eInclusion.hu – Tudásbázis

A Magyarországon elkészült kutatási anyagokból és az Európai Unió által felvázolt fejlődési irányokból látható, hogy a digitális társadalmi befogadás (eInclusion) kérdése sürgető kényszerekkel szembesít mindenkit Európában. A hazai tettek fényében általánosságban elmondható, hogy a hivatalos Magyarország eddig még nem fordított elég figyelmet az eInclusion, a digitális társadalmi befogadás szükségességére, és az EU javasolta irányokra. Napjainkig az eInclusion irányú szervezett akciók túlnyomó többsége civil kezdeményezések eredménye. Látható, hogy a magyar gazdaság szereplői még nem ismerték fel, hogy az eInclusion problémáinak elhárítására tett lépések a piac nagyon jelentős bővülését hozzák maguk után. A társadalmi felelősségvállalási felbuzdulások inkább csak karitatív jellegűek, de azok általában nincsenek összhangban a piaci-társadalmi igények változásával. A kutatásokból és az elmúlt négy év tanulságaiból kiderül, hogy a kormányzati hálózatépítés, az ad hoc számítógép-akciók nem tekinthetőek megoldásnak olyan komplex életminőségi feladat esetén, mint a digitális esélyegyenlőség, a digitális (elektronikus) társadalmi befogadás megvalósítása.

Olyan gazdaság-, társadalom-, egészség- és szociálpolitikára lenne szükség, amelynek alkotói és végrehajtói túl tudnak lépni a szűken értelmezett jogszabályi, hatásköri kereteken, és sürgős, összetett életminőségi feladatként kezelik a mintegy 6 millió magyar állampolgár sorsát. Az eInclusion nem értelmezhető csak foglalkoztatási, csak felnőttképzési, csak mentálhigiénés, csak egészségügyi, csak szociális kérdésként. A modernitás és az információs társadalom igénye meghaladja a tárcakereteket és a hagyományos gondolkodási sablonokat.

Természetes, hogy azt tapasztaljuk, hogy a civil kezdeményezések évekkel korábban indulnak el, mintsem a kormányzati döntéshozók egyáltalán a probléma megfogalmazásáig eljutnának. Mégsem triviális Magyarországon az, hogy a tenni vágyó szervezetekre partnerként tekintene kormányzat, általános a kapcsolathiány, a civil szervezetek egyszerű mellőzése, támogatásuk megvonása.

Ahhoz, hogy Magyarországon a digitális társadalmi befogadás kérdésében érdemi előrelépés történjen, ahhoz nem csupán azokat kell e kérdés fontosságáról meggyőzni, akik kimaradtak az internet-világ fejlődéséből és napról-napra távolabb kerülnek attól, hogy az egyre bonyolultabb szolgáltatásokat igénybe vegyék, hanem azokat is, akik a hazai reformokat megvalósítani igyekszenek. Az ezen a területen Európai Unió által szabott irányok, elvárások nem kerültek át a hazai köz(politikai) gondolkodásba, ezért az unióval párhuzamos fejlődés útja erősen kétséges. Magyarországon az utóbbi években az információs társadalom lassú fejlődési üteme mellett tovább mélyült a lakosság digitális megosztottsága. A folyamat az ország kulturális értelemben vett végleges kettészakadásának irányába tart. A felnőtt lakosság 60 százaléka digitálisan írástudatlan.

A jelentős mértékű motivációhiány legfőbb okait abban látjuk, hogy a lakosság többsége nincs tisztában azzal, milyen előnyökkel is járhat számára a digitális világ, illetve hogy hiányoznak azok a társadalmi közvetítők, akik közvetlen módon mindezt képesek bemutatni. Szükség lenne olyan uniós és magyar, civil és kormányzati együttműködésre, ami a valós problémára hatékony választ kíván adni. A kooperáció hiánya a magyar társadalom minden szintjére kihat és akadályozza a reformok eredményességét.

A civil és tudományos szervezetek összefogásából létrejött szakértői anyag néhány olyan lépés szükségességre kívánja felhívni a figyelmet, amelyek nélkül a társadalmi modernizáció és a digitális társadalmi befogadás nem mehet végbe. Véleményünk szerint szükséges a döntéshozói, politikai és civil-társadalmi véleményvezérek körének tájékoztatása arról, milyen elvárásokat fogalmaz meg az Unió, milyen irányokat mutat és hol tart Magyarország e kérdésben. 2007 az “Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Éve”ennek során természetes lenne, ha ebbe az eInclusion kérdésköre is beemelésre kerülne, hogy a 2008-as e-Befogadás évére Magyarország érdemben készülhessen fel.

Szükségesnek látjuk a társadalom motivációjának erősítését, az internettel kapcsolatos ismeretterjesztés erősítését, a hátrányos helyzetű csoportok célzott tájékoztatását és felkészítését. Ezzel kapcsolatosan fejlesztésre szorul az informatikai és információs társadalmi felnőttoktatási és -képzési struktúra, támogatásra méltónak látjuk a központi és helyi, civil és privát oktatási kezdeményezéseket. Szükségesnek látszik olyan internetes tartalmak előállításának fejlesztése és a meglévők támogatása hozása, amelyek az eInclusion problematikájához kínálnak megoldásokat, legjobb gyakorlatokat, és irányokat a hátrányos helyzetű csoportok számára. Végezetül megfontolandó, milyen ösztönzővel lehetne hatni az informatikai szállítók és az internet-szolgáltatók számára, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak olcsó és megbízható eszközöket kínáljanak.
A fentiekből következően a hazai eInclusion tettek körének az alábbiakat javasoljuk.

1. A eInclusion eszme népszerűsítése – elméleti előkészítés

• Írásos áttekintés az eInclusion helyzetéről az EU-ban a hazai döntéshozók, szociális intézmények, társadalmi és politikai szervezetek számára. Az európai uniós és hazai policy-k ismertetése. A kérdés folyamatos kommunikációt igényel a döntéshozók és megvalósítók között;
• EU tevékenységeket bemutató módszertanok, legjobb gyakorlatok összeállítása;
• A hazai “best practice” összeállítása és angol nyelvű kommunikációja az EU és intézményei felé. A hazai eseményekről, eredményekről rendszeres hírgyűjtés a témakört érintő EU benchmarking és indikátorok elvárásai szerint;
• Rendszeres angol nyelvű, hírlevél publikálása az EU intézményei és a nemzetközi sajtó számára a hazai eInclusion kérdésről, amelyben számot lehet adni az információs társadalom tágabb kérdéseiről is;
• E kérdéssel foglalkozó website felállítása angol és magyar nyelven (folyamatban). Kutatások, szakmai anyagok (oktatáshoz, civil szervezeti, önkormányzati tevékenységhez);
• Az információs társadalomból kirekesztett csoportok igényeinek, motivációinak, attitűdjeinek jobb megértése érdekében rendszeres hazai kutatási programok indítása;
• A hazai társadalmi, közösségi informatikai gondolkodás és gyakorlatok megerősítése, kiterjesztése.

2. Motivációs programok

• Motivációs, igény- és figyelemfelkeltő programok az 50 év feletti és idős emberek számára: Inforum Unoka-Nagyszülő IT Versenyek, roadshow-k, televíziós kampányok;
• Az e-egészségügy fejlesztése az aktív időskor érdekében;
• Fogyatékkal élők (Civil szervezeteik bevonásával célzott DM programok);
• Roma kisebbség (Kulturális és jogvédelmi szervezetek bevonásával indított speciális kampányok);
• Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok csoportjainak elérése;
• Helyi motivációs programok, melyek megvalósításában a közösségi hozzáférési helyek és az iskolák kiemelt szerepet játszanak.

3. Oktatási programok

• Országos eKépességek program indítása;
• Könyvtár, teleház, iskola, idősklub bevonása, a létező non-profit intézmények megerősítése (pl., Kattints rá, Nagyi!);
• IT-Mentor képzés beindítása, megerősítése;
• A szociális gondozói hálózat felkészítése;
• Szakmai tananyagok az oktatóknak (kidolgozva);
• Speciális, nyomtatott és online tananyagok a célcsoportok tagjainak;
• Az iskolák és diákjaik bevonása az idősek oktatásába (pl. Inforum: “csibe tanítja” program);
• Oktatási tananyagok, kiemelt online közszolgáltatások, elsősorban e-közigazgatás és e-egészségügy terén.

4. Tartalomszolgáltatás

• Információs webhely az idősek IT oktatása céljából (pl. 50Plusz.Net,);
• A kiemelt célcsoportok számára releváns információszolgáltatások összegyűjtése és támogatása;
• Az oktatási, ismeretterjesztési programokhoz szükséges összefogások szervezése, partnerek felkutatása;

5. Hozzáférés és eszközök

• Szélessávú internetelérés lehetősége az adott településen, körzetben (partnerségben a mobilcégekkel, wi-max szolgáltatókkal);
• Olcsó számítógépek;
• Speciális eszközök (infraegér, braille billentyűzet, – nyomtató, felolvasó szoftver);

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum és tagszervezetei, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ és munkatársai együttműködést ajánlanak és kérnek a többi civil társadalmi szervezettől, az illetékes tárcáktól, hogy a digitális társadalmi befogadás (eInclusion), a digitális írástudás és készségek fejlesztése, az életminőség-politika terén lépjenek fel együtt, közösen 6 millió honfitársunk leszakadásának megállítása érdekében és 3,5 millió, 50 évnél idősebb honfitársunk társadalmi hálózaton belül tartása érdekében.

Az ország lakosságának eme harmadát kevesebb, mint 1 km-nyi autópálya árából már a modern Magyarország polgárává lehetne tenni. Nem tudjuk, hogy ez megéri-e valakinek.