Létezik e-szegénység is
„Magyarország megosztottsága az IT- eszközök alkalmazásában is egyre mélyül.” Erre a következtetésre jutnak annak a tanulmánynak a szerzői, amely először vizsgálja tudományos igénnyel, hogy milyen csoportok és miért maradtak ki a magyar információs társadalomból.
Az Inforum és az ITTK közös „eInclusion” című jelenté-sének megállapítása szerint a felnőtt magyar lakosság 60%-a digitális írástudatlan, ráadásul ezek az emberek sem az eszközökkel (számítógép, internet), sem az ezeket napi szinten használó személyekkel nincsenek közvetlen kapcsolatban. Így az információs társadalomból kirekesztettek nem is lehetnek tisztában azzal, hogy számukra milyen előnyöket kínál a digitális világ. Ezért számos kormányzati kezdeményezés, mint például az eMagyarország pontok hálózata, a Sulinet, vagy az Ügyfélkapu, nem segít a leszakadók felzárkóztatásában.
A dokumentum egyik szerzője, az Inforum főtitkára hangsúlyozta, hogy a felzárkóztatás civilizációs tevékenység: nem egyszerűen arról van szó, hogy számítógépes, internetes ismereteket adunk át – szemléletváltás kell. „Olyan gazdaság-, társadalom-, egészség- és szociálpolitika szükséges, amelynek alkotói és végrehajtói túl tudnak lépni a szűken értelmezett jogszabályi, hatásköri kereteken, és sürgős, összetett életminőségi feladatként kezelik a mintegy 4,5 millió magyar állampolgár sorsát” – írják a szerzők. Dombi Gábor főtitkár ehhez hozzátette: a civil szervezetek tevékenységének köszönhetően elindult a változás, de ez nem elegendő. A dokumentum kitér az ún. Rigai Nyilatkozatra, amelyet tavaly nyáron fogadott el 32 európai vezető. Ebben az áll, hogy 2010-ig meg kell felezni azt a szakadékot, amely a digitális értelemben is leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többség között tátong.
A főtitkár elmondta, hogy nem tudnak olyan kormányzati akciótervről, amelynek célja a nyilatkozat által kitűzött feladatok teljesítése volna, ahogy arról sincs információjuk, hogyan készül a kormány 2008-ra, amely az e-Befogadás éve. A dokumentum akcióterv része kitér arra is: „a kutatásokból és az elmúlt négy év tanulságaiból kiderül, hogy a kormányzati hálózatépítés, az ad hoc számítógép-akciók nem tekinthetőek megoldásnak olyan komplex életminőségi feladat esetén, mint a digitális esélyegyenlőség, a társadalmi befogadás megvalósítása.”
„Magyarország a rendszerváltás óta eltelt évek alatt a hátrányos helyzetűek (idősek, vidéken élők, kisebbségek, fogyatékkal élők) életének digitális akadálymentesítésére még 300 méternyi autópálya árát sem fordította. Modern, fejlődő országban szeretnénk élni. Nem lehet lemondani az ország lakosságának több mint feléről. Őket is a modern, dinamikus Magyarország részévé kell tenni. Most!” – foglalja össze a tanulmány a sürgető feladatot.
A tanulmány címe
Az eInclusion kifejezésnek igazán találó magyar megfelelője nincsen. A szó társadalmi bennfoglaltságot, a társadalmi kohézió elősegítését fejezi ki a korszerű elektronikus, digitális eszközvilág segítségével.
Kovács M. Veronika
