvalósítja, segíti azokat az akciókat, intézkedéseket, kutatásokat, rendezvényeket, publikációkat, amelyek e célból Magyarországon 2010-ig elindulnak.
Magyarországon kiépült, illetve még folyamatosan épül a fizikai infrastruktúra, viszont elmaradt a beruházás az emberbe: a nem felhasználó csoportok meggyőzése és oktatása. A versenyképesség (ami jelent magasabb minőséget, jobb technológiával, erőforrások gazdaságos felhasználásával) növekedése lehetetlen úgy, hogy a modern technológiák alapját az ország lakosságának többsége nem ismeri. A modern technológiák piacának növekedése minden befektetett forintot rövid időn belül többszörösen térít vissza. A széttagolt szakpolitikák helyett az eddig hiányzó életminőség-politika jelentené a megoldást. Az információs társadalom fejlesztése nem csak IT-beruházásokat, szolgáltatás-bevezetést, kormányzati informatikát, gazdaságfejlesztést jelent ma. Az új, valóságos a hajtóerő a jövőbeli felhasználók körének bővítése, oktatása, képzése: befogadásuk a digitális világba.
Immáron eljött az ideje annak, hogy ne csoportokat, hanem milliókat szólítsunk meg, hogy ne nézzék tétlenül, hogy elmegy mellettük a fejlődés és az idő. Ehhez pedig partnerség, összefogás, figyelem és támogatás szükséges. Az INFORUM a civil társadalom és az informatikai vállalkozások nevében erre ajánl együttműködést és erre tesz kísérletet.
Azt együttműködő szervezetek: Budapesti Művelődési Központ, Cisco Systems Magyarország Kft., Civil Rádió, Hewlett-Packard Magyarország Kft., Infomediátor, Információs Társadalmi Felhasználó-védelmi Iroda, Információs Társadalom és Trendkutató Központ, Informatikai Érdekegyeztető Fórum, Informatikai Vállalkozások Szövetsége, Infopoly Alapítvány az Elektronikus Demokráciáért, IT-Mentor Egyesület, Magyar Tartalomipari Szövetség, Magyar Teleház Szövetség, Microsoft Magyarország KFT, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Teleház Szövetségek Európai Uniója (EUTA), Teleház Világszövetség (GTA), Vendégváró.hu, Vodafone Magyarország ZRT. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az a benyomásom, hogy ez egy olyan kérdés, aminek nyilván van politikai vetülete és alkalmat is fogunk találni arra, hogy a frakciók körében ezt a kérdést megfuttassuk. Van kormányzati vetülete, itt konkrét cselekvésekről kell majd beszélnünk. Nyilván van gazdaminisztériuma, itt a Gazdasági Minisztériumot be kell vonni a kérdésbe így, úgy, amúgy, ahogy sikerül. Az a benyomásom, hogy Kákosy miniszter úr mai mondandója alapján két területre osztotta a területet. Az egyik meghatározó terület pont az informatikai hírközlés és a digitális szakadék csökkentése volt. Éljünk ezzel a lehetőséggel. Illetve ez az az alkalom, amikor a civil szervezetek valóban majoritást élvezhetnének, illetve élvezzenek majoritást ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy nem a hétköznapos vulgárpolitizálás területén kellene ezt a témát megfuttatni, nyilvánvaló, hogy olyan típusú segítségre van szükség, ami nem a közvetlen primer személyes érdekek vagy politikai érdekek mentén szerveződik, hanem egy ettől jelentősebb, a társadalom egészét érintő kapacitás- és lehetőségbővülésre van szükség, illetve egyben van lehetőség. Ez csak egy reflexió volt és elnézést, hogy elnökként így magamhoz ragadtam a szót. Előzetesen nekem Molnár Szilárd urat jelezték, megadom a szót, parancsoljon.
MOLNÁR SZILÁRD (BME ITTK): Köszönöm szépen. Én a BME ITTK Kutatóintézetének vagyok az egyik vezetője, tíz éve működik ez a kutatóintézet és gyakorlatilag az információs társadalom terén működünk. Éves jelentéseinkben hozzuk ki mi is például a magyar információs társadalom fejlődését, de van ilyen éves jelentésünk például e-közigazgatás terén is. Elnök úr bevezetőjében volt, hogy exponenciális növekedés figyelhető meg bizonyos területeken, e-fizetés, e-banking, e-szolgáltatások terén, ami igaz is, de mi az adatokból azt látjuk, hogy ha kicsit a mélyére nézünk ezeknek az adatoknak, hogy Magyarország mintha ilyen végérvényesen, kulturális értelemben kettészakadna. Ezek az adatok igazak a társadalomnak egy kisebb rétegére. Mi ezt egy ilyen egyharmad/negyven százalékosnak látjuk. Már nem elsősorban kikapcsolódásra használják az internetet, a hálózati szolgáltatásokat, hanem pontosan ilyen érték-hozzáadott szolgáltatásoknak az igénybevételére. E réteg alatt viszont azt látjuk, hogy egy óriási szakadék tátong és valóban mi is úgy látjuk, hogy körülbelül 60 százaléka a magyar társadalomnak az a réteg, aki ezektől a jeladó eszközöktől szinte teljes mértékben el van zárva. Azt gondolom, hogy a probléma lényege itt húzható meg, merthogy ez a szakadék évek óta inkább tágul, mint csökkenne. Ennek a megosztottságnak egyébként több dimenziója van, tehát többféle szakadékot ismerünk, illetve, amit én fontosabbnak tartok, hogy tíz évvel ezelőtt olyan jellegű megosztottságról beszéltünk, hogy ki fér hozzá, ki nem fér hozzá ezekhez az eszközökhöz, majd utána arról kezdtünk el beszélni, hogy ki használja, ki nem használja, illetve legújabban már arról kezdünk beszélni, hogy a használat minőségében milyen különbségek vannak. Jellemzően Magyarország inkább ebben az első két stációban van, inkább a hozzáférés, használat, nemhasználat kérdéseiről beszélünk, holott például az Európai Unió nyelvhasználatában bizony már a digitális írástudásnak a mértéke, milyensége, a szélessávú infrastruktúra elterjedtsége, tehát más dimenzióban jelennek meg a problémák.
Adatokat kellene mondanom. Legjellemzőbb erre a megosztottságra, hogy ha például a sulinetes generációt nézzük, 90 százalék rendszeres internethasználó. Ez azt jelenti, hogy legalább hetente egyszer használja az internetet. Ez az 50 feletti korcsoportban Magyarországon 12-14 százalék, de a 60 fölötti korosztályt nézve csak 4 százalék, és ez évek óta egy-két százalékkal emelkedik csak. Tehát, hogy ha Magyarországon az információs társadalom elterjedésének ütemét nézzük, akkor dinamikájában azt látjuk, hogy körülbelül olyan ütemben fejlődik Magyarországon, amilyen ütemben ez a sulinetes generáció felnőtté válik. Tehát jól látható módon a leszakadó rétegeket, az idősebb rétegeket nem sikerül igazán megszólítani ezzel a kihívással. Uniós adat egyébként, hogy uniós szinten 40 százalék számára az IKT-eszközök nem nyújtanak semmi előnyt. Magyarországon egy kicsit fordított az arány, ez körülbelül 60 százalék. Elhangzott, hogy a versenyképességnek milyen meghatározó eleme az, hogy egy társadalom milyen mértékben integrálódik az információs társadalomba, illetve, hogy ezeknek az IKT-eszközöknek az elterjedtségi szintje milyen állapotban is van. Magyarországon a munkavállalóknak mindössze 30 százaléka használ számítógépet a munkája során. Tehát ebből is látszik, hogy a digitális írástudás szintjén mennyire alacsony szinten állunk. Ha a társadalmi csoportokat nézzük, az 50 fölötti korosztály létszáma már ma Magyarországon hárommillió környékén van. Uniós szinten tudok mondani előrejelzéseket, magyarországi adatok most nincsenek a fejemben, de 2010 és 2030 között az unióban a 65 és 85 év közötti korosztálynak a létszáma 40 százalékkal fog megnövekedni. Tehát nem véletlen az, hogy az e-befogadás ilyen hangsúlyosan az idősödő korosztályra van kiélezve. Ugyanakkor természetesen Magyarország esetében is elhangzott például a fogyatékkal élő, a kistelepülések lakói, szintén egy adat: Magyarország településszerkezete annyira kedvezőtlen, hogy az 500 lakos alatti települések száma ezer fölött van és ha a magyar lakosság arányában nézzük, akkor, ha jól emlékszem, ez 16 százalék. A magyar lakosság 16 százaléka lakik ilyen kistelepüléseken. A romáknak a száma 600 ezer körül van és körükben is szinte teljes mértékben ismeretlenek ezek az eszközök. Szintén nem magyarországi adat, angliai adat, de azt gondolom, Magyarországra is érvényes, hogy az új állások 80 százaléka, a régi állásoknak pedig a 40 százaléka igényli az IKT-eszközök készségszintű használatát. Tehát ezt is össze lehet vetni az előbb elhangzott adattal, hogy milyen mértékű lemaradás jellemzi Magyarországot ezen a területen.
Gábor felszólalásban nem hangzott el, hogy az e-inclusion politika, illetve beavatkozási területnek mik a kiemelt prioritásai az unió ajánlása szerint. Öt területet emeltek ki, ezeket én felsorolnám: az öregedő társadalom és az IKT-eszközök kapcsolata, itt néhány adattal érzékeltettem, hogy valóban ez az öregedő társadalom miért fontos Magyarország számára és az információs társadalom szempontjából hol is állunk. IKT-eszközök elérése és használata, a digitális megosztottság törésvonalai. Itt még azt emelném ki, hogy nagyon határozott szemléletváltást kell észrevenni. Már 2004-ben uniós szinten elhangzott, hogy a hozzáférés helyett a készségeket kell előtérbe helyezni. Készségeket kell adni az emberek számára, nem hozzáférést. Tehát ez is megerősíti azt, hogy a kemény infrastrukturális beruházások helyett inkább az emberbe való beruházást kell előtérbe helyezni. Elérhetőség és használhatóság. Itt is érdemes megnézni, hogy a különböző kormányzati, közigazgatási közszféra intézményei milyen módon vannak akadálymentesítve és ezt az akadálymentesítést az elektronikus, a digitális térben is meg kellene vizsgálni, hogy ez milyen szinten áll Magyarországon. Amit nagyon fontosnak tartok és az unióban is ez megjelenik, ez a befogadó e-közigazgatás beavatkozási területe. Itt ráadásul a mi meglátásunk, adataink szerint egy nagyon kedvező tendencia figyelhető meg Magyarországon, és természetesen az unió is ugyanezt a képet mutatja. A közigazgatási online szolgáltatásokat elsősorban az idősebb korosztály és elsősorban a kistelepülésen élők használják Magyarországon. Tehát, hogy ha erre egy kicsit nagyobb figyelem irányulna, hogy a közigazgatási szolgáltatásoknak, amibe beletartozik egyébként talán egy kicsit szélesebb körben az unó nyelvhasználatát figyelembe véve az e-demokrácia és az e-egészségügy is, tehát nem kifejezetten csak az e-önkormányzat és e-kormányzati szolgáltatások, akkor még inkább lehet látni azt, hogy valóban ezeket a hátrányos helyzetű csoportokat érinthetnék ezek a szolgáltatások és Magyarországon e szolgáltatások iránt kifejezetten nyitott attitűdöt tapasztalunk.
Az ötödik a kulturális különbözőségből adódó akadályok leküzdése. Ez megint csak Magyarország szempontjából azt gondolom, hogy húsba vágó kérdés. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy már nem az anyagi korlátok játszanak szerepet abban, hogy Magyarországon az emberek, a családok, a háztartások nem ruháznak be számítógépbe vagy intenet-hozzáférésbe, sokkal inkább egy kulturális gátló tényezőről van szó. Ezt a tényezőt, ha lebontjuk, azt látjuk, hogy elsősorban nem félelmekről van szó, hanem motivációhiányról van szó. Ezt a motivációs gátat kell például oktatással, felvilágosító programokkal, akciókkal megerősíteni. Tehát ez az az öt terület, az unió által javasolt öt terület, amit az e-inclusion számára ajánl. Körülbelül ennyi adatot szerettem volna elmondani. Köszönöm.
DOMBI GÁBOR (INFORUM): Egyetlen kiegészítést fűznék ezekhez. Ez a füzet, amit kértünk, hogy juttassanak el a képviselőkhöz, tartalmazza azt az akciótervet, amit a civil szervezetek, mégpedig négy civil szervezet, az INFORUM, az ITTK, a MATISZ és az IVSZ javasolt, aminek öt pontja van. Az e-inclusion eszme népszerűsítése az első, elméleti előkészítés, a második a motivációs programok indítása, a harmadik oktatási programok, a negyedik a tartalomszolgáltatás fejlesztése és az ötödik a hozzáférés és az eszközök biztosítása. Ez az öt pont részletesen ki van fejtve ebben a dokumentumban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Látszik, hogy a továbblépés a törvényhozáson belül úgy lehetséges, hogy valamifajta ötpárti vagy többpárti konstrukciót hozunk össze, mert most mi itt vagyunk a Szocialista Párt részéről Józsa Istvánnal, a Fideszt Kalmár István képviseli. Mi ketten négy képviselőt tudunk összerakni. Tehát nyilván érdemes elvinni ezt a dolgot olyan irányba, hogy ebből egy országgyűlési határozat jöjjön össze. Miután ez nem a napi politika homlokterében lévő ügy, egyfajta közmegegyezés keretében raknánk össze ezt a határozatot. Lehetne is egy határidő, ennek a beadását talán még meg lehetne oldani ebben az őszi időszakban, aztán a következő év elején kikerekedne ez a dolog. A hozzászólóknak továbbadom a szót.
SZEDLMAYER BEA (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság): Csatlakozni szeretnék az előttem szólókhoz, tényleg kiváló programbeszéd hangzott el és nagyon örülök annak, hogy mindjárt ott tartunk, hogy akkor ebből akár kormányhatározat is születhet, hogy a digitális esélyegyenlőség valamilyen módon, rövid időn belül civil és kormányzati összefogással megvalósulhasson.
Fontosnak tartok azonban ehhez néhány fogódzót adni. A Neumann János Társaság amellett, hogy régi patinás szervezet, jövőre lesz 40 éves, tíz éve, 1997 óta elkötelezett híve a digitális esélyegyenlőség, illetve az informatikai írástudás terjesztésének. Erről egyébként már kormányhatározat is született 1997-ben, mármint a programmal kapcsolatban, ami most már 300 ezer embert érint és úgy hívják, hogy Európai Számítógép-használói Jogosítvány program. Emellett mi is csatlakozásra hívtuk fel a Neumann Társaság által meghirdetett digitális esélyegyenlőség országos programmal, ami nemcsak az ECDL-ből áll, ami egyébként 1997-es kormányhatározattal akkreditált, minősített köztisztviselői képzés, a szakképzés része, a közoktatásban nagyon benne van. Tehát tíz éve államilag is egyre inkább elismert program.
Valóban egyetértek abban, hogy nemcsak erről szól a digitális esélyegyenlőség, hanem az idősek, az e-egészségügy, mindenféle programok hozzátartoznak. A mi digitális esélyegyenlőség programunk, amiről egy konferenciát tartunk a jövő hét pénteken, december 7-én, amire ezúton is sok szeretettel meghívunk mindenkit, az eddigi eredményeket összegzendő. A digitális esélyegyenlőség programhoz hozzátartozik a szintén sok, általunk fejlesztett és indított, de országszerte most már több, mint száz intézmény által multiplikált e-ügyintézés-képzést, ugyanis ebben a körben nem nagyon kell indokolni, hogy miért szükséges az, hogy a civilekhez, a számítógépet használni kezdőkhöz is eljuthasson az a tananyag vagy ismeret, ami ahhoz kell, hogy otthonról az ügyeiket intézni tudják. A konferencián egy filmet is be fogunk mutatni, hogy mi az idősek véleménye. Igenis van igényük és akarják és képesek is használni az internetet.
Még egyszer összegezve: ahhoz, hogy két-három éven belül megvalósítható legyen, Magyarországon legalább hárommillió informatikai írástudó legyen és csak úgy képzelhető el, hogy ha itt valamennyien összefogunk és a már működő programokra is alapozva, a mellé újakat bevonva, közösen teszünk az ügy érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Én is azt remélem, hogy van mit összeadni. Lehetőség van újabb és újabb programokat indítani, amelyek összegzéseképpen tudunk odáig eljutni, hogy ez a bizonyos digitális szakadék érdemben is jelentősen csökkenjen. Ez a nevezetes rigai program megfelezni kívánja ezt az értéket, ami az anyag szerint nem annyira elérhető az adott határidőig, de azért mint cél, szempont igazán szép és dicséretes lenne. Parancsoljon!
GÁSPÁR MÁTYÁS (EUTA, IT-ME): Köszönöm a lehetőséget. Négy szervezet nevében szeretnék szólni, ez az IT Mentor Egyesület, a Magyar Teleház Szövetség, a Teleház Szövetségek Európai Uniója és a Teleház Világszövetség, amely utóbbi két szervezet nemzetközi, de Magyarországon van bejegyezve. A mondanivalóm lényege az alulról építkező információs társadalom, aminek szintén tanúi vagyunk. Nemcsak kormányzati szintről, hanem a helyi szintről is épül ez a társadalom. Sajnos, ahogy hallhattuk a beszámolóban, országos programok, illetve stratégia nincsen az e-inclusion területére, eközben helyi szinten nagyon sok helyen ismerik fel ennek a jelentőségét és vállalnak olyan feladatokat, amelyek a kistelepülési szinten ezeket a problémákat kezelni képesek. Felsorolnék néhány települést, érzékeltetendő, hogy ezek a dolgok milyen jelentőségűek és akár országos jelentőségűek is lehetnének egy arra alkalmas országos program keretében. Csákberényen az első teleház jött létre 1994-ben, jelenleg helyi szélessávú internetet szolgáltat, a teleházából fenn is tudja magát tartani és gyakorlatilag minden házban, rendkívül olcsó, megfizethető módon nemcsak internetet, hanem helyi tartalmakat is szolgáltat. Hasonló Aparhant, Tolna megyében, ahol az önkormányzat vállalta fel ezt, mint közfeladatot, az iskolából úgy jönnek ki a gyerekek, hogy ECDL-vizsgát tesznek és ott is minden házban, családban elérhető a megfizethető Internet. Vagy Zsámbék nem rég jelentette be az ingyen internet biztosítását mindenkinek. Hasonlóképpen Százhalombatta stratégiájában is benne van, Budaörs pedig egy rendkívül széles körű digitális esélyegyenlőségi programot indított, amelynek az eredménye és a magyarországi 2006-ig e téren elért helyi eredmények ebben a kiadványban, amit az elnök úrnak átadtam, összegyűjtésre kerültek.
Kiegészíteném még a teleház mozgalommal, amely a ’90-es évek közepén lényegében ezt minden kistelepülésre igyekszik eljuttatni és ami nemzetközi hírű, kiérdemelte a világ figyelmét. Ennek is köszönhető, hogy ezek a nemzetközi szervezetek itt jöttek létre. Ezeknek a mozgalmaknak a lényege a többé-kevésbé civil kontroll alatt működő közösségi hozzáférés, a helyi internetszolgáltatás, amelyik ennek a fenntartására képes, a nemhasználók IT-mentorálása, illetve újabb megjelent szolgáltatásként az elektronikus ügyintézés segítése, azaz az ügysegédlet. Kirajzolódik ebből a kezdeményezésből, hogy létrejött egy új közfeladat, amelyik jelenleg még kormányszinten nem került elismerésre, amelyiknek a tartalma a e-ügyintézés segítése, a szociális ellátás egy bizonyos formája, ugyanis a hálózati segítő szolgáltatások elérését biztosítja, a foglalkoztatást javítja, segíti, távmunka, illetve az álláskeresést és új szakmák elsajátítását, az esélyegyenlőséget erősíti, illetve a helyi gazdaságfejlesztést is szolgálja. Azt, hogy ez egy új közfeladat, mint hallottuk, a civil szféra is felismerte és az üzleti szféra is felismerte és kész partneri együttműködésre a kormányzattal. Az üzleti szféra, akár az EQUAL program kapcsán, amiről itt szó esett vagy az iparpolitikai ajánlás, ami az Új Magyarország fejlesztési tervhez az IVSZ koordinációjában készült, ennek ékes bizonyítéka. Ahhoz, hogy ez az összefogás megtörténjen és az e-inclusion programok, illetve az információs társadalom fejlesztések biztonságosak lehessenek, ehhez az állami, a civil és az üzleti szférának egyezségre kell jutnia és azt javaslom, hogy kezdeményezzük mindannyian háromoldalú, úgynevezett közösségi hozzáférési egyezménynek a létrehozását, amelyik minden oldalról ezeknek a fejlesztéseknek a biztonságát megteremtené, aminek az elmúlt években igencsak híján voltunk. S végül a nemzetközi összefüggésekről: Magyarország rendkívül nagy tekintélyt vívott ki a közösségi hozzáférés területén, mondhatni, hogy ez a nemzetközi elismerés most már többet mutat Magyarországról, mint ami az utóbbi években sajnos kialakult, hiszen a Teleház Szövetség a közösségi hozzáférés tekintetében sajnos hátrányba került. Ennek ellenére Magyarország tekintélye e téren meglehetősen jó és tette lehetővé, hogy ezek a világszervezetek itt jöjjenek létre, ami alkalmas arra, hogy Magyarország egy ilyen programmal, amit az előterjesztésben hallottunk, akár a világ e-befogadási lelkiismeretévé is válhatna. Az ehhez szükséges nemzetközi kapcsolatrendszer és megjelenés ezeken a szervezeteken keresztül biztosítva van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kalmár úr!
KALMÁR ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Elnézést mindenkitől, hogy késtem, nem tudtam, hogy 12 óra előtt el fog kezdődni az ülés, így nem hallgattam Dombi úr bevezetőjét. Valóban így igaz, hogy a Fideszt igyekszem képviselni itt és teljes mértékben egyetértek mindenkivel, aki előttem szólt. Valahogy másképp megfogalmazva talán ezt az utolsó mérföldproblémát, amiről angol rövidítés alapján is szoktunk beszélni, azért azt hozzátenném, hogy most itt erősen koncentrálunk kimondottan csak és kizárólag a digitális szóra, ugyanakkor azonban vegyük észre, hogy Magyarország cafatokra szakadt társadalma tudásszigetekre és mondjuk úgy, hogy a nemtudás területeire oszlik más területeken is. Tehát az a bizonyos esélyegyenlőség, amelyért valamikor minisztériumot is hoztak létre, nem tudom, hogy kellő hatásfokkal ezeket a tudásszigeteket meg tudta-e szólítani, össze tudta-e kötni egymással, egyáltalán kapcsolat létezik-e. Nagyon örülök, hogy itt van Gáspár Mátyás, aki elindult a ’90-es évek közepén azoknak a közösségi tereknek a létrehozásával, amely a kistelepüléseken, a leszakadó térségekben igyekszik olyan közösségi teret létrehozni, ahol saját közegükben, a saját ismert közegükben mozoghatnak az emberek és nem idegen számukra az a hely, ahová bejutnak. Ez egy rettentő fontos dolog, ugyanis a befogadásnak a képessége nemcsak azon múlik, hogy valaki be akar-e valamit fogadni, hanem azon is múlik, hogy az, amit ő be szeretne fogadni, az milyen módon tálalódik elé. Nem mindegy, hogy az a hely, az a közösségi tér, amit itt most mindnyájan keresünk – és nagyon örülök elnök úr és igyekszem továbbítani a felvetését -, teremtődjön meg. Az egyik oldala, amit az előadásban hallottunk és az a másik oldala, amit részben a teleház, mint mozgalom elindított valamikor. Tehát azon közösségi tereknek a létrehozása.
A másik gondolat ehhez a bizonyos utolsó mérföld problémához valóban az, hogy ezek tényszerűen igaznak látszók az én szememben. Az elmúlt félévben ugyan nem, de előtte mintegy 144 településen jártam és igyekeztem olyan szempontból is, ami ugyan csak elhangzott, e-önkormányzat és egyebek, térségek szempontjából is megnézni, hogy mi is a helyzet. Nagyon vegyes a kép ma még. Ehhez is segítség kell. Nem tudom, ma megmondani, hogy mi lehet annak az oka, hogy ez így van. Azt feltételezem ugyancsak, hogy a befogadó közeg maga nem mérte fel, ugyanis nem tud róla, hogy mi az a lehetőség, ami előtt áll vagy a kezében lenne tartható, ha tudna róla, talán élne vele. Nem elkerülhető, hogy a mindenkori magyar kormány ne segítené az utolsó mérföld probléma megoldását. Ugyanis e nélkül, és most idősek, leszakadók, Budapesten is mondhatnánk ilyen területeket, ne tessék gondolni itt távoli, dél-baranyai vagy esetleg keleti, szabolcsi térségekre, ahol nem mérték fel, nincs meg a befogadó képesség és az igény. Ezt fel kell kelteni. Nem tudom, hogy a bevezetőben elhangzott-e, nekem rettentően tetszett, ugyanis szoktam én is néha a internetet olvasni, az anyag, amelyet készítettek valamikor, abban ez a bizonyos kilométer-megjelölés, miszerint is annyit sem költött a Magyar Köztársaság ezeknek a leszakadó térségeknek az ilyetén való felemelésére, mint három kilométer?
DOMBI GÁBOR (INFORUM): Úgy szerepel a rendszerben, hogy Magyarország a rendszerváltás óta eltelt évek alatt a hátrányos helyzetűek, idősek, vidéken élők, kisebbségek, fogyatékkal élők életének digitális akadálymentesítésére összesen még 300 méternyi autópálya árát sem fordította.
KALMÁR ISTVÁN (Fidesz): Tessék elgondolni a Völgyhíd esetében, hogy ez hány milliméter. Elképesztő. Tehát úgy gondolom, hogy tényleg fontos és nagyon lényeges az, és vegyük észre, hogy körülbelül négymillió emberről beszélünk és azok is sajnos csak tudásszigetek, amelyeket ilyen módon létrehozunk. Egymással kapcsolatban álló rendszert kellene valamilyen módon létrehozni. Nem elég a technológia.
Még egy gondolat: tudjuk azt is nagyon jól, hogy a technológia elképesztő módon fejlődik. Minden az IT-alapra fog helyeződni, úgy tűnik. Volt egy felmérés nem olyan régen, amikor is azt mérték, hogy az átlaglakosság mit enged be a lakásába. Mondjuk beengedi-e a televíziót, a számítógépet, a biciklit, és az derült ki, hogy a számítógépet nem engedik be, de beengedik a televíziót. Szerencsénk van, mert a technológia olyan irányú fejlődést vett, hogy minden egy irányba konvergens. Egyben lesz már lassan a televízió, a számítógép és még egyéb. Ez a lényege a dolognak, hogy valószínűleg mi is egy adott pillanatban jobb helyzetbe kerülünk. De a mai magyar valóság nem ez és ezen kellene segíteni és ha elnök úr segít ebben és természetesen a Fidesszel is sikerül ezt a problémát megértetni, akkor azt gondolom, hogy sikerülni fog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kalmár úr gondolatát folytatva, még egy van, amit beenged a lakosság, a mobilt. Úgy tűnik, hogy ez az autentikus eszköz, ami a személyazonosításra, a személyes cselekvésre, a digitális térben való közvetlen, direkt kommunikációra alkalmasnak látszik a közeljövőben.
KALMÁR ISTVÁN (Fidesz): A mobillal kapcsolatosan tudjuk, hogy 9,7 millió készülék van ma Magyarországon, ugyanakkor annak az elosztása nem kimondottan egyenletes. Ennek a nagyon egyszerű eszköznek a kezelése, amelyet elnök úr felmutatott az imént, ennek a készség szinten való kezelése sem mindenütt van meg. Egyébként az eszközök használhatóságát általában az dönti el, hogy mennyire hasznosul a személy számára. Ez könnyen használható, ezért könnyen hasznosul. Felfogja, érti. Itt, amiről beszéltünk, olyasmi, mintha sokaknak abszolút nem ezen a nyelven beszélnénk.
ELNÖK: Néhány hete volt az e-kormányzattal kapcsolatos konferencia Siófokon, ahol a szakma bemutatta önmagának, hogy tulajdonképpen hol is tart most az elektronikus kormányzat. Meg kell, hogy mondjam, megy az. Jelentősen szervezett és az a benyomásom, hogy a legszervezettebb. Összehasonlítva például a szintén egy hete volt a Váci úti Hiltonban egy konferencia, ami az elektronikus pénzről szólt, illetve a mobilvásárlás kérdésköréről, ahol igen jelentős áttörések vannak és látszik, hogy ott egyértelműen a mobilügyek kerültek előtérbe. De látszik, hogy szervezettségében messze elmaradnak például az e-kormányzat ilyen területen lévő dolgaitól.
Csak abban az összefüggésben említettem ezt a kérdést, hogy innen nézve úgy látszik, hogy már jelen van az az eszköz, ami valószínűleg a digitális térnek olyan eleme lesz, ami leghamarabb juthat el mindenkihez.
A magam részéről kezdem összerakni azt a gondolatsort, amit a következő hetekben érdemes ez ügyben cselekvésoldalról tenni, ha szabályozásról és parlamenti cselekvésről van szó. Keresem, hogy kinek adhatom meg a szót. Tessék!
SZEDLMAYER BEA (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság): Nagyon röviden szeretném felhívni a figyelmet még egyszer arra, hogy valóban az információs társadalomnak három alappillére van: infrastruktúra, hallottuk, hogy nagyon komoly eredmények és fejlesztések vannak, a másik i, az igény, ez az, ami hiányzik. Hiszen a harmadik i, az ismeret, arra már vannak programok, amibe lehet és érdemes kapaszkodni.
ELNÖK: Köszönöm. No, hát akkor az várható most, hogy vannak elsődleges teendőink. Azt az anyagot, amit az INFORUM elkészített a mi albizottságunk eljuttatja valamennyi parlamenti képviselőnek és a mai találkozónknak egyfajta kis rezüméjét mellé tesszük, hogy miért ajánljuk az e-Inclusionnak a leírását, érvrendszerét és egyfajta tervezetét. Ez csak egy lépés. Külön megkeresünk minden frakciót azzal az ajánlattal, hogy lehetőség szerint egy országgyűlési határozatot rakjunk össze, ami 1/ mindenkinek megfelel és az e-Inclusionnak a tartalmát országgyűlési támogatottság formájában bemutatja. Ennek az első változatát szerintem néhány nap alatt össze tudjuk rakni. Javaslom és úgy gondolom, hogy még a karácsony előtti időszakban ezt érdemes megkezdeni és eljutni olyan változatig, ami letehető a parlament szereplőinek az asztalára.
A harmadik javaslatom, hogy a mi albizottságunk a mostani miniszterváltás kapcsán a Gazdasági Minisztériumhoz is fordul és jelzi, hogy van egy civil kezdeményezés, ami kellő súlyú ahhoz, hogy az e-Inclusion kérdéskörét interpretálja, azzal kapcsolatban a többi civil szervezet nagy részét kapcsolatba tudja hozni, meg tudja szervezni, megvan az a támogatottsága ennek a programnak, amit a civil szervezetek esetében hatalmas munkával lehetne csak megszervezni. Nyilván ezt a munkát valaki már elvégezte, gondolom az INFORUM és a jelenlévő társadalmi szervezetek.
Van egy 4. lépés is. Nekünk van lehetőségünk arra, hogy megszólítsuk a saját államunk képviselőit, akik részt vesznek azon a bizonyos európai bizottsági összejövetelen, amit főtitkár úr említett, ahol az e-Inclusion kérdését tárgyalni fogják. A mai albizottsági ülésünk alapján ezt a megkeresést én megteszem és felkérem a jelen lévő civil szervezetek képviseletében főtitkár urat, hogy vegyen részt ebben a megkeresésben és aláírásával is tisztelje meg ezt a fajta levelet. Szerintem kezdeti lépésnek ennyi elég lenne.
És van egy ötödik, hogy akkor nekünk ezt folytatni kell. Ha ezt most elkezdjük, meg fogjuk találni a partnereket. Politikai oldalról nem látok ebben problémát. A kormányzati vetületét is meg fogjuk találni és látom, hogy a parlamentnek vagy dolga még, mi törvényeket csinálunk. Ahhoz, hogy én beszélhessek elektronikus vásárlásról, fizetésről, ahhoz minimum öt törvényt módosítani kell, vannak szabályozási feladataink a következő időszakban, amihez szintén elkezdhetjük megszervezni ezt a támogatást és ennek jó fóruma lehet ez az albizottság. Illetve az a téma, amit most elkezdtünk, az elektronikus befogadás, az e-Inclusion egy olyan össztársadalmi típusú igen jelentős, Magyarország lakosainak többségét érintő kérdés, hogy nincsenek olyan szempontok, ami politikailag vagy bármi más okból ezt az ügyet korlátozná. Ez persze önmagában is egy kemény korlát, de a politikai motiváltság is egy kicsit háttérbe szorul, de ezt most ne tekintsük problémának, hanem vegyük úgy, hogy a feladatnak ezt a részét megoldjuk. Kérdezem, hogy ki kért még szót. Parancsoljon.
GÖGGE PÉTER (IVSZ): Mivel későn jöttem, habár pénteken leadtam a nevemet, faxon… mindegy. Nem illik a végén kérdezni, de nem egészen értem az összefoglalóját. Köszönöm, hogy volt egy ilyen összefoglaló, hogy mit szeretne tenni, de én azt gondoltam, hogy az állam egyszer már adott pénzt arra, hogy akkor induljon egy EQUAL-projekt, meg egy IT-mentor projekt, ami akkor ennek az e-inclusionnak egy alapeleme. Úgyhogy az a kérés, hogy akkor van-e társadalmi akart az e-befogadási projektre, nem tudom, hogy miért kell ezt még egyszer kérdezni vagy saját magának kéne az államnak nemet mondani, hogy ha már egyszer hozott egy döntést, és most hirtelen nem… Nem értettem ezt.
A második gondolatom az, hogy a felsorolásában hiányoltam azt a pontot, hogy akkor amennyiben lesz országgyűlési határozat, ehhez a határozathoz párosul is valamilyen pénzösszeg. Én ezt szeretném kérni, amennyiben nincsen pénz, akkor miről beszélünk? Mert azt mondjuk, hogy 300 métert már megtettünk autópályán, ez nagyon jó, de én azt szeretném, hogy ne írjuk azt, hogy megint csak 300 métert szeretnénk tenni a következő hat évben. Én ezt azért mondom, mert ha nézem az EU támogatását a következő hat évre, ez körülbelül 30 milliárd euró azzal együtt, amihez a magyar állam is hozzátesz. Abból összesen 400 millió eurót teszünk ahhoz, amit TÁMOP-nak nevezünk. Akkor miről beszélünk? Még a 300 métert sem fogjuk elérni. Úgyhogy amennyiben ezen nem változtatunk, akkor szerintem nagyon szépen itt ülünk, ön dolgozik keményem, ez egy határozat, majd sétálunk itt a pártok közt, de nem változik semmi.
Utolsó pontként azt mondanám, hogy amennyiben ilyen határozat lesz, akkor ez a határozat a pénzen kívül és azon kívül, hogy van akarat, tartalmazza azt is, hogy a végén a GKM vagy egyéb minisztérium tevékenységével, meg különböző programokkal, amiket indítanak, legyen összhang a jövőben. Ne legyen az, ami a Netrekész programmal tett a GKM, hogy akkor ez kizárja a civil szervezeteket a megpályázástól, mert azt mondja, hogy amennyiben indulnak ezek a szervezetek, akkor saját tagvállalkozásai nem tudnak indulni. Akkor miről beszélünk? Ha papíron jónak hangzik, ki lehet tenni az újságba, és teszünk tíz millimétert esetleg! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Élmény volt. Abszolút megértem a megközelítését. Az a helyzet, hogy most élünk egy lehetőséggel, ez pedig az, hogy a törvényhozásnak vannak olyan lehetőségei, ami mondjuk különböző ügyeket viszonylag nagy súllyal a közvélemény elé tud tárni, a kormány elé tud vinni, viszonylag nagy súllyal a civil szervezeteket meg tudja jeleníteni. Azokat a kérdéseket, amiket most felvetett, azoknak nagyon nagy részét nyilván kormányzati oldalról kell majd megválaszolni. Az, hogy mi lesz ebben a határozatban, azt nekünk még majd ki kell közösen találnunk. Azon kívül, hogy viszonylag közösen belátható, hogy az e-Inclusion gondolat mint európai főáramlat, mint Magyarországon létező társadalmi szükségszerűség, nem feltétlen igény, ezt lehet, hogy még fel kell kelteni, de mint szükségszerűség jelen van, ezt mi be tudjuk látni és igen nagy hangsúllyal be tudjuk mutatni. Módunkban áll ennek az ügynek a szervezésében pozitív szerepet játszani, tehát lehetőségünk van ezt támogatni. De a dolognak az az alapja, hogy valakik valahol konkrétan, itt most az INFORUM, főtitkár úr és csapata ezt megelőzően hosszasan munkát végzett. Az idősek körében különböző programokat hajtott végre, olyan típusú népszerű és eredményes eseményeket tudott megvalósítani, kitalálni, ami vonzó a részvevők számára. Mi a magunk részéről és az albizottság nevében tudom mondani, hogy természetesen nem lépjük túl a saját árnyékainkat és nem lépjük túl a saját korlátainkat. Csak hozzáteszünk, melléteszünk dolgokat. Az ön által megfogalmazott, egyébként nyilván jogos és tapasztalati alappal bíró kritikának helye van és el tudom gondolni, de itt az anyagi kérdéseknek a feszegetése – amire itt mi nem fogunk tudni valódi választ adni, hiszen – nem természete az albizottságnak, de mégis ez a kérdés meghatározó lesz az eredményesség szempontjából. Tudjuk, hogy erre vannak európai alapok, magyarországi, miniszteriális alapok is, létező programok vannak, amelyek, az említett programok önmagukban még sikeresek is. Tehát ezért mondtam azt, hogy remélem van mit összeadni már most. Van előzmény és bízunk benne, hogy tudunk segíteni abban, hogy ez bővülő mértékben kiteljesedjen, másrészt folytatódjon. Illetve van egy, önmagában szerintem is valamelyest újnak tekinthető vagy eddig nem akkora hangsúlyt kapó része a dolognak, hogy a népességnek azt a nagy többségét gondoljuk megszólítani, akik a kívül maradottak körében lelhetők fel. Amihez majd valóban forrásokat és pénzt kell társítani és ebben partnerek is vagyunk, hogy ezt elérjük, hogy ne általában használódjon fel ez a pénz, hanem programszerűen azokhoz a civil szervezetekhez kerüljön vagy diszponálásra vagy befolyás szempontjából irányításra vagy felhasználásra vagy ebben a körben használódjon fel, ahol most vagyunk, akik ezt valóban művelik. Hiszen, hogy ha minisztériumhoz kerül, ők is majd a civileket fogják megkeresni.
Ami talán előnyösebb ebben a helyzetben, hogy itt most nem 300 méternyi autópályáról van szó, hanem körülbelül 10-15 km-ről a forrásokat tekintve, ami hatalmas összeg, Magyarországon 10-20-30 milliárdokról beszélhetünk. Ez ebben a műfajban óriási, de nem mi vagyunk az a fórum, ami efölött diszponálni tudna. Ez tényleg kormányzati feladat, de hogy motiválni tudjuk a saját kormányunkat, az adott minisztérium pedig közvetlenül ezen bizottsághoz szokott kapcsolódni és ez a dolgunk is, akkor nem tévedek, ha az általam felsoroltak mentén megyünk végig, akkor betöltjük azt a hivatásunkat, ami egy parlamenti albizottsághoz rendelhető. Tessék, megadom a szót.
KALMÁR ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Csak egy kiegészítés. Nem helyettesíti ezeket az elhangzott programokat ez, hanem mellette párhuzamosan fut. Nem leállítani azokat, amiről itt szó esett, természetesen ezeket folytatni kell. Való igaz, sajnos olyan világban élünk, ahol a pénz alapvető és meghatározó. De most már talán eljutottunk odáig is, hogy a pénz felhasználásáról tudnak úgy dönteni, hogy ha van egy tényleges társadalmi igény, akkor annak az igénynek megfelelően fogják felosztani. Elég sok program indult vagy indulni fog még, úgy gondolom, hogy megtalálható ennek a helye. Köszönöm szépen.
GÁSPÁR MÁTYÁS (EUTA, IT-ME): A szabályozással, a km-ekkel kapcsolatban szeretnék egy kiegészítést tenni. Az e-befogadás azért nem tudott az elmúlt másfél évtizedben intézményesedni, mert nem volt deklarálva semmiféle olyan közfeladat, amely kényszerítő erővel hatott volna a kormányzatra, hogy meghatározott teljesítményeket kell produkálni. Azért történt az az e-Magyarország programmal, ami történt és azért maradtak programszinten a különböző kezdeményezések. Ezért azt javaslom és ez kompetenciája a parlamentnek, hogy gondolkozzunk el azon, hogy nem érkezett-e el az ideje, hogy a közösségi hozzáférést közfeladatnak nyilvánítsuk. Gondoljuk végig, hogy ha papíron van az információ, tehát könyvben vagy folyóiratban, akkor az könyvtári közfeladat, hogy ehhez hozzáférjenek az emberek és hogy ebben segítséget is kapjanak, tehát mit kölcsönözzek neki, hol van egy információ. A könyvtáros munkája szintén közfeladata. Abban a pillanatban, amikor ez elektronikusan jelenik meg, akkor ez nem közfeladat, hisz ez egyszerűen érthetetlen. Tehát nincsen olyan kötelezettsége a kormányzatnak, hogy akár könyvtárakban, akár bármilyen helyen közösségi hozzáférés legyen és ehhez az emberek segítséget kapjanak. Itt jön be az e-befogadás egyik fő vonala. Tehát én azt gondolom, hogy az, hogy ezek a dolgok, ne maradjanak programszinten és ne tegyük ki magunkat annak, hogy csak vagy három centit vagy három métert vagy háromszáz métert megyünk előre, attól függően, hogy a kormányzat kénye-kedve, forráselosztása, bármi hogyan alakul, történjen a választás, hanem legyen egyfajta kényszer és ez törvényalkotás.
Ezért említettem rendkívül fontos tényezőként a három szektor közösségi hozzáférési egyezményét, mert egy ilyen közfeladat értelemszerűen mindhárom szféra közös ügye, mindegyik céljait egyaránt szolgálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Valóban egy parlamenti határozat ilyet kimondhat, amire lehet utána hivatkozni a törvényhozás folyamatában. Parancsoljon!
GÖGGE PÉTER (IVSZ): Csak mint magánember azt szerettem volna mondani, hogy ha esetleg ezt úgy vette, mint kritika, ez egy kérés volt önök felé, hogy segítsenek abban, hogy ez így legyen. Nem kritizálni szeretném, hanem kérni szerettem volna. Gábor már többször mondta, hogy túl nyers vagyok bizonyos megfogalmazásban. Elnézést kérek azért, ahogy mondtam, de továbbra is így gondolom, hogy anélkül, amit mondtam, igazán nem jutunk tovább. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Én úgy gondolom, hogy most főtitkár úr még mond pár gondolatot és azzal fogjuk zárni a beszélgetésünket.
DOMBI GÁBOR (INFORUM): Pont ezt szerettem volna tenni, hogy köszönöm a lehetőséget, hogy megszólalhattunk és itt lehettünk. Azt gondolom, hogy a mi kezdeményezésünknek az a lényege, hogy most mindenkit egybeintegráljon az INFORUM és a civil szervezetek, legyen az államigazgatás, párt, erre is küldtük a felszólításunkat, hogy az egymás mellett futó projektekről legalább tudjunk. Tehát Magyarországon olyan helyzet állt elő, hogy az egyik minisztérium nem tudja, hogy miről beszél a másik. Az e-inclusion kérdés azelőtt is perifériára volt szorítva, mert gazdasági szempontból ez a kérdés szociális. Szociális szempontból gazdasági és műszaki, önkormányzati szempontból ez megint szociális, oktatási szempontból technológiai, tehát igazából senki nem érezte és mai napig nem is érzi magáénak. Ehhez egy új politikai gondolkodás, kultúra is szükséges volna, ami nem szétaprózott területekben gondolkodik, az idősügyest nem gyógyszer- vagy egészségügyi kérdésként kezeli, hanem életminőség szerint. Egy évvel ezelőtt Csepeli Györgynek volt egy előadása olyan címmel, hogy Új szociálpolitikát! És ezt az előadást éppen az aktuális szociális miniszternek tartotta. Látni kellett volna azt a miniszteri fejet, hogy valaki erről kioktassa! Mégis el kéne azon gondolkodni, hogy új logikákat megismerjünk politikában és az egyik ilyen alapelem a közszolgáltatások kérdése. A másik pedig az életminőségben való gondolkodás, hogy a korszaknak mennyiben felel meg, a kornak, az igényeknek az, amit ma Magyarország a polgárainak nyújtani tud. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Én úgy zárom ezt a napirendi pontunkat, hogy ez a kezdet. Most találkoztunk. Van olyan cselekvési sor, amit végre érdemes és kell hajtani. Van hozzá muníciónk. Köszönöm az építő megjegyzéseket. Köszönöm azt a korábban már elvégzett munkát, amit most sem hagynak abba, hanem folytatnak és bízom benne, hogy lehetőségeinkhez képest eredményesen fogjuk tudni ezt a gondolatot képviselni a Házban és a közvélemény előtt. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 10 perc.)
Márfai Péter
az albizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia
